egész olyan volt reggeltől estig, mintha a világvége készülődne. a felhőknek arcot rajzolt a szél, az órák délutánra megkergültek, az utca egyszer szótlan volt, utána meg mindenki egyszerre kezdett zajongani. mióta tönkretettem közöttünk a dolgokat, mindenben a legrosszabbat látom, mint egy mogorva próféta, aki sosem akart próféta lenni. a következő pillanatban a jónás könyve leesik a polcról. lehet, hogy nem világvége jön, csak nekem jelez az univerzum, hogy ne hagyjam figyelmen kívül a dolgokat, amiket elrontottam.