a felhők olyan gyorsan jöttek. az egyik pillanatban még a naptej után kutatok a táskádban, a következőben meg már azt várjuk, mikor dobja zeusz a villámot. a szín gyorsan kiürül, csak mi maradunk, mint az egyfelvonásos dráma átkozott főszereplői, meg pár viháncoló gyerek a medencében. megkérdezném őket, lesznek-e a kórus, de narancssárga a medence fala. vajon zeuszt is ez dühítette fel? vagy megint poszeidón? ha lemerülünk a medence kék aljára, talán megtudjuk. te leszel haimón, én antigoné.