Emma szemszöge:

Elrohantam Justintól, de a fejemből nem tudtam kiverni. Nem aludtam egész éjjel, mert reszkettem. Féltem a gondolattól, hogy annak a parasztnak megvannak azok a képeim, amiket még senki shem látott. Olyan képeim!!! Nem hagyhatom hogy valaki irányícsa az életemet, holnap első órában meg mondom neki, felejtse el örökre a kurva korrepetálásait.

Karikás szemekkel ébredtem, de csak a bosszúra tudtam gondolni. Gyorsan rendbe tettem magam, korán akartam bent lenni. Becsöngőkor kimentem a terem elé Justint megvárni. Azt mondta a padtársamnak csak jelentem hogy nem tudtam készülni, így nem nézett teljes idiótának. Ideges voltam, a zárt terem ajtaja előtt vártam a zaklatóm.

- Valami baj van? - szólalt meg egy hang mögülem.

Megfordultam, és megláttam Justint, de most nem volt az az önimádó kaján mosoly az arcán. Talán elbizonytalanodtam egy pillanatra, aztán eszembe jutott minden.

- Igen van. Te vagy az, te paraszt. Mielőtt elkezdenél megint zsarolni, csak szólok... Feljelenthetlek! Bármelyik pillanatban megtehetem te perverz állat. - a végén már kiabáltam olyan ingerült voltam, de ő cssak nevetett.

- Szerinted hinne bárki is egy kialvatlan, zavarodott 16 évesnek? - mondta gusztustalan hangsúllyal.

- Ha megmutatom a képeket, igen. - válaszoltam, és arra számítottam hogy megijed, de nem tette.

- A képeket?? - ismét hangosan röhögött, én pedig legszívesebben szájba vágtam volna. - Te ezt nem gondolhattad komolyan. Az a te problémád, ha maszturbálás közben fotózod és videózod magad.

- De nem én voltam! - kiáltottam újra.

Csodálkoztam, hogy még nem jöttek ki egy teremből sem, de a veszekedések már megszokottak voltak diákok között.

- Szerinted ezt el fogja hinni bárki is? Egy hormon túltengéses tinédzser ráizgult a tanárjára...

- Én ilyet sosem tettem! - tagadtam, majd a könnyeimet szorítottam vissza.

- Persze... Inkább menj órára. - ezzel kinyitotta nekem az ajtót, de én elfutottam.

Befutottam a mosdóba és a legelső fülkébe bezárkózva sírni kezdtem. Az első órát ott töltöttem, nem bírtam bemenni. Az utolsó óra tesit is kihagytam, aztán haza indultam. Siettem, nem akartam senkivel sem találkozni.

Ahogy befordultam az utcánkba, láttam hogy egy doboz volt a verandánkon. Egy papírdoboz, amin egy kis masni volt. Az én nevem volt rajta, a szüleim még nem voltak itthon ezért lehetett még kint. A táskám ledobtam, felmentem a szobámba, és elkezdtem a a csomagot bontogatni.