Emma szemszöge:

Ahogy hazaértem, csöndben felmentem a szobámba, nehogy a szüleim meghalják hogy nem voltam itthon. Még azt sem vennék be hogy korrepetáláson voltam, pedig akármennyire fáj így van. Jutin nagyon durva sebeket ejtett a testem számos részén, még időnként lépni is fájt.

Úgy döntöttem engedek a kádba vizet, és kikapcsolom az agyam. Nagyon mérges voltam, de nem volt erőm semmit se csinálni, mivel csak az az undorító állatt jár a fejemben. Amint megtelt a kád, levetkőztem, és belefeküttem a habos vízbe. Ahogy feküttem meztelenül, a testemen lévő friss sebeket néztem. A hasamon bolt egy nagy csík szerű piros folt. Lentebb pedig kisebb ugyan olyan vörös foltok voltak egymás hegyénhátán.

A szemembe könnyek szöktek, de nem a fájdalom miatt. Nem éreztem fájdalmat a sebeim környékén, csak a szívemben. Tudtam ez nem helyes így. Könnyek folytak végig a zarcomon és szipogtak a sebeimet finoman simogatva. Lehet a fejem is beütöttem, csak nem emlékszek rá.

Fáj, de be kellett magamnak vallanom. Legszívesebben megütném magam ha kívülálló lennék, de a tények ellen nem lehet semmit se tenni. Szeretem Justint. Szeretem azt a perverz, bunkó állattot.

A könnyeimben megfürödve keltem ki a kádból,majd hamar aludni siettem.
Reggelre már éles fájdalom ébresztett lentről, és azt hittem nem megyek iskolába. Végül a mellett döntöttem, bemegyek.Megmutatom annak a parasztnak mit művelt, érezze is rosszul magát. Nem vettem haspólót, így nem látszódott egy sebem se. Miután ettem pár falatot, elindultam az első órámra ami pont vele lesz.

Épp csöngettek amikor már csak én sétáltam a földszinti folyosón. Vagyis azt hittem.

- Uram Isten... Szólt egy hang a hátam mögül, és valaki megfogta a jobb karomat.

Hirtelen elhordtam volna valaki nevét, de nem tudtam ki az, és miért fáj ahol fog.

Amy volt az. Nagy szemekkel nézett a karomra, és folytatta a dumálást.

- Ez az amire gondolok? - kérdezte meglepődve.

Úgy beszélt mintha aggódna, de én ennek nem dőlök be.

- Nem ez a macskám volt. - mondtam neki, miután egy 5 centi hosszú karmolás szerű foltot láttam meg a karomon. Ezt nem takarta semmi.

- Neked nincs is macskád.

- Mit tudsz te róllam?... - mondtam majd a tetmembe siettem amijen gyorsan csak tuttam