erkélyen alvás viharban. a szél szétszabdalja a fák tájképét, ami persze tragikus, de szükségszerű. legutóbb nem ez a szél volt, hanem a másik, tudod, az a kellemes déli. de ez most az északi, a vad, a zord, a félreértett. nem törődik vele, mit tör össze. kacskaringózik még egy utolsót a fatörzsek között, aztán indul, hogy más szíveket is olyan megtépázottá tegyen, mint amilyen a sajátja.