Justin szemszöge:

Szinte hajnalban ébresztett a telefonom, semmi kedvem nem volt felkelni. Belegondoltam, hogy ma van a tanítás első napja. Emma... Végre láthatom Emmát. Rögtön az évnyitó után már találkozni fogunk és remélem meg fog lepődni és emlékezni fog rám.

Mikor leparkoltam az autóm, elég sok kételkedő szempárral találkoztam befele menet. Szerintem nem tudták eldönteni, hogy akkor most én miért vagyok itt. Jogos. Már nem számítok diáknak, de még tanárnak sem. De majd ha megismerik a módszereimet... Az évnyitón az osztályok mögött áltam, és ahogy mentem hátra a helyemre rengeteg hormontól megőrült, agyon sminkelt itt-ott kerek lánnyal találtam magam szemben. Ez talán még az elképzelnél is jobb lesz, csak had tanítsam őket. (Iskolán kívül, a lakásomon.) Az igazgató beszéde közben már éreztem egy kialakulóban lévő napszúrást, de más is zavart. Olyan érzésem volt, mintha figyelnének. Inkább egy valaki. Szinte égette az oldalamat az a tekintet, mégsem találtam a szempárt, aki azt okozta. Összevissza tekintgettem a sokszáz diák között majd megláttam ki volt az.

A feketehajú lány a fesztiválról, Emma barátnője vagy nevezhető bárminek is. Amanda azt hiszem, vagy valami A betűs. Széles vigyorral nézett rám, és integetett. Most integessek vissza, vagy mintha én észre sem venném? Talán ha észreveszem nem fog úgy vicsorogni, mint egy őrült, de nem is akarom hogy azt higyje hogy tudom ki ő.

Egy fél óra álló szenvedés után, végre vége lett az unalmas évnyitónak. Én siettem a másodikra az osztálytermem fele, mindenkit szeretnék látni, ahogy beérkezik az első osztályfőnökire. Nagy volt a tömeg, nehezen és sok lökdösődés árán feljutottam. Páran voltak bent és én ezt kihasználva felültem a tanárnak kihelyezett asztalra, és nagy mosollyal vártam mindenkit. Szállingóztak be a lányok tömegével, alig volt pár fiú. Úgy érzem jó osztályt kaptam. Vannak itt indokolatlanul magabiztos lánycsoportok, és érdekes stílusú magányos farkasok. Furcsa, de Emma még mindig nincs sehol. Két perc és kezdődik az első óra, és még nem láttam őt.

Csöngettek. El kell kezdenem az órát, nem várhatok. Szeretném ezt az állást megtartani elég nyomós okok miatt.

Bemutatkoztam, elmeséltem az előzményét annak hogy én miért kerültem ide, és elkezdtem az órarendet osztani. Épp az asztalomhoz értem vissza, mikor valaki nagy lendülettel kinyitotta az ajtót. Először lihegést hallottam, majd test is csatlakozott a hanghoz.
Emma. A kis ártatlan Emma késett tíz percet.