ismered a házat, mint a tenyeredet, és érzed a csontjaiban, hogy közeleg a vég. tudod, melyik lépcső nyikorog - nappal rátaposol, éjjelente átléped -, fejből le tudnád rajzolni a festményeket, ismered a polcon porosodó könyvek sorrendjét. apád itt nőtt fel, itt mutatta be anyádat a szüleinek, bár erről (sem) nem sokat hallottál - mire eléggé felnőttél hozzá, keserédes témává vedlette magát. most a vendégszobában görnyedsz az ágyon, és az alsó fiókban talált régi fotókat nézegeted. az egyik hátára egy üzenet van írva. nem mersz sírni, mert félsz, hogy elárasztod azt, ami apád otthonából megmaradt.