Emma szemszöge:

Augusztus utolso napja van, és ideges vagyok. Ideges vagyok az osztály miatt, Amy miatt, de főképp Steve miatt. Igaz még a fesztiválon szakítottunk de nem tudom magam túl tenni az árulásán. Amy nem izgat. Leszarom.

Holnap korán kell kelnem és az évnyitón széles mosollyal örülni mindenkinek, miközben belül majd hazarohannék. Nincs kedvem az osztályhoz, a tanárokhoz, de főleg nem ahhoz a két emberhez aki maradandó sebeket okozott nekem nyáron.

Egy emberrel szeretnék találkozni. Joshval. Ő volt az egyetlen aki mellettem volt a nyār folyamán, és mondhatni összemelegedtünk. Két hete már együtt is vagyunk. Úgy érzem ő a igazi, nem olyan mint Steve. Neki a fejében meg sem fordult a szex gondolata, nem a testemért szeret hanem a lelkemért és ezt ő is megmondta. Sosem gondoltam volna hogy ezek után ilyen jó pasival áld meg az ég.
Az ágyamban fetrengtem és azt a pár fesztiválos képet néztem. Jó és rossz emlékek árasztottak el amitől elsírtam magam. Azt hittem túltettem magam, de talán még nem teljesen. Remélem holnap nem találkozunk.
Lementem a konyhába ahol anyum fogadott.

-Mi a baj? -nézett rám aggódóan

-Tudod a fesztivál...-tört ki belőlem a sírás

-Még mindig ez a baj? -sóhajtott édesanyám

-Te sosem értesz meg! -kiabáltam majd visszaszaladtam a szobámba

Mióta apa elhagyott minket az életem sokkal nehezebb. Anya szinte sosem érti a problémáim ami bosszant. Annak se örült hogy Joshval összejöttünk. Azt mondta túl idős hozzám. Nem értem mért, csak 22 éves. 5 év nem is olyan sok. Nem találkozunk olyan sokat, de azt hiszem egy távkapcsolattól talán megkomolyodok. A város másik felén lakik, de San Francisco nagy város.

Este kaptam egy üzenetet egy idegen számról. Azt írta hogy holnapra meglepetéssel készül. Nem értettem mi ez. Kicsit megijedtem. Nem mutattam meg anyanak az üzenetet, úgy is csak leszidna. Ebben a tudatban aludtam el és kíváncsian vártam a holnapot.

Vajon milyen izgalmakat tartogat?