-Kilencvennégy, kilencvennégy, kilencvennégy... - kántáltam folyamatosan, miközben elsuhantam a polcok mellett, amiken szemet bántó, színes kütyük sorakoztak. Ötletem se volt, mire lehetne őket felhasználni és nem is törtem magam, hogy megtudjam, máskülönben elfelejtettem volna a számot. Kilencvennégy.

-Zayn! - kiáltottam, mikor megláttam őt az újságosnál állva.

-Maratont futottál? - vonta össze a szemöldökét, miközben végigmért. A térdeimre támaszkodva kértem egy percet, hogy kifújjam magam, majd felegyenesedtem és izgatottan ragadtam meg az alkarját.

-Megtaláltam a tűzijátékokat! - vigyorodtam el.

-Tényleg? - nézett le a kezemre kételkedőn. -Az eladó azt mondta, hogy már kifogytak belőle.

-A kilencvennégyes soron van. Esküszöm! - bólogattam megnyerően.

-Odáig elmentél? - kérdezte döbbenten. -Tommo, más üzletben is megnézhettük volna...

-És akkor várunk itt tétlenül, amíg megérkeznek Harryék? - tártam szét a karjaimat. -Na, gyere!

Nem sokat noszogattam, és nem is kellett hátranéznem, hallottam a cipője koppanását nem sokkal azután, hogy elindultam.

Most már a szilveszterre készülünk és nagyon úgy tűnt, hogy ebben a boltban mindent meg lehet kapni, Niall mégis ragaszkodott a három utcával lejjebb lévő üzlethez. Elmondása szerint tegnap elsétált a kirakat előtt és megragadta a figyelmét a leárazás. Nagylelkűen felvilágosítottam őt, hogy nem szükséges az anyagiakkal foglalkoznunk, de erre rávágta, hogy egy csúcs szuper sapkát is látott, amit muszáj megvennie. Sántított a dolog, de ráhagytam.

-Hogy lehet egy bolt ennyire nagy? - motyogta mögöttem Z. -És ilyen drága?

-Ne nyafogj.

-Komolyan! Egy idióta szilveszteri duda annyiba kerül, mint a márkás felsőm! - folytatta.

-Nem is márkás a felsőd... - néztem rá a vállam felett.

-De igen - fonta össze maga előtt a karjait. -Mégpedig Gucci!

-Ez most komoly? - torpantam meg hirtelen. -Mióta érdekel téged, hogy milyen márkát hordasz?

-Amióta a pasid egyszer elrángatott vásárolni - vonta meg a vállát.

-Mi vaaaan?

-Ó, hogy te erről se tudsz. Hupsz... - kapta a tenyerét a szája elé.

-Miért, még miről nem tudok? - szűkítettem össze a szemeimet.

-Ne gondolj bele túl sokat - bökött a mellkasomra. -Harry a haverom.

-Aha, és a tudtom nélkül szoktatok tartani csajos délutánt? - gúnyolódtam.

-A gatyádba teszem a petárdámat - sziszegte.

-Vigyázz, nehogy véletlenül az utcán ébredj - válaszoltam.

-Megvesszük a tűzijátékot, vagy nem? - kérdezte az égnek emelve a tekintetét. -Lassan lejár az időnk!

-A tiéd biztosan - fortyogtam és befordultam a következő részlegbe.

-Magasra menjen, nagyot durranjon, színes legyen, vagy...

-Mind egyszerre - szóltam közbe és leemeltem az egyik dobozt a polcról. -Ez pont ilyen.

-Nem lesz túl sok? - állt szorosan mellém. -Tíz perces.

-És magától működik. Ez kell nekünk!

-Akkor vigyük - legyintett és a pénztár felé igyekezett.

-Zayn, csak húztad az agyam, vagy tényleg szoktatok Harryvel közös programokat szervezni? - kérdeztem halkan, vonakodva miközben próbáltam felvenni sűrű lépteinek ütemét.

-Istenem, Lou! - csapott a combjaira, de továbbra sem állt meg. -A legjobb haverod vagyok, ne legyél féltékeny, oké?!

-Nem vagyok az - ellenkeztem. -Csak érdekelne, hogy szoktatok-e rólam beszélni.

-Biztosan csak ennyi érdekel? - pillantott rám a szeme sarkából.

-Aha. Nem vagyok féltékeny, mivel tudom, hogy Harry szeret engem - biccentettem.

-Nos, ha tényleg tudni akarod, igazad van - mosolyodott el. -Néha már én érzem magam kényelmetlenül, amikor rá kell szólnom, hogy ne rólad beszéljen.

-Miért nem fordulsz egyszerűen csak el? - nevettem.

-Mert nem vagyok bunkó - nyújtotta rám a nyelvét. -És kiélvezem, hogy mindent értek, amit mond!

-Ez már haladás - veregettem meg a vállát. -Képzeld, anyu is tanulja a jelnyelvet.

-Nyilván. Most képzeld el, hogy vele éled le az egész életed, összeházasodtok és egy vasárnapi ebéden a nagycsaládos asztalnál Harry kiböki, hogy terhes, de senki nem érti meg - meredt a távolba csodálkozva.

-Ekkora hülyeséget még nem hallottam tőled - röhögtem a hasamra téve a kezem. Azt hittem csatlakozni fog, de továbbra is messzire nézett. -Zayn?

-Figyelj, egy pillanatig azt hittem, hogy a barátaink normálisak - mondta. Megkerestem azt a pontot, amire annyira fókuszált, és amikor megláttam a srácokat a bolt üvegfalánál ökörködni, hirtelen én se tudtam hogyan reagáljak. Niall az üvegre tapadt, az arca felismerhetetlenné nyomódott, míg Liam -aki egyébként tényleg normális srác- a hátsóját passzírozta a falhoz. Zayn talán a látványtól röhögte el magát és dobta el majdnem a dobozt, de belőlem akkor szakadt ki hangos nevetés, mikor észrevettem Harryt, aki a két jómadár mögött állt és a fejét fogva, kétségbeesetten kapkodta szemeit Liam és Niall között. Oké, mind rájöttünk, hogy a bandából csak hárman vagyunk normálisak... Vagy mégse.

-Hát ez... - kezdtem, de Z lerakta a tűzijátékot és a falhoz futott.

-Készíts fotót! - vihogta, majd az üvegnek dőlt. Niall reakciójából ítélve elég mulatságos képet festhetett.

-Zayn, ránk fognak szólni! - néztem körbe feszülten. Nem rúghatnak ki a boltból, még ki kell fizetnünk a tűzijátékunkat!

-Dehogy fognak - alig értettem őt.

Egy kéz simult a tenyerembe, mire megfordulva szembe találtam magam Harryvel. A pénztár felé bökött a fejével, majd felvette a dobozt. Magamban jól szórakoztam a barátainkon, merthogy kívülről azt a látszatot kellett nyújtanom, mintha nem ismerném őket. Bár teljesen mindegy volt, hiszen egyre több járókelő állt meg, hogy készítsen képeket róluk. Szépen feltöltik a netre, ahol a rajongóink egyből rájönnek, hogyha a bandából három jelen volt, a negyediknek is ott kellett lennie, vagyis nekem, és ha én is ott voltam, egyértelmű, hogy Harry is velünk tartott... Ez mindannyiunknak kínos.

-Ennyi lesz? - kérdezte a nő, miután beütötte a gépbe a számkódot. Határozottan bólintottam és kifizettem az árát, majd Harry kezét megfogva rontottam ki az üzletből.

-Tűnjünk el - néztem rá, hogy értse amit mondok. Kuncogva bólogatott és az ellenkező irányba mutatott.

Nem messze a bolttól volt egy park. Rögtön elnyerte a tetszésem a bevezető kőúttal és a mindent körbevevő fákkal, amiknek ágait fehér hólepedő takarta. A park közepére egymástól azonos távolságra fapadokat tettek, az időjárás hatására jéghidegek voltak, mi mégis magunk alá húztuk a kabátunk alját és leültünk az egyikre.

"Mikor fognak felnőni?" kérdezte Harry mosolyogva, miközben a fejét ingatta.

"Mintha mi annyira komolyak lennénk." hitetlenkedtem.

"Nem nyalogatjuk egy üzlet üvegfalát..."

-Igazad van, hozzájuk képest tényleg elég komolyak vagyunk - értettem vele egyet.

Csillogó szemekkel nézett rám, miközben lehajolt és egy hógolyót gyúrt a markában.

-Harry, az előbb mondtuk, hogy mi komolyak vagyunk... - figyelmeztettem. Egyre szélesedő vigyorral megrázta a fejét és a kezét lendítette, mire szorosan behunytam a szemeimet és vártam a csapást, ami nem következett be. Vagyis de, bekövetkezett, de nem rajtam, hanem a mögöttem állón, aki káromkodva húzta szét a kabátját, hogy lesöpörhesse a ruhája alá tolakodó hógolyót.

-Cseszd meg, Styles! - morogta Zayn. Ahelyett, hogy kinevettem volna, hálás puszit nyomtam Harry arcára amiért megmentett, ugyanis Z valószínűleg azért surrant mögém, hogy bosszút álljon a boltban történtekért.

---

-Biztosan nem akartok bulizni? Ismerek egy jó helyet, ahova legálisan is bemehettek - próbálkozott apa, ma már sokadszorra. Mintha problémája lenne azzal, hogy itthon töltjük a szilvesztert.

Anyu egész délután a konyhában sürgött, csinált apró falatkákat, süteményt sütött és alkoholmentes koktélokat kevert. Az utóbbi összeállítását a net segítségével oldotta meg és, mivel mindenkinek ízlett, elhatározta, hogy jobban beleveti magát a dologba és ki tudja, talán ő maga is feltalál egy új koktélt. Szegény, egyfolytában keresi, mivel köthetné le magát. Most itt vagyunk, de így is észreveszem rajta, hogy megviseli a semmit tevés. Nincs hozzászokva, de nem aggódom, hiszen alig van hátra két hónap az öcsém születéséig.

-Nem, jó itt - köszörülte meg a torkát Zayn.

-Akkor legalább hallgassatok zenét! - állt fel anya. -Csak be kell kapcsolni a hangfalakat.

-Elővehetnénk azt a társasjátékot, amivel legutóbb játszottunk! - dőlt előrébb Liam.

Feljebb húztam magunkon a plédet, az alatt öleltem át Harry derekát. Érintésem alatt megrezzent és ijedten kapta rám a tekintetét. Értetlenül ráncoltam a homlokom és kérdőn felvontam a szemöldököm, mire arca vörös árnyalatba fordult és lassan leengedte a térdeit, amiken addig az állát támasztotta. Ahogy felfogtam a mozdulat üzenetét, beharaptam a számat és jobb tenyerem puha hasára simítottam. Nemlegesen megrázta a fejét, göndör tincsei az arca körül meglibbentek.

-Akkor hozom a telefonom, kapcsolunk zenét és játszunk a gyilkos társassal - csapta össze a kezeit Zayn. Amint felállt és a szobába ment, a fejem felett rögtön kigyulladt az a bizonyos villanykörte.

Úgy másztam ki a pléd alól, hogy Harryt takarja, majd belebújva a papucsomba csoszogtam Z után. Az ajtót gondosan becsuktam magam mögött, ezzel felkeltve barátom figyelmét.

-Mi van?

-Segíts! - nyöszörögtem.

-Jól vagy? - sietett hozzám. Aggódón pásztázta az arcomat, amivel annyira zavarba hozott, hogy kénytelen voltam lesütni a szemeimet.

-A legjobb barátom vagy - kezdtem.

-Igen - bólintott.

-Intézd el, hogy ne legyen túl gyanús az eltűnésünk Harryvel - hadartam. Z pár pillanatig értetlenül meredt rám, majd hirtelen a homlokára csapott.

-Ez most komoly?!

-Légyszi! - kulcsoltam össze a kezeimet a mellkasom előtt. -Könyörgöm!

-Louis... - az ajtó nyitódása a szavába vágott, és rám tört a frász, amiért valamelyik srác, legrosszabb esetben anyu vagy apu meghallotta amiről beszéltünk, de szerencsére csak Harry jött be. A plédet leengedte maga előtt és a falnak dőlt. -Jó, oké - hátrált egy lépést Zayn. -Gyorsan zavarjátok le - legyintett, majd a telefonjával és a társasjátékkal a kezében slisszolt az ajtóhoz. -Vagyis... Várj! - torpant meg.

-Mi van? - dörzsöltem meg az arcom.

-Nem tudnátok várni? Lejátszunk egy kört, negyed óra múlva éjfél, azt töltsük már együtt! - nézett rám kérlelőn.

-Végzünk addig - biztosítottam az igazamról, mire vonakodva ugyan, de magunkra hagyott minket.

Harry várakozva pislogott felém, azonban nem mozdultam, úgy álltam az ágy mellett, mint aki karót nyelt. Aztán, amikor meghallottam a dübörgést és Jessie J dobhártyaszaggató hangját, mintha kilőttek volna, egy másodperc alatt a göndör előtt termettem és úgy kapaszkodtam belé, mintha ő lenne a mentőövem a tenger viharos hullámain.

-

Felsegítettem a kabátot Harryre, majd a sajátomét is magamra húztam és mielőtt kiléptünk volna a hidegbe, még elkaptam a göndör derekát. Karjai ösztönösen a nyakam köré fonódtak és adtam magamnak egy kis időt, hogy alaposan végigmérhessem őt. Vajon az én szemem is így csillog? Az övé tagadhatatlanul elégedett és mintha kisimult volna az arca. Az ajkaira szegeztem a tekintetem és cseppnyi bűntudattal simítottam végig rajtuk a hüvelykujjammal. Történt egy kis baleset, Zayn úgy döntött, hogy megszívat minket és tett egy hosszabb szünetet két zene közé, amikor rohadtul csendben kellett lennünk. Rá foghatnám, hogy miatta haraptam véresre Harry ajkát, de az nem lenne igazságos -még akkor se, ha én máshogy látom.

"Lemaradunk az éjfélről!" jelelte hátrébb húzódva tőlem. A fali óráról leolvasva valóban fél percünk maradt, hogy kimenjünk a kertbe a többiekhez, akik már a tűzijátékot állították fel.

-Ezt biztosan így kell? - kérdezte Zayn, de nem sokáig maradt kételyek között, mert apa leellenőrizte, hogy minden a helyén legyen.

-Csak meg kell gyújtani és működni fog - bólogatott.

-Harry, szívem, jobban vagy? - lépett elénk anya. Meghökkenve néztem rá, Harry pedig egészen az orráig húzta a sálát és bólintott egyet. -Remélem, hogy nem a koktél okozta...

-Dehogy! Délelőtt beültünk egy kajáldába, ő valahogy mindig kiválasztja a leggusztustalanabb ételeket - magyaráztam mindkettőjük felé fordulva. -Komolyan, Long Beachen is valami zöld trutyit rendelt, azt szerencsére nem ette meg. Bár lehet, hogy akkor tanult volna a hibájából - oké, most már befejezhetem. Anyu halkan felnevetett és egy puszit nyomott Harry homlokára, majd az enyémre és visszament apa mellé.

-Visszaszámlálás? - emelte magasba a kezét Niall. -Gyere rám, új év!

-Új év, új én! - ordította Zayn. Nem sok kellett hozzá, hogy odamenjek és leüssem.

-Éljen! - csatlakozott Liam is.

-Baby, hogyan lépjünk át az új évbe? - kérdeztem Harryt. Félrehúzta a sálat, elmosolyodott és felemelte a kezeit.

"Szerelmesen."

-Egyetértek - bólintottam, majd egyik kezem az arcára téve, másikkal a derekát átkarolva csókoltam meg őt. Az érzés sosem marad el, mintha egy teljesen más világba kerültem volna. Tompán hallottam ahogyan a srácok visszaszámoltak, majd az első tűzvonal felszökött az égre és a fejünk felett vált csillagszóróvá.