Steve szemszöge:

Nem tudom, és nem is értem. Igazából nem jogosan mérges Emma. Szerintem... De szeretem, és ez ellen nem tehetek. Két hónap alatt tényleg elkezdtem ragaszkodni hozzá, de Amy mint állandó fenyegetés ott van. Mindig látom szemem sarkából a lányt, aki egyszerűen elcsábított a fesztivál alatt.

Emmát megbántani az egyik legszörnyűbb dolog amit tettem, de ő még mindig nem volt képes arra amire én vágyok régóta. Ez olyan nagy dolog?? Ha Amy képes volt rá, akkor csak nem. Vagy megint én vagyok a hibás mint mindig.

Kiléptem a sátorból, és sétálni kezdtem, hogy kiürítsem a fejem. Át kell ezt gondolnom. Én nem fogom otthagyni Emmát egy bevallalósabb csaj miatt. Egyenlőre.

Elkezdtem a színpad felé sétálni, és hatalmas tömegre lettem figyelmes. Körben álltak, és valamit nagyon figyeltek a földön. Kíváncsi ember vagyok, odamegyek. Talán addig is történik valami ami nem a lányokat idézi fel.
Odaléptem, és meglátam, hogy Emma fekszik eszméletlenül a kör közepén és mindenki csak nézi. Annyi ember van itt es senki sem volt hajlandó idáig segíteni neki??

- Vigyázzanak!

Kiáltottam, és siettem barátnőm segítségére. Ölembe kaptam, és sietősen a sátrak felé indultunk. A szívem gyorsan dobogott miközben a sértődött, lehet exbarátnőm a karomban terült el. Hangosan kértem bocsánatot, hogy utam nyíljon a tömegben, és a helyünkhöz érve letérdeltem. A földre helyeztem finoman Emmát, és a pulzusát néztem.

Lélegzett.

Óvatosan behelyeztem a sátorba, és a táskámban kutattak valami étel és víz után. Emma csak feküdt, aprókat lélegzett, és nem csinált semmit.

Mi történhetett? Ez miattam van? Beszedett valamit, vagy csak elájult? Hívják mentőt, vagy akkor magamat sodornám bajba?

Ennyire felidegesítette magát vagy ez nem egy véletlen? Véletlenek nincsennek. Mindennek oka van, nem? Ha felébred, akkor muszáj lesz mindent megkérdeznem. Azt az időt amit távol töltöttünk, végig kell hallgatnom ha magához tér.

Ha magához tér a közeljövőben...