Némán pásztáztam Zayn arcát, próbáltam egy hasonló, már megtörtént helyzethez mérni a kifejezését, és amikor rájöttem, hogy a barátságunk során csak egyszer láttam őt ennyire megtörtnek, a félelem és aggodalom átvette felettem az uralmat. A kezeim remegni kezdtek tehetetlenségükben, így azokat a hátam mögé rejtettem és halkan felsóhajtottam.

-Mi történt? - kérdeztem újra. Nem nézett rám, csupán akkor pillantott fel, mikor Harry egy bögre forró teával a kezében jött be a szobába. 

-Végre valamit komolyan gondoltam... - nyöszörögte szárazon, rekedt hangon. El nem tudom képzelni, mennyit sírt, hogy egyáltalán mióta van ilyen állapotban. 

-Nem értelek - ráncoltam a homlokom. -Mi van Niallel? - puhatolóztam tovább, azonban ahogy a szőke fiú neve elhagyta a számat, Z válla megrázkódott és úgy dőlt előre, mintha nem kapna levegőt. 

-Szakított velem! - kiáltotta olyan hangosan, hogy még a teáját is magára öntötte. Mielőtt cselekedhettem volna, Harry felugrott és elvette tőle a bögrét, az éjjeliszekrényre tette és egy zsebkendő után kutatott. 

Csendben maradtam. Vártam, hogy kikeljen magából, bár a nappali és az előszoba tudtunkra adta, hogy a magába dúló dühöt már sikerült levezetnie a berendezésen, még mindig nem volt rendben. Az lett volna az első kérdésem, hogy ennyi? Azért csinált harcteret a házból, mert Niallre rájött az ötperc? De aztán végiggondoltam a történteket és tudtam, ennél komolyabb dolog van a háttérben. Zayn nem akad ki egy semmiség miatt, amiről ráadásul tudja, hogy úgyis rendbe hozza. 

"Hazamegyek." biccentett felém Harry. "Beszélek Niallel."

"Túl késő van hozzá. Zaynnek szüksége van ránk, kérlek, maradj!" jeleltem. "Holnap reggel, talán már ő is érezni fogja, hogy hülyeséget csinált. Ha nem, akkor megyek veled én is." 

Lassan bólintott, de nem ült vissza mellém. Helyette kiment a szobából és két perc múlva egy párnával és takaróval tért vissza. 

-Aludjunk, oké? Holnap megbeszélünk mindent - suttogtam, mire Z zavartan rázta meg a fejét.

-Nem - ellenkezett.

-De - vállainál fogva döntöttem őt hátra. -Pihenned kell - mondtam és mellé feküdtem, míg Harry a másik oldalára.

-Nem vagyok gyerek - motyogta. 

-Nem vagy az. De mi a barátaid vagyunk és nem mozdulunk mellőled - bólintottam. 

-Nem csinálok butaságot - folytatta. 

-Tudom - hazudtam. Most nem bíztam benne. Elhinni a szavait olyan lett volna, mintha magam alatt ásnám a gödröt, hogy majd szépen beleessek és soha nem jussak ki élve. Mind ismertük a múltját. 
Átfordult a másik oldalára.

-Nem csinálok butaságot - ismételte. Nem láttam Harryt, de biztos voltam benne, hogy ő is helyesel. 

Kialvatlanul és nyűgösen ébredtünk fel kora reggel, mégis valamivel könnyedebb volt a lelkünk és azt hiszem, ezt Zayn nevében is mondhatom. Jobban nézett ki, mint tegnap, attól függetlenül, hogy az arcán meglátszanak a szenvedés nyomai. A nappaliban fogyasztottuk el a kávénkat, próbáltunk rendesen felébredni. Nem vettem a fáradtságot, hogy betelefonáljak Darrennek, ma nem megyünk stúdiózni, és Harry se foglalkozott azzal, hogy mivel igazolja le a napját az iskolában. Tettem egy ígéretet Ms. Cox-nak, de biztosan megért minket... Remélem.

-Nem akartam ennyire kiborulni - húzta el a száját Zayn, miközben a kanapé háttámlájának döntötte a fejét. -De olyan hirtelen jött minden!

-Nem kell ezért szégyellned magad - nyugtattam.

-Már a stúdióban is éreztem, hogy valami nincs rendben. Niall nem jött be dolgozni és az üzeneteimre se válaszolt, pedig megbeszéltük, hogy utána deszkázunk a parkban. Otthon volt, így elmentem hozzá és kérdőre vontam, mire konkrétan nekem ugrott - grimaszolt. -Azt mondta, hogy egy seggfej vagyok, és, hogy eljátszottam a bizalmát. Nem értettem őt, erre még jobban berágott és kidobott a házból.

-Biztosan Niallről beszélünk? - kérdeztem elkerekedett szemekkel. Mi a fene ütött belé?

-Hiába csengettem és könyörögtem neki, elzavart - sóhajtotta és az asztalra tette a poharát. -Pedig tényleg nem tudom, hogy mit tettem! 

"Nem jelent meg rólad cikk egy újságban, vagy alaptalan hír a neten?" vonta fel a szemöldökét Harry, és a telefonjáért nyúlt. 

-Azt láttuk volna - könyököltem a térdeimre. -Nincs mese, el kell mennünk Niallhez.

-Azt fogja hinni, hogy én küldtelek oda titeket - köszörülte meg a torkát Zayn. 

-Te is jössz - néztem rá.

"Meg amúgy is. Engem nem zavarhat el otthonról." engedett felénk egy félmosolyt Harry. 

-Oké... Srácok! - Z feltápászkodott és komoly ábrázattal mért minket végig. -Ami este történt...  maradjon köztünk, rendben? 

-Ne aggódj - legyintettem. -A nappali meg majd kitakarítja magát.

-Ó, igen - nevetett fel zavartan, miközben körbenézett. -Elintézem. 

-Először szedjük össze azt a marhát és tudjuk meg, hogy mi történt - tapsoltam a levegőbe, majd Harryvel a nyomomban siettem fel a szobámba. 

"Úgyis hiányzott a dráma az életünkből." jelelte, miután átcserélte a tegnapi pólóját és elém lépett. 

-Jó, hogy te így érzed - hitetlenkedtem. -Szerintem simán elférnénk egy színdarabban!

"Vagy egy jó könyvben." vont vállat. "De mindig megoldunk mindent."

-Legyen így most is - sóhajtottam kelletlenül. Harry halványan elmosolyodott és karjait a nyakam köré fonva húzott magához közelebb. 
-Köszönöm, hogy tegnap itt maradtál - öleltem át a derekát. -Megijedtem. Talán én is elgyengültem volna...

"Ne beszélj butaságokat!" korholt le, miután hátrált egy lépést, azonban én továbbra sem engedtem el őt. "Egy félreértés miatt?!"

-Honnan tudod biztosra, hogy tényleg félreértés volt? - kérdeztem szomorúan. Szem előtt kell tartanunk, hogy most még csak az egyik oldalról ismerjük a történteket. 

"Zayn is megmondta. Komolyan gondolta a kapcsolatát Niallel. Akkor miért lépett volna félre? Vagy te nem bízol benne?" az utolsó kérdést nem az értetlenség, hanem a döbbenet kísérte. Úgy nézett rám, hogy már csak a pillantásától is bűntudatom lett.

-De igen - bólintottam sietősen. -Csak furcsa, hogy Niall nem engedte Zaynnek, hogy megmagyarázza.

"Nem az. Niall ilyen ember. Komolyan kell vele beszélni." jelelte.

-Ugye te nem vagy ilyen...? 

"Tényleg? Szerinted hány csajjal hozott már össze téged a média? Valamelyik napilapban most is együtt vagy egy színésznővel." kuncogott. 

-Nem vicces! Egyszer majd arra ébredek, hogy a net az esküvőmmel van tele, ráadásul egy olyan lánnyal, akit nem is ismerek! - tártam szét a karjaimat. 

"Hát, Cica, ahhoz nekem is lesz néhány szavam!" vigyorgott rám, majd egy puszit nyomott az arcomra. "Induljunk, Zayn már biztosan türelmetlen."

-Igaz - bólogattam és felkapva a pulóverem, útközben rángattam magamra a zoknimat.

---

Sajnos nem jártunk sikerrel, Niall nem volt otthon, ellenben -legnagyobb pechünkre- Ms. Cox még bőven a reggeli kávéját iszogatta amikor betoppantunk az ajtón. Amint rájött, hogy bizony nem dolgozunk, és ami szembetűnőbb; Harry nincs iskolában, szinte láthatóan elvörösödött az arca.

-Úgy emlékszem, megbeszéltünk valamit! - pirított rám, miközben felállt az asztaltól. Várhattam én, hogy a többiek megmentsenek, szerintem őket még az se zavarná, ha az anyaoroszlán keresztbe nyelne le engem. 

-Igen... De ez most egy kivételes alkalom! Problémáink akadtak - dadogtam.

-Mi történt? - enyhült meg az arckifejezése. Egyelőre vehetek levegőt anélkül, hogy aggódnom kellene az épségem miatt. 

-Hosszú... - próbálkoztam, ám ő nem engedett a szóból, az asztalra mutatott, így leültem és intettem Harrynek és Zaynnek, hogy nézzenek körbe Niall szobájában, hátha találnak valamit. 

-Hallgatlak - tenyerelt az asztallapra Ms. Cox. 

-Tegnap történt valami, amin Niall kiakadt és szakított Zaynnel, ezért Zayn kiakadt és szétverte a házunkat, egész éjjel vele voltunk, alig aludtunk valamit, mert én is kiakadtam, Harry is kiakadt és Zayn...

-Lassabban és érthetően! - szólt rám, miközben leült elém. Nagyot sóhajtottam, a hadarási műveletem nem jött be. 

-Szóval. Valamilyen oknál fogva, Niall szakított Zaynnel. Tegnap este későn értünk haza Harryvel és akkor láttuk, hogy a nappali fel van forgatva és Zayn a fürdőszobában sírt. Ő... Erősnek és sérthetetlennek mutatja magát, de egyébként könnyen meg lehet bántani és a lelkére vesz mindent. Szereti Niallt. Ez a lényeg. Alig aludtunk valamit az éjjel, Harrynek és nekem is azon kattogott az agyunk, hogy mi történhetett. Szeretnénk ma ennek utána járni és segíteni a barátainknak - nem akartam, de mire a végére értem, őszinte könnyek szöktek a szemembe. Talán emiatt vált engedékennyé Ms. Cox és hajolt felém, hogy végigsimítson a vállamon. 

-A szabályzat szerint csak három napot igazolhatok Harrynek. A maradék kettőt okosan osszátok be! 

-Köszönöm - fújtam ki a levegőt megkönnyebbülten. 

-Niall már egy órája elment itthonról. Azt mondta, egész nap a stúdióban lesz - mondta halkan. 

-Nem vett rajta észre semmi furcsát? - kérdeztem, mikor a két srác visszaért a konyhába. 

-Csak egy köszönésre volt időnk - ingatta a fejét szomorúan. Mindegy, legalább célirányosan mehetünk a stúdióba, mert a szöszi ott van -ha nem hazudott az anyukájának. 

Leráztam magamról az elmúlt percek feszültségét, azonban nem jutottam vele sokra, mert ahogy Harryre néztem, újra rossz érzésem támadt. 

-Itthon hagyta a telefonját - krákogta Zayn, miközben felmutatta az említett eszközt. 

"Az a ribanc volt!" jelelte Harry idegesen. 

-Mi? Mi van?! - kapkodtam közöttük a tekintetem. 

-Ismeretlen szám küldött neki egy képet tegnap délelőtt. Tök mindegy, hogy a fotó ősrégi, olyan, mintha most készült volna - motyogta Z és mellém lépett, hogy én is láthassam a "bizonyítékot". 

-Erre emlékszem. Zayn, ez a kép lehet vagy két éves!

-Én is ezt mondom - forgatta a szemeit. Harry megrántotta a kezem, mire ijedten fordultam felé.

"Ashley volt!" bólintott. 

-Miért tett volna ilyet Ashley? 

-Kezd elegem lenni - nyögtem elkínzottan. Nem nyomozgatni akarunk, megvádolni bárkit is -na jó, de-, egyszerűen csak Niallel kell beszélnünk. 
-Nem lehetett Ashley.

"Miért nem?" kérdezte a homlokát ráncolva. 

-Mert lehet, hogy Niall bizalmatlan, de akkor sem elegendő bizonyíték egy kép, amin alig látszik a lényeg. Valakinek a lelkére kellett beszélnie, valakinek, aki jól ismeri Zaynt - mondtam elgondolkodva. 

-Bassza meg! - csapott a térdeire Z. -Az a rohadék volt!

-Ki?! - sürgető kérdésemre választ nem kaptam és nem is erőltettem, mert ahogy láttam, Zayn bármelyik pillanatban felrobbanhat. 

-Nem a stúdióban van. Joanhoz kell mennünk - hadarta miközben beült az autóba és egy intéssel jelezte, hogy nem ártana nekünk is sietni. 

-Gondolod? Szerintem azért nézzük meg először a...

-Louis! A klubhoz! - adta ki parancsnak, mire egy szó nélkül tapostam a gázra. 

-Nem kéne jelenetet rendezni - mondtam, mikor öt perccel később leállítottam a motort. 

-Leszarom - fortyogta és olyan erősen vágta ki az autóm ajtaját, hogy fájdalmamban én kiáltottam fel helyette. 

-A kocsim! - ütöttem a kormányra, de Zayn ekkor már az épület előtt dohányzó férfiak között verekedte át magát. Félve néztem Harryre, aki kikapcsolta a biztonsági övét és felém fordult.

"Csak én nem értek semmit?" kérdezte. 

-Nem. Most én se tudom, mi van - ráztam meg a fejem, majd Zayn kilépéséhez képest, nyugodtan kászálódtam ki az ülésből. 

Fogalmam sincs, Z honnan tudta, hogy ide kell jönnünk, de amikor beléptünk a jellegzetesen aromás illatokkal feltöltött helyiségbe, félig-meddig megvilágosodást nyertem. Csupán ezért nem avatkoztam közbe a történéseknek, hiába láttam Joant, aki a fejét fogta és nem tudta mit tegyen, és a vendégeket, akik szinte lefagyva követték figyelemmel, ahogy Zayn indulatosan esett neki az ismerős alaknak. Oldalra léptem, a falhoz és magam mellé húztam Harryt.

-Zayn! - ordította Niall, miközben felállt a bárszékről és megpróbálta lefogni a barátját -több kevesebb sikerrel. Zayn ott ütötte a volt bandatársunkat, ahol érte, kihasználta, hogy a srác annyira ledöbbent, hogy képtelen a védekezésre. 

-Elég legyen! - kerülte meg a pultot Joan. -Hívom a zsarukat! 

-Joan! - intettem felé. A telefonját szorongatva nézett rám. 

-Nem az én klubomban! - közölte szárazon, majd elvonult, feltételezem egy csendesebb helyre. 

-Fenébe! - morogtam, itt az ideje leállítani Zaynt. -Maradj itt! - szorítottam meg Harry kezét. Rémülten bólintott és a falnak dőlt.

-Mi a franc?! - pislogott rám Niall, amikor félrelöktem őt és nagy levegőt véve ragadtam meg Zayn derekát. 

-Elég! - szóltam rá hangosan, azonban ő továbbra is hadonászva igyekezett közelebb kerülni Edwardhoz. -Zayn! Joan hívja a zsarukat!

-Rohadék! Mit akarsz tőlem?! - kiabálta, azt hiszem elment a füle mellett, amit mondtam neki. -Gondolsz egyet és visszajössz, hogy tönkretegyél engem?! 

-Ugyan már, Zaynie! - nevetett fel erőltetetten Edward, miközben a pultba kapaszkodva próbált talpon maradni. Gúnyos hangja csendre késztette Zaynt, megdermedt a karjaim között, egyedül szabálytalanul emelkedő mellkasa és a zihált hangok tudatták velem, hogy jobban teszem, ha nem engedem őt el. 
-Én teszlek tönkre téged? Komolyan? - nevetett tovább az előttünk álló, szétvert fiú. -Ki hamisította alá a hivatalos papírokat? 

-Te megőrültél! - mordult fel Z. 

-Ki tett tönkre kit? - emelte égnek a szemeit Edward. -Amúgy meg... - vetett Niallre egy röpke pillantást, majd az egyik bárszékre tenyerelt. Az arca grimaszra rándult, komoly fájdalmai lehetnek. -Én csak összehaverkodtam a barátoddal.

-Szemét! - sziszegte Zayn és egy erőteljes mozdulattal előre lépett. 

-Miről beszél? - kérdeztem értetlenül. Milyen hamisítás, milyen hivatalos papír? 

-Ja, senki nem tudja! - Edward felemelte a kezét és a plafonra mutatott. -Csak ott fent!

-Egy kibaszott őrült vagy - ingatta a fejét Z és sarkon fordult anélkül, hogy Niallre nézett volna. -Honnan tudtad? 

-Jók a kapcsolataim - érkezett a kárörvendő válasz, aminek jelentőségét csak akkor értettem meg, mikor egy csapat rendőr vette keze alá a klubot. -És Liam nagyon jó barátom - szúrta még oda, hogy azért legyen min gondolkodnunk. 

Rá kellett jönnöm, mégse tudhatok mindent. Kár, hogy ez így derült ki és én is áldozatául estem valaminek, amihez közöm se volt.
Nem baj, majd kifaggatom Zaynt, úgyis lesz elég időnk a kellemes kis cellánkban - gondoltam, miközben engedtem, hogy hátraszorítsák a karjaimat és bilincset zárjanak a csuklóm köré.