Még a munkahelyem biztonságában is azon gondolkodtam, amit Zed mondott. Teljesen más reakciót váltott ki belőlem, mint eddig. Ez pedig megrémisztett. Nem kezdhetek el másképpen nézni rá. Ő csak az edzőm és most már egy jó barátom is. De ennél több soha nem lesz.

Egészen idáig úgy tudtam kezelni a kis kétértelmű megjegyzéseit, ahogy kellett. Azaz semmi komolyság.

Mély levegőt vettem eltoltam magamtól a tányérom. Nem volt étvágyam. Az asztalra könyököltem és az államat a tenyerembe helyeztem.

De mi van ha Betty-nek van igaza? Mi van, akkor ha Zed-nek tetszem?

Mégis miket gondolok? Zed-nek sosem tetszene egy olyan lány, mint én. Semmi szép nincs bennem. Ő pedig valószínűleg Nina-hoz hasonló lányokkal szokta tölteni az idejét. Én pedig messze nem vagyok olyan és még akkor sem leszek, ha megszabadulok minden túlsúlyomtól.

Ráadásul ami azt illeti, olyan nem is akarok lenni.

Amit mondott azt csak barátilag értette - szögeztem le magamban.

- Baj van, Dotty? - rántott vissza valaki a valóságba. Az ajtó felé pillantottam és Peter-t pillantottam meg, ahogy lazán az ajtófélfáknak dől. Az ajkamba haraptam. Róla egészen megfeledkeztem. Egész nap nem is gondoltam rá és Nina-ra, meg a történtekre. Pedig ezek sem voltak elhanyagolhatóak.

- Nem mondhatnám - válaszoltam nem túl meggyőzően. - Csak elgondolkodtam valamin.

Hálát adtam az égnek, hogy normális hangsúlyban tudtam beszélni vele. De azt hiszem a tegnapi vacsora után egyszerűen úgy gondoltam, hogy annál rosszabb már úgysem történhet. Peter ahelyett, hogy bólintva elment volna, beljebb lépett és leült velem szemben.

- Akarsz róla beszélni? - kérdezte kíváncsian és a kancsóért nyúlt, majd kitöltött magának egy bögre teát.

Beszéljek a pasinak aki tetszik nekem, egy másik pasiról aki talán jobban tetszik, mint ő? Ilyen helyzetbe is csak én keveredhetek.

Peter annyival jobb nekem. Ő tökéletes. Nem annyira jóképű, mint Zed... De mégis sármos. Kedves, tisztességes, okos és jól fizető állása van. Habár a nőket rosszul válogatta eddig meg - gondoltam elhúzva a számat.

Ő lenne az egyszerű választás - hasít az elmémbe. De az egyszerű valóban jó nekem?

- Szeretsz játszani? - kérdezem hirtelen. Mire a szeme meglepetten elkerekedett.

- Mármint mire gondolsz?

- Imádom a PS játékokat - mosolygok. - Te szoktál játszani?

- Nem mondhatnám, hogy szoktam ilyenekkel foglalkozni. De biztos jópofák - mosolyog.

Jópofák? Azok a játékok nem jópofák, hanem mesteriek. Bár tudtam, hogy nem mindenki értheti meg ezt a szenvedélyemet. De mégiscsak csalódásként éltem meg, hogy Peter így nyilatkozott a dologról.

- Semmivel? - próbálkozom. Hátha lesz valami apróság. Netán egy online játék vagy akármi.

- Néha pasziánszozok - vont vállat. Meg kellett állnom, hogy nehogy felhorkantsak. Pasziánsz? A kártyajátékoknak is megvan a maguk varázsa... Na, de mégis...- De te tereled a szót - mosolyodott el újra.

- Csak egy kicsit - nevettem kényszeredetten. - Inkább nem beszélnék róla. Elég bonyolult és nem is fontos - legyintettem. Aztán a villámmal az ebédem maradékát kezdem turkálni. Nem bírom ki, túl kíváncsi vagyok és újra megszólalok. - Remélem nem zavartuk meg túlzottan tegnapi randitokat.

Peter megrázza a fejét és a szájához emeli a gőzölgő folyadékot, majd belekortyol.

- Akartam erről beszélni veled.

Egyik szemöldököm a magasba szökött.

- Hallgatlak - mondtam bizonytalanul.

- Kicsit fura volt a helyzet - kezdte. Óh, szóval észrevette? Remek. Kellemetlenül feszengtem a székemet és habár nem voltam már éhes legszívesebben enni kezdtem volna, hogy csináljak valamit. - Nina... Ő milyen ember?

- Ezt épp tőlem kérdezed? Annyira jól azért nem ismerem.

- Anyukád mondott valamit, ami azóta sem hagy nyugodni - rázta meg enyhén a fejét Peter. - Nina bántott téged az iskolai évek alatt.

- Peter a gimiben mindenki más. Sok év telt el azóta - mondom. Hülye vagy? Miért mented ami menthető? Miért nem mondod el neki, hogy igen bántott és még mindig bánt? Lehet, hogy ez az utolsó esély, hogy szétszedd őket! - ordítja a belső hangom.

- Igen, de... Nina-nak most is volt pár érdekes megjegyzése. Próbáltam nem mögé látni semmit, de nem ment. Ráadásul, amikor megjelent a barátod... - vont vállat. - Valahogy nem tudom, hogy ő meg én, jók lennénk-e együtt.

Kissé bánatosnak és elveszettnek tűnt. Lehorgasztotta a fejét és néhány hosszabb tincse a szemébe lógott. Ujjait szorosan a bögre köré kulcsolta. A válla is megrogytak. Rá kellett jönnöm, hogy most épp egy nagyon bizonytalan és sebezhető oldalát mutatja meg nekem.

Nem tudtam mit mondhatnék. Nem gondoltam, hogy Peter-hez épp a szomszéd rém illett volna. Csakhogy már abban sem voltam egészen biztos, hogy én illenék hozzá.

Őszintének kéne lennem.

- Nina nem szent. Csinált gonosz dolgokat, néha még most is - mondom. - Ez nem jelenti azt, hogy rossz ember lenne. - Nehezemre esett kimondani mindezt. - És azt sem jelenti, hogy ne lehetnétek együtt jók. Bár nem állítom, hogy ilyesvalakit képzeltem volna melléd - fejezem be. Peter felpillant. A szemembe néz és egy ideig csak csendben figyel.

- Miért? Kit képzelnél hozzám? - kérdezi és a hangja most egészen más. Szívem egy pillanatra nagyot dobban és az arcom is elvörösödik. Dadogni kezdek.

- Én... Én csak... Nem is tudom - rázom meg a fejem.

- Talán inkább valaki olyannal kéne randiznom, mint te - mondta. Erre majdnem levágódtam a székről. - Na, mennem kell. Vár a munka. Szia, Dotty!

Tátott szájjal figyeltem, ahogy kiment. Mi a jó fészkes fene van?

Munka után nem volt tervben az edzés. A mai nap a pihenésé lett volna. Helyette azonban lementem az edzőterembe. Kellett valami, ami eltereli a figyelmemet és odahaza biztos csak pörögtek volna a gondolataim. Ráadásul úgy gondoltam, hogy ezen még az sem segítene, ha kibeszélném a legjobb barátnőmmel. Ahogy beléptem a Fitness Power előcsarnokába Casie vigyorogva köszöntött.

- Nahát, ma egyedül?

- Igen. Szükségem van némi magányra - válaszoltam.

- Hát azt elhiszem. Elég nyúzottnak tűnsz - mondta őszintén.

Cassie egész kedvesnek bizonyult, miután jobban megismertem. Nem volt egy beképzelt liba, mint azt hittem. De nehezen nyílt meg, ahogy én is. Volt egy olyan érzésem, ha nem Zed által ismertem volna meg, akkor nem is lennénk beszélő viszonyban. Csupán köszönnénk egymásnak.

- Zed ugye nincs itt? - kérdeztem. Hisz most még véletlenül sem szerettem volna találkozni vele. Cassie kérdőn nézett rám, de megrázta a fejét. - Köszi.

Megszorítottam a sporttáskám pántját és az öltözőbe siettem. Örültem, hogy Cassie nem kérdezősködött, hanem csak hagyott elmenni. Átvettem az edzőruhám és összekötöttem a hajam.

A teremben azonnal a futópadhoz mentem. Azt utáltam a legjobban, úgyhogy most direkt azon szerettem volna gyötörni magam. Magas fokozatra állítottam és szaladni kezdtem. Még akkor sem álltam meg, amikor már éreztem, hogy nagyon szükséges lenne. Csak folytattam tovább.

Az izzadság vízesésszerűen folyt rólam. Gusztustalan látvány lehettem. A hajam a tarkómra tapadt. A tüdőm égett. A lábam sajgott.

Nem tudom mennyi idő telhetett el, amikor már elkezdtem lassítani. Direkt nem figyeltem a kijelzőn, hogy mekkora távot tettem meg és mióta futottam. Nem akartam látni.

Amikor a gép már teljesen megállt, lihegve támaszkodtam meg kétoldalt.

Teljesen kifárasztottam magam. Semmi másra nem vágytam csak egy zuhanyra.

Az edzőteremből kifelé Cassie megjegyezte, hogy sokkal jobban festek. Fáradtan rá mosolyogtam.

- Kicsit jobban is érzem magam - mondtam.

- Tudod, ha gondolod beszélhetünk róla. Tudom nem vagyunk annyira jóban, de jó hallgatóság vagyok - ajánlotta fel és én őszintén hálás voltam neki.

- Köszi. Szerintem szavadon foglak - nevettem. - De most hulla vagyok.

- Jó pihenést, Dotty!

- Neked meg kitartást! - búcsúztam.

Haza felé szinte vonszoltam magam. Ahogy hazaértem átvettem a hálóruhámat és bedőltem az ágyba. Nem aludtam el azonnal. A mobilom pittyegett.

"Holnap a parkban találkozunk, cica. ;) Nehogy elaludj!

Bár szívesen elmegyek érted, ha mégis nehezen menne a felébredés. Hisz tudom hol laksz..."

Újabb üzenet.

"Oké, a vége kicsit ijesztően hangzott. De tényleg tudom hol laksz. xD"

Elmosolyodtam és visszaírtam.

" Ki nem hagynám az edzésünket."

És ez tényleg így volt.