Képtelen voltam levenni a szemeimet az ablakról, mert a táj, ami elém tárult annyira letaglózott, hogy még pislogni se mertem, nehogy lemaradjak valamiről. Karácsony alkalmával minden fénybe borul és este, amikor a Nap eltűnik a horizonton, szebb megvilágításba teszi a várost. A hangulat most kezdett magával ragadni, egyre izgatottabb lettem és csak erőszakkal tudtam rávenni magam, hogy oldalra forduljak. 

Hamarosan landolunk Londonban. A srácok mellettem mind alszanak és nem hinném, hogy jó kedvűek lennének, ha most felébreszteném őket.
  Tehetetlenül felsóhajtottam, de rögtön felpezsdült a vérem ahogy rájöttem, mennyi lehetőség nyílt meg számomra azzal, hogy ennyire kiütötték magukat. Széles mosolyra húzódott a szám, miközben Harryre néztem, majd felé hajoltam és finom puszikkal terítettem be az arcát. Eltelt pár perc, mire végre laposakat pislogva nézett rám és ásított egyet. 

"Megérkeztünk!" jeleltem. Bágyadtan rám mosolygott és egy rövid csókot nyomott az ajkaimra. 

"Nem hittem volna, hogy ki tudom pihenni magam ezen az ülésen." döntötte hátra a fejét. "Nehéz lesz így hozzászokni az időhöz."

"Csak az első két nap lesz nehéz." vontam meg a vállam. 

"Ne ébresszük fel a többieket is?" ráncolta a homlokát miközben végignézett a három jómadáron, akik furcsa, lehetetlen pozíciókban találták meg a kényelmességet. 

"De! Van egy ötletem!" vigyorogtam és összedörzsöltem a tenyereimet. 

Türelmesen kivártam, hogy erre jöjjön egy utaskísérő. 

-Elnézést! - intettem, a nő pedig két másodperc alatt mellettem termett. -Nincs véletlenül... Tejszínhabjuk? - kérdeztem olyan halkan, hogy szerintem azonnal rájött; valami rosszban settenkedem.

-Sajnálom, de nem szolgálunk tejszínhabot - igazította meg a túlságosan kirívó felső gallérját. -Viszont, ha megengedi, ajánlom Mr. Freese krémes süteményét.

-Az nem tudom kicsoda - vontam össze a szemöldököm. -De hozzon akkor egy olyat!

-Máris! - bólintott és sarkon fordult. Amint eltűnt a látóterünkből, Harry maga felé fordította az arcomat és kérdőn nézett rám.

"Valami krémesre vágyom." jeleltem vigyorogva. Egy pillanatig zavartan méregetett, de mikor felemeltem a kezemet, hogy elmagyarázzam neki a tervemet, a szája elé kapta a tenyerét. Határozottan megrázta a fejét, majd elfojtva a mosolyát válaszolt.

"Megint kezdődik a macska-egér játék?" kérdezte.

"Aha. És én leszek a macska." imitáltam gonosz nevetést, persze hangtalanul.

"Nem sokáig." figyelmeztetett, de alig fogtam fel a mondanivalóját, mert az utaskísérő megérkezett a süteményemmel.

-Köszönöm! - hálásan vettem el a felém nyújtott villát is, ami az ülés mellett végezte, miután újra magunkra maradtunk.

Harry a kiutat kereste egyre ijedtebben, mivel rájött, hogy közém és Zayn közé van szorulva, tehát ha Z kiakadna, ő az első, akibe beleköthet. Jól szórakoztam rajta, majd amikor láttam, hogy egyre többen kezdenek készülődni és az utaskísérők is eltűnnek az ajtó mögött, sietve helyet cseréltem vele.

A tésztát a tálca szélére kotortam és a különvált krém felét Zayn egyik kezére kentem, óvatosan, nehogy közben felébredjen, a másik felét pedig a még tiszta kezére. Felszínesen vettem a levegőt, nehogy idő előtt elröhögjem magam és a sálba temettem az arcomat, amiből aztán kihúztam egy fonalat. Feltérdeltem az ülésre és könyökömmel Zayn mellett támaszkodtam, miközben a vékony fonalat az orrához érintettem. Először nem reagált, ami bosszúságot keltett bennem, ezért végighúztam az arcán remélve, hogy előbb-utóbb megtalálom az érzékeny részét. És amekkora mázlista vagyok, úgy eltaláltam, hogy szerencsétlen az egész arcát összemaszatolta krémmel. Rémülten ültem a sarkamra és tátott szájjal néztem, ahogy a szemeit nyitogatva, értetlenül emelte maga elé a kezeit. Olyan lassú volt, hogy nem tudtam eldönteni, most álmos, vagy már azon töri a fejét, hogy hogyan nyírjon ki engem, és szerintem Harry is erre gondolhatott, mert átkarolta a derekamat és hátrahúzott magához, pont akkor, amikor Z hirtelen felém fordult és dühösen nézett a szemembe.

-Louis! - kiáltotta, magunkra vonzva az utasok zavart tekintetét.

Anya felkészített minket a hidegre, mégis meglepődtünk, mikor a gépet elhagyva szinte rögtön átfagytunk, pedig direkt felöltöztünk, rajtam még két pulóver is volt a kabát alatt. Zayn a bőröndjét átvéve is, még mindig magában fortyogott és engem szidott, míg Niall és Liam könnyed egyszerűséggel kinevették őt. A terminálból kiérve pedig kitalálta, hogyan álljon rajtam bosszút. Ugyanis a repülőről leszállva csak a hűvös levegőt éreztük, de amint kiléptünk a városba, a lábfejünket betakarta a friss hó.

-Most mondok valami nagyon okosat! - köszörülte meg a torkát Niall, miután lecuccoltunk a parkoló mellett.

-Ettől félek én is - szúrta közbe Liam, és ezzel nem egy gyilkos pillantást érdemelt ki.

A bőröndöm oldalának támaszkodtam miközben összefűztem az ujjaimat Harryével és a kabátzsebembe rejtettem a kezeinket. Ameddig Liam és Niall azon veszekedtek, hogy melyikőjük butább, volt időm tüzetesebben végigmérni az előttem álló fiút, és megint, körülbelül századjára is beleesni. Elmerengve tanulmányoztam vöröslő ajkait, csillogó szemeit és a széltől meglibbenő, göndör tincseit, amik még úgy is rakoncátlankodtak, hogy szerencsétlenek egy sapka alá lettek száműzve. A rózsás ajkak mindentudó félmosolyra húzódtak és rájöttem, lebuktam.

-Szerelmes vagyok beléd - tátogtam. Szavaimtól már nem csak a szája, de az arca is vörös árnyalatban égett.

-Szóval - sóhajtotta Niall, miközben középre állt.

-Hatodjára ugrasz neki - forgatta meg a szemeit Zayn, aki úgy mint én, a bőröndjének dőlve pihent meg. -Mondd már!

-Miből jön a hó? - kérdezte a szöszi és széttárta a karjait. -A felhőből. És miből van a felhő?

-Vízből - biccentettem.

-Ne szólj közbe - mordult rám Z.

-Vízből - ismételte Niall. -A vízbe sok szennyeződés kerül.

-Mi? - rázta meg a fejét Liam. -Most a tóról van szó, amibe múltkor belepisilt Mr. Clark kutyája?

-Hát... - nézett rá furcsán a szőke. -Az is, ja...

-Én azt hittem most a csapvízről van szó! - lengette meg a kezét a levegőben Zayn, ám az arca grimaszra rándult és úgy kapta vissza fázó testrészét a zsebéhez, mintha minimum megsebesült volna.

-Olyan vízről van szó, amilyenről Liam beszélt - toporgott türelmetlenül Niall. Z ekkor rám kapta a tekintetét és elvigyorodott. Nem tudtam mire vélni, és őszintén meg is ijedtem tőle, ezért közelebb húzódtam Harryhez és fél szememet a barátomon tartottam.

-Folytasd, Niall.

-Az a víz elpárolog és felmegy az égbe - mutatott a feje felé. -Felhő lesz belőle. Aztán az megfagy és hóvá alakul. Úgy esik le. Szóval tulajdonképpen lehet, hogy Mr. Clark kutyájának a pisijében állunk éppen - bólogatott nagyokosan.

-Szerintem nincs igazad - szólalt fel Liam látványosan elgondolkodva.

Szívesen végighallgattam volna az eszmecseréjüket, azonban Niall szavait felidézve értelmet nyert Zayn arckifejezése és jóformán már csak annyira maradt időm, hogy kihúzzam a zsebemből Harry kezeit és ellépjek előle, hogy neki ne legyen semmi baja, máris a hóban találtam magam.

-Bosszú! - ordította Zayn a levegőbe lendítve az öklét, miután a csípőmre ült.

-Neeeem! - nevettem fel. Összeráncolta a homlokát és közelebb hajolt hozzám.

-Miért nevetsz?

-Mert idióta vagy - mosolyogtam rá bájosan, majd az addig tenyerembe gyúrt hóadagot az arcába nyomtam.

-Ó, hogy az a...

-Ne is folytasd! Nem akarsz a teraszon aludni, igaz? - szólalt meg mögöttünk egy ismerős, mély hang. Z hátrafordult, én pedig a könyökeimre támaszkodva mormoltam el száz köszönömöt, amiért apa időben megérkezett. Ki tudja, lehet ha nem jön, mostanra már elmondhatnám, hogy engem eltemettek élve.

---

Anyáék kitettek magukért a díszeket illetően. Kifejezetten tetszett, hogy nem estek túlzásba, máskülönben a ház úgy nézne ki, mintha ráhányt volna egy szivárványpóni. A jól ismert, két éves égősor kívül-belül körbevette az ablakokat, még mindig úgy működött, mintha vadonatúj lenne, pedig tavaly véletlenül még rá is léptem, és ha az nem lett volna elég, bele is csavarodtam, nem egy kis izzót elmozdítva a helyéről. Még jó, hogy apa megjavította, különben vehetnénk újat, és azt nem biztos, hogy anya megbocsátaná. Az égősort ugyanis ajándékba kaptuk Maggie nénitől, anyu munkatársától... barátnőjétől... tudom is én, hogy milyen kapcsolatban voltak ők, a lényeg, hogy Maggie néni másfél évvel ezelőtt lehetőséget kapott egy jól fizető munkára, természetesen valahol kint, a világ végén, ahova egy lélek se jár -lehet egy kicsit eltúloztam...- és itt hagyta anyát, aki azóta nehezen fogadja bizalmába az embereket.

-Mire gondolsz? - hajolt az arcomba Zayn. Az nem csoda, hogy ő nem alszik, de hogy én még mindig teljesen éber vagyok, eléggé szokatlan. Egy szemhunyásnyit sem aludtam az út alatt.

-Szivárványt hányó pónikra és arra az égősorra, ott - mutattam az ablak felé. Z hezitálva könyökölt az ágyra, majd aggódón nézett fel rám.

-Túl fáradt vagy.

-Nem - ráztam meg a fejem. -Fitt vagyok!

-Nem, te fáradt vagy - nevetett fel halkan. Nem szóltam vissza, megvontam a vállam és megbizonyosodtam róla, hogy mindenki rendben van.

Liam megpróbált aludni és az egyenletes szuszogását hallva szerintem sikerrel járt, Niall a telefonját nyomkodta, fél füllel ránk figyelt, de a másikban valami rock zenét üvöltetett, ugyanis azt idáig elhallottam. Azt mondták, nem zavarja őket a kislámpa fénye, így Harry is inkább az alvásra szavazott, befordult a fal felé és egészen a nyakáig húzta a takarót.

-Mit csinálunk holnap? - érdeklődött Zayn, miközben feltápászkodott és a matrac szélére ült. Megegyeztünk, hogy felváltva alszunk az ágyon. Ma én és Harry, holnap Niall és Zayn, az után Liam egyedül, mert elmondása szerint állati király lehet egy ekkora ágyat teljesen egyedül elfoglalni és amúgy is van annyira önző, hogy inkább letaszít minket a földre, a vendégágyakra, csak ő pihenje ki magát rendesen.

-Anya biztosan készül az ünnepi ebédre. Kajálunk, aztán megnézhetnénk valami filmet. Vagy ki is mehetünk, úgyse látunk olyan gyakran havat - ötleteltem.

-Niall biológiai előadása után nincs sok kedvem kimenni - fintorgott.

-Nem biztos, hogy az igaz - szólt közbe az említett. -Csak pont tegnap láttam a Twitteren, gondoltam megosztom veletek!

-Egy kis kosz sosem árt - köszörültem meg a torkom. -Hóembert akarok építeni!

-Azt se tudod, hogyan kell! - gúnyolt ki Z.

-Ó, igen? - néztem vele farkasszemet, majd kihívón felhúztam a szemöldököm. -Rendben. Meglátjuk, melyikünk épít szebb hóembert!

-Kezet rá! - vigyorodott el magabiztosan, de ahelyett, hogy ez csökkentette volna az én határozottságom, csak még nagyobb bizonyítási vágy tört rám.

Harry mocorogni kezdett mellettem, mire mindketten szinte kővé dermedtünk. Megfordult és a takarót maga mögé dobva csúszott hozzám közelebb, és mikor keze a lábamba ütközött, hunyorogva nézett fel rám.

-Most már tényleg próbáljunk meg aludni! - mondtam Zaynnek, aki mosolyogva bólintott és lemászott az ágyról.

Kinyújtottam a lábaimat, megfogtam a takarót és magammal húzva feküdtem el. Karjaim a párnán pihentek amíg Harry megtalálta a kényelmes pozíciót, azaz átkarolta a derekam és a mellkasomra fektette a fejét, majd miután elégedetten felsóhajtott, átöleltem őt és arcomat a puha tincseibe fúrtam.

Nem túl sokat, de legalább pihentem valamennyit az éjjel. A srácok korán keltek, mert alapból rengeteget aludtak, én pedig mert izgatott voltam. Egyrészt, mert végre találkozhattam anyával. Sajnos tegnap későn érkeztünk meg és nem tudott megvárni minket, elaludt. A hasa szépen gömbölyödött, ami először ijesztő volt, de aztán amikor végigsimítottam rajta és tudatosult bennem, hogy ott bent egy kis lélek van, aki az én testvérem, alig tudtam elszakadni tőle. Azonnal oda akartam adni a kis babaruhákat, de apu közölte velünk, méghozzá a lehető leghatározottabban, nehogy valamelyikünk -én- elkezdjen hisztizni, hogy este ajándékozunk.          Másrészt pedig alig vártam, hogy lealázzam Zaynt hóemberépítésben. Hogy ne emésszen fel a türelmetlenség, az ünnepi ebéd után ki is vonultunk a kertbe, ahol a hó tisztán, taposatlanul csillogott a földön.

-Mivel öten vagyunk, velem lesz Niall és Liam, veled pedig Harry - mondta Z, miközben a sapkáját igazgatta a fején.

-Mi? - szökött magasra a hangom. -Három kettő ellen?! - készültem ellenkezni, de Harry megfogta a kezem és szembe fordított magával. Úgy nézett rám, hogy rögtön elhallgattam és belül már ünnepeltem a győzedelmem.

-Ki fogja eldönteni, hogy melyik szebb? - kérdezte Niall.

-Mr. és Mrs. Tomlinson - bólogatott Liam.

-És ha azért nyer majd Louis, mert a szülei döntenek?! - tiltakozott Zayn. Csak nem érzi, hogy rezeg a léc?

-Te tudod a legjobban, hogy ők nem ilyenek - forgattam meg a szemeimet. Összefonta maga előtt a karjait és bosszankodva sétált a kert bal felére. -Kezdhetjük?

-Hajrá! - kiáltotta Niall, majd térdre vetette magát.

Harryt figyeltem, ahogy a kesztyűjét húzogatta az ujjain és közben fesztelenül mosolygott. Mielőtt bármit is csináltam volna, példát vettem róla, mert igaza van. Nem egy vérre menő harcban veszünk részt, hanem játszunk.

"A miénk lesz London legjobb hóembere!" jelelte határozottan és a kert végébe mutatott. "Onnan kezdjük!"

"Mekkora legyen egyáltalán?" kérdeztem tanácstalanul. Elém lépett és kezét tenyérrel lefelé tartva a nyakamhoz emelte.

-Pont jó lesz! - bólintottam és elkapva a derekát csentem tőle egy csókot.

"Lássunk hozzá, mert még a végén ők nyernek!" tolt el magától. Hitetlenkedve ingattam a fejem és félszemmel az ellenfeleinkre néztem.

-Azt se tudják, hogyan kezdjenek neki! - vigyorogtam kárörvendőn.

Harry elgondolkodva, talán egy picit sajnálkozva vette szemügyre Zaynéket, akik ahelyett, hogy a hóembert építették volna, azon veszekedtek, hogy hogyan álljanak neki. Felkuncogott és egyetértően bólintott, majd lekapta a sapkámat, a hajamba túrt és szenvedélyesen megcsókolt.