Sziasztok!

Nem terveztem, hogy meg fogom írni ezt a fejezetet, hiszen a Súlyos szerelem már rég befejeződött. Viszont annyi komment és csillag érkezett manapság, hogy kicsi szívem repesett. (Elértük a 100K-t is.) :D Én a magam részéről nem tartom ezt a sztorit a legjobb művemnek, főleg a vége lett kissé összecsapott, de nagyon sokan imádjátok. :)

Bár mostanában új történeteket nem hozok WP-re - főleg mióta kiadásra került néhány sztorim-, de az itteni olvasókat se felejtem el. (Nélkületek soha nem jelent volna meg egyik írásom se. Ti adtátok a sok pozitív löketet, hogy belevágjak.) Szóval úgy döntöttem írok egy kis szösszenetet Zed-ről és Dotty-ról. Remélem örültök neki és tetszeni fog. Nem lett túl nagy szám, de azért fogadjátok szeretettel.

Ui: Hű, de fura volt visszatérni ehhez a sztorihoz. xD

Idegesen tördeltem az ujjaimat, ahogy a tükörbe néztem. Az ajkamba haraptam, majd anyára pillantottam, aki könnyes szemmel nézett vissza rám.  Úgy tűnt neki tetszik, amit lát. Én azonban nem voltam biztos a dolgomban. Az eladó hölgy visszatért és egy gyönyörű, hosszú csipke fátylat terített rám. Betty felsóhajtott, így tudtam, hogy szerinte is teli találat a ruha. Próbáltam elképzelni, hogy hogyan festene, ha meg lenne csinálva a hajam és a sminkem is. Megráztam a fejem és hallottam, hogy a többiek felnyögnek. Nem csodálkoztam a reakción. Már három órája próbáltam a menyasszonyi ruhákat és ez volt a második ruha szalon, ahova eljöttünk. Azt szerettem volna, ha jól nézek ki az esküvőmön és nem úgy, mint egy kötözött sonka. Mindenki azt mondta, hogy butaságokat mondok, de egyszerűen így éreztem magam minden ruhában. Lefelé biggyedt a szám és kezdtem úgy érezni, hogy elfog a kétségbeesés. 

Az utóbbi időszak csodásan telt. Zed mindig éreztette velem, hogy csodaszép vagyok és mellette valóban annak is éreztem magam... De ez egyszerűen más volt. Nem akartam, hogy Zed barátai meglássanak és azt mondják, hogy komolyan ezt a csajt szeretnéd elvenni? Azt szerettem volna, hogy legalább ezen a napon csodásan mutassak mellette. Felemeltem a hosszú ruhát, hogy ne érje a földet és bevágtattam a próbafülkébe a könnyeimmel küszködve.  Hallottam, ahogy Cassie azt mondja az egyik alkalmazottnak:

- Figyi, itt nincs pezsgő? Szerintem lassan szükségünk lesz a piára.

Teljesen egyetértettem vele... Lassan nekem is alkoholra lesz szükségem, ha ez így megy tovább. Mekkora hülye vagyok! Leroskadtam a puffra, ami a tükör mellett volt és az arcomat a tenyerembe temettem. Már legalább tíz perce ott gubbasztottam, amikor megszólalt a mobilom. Előkotortam a táskámból és felvettem. 

– Cica - szólt bele Zed, elnyújtva a szót. - Anyukád most hívott. Mi a baj? 

Elhúztam a számat és arra gondoltam, hogy áruló! Zed és a szüleim nagyon jól kijöttek, még apám is megkedvelte őt. Múltkor a legnagyobb döbbenetemre arra mentem haza, hogy apu és Zed videchatelnek és így nézik együtt a focimeccset. Hirtelen köpni-nyelni se tudtam, apu meg csak lazán oda kiáltott, hogy "Szia, kincsem!"

Anyu pedig azt mondta, hogy neki már az étteremben is azonnal szimpatikussá vált. 

– Én csak - kezdtem, de azonnal el is akadtam. Gondolkodtam, hogy is magyarázhatnám el. - Tökéletes ruhát szeretnék és egyik sem tűnik jónak. 

- Dotty, én akár egy krumpliszsákban is elvennélek - felelte és hallatszott a hangján, hogy mosolyog. Levettem a fátylat és a szemközti puffra hajítottam. 

– Én viszont abban nem mennék hozzád - nevettem. 

– Pedig nekem teljesen mindegy, hogy mi lesz rajtad. Számomra mindenhogy csodálatos leszel.

Majdnem elbőgtem magam és szipogva törölgettem a szemem. 

– Muszáj ilyen jól bánnod a szavakkal? - kérdeztem tetetett felháborodással. 

– Ez az egyik legnagyobb erényem, Cicám - búgta mély hangján. - Jól bánok a nyelvemmel is, bár ezzel tisztában vagy.

A szememet forgattam és nevetve felálltam. Nézegetni kezdtem a rajtam lévő ruhát. Könnyed anyagból készült, csillogó kövekkel volt díszítve. A karomat és a hátamat szabadon hagyta. Egyáltalán nem volt olyan rossz...

– Azon gondolkodtam, hogy esküvői ruha helyett farmerben és pólóban leszek. Mit szólsz? - kérdeztem és körbefordultam a tükör előtt. - Ezek a cuccok amúgy is nagyon nehezek. Felére egy edzéssel, hogy rajtam van. 

– Ha felér egy edzéssel, akkor talán nekem is menyasszonyi ruhát kellene húznom, öltöny helyett. 

– Hűha! - vigyorogtam. - Igazán megnéznélek egy ilyen csilli-villi ruhában. 

– Biztos vagyok benne, hogy remekül állna - nevetett jókedvűen és én is kuncogtam. Aztán vettem egy mély lélegzetet és újra a tükörbe pillantottam. Figyeltem, hogy az arcomon még apró mosoly játszik és sokkal szebbnek láttam magam. Úgy éreztem, hogy Zed egyszerűen ilyen hatással van rám. Mellette jobban érzem magam. 

– Büszke leszel rám? - kérdeztem halkan. - Még akkor is, ha förtelmesen fogok kinézni? 

– Nem tudsz förtelmesen kinézni és igen, büszke leszek rád - válaszolta, majd egy ideig mindketten hallgattunk, aztán Zed halkan elnevette magát. 

– Mi az? - kérdeztem. 

 – Csak arra gondoltam, hogy minek aggodalmaskodsz a ruhán, amikor úgyse fog sokáig rajtad maradni.

– Tudod az esküvőn vendégek is lesznek, nem léphetünk rögtön le, hogy kiéljük az állati ösztöneinket - hadartam elvörösödve, mire olyan hangosan kezdett nevetni, hogy attól tartottam, még kint is meghallják. Eltartottam a fülemtől a mobilt is, de én is mosolyogtam. 

– Szeretlek, Dotty! - mondta, miután abbahagyta a nevetést. - Nagyon, nagyon szeretlek!

– Én is szeretlek, de mennem kell. Nehogy a többiek halálra aggodalmaskodjak magukat. Szia!

– Szia, Cica!

Letettem a mobilt és ránéztem a másik ruhára, ami már oda volt készítve nekem. Szóltam a hölgynek, aki az összes ruha felvételénél segédkezett, ugyanis ezeket egyedül lesetlenség lenne felvenni. A nő mosolyogva azonnal a segítségemre sietett. Miután felvettem, szinte félve pillantottam a tükörbe, de a lélegzetem is elállt. 

– Ez a ruha tökéletes - mondta a hölgy, ahogy még itt-ott igazított az anyagon. - Remélem, hogy ezt fogja választani. 

Aprót bólintottam, aztán elindultam, hogy megmutassam anyunak, Betty-nek és Cassie-nek. A ruhának még az anyaga is kellemesebb volt, puha és lágy. Szinte hallottam a halk suhogást minden lépésem után. A többiek épp beszélgettek, amikor oda értem, de amint megláttak, elakadt a lélegzetük. Anya a szája elé kapta a kezét. Mosolyogva felálltam az emelvényre és ezúttal nem voltam kétségbeesett, hanem magabiztos és gyönyörű. 

– Ha nem ezt választod, akkor kinyírlak! - törte meg a csendet Betty, mire elnevettem magam. – Ami elég gáz, mert akkor börtönbe kerülök. Tudod mit csinálnak a hozzám hasonló csajokkal a börtönben? 

– Nyugi, nem lesz belőled bűnöző - mosolyogtam és megfordulva csípőre tettem a kezem. - Ez a ruha az igazi. 

Megkönnyebbülten felsóhajtottak, még az eladó hölgy is. Letettük a ruhára a foglalót, aztán beültünk egy kávézóba. 

– Peter azt üzeni, hogy na végre! - közölte Cassie egy elégedett vigyor kíséretében. Nagyon vissza kellett fognom magam, hogy ne nyújtsam ki a nyelvem. Cassie és Peter randizgatni kezdtek, még csak két hete tartott a románc, de nagyon egymásra kattantak. Szóval nem csodálkoztam volna rajta, ha legközelebb az ő esküvőjükre lennénk hivatalosak. Körülbelül egy órát lehettünk a kávézóban, aztán mindenki elindult haza. Jobban mondva anyu a szállodába, ő ugyanis csak a ruhapróbám miatt utazott a városba. Dudorászva sétáltam haza. Zed és én elköltöztünk, miután nem tudtunk megegyezni, hogy melyikünk lakásában lakjunk. Ő ragaszkodott a saját kis birodalmához és én is az enyémhez, így kompromisszumot kötöttünk. Közösen béreltünk ki egy új lakást. Az új otthonunk közelebb volt a munkahelyemhez, de azért még így is képes voltam elaludni és ezért kapkodhattam reggelente. Hiányzott a régi hely, de az volt az egyik legjobb benne, hogy így megszabadultam Nina-tól is. 

Belépve a lakás ajtaján finom illatok fogadtak. Mély lélegzetet vettem, ahogy levettem a cipőmet, majd a kardigánomat is. Zed a konyhában volt és vacsorát készített. Éppen háttal állt nekem és úgy gondoltam valószínűleg nem is hallotta, hogy megjöttem. Elvigyorodva léptem mögé és átöleltem. 

– Nem illik ráijeszteni a szakácsra - mondta mosolyogva. 

– Megijedtél? 

– Nem, de megtörténhetett volna - felelte és megfordult, hogy szembe kerüljünk egymással. Lehajolt, hogy megcsókoljon és én boldogan viszonoztam. - Sikerült a próba? - kérdezte, amint szétváltunk. 

– Igen, végül a krumpliszsák lett a nyerő - mosolyodtam el féloldalasan. 

– Eszeveszettül szexi leszel, már alig várom - nyomott puszit a homlokomra. 

– Kár, hogy anyukád nem tudott jönni - mondtam, miközben kihúztam az asztalnál lévő széket és helyet foglaltam rajta. - Beszéltél vele? Minden rendben volt a vizsgálaton? 

– Igen, körülbelül fél órája hívtam. Azt mondta, hogy nincs ok az aggodalomra. Bár biztos vagyok benne, hogy nem mondaná el, ha lenne valami - válaszolta a fejét csóválva. Megkeverte a lábosban lévő szószt, aztán elzárta a tűzhelyt és félre húzta az ételt. - Szeretnél enni vagy majd később? - fordult felém mosolyogva. Az asztalra könyököltem és az államat a tenyerembe támasztottam. Egész nap eltudtam volna nézegetni ezt a pasit... Az ajkamba haraptam és éreztem, hogy elönti az arcomat a pír. Zed figyelmét nem kerülte el és ördögi mosoly kúszott az arcára. Leszegtem a tekintetem és próbáltam rendbe tenni a gondolataimat. 

– Cica, min járnak a gondolataid? Csak nem valami rosszaságon? - kérdezte közelebb lépve és az ujjával végig simított az arcomon.  - Benne vagyok bármilyen csíntalanságban - suttogta a fülembe, mire elvigyorodtam és két tenyerem közé fogva az arcát megcsókoltam. 

– Rád éhezem - mondtam, aztán elfintorodtam. - Ez elég béna szöveg volt, mi? 

Zed elvigyorodott és megrázta a fejét. Hirtelen felegyenesedett és engem is felhúzott a székről, aztán könnyedén felkapott. 

– Ma előbb kerül sor a desszertre és a desszert alatt magamat értem - mondta a vőlegényem a szemöldökét vonogatva, mire hangosan felnevettem és kapálóztam a lábammal. 

– Na, ez tényleg béna szöveg volt. 

– Óh, pedig tudtam volna bénábbat is - mosolyodott el, ahogy belökte a hálószoba ajtaját. - Ehhez mit szólsz, Cica? Most jól tele tömlek. 

– Te jó ég! - nevettem, ahogy lerakott az ágyra és szinte alig bírtam abbahagyni. – Akkor már maradjunk inkább az elsőnél. 

Zed kibújt a felsőjéből és fölém hajolva lágy csókokkal árasztott el. Közelebb vontam magamhoz és el se szerettem volna engedni. Nem sokára férj és feleség leszünk és bármiféle kétely is merül fel bennem, mindig azonnal eltűnik, amint újra látom őt vagy csak hallom a hangját.