Elégedetten, remegő végtagokkal és levegőért kapkodva dőltem a puha matracra. Nem kellett sokat várnom, a fejem mellett besüppedt a párna és máris éreztem magamon a puha ajkakat. Ujjaimat a szokatlanul egyenes tincsek közé fúrtam és élveztem a nyelvünkkel járt lassú keringőt. Bármennyire volt furcsa, teljesen elvette az eszemet az új külső attól függetlenül, hogy imádtam a göndör fürtöket és az átlagos ruhákat. 

Harry elszakadt tőlem és csillogó szemekkel, kipirult arccal nézett le rám. Hirtelen azt kívántam, bárcsak így indulna minden reggelünk. A túlfűtött pillanataink feltöltöttek energiával, szinte madarat lehetett volna velem fogatni. És nem, nem engedtem a gonosz gondolatoknak, amik azt üvöltötték, hogy tíz perc múlva el kell hagynunk az ágyat és elindulni a munkába. Sikerült megőriznem a hangulatot, ami minden szeretkezés után betölti az egész szobát. Boldog voltam. 

Apró puszikat kaptam az arcom minden részére, így ahelyett, hogy kiharcoltam volna egy normális csókot, a csábításnak adtam magam és lehunyva a szemeimet élveztem a kényeztetést. Közben minden porcikám kiéleződött rá, lúdbőrös lettem már csak attól is, hogy éreztem meztelen testét hozzám simulni. Megfordult a fejemben a gondolat, hogy magamhoz láncolom őt és egész nap ugyanebben a pozícióban fogunk feküdni. Az ötletbuborék kipukkant rögtön, ahogy Harry felült mellettem és a hűvös levegő azonnal bejutást nyert a takaró alá. 

"Elfoglalom a fürdőt." jelelte, miközben féloldalasan felém fordult. Lassan bólintottam és kezeimet a tarkóm alá nyomtam, hogy jobban lássam, ahogy lehajol a földre esett alsónadrágjáért. 

Miután ténylegesen bezárkózott a fürdőszobába, felöltöztem és a konyhába mentem, hogy a szokásos tennivalókat elvégezzem. Mire lefőtt a kávé, elkészítettem a szendvicseket és eközben Zayn is lekóválygott az emeletről.

-Jó reggelt - motyogta. 

-Neked is. Mi ez a búskomor arc? - kérdeztem kedvesen, aztán észbe kapva folytattam; -Úgy nézel ki, mint a mosott szar.

-Köszi szépen - vicsorgott rám.

-Igazán nincs mit - biccentettem. 

-Te minek keltél fel? Csak délután kell bemenned stúdiózni - ráncolta a homlokát.

-Beviszem Harryt a suliba - mondtam. 

-Ó, tényleg - vakarta a tarkóját, majd elővett egy bögrét és éhes tekintettel nézett a gőzölgő tál felé. -Erre van most szükségem! Meg egy cigire! 

-Várj meg minket - szóltam rá, mikor megindult a kert felé. Türelmetlenül csattogtatta a minimumra vett öngyújtóját és a kávéját fújta. 

Töltöttem magamnak és Harrynek is az energiabombából, majd felfutottam a szobámba a saját cigimért. Mire visszaértem, már mindketten rám vártak. 
 Kiültünk a kertbe és néma csendben élveztük a természet ébredését, valamint rákészültünk lelkileg a mai napra. Harry letette a poharát az asztalra és két ujja közé szorítva az égő szálat nézett rám.

"Ide fog érkezni a csomagom." jelelte. 

-Milyen csomagod? - értetlenkedtem. 

"Majd meglátod." kacsintott. Zayn intett egyet a kezével, így mindketten rá figyeltünk.

-Tegnap is akartam kérdezni, de annyira lesokkolódtam, hogy az agyam tiszta kocsonya lett - bólogatott.

-A lényeget... - forgattam a szemeimet.

-Meddig lesz ilyen egyenes a hajad? - kérdezte kíváncsian. Harryre néztem, aki elgondolkodva billentette oldalra a fejét.

"Eleanor azt mondta, hogy minimum két hónapig. Valami izével feltöltötte... Nem emlékszem rá."

-Két hónap - fordítottam. 

-Aztán megint begöndörödik? - egyértelmű bólintás volt a kérdésre a válasz. -Oké.

-Miért? - kérdeztem.

-Hogy őszinte legyek, engem megijeszt - húzta el a száját. 

"Nem jó?"

-De! Csak... olyan fura - vonta meg a vállát Z.

-Nézd már, csak nem tanulsz? - mosolyodtam el. 

-Igyekszem. Tegnap este megnéztem pár videót - húzta ki magát büszkén. 

-Baby? - sandítottam a szélesen vigyorgó fiúra, aki miután eldobta a csikket felpattant és egyenesen Zayn ölébe vetette magát. 

-Szent szar, szállj le rólam! - fintorgott, mikor Harry egy nyálas puszit nyomott az arcára. -Harry... Hátra fogunk... - nyögte, ám nem tudta befejezni a mondandóját, mert a következő pillanatban a szék hátradőlt és mindketten a földön kötöttek ki. 

-Még a végén féltékeny leszek! - kiáltottam és felkelve a kezemet nyújtottam feléjük. 

-Hagyjuk, Tommo. Te még egy ártatlan vázára is féltékeny lennél, ha Harry csodálattal nézne rá - röhögött Z, miközben leporolta magát. 

-Ez nem igaz - ellenkeztem. 

"Tényleg nem." bólogatott Harry.

-Inkább ő féltékeny - mutattam rá. Meglepődve emelte maga elé a kezeit. -Egy ilyen szexi pasi után döglenek a csajok. Meg a srácok - sóhajtottam. 

"Szerencsétlenek. Milyen kár, hogy neked csak én kellek." jelelte, majd nagyképűen a hajába túrt miközben az égnek fordította az arcát.

-Örülök, hogy ezzel tisztában vagy - kuncogtam és átöleltem a derekát. 

-Inkább menjünk, még mielőtt engem is bevontok a nyáladzásba - grimaszolt Zayn. 

-Mint egy család! - nyújtottam felé a kezem.

-Ne kezdd megint! - szólt rám tetetett dühvel. 

"Tényleg indulnunk kell." értett egyet vele Harry, majd összeszedte a kiürült poharakat.

Újra beléptem a házba, immáron egyedül. Harryt elvittem a suliba, Zaynt pedig a stúdiónál tettem ki. Útközben beugrottam a boltba és vettem magamnak néhány... Rendben, nincs mit szépíteni. Rendesen bevásároltam, haza már öt chipses zacskóval és három tábla csokival tértem. Így legalább nem fogom halálra unni magam, mert eszek és talán még a tévét is bekapcsolom. Ahelyett, hogy örülnék az új munkabeosztásnak, szenvedek egy sort. Bár nincs minek örülni, mert eddig a délutánokat Harryvel tölthettem, így pedig jóval kevesebb időt lehetünk együtt. Megbeszéltük, hogy eljön velem a stúdióba és ott tanul ameddig én dolgozom, és miután végeztem, beülünk valahova vacsorázni. Így együtt leszünk, mégsem ugyanolyan, mintha azt csinálnánk, amit akarunk. 
 Az eredeti tervem nem valósult meg, kivéve az evést, mert letelepedtem a kanapéra és az összes rágcsálnivalót felbontottam, de amikor a tévé távirányítójához nyúltam, a telefonom megrezzent a zsebemben. 

Tök jó, elmarad a második órám>< -Baby

Teletömve a számat nyitottam meg a billentyűzetet.

Hogyhogy?:o -Én

Szerintem meghalt a tanár -Baby

Biztosan-_-' -Én

Vagy nyaralni ment... -Baby

Mit szóltak az osztálytársaid az új külsődhöz? -Én

Meglepődtek. Jamie még meg is ijedt tőlem:DD Szegény, nem mer mellém ülni -Baby

Akkor most egyedül vagy? -Én

Ahha:( -Baby

:* ~~ -Én 

Izgatottan vártam, mit felel a feldobott játékra. Nem gyakran vagyunk külön, de amikor mégis úgy hozza a helyzet, egyfolytában a telefonon lógunk és üzenetekkel bombázzuk egymást. Kivéve, ha éppen tudjuk, hogy a másik nem ér rá. Amikor felvillant a kis ablak, nyertesként lendítettem magasba az öklömet. 

/csatolt fájl/ -Baby

Beharaptam az alsó ajkam, miközben a képet elemezgettem pislogás nélkül, amin Harry küldött egy puszit. Ez a mi játékunk. És imádom! Gondolkodtam a következőn, mert nem küldhetek neki perverz emojit tekintve, hogy éppen iskolában van és valószínűleg az osztálytársai furán néznének rá. 

:) ~~ -Én

/csatolt fájl/ -Baby

Ezennel kijelenthetem, hogy megvan az új háttérképem. Szerelmes vagyok a mosolyába.

:O ~~ -Én

/csatolt fájl/ -Baby

Naaaa, ennél nagyobbra is ki tudod nyitni a szád;);) -Én

Befogod? -Baby

*Betömöm! -Én

O.O ~~ -Baby

Szabad kezemről leporoltam a morzsákat és kilépve a beszélgetésből a kamera ikonra nyomtam az ujjam. Én mindig, mindenhol jól nézek ki... Kivéve a telefonom előlapi kameráján. Egy percre letettem magam mellé a mobilomat és a tévé képernyőjében néztem meg magam. Igen, a telómmal van baj. Ettől még felvettem, és, hogy boldoggá tegyem vele Harryt, készítettem magamról egy meglepett képet, amin még a szemeimet is kimeresztem. 

/csatolt fájl/ -Én

Awww*.* -Baby

Tudom, tudom;) -Én

Szeretem az egoista fejedet:* -Baby

Én is szeretem az egoista fejemet*.* -Én

Csak vicceltem. -Baby

:(((( -Én

Wow, most eszembe jutott egy jóóóóó vicc:D -Baby

Légyszi, ne:o -Én

Nem is mondtam még neked viccet>< -Baby

Tudod, rémlik valami arról a homályos éjszakáról, amikor leittuk magunkat. -Én

Tényleg? És nevettél? -Baby

Nem. -Én

---

-Jó, próbáld meg egy kicsit nagyobb beleéléssel - sóhajtozott Darren, miközben segítségkérő pillantásokat küldött Shane felé. 

-Igyekszem, oké? - tártam szét a karjaimat. Intett egyet, mire újra a fülemre húztam a fejhallgatót és vártam a kezdésre. Nem értettem, miért megy most olyan rosszul a munka. Jobban szólva azt nem értettem, hogy Darren miért nincs velem megelégedve, mikor mindig is így dolgoztam és eddig egyszer se volt velem problémája. Most is, a szívemet beleadom a dalba, neki mégsem elég ennyi. 

-Az első verzió jobb volt, próbáld meg úgy elénekelni, csak egy kicsit berekesztve. Menni fog? - vonta fel a szemöldökét.

-Igen - bólintottam. Megköszörültem a torkom és erősen koncentráltam a dallamra, valamint a fonalra, amit majd fel kell vennem pár másodpercen belül. A szemhéjaim maguktól csukódtak le, miközben úgy énekeltem, mintha a szívem és lelkem egy darabját illesztettem volna bele a dalba. Félve és egyben reménykedve pislogtam az üvegen túl ülő Darrenre, aki elismerően biccentett egyet és egymásnak ütötte két tenyerét.

-Tökéletes! - végre! Kiszabadultam a már-már fojtogató szobából és a kanapén fekvő fiúhoz léptem, aki úgy tűnik, elaludt a matek könyve alatt. Óvatosan végigsimítottam a karján, mire megrezzent és felnyúlva, laposakat pillogva vette el az arcáról a könyvét. 

-Mehetünk - mosolyogtam rá. Lassan felült és nyújtózva nézett körbe. Sajnos én is észrevettem, hogy mennyire elrepült az idő, odakint már sötét volt és biztos voltam benne, hogy már nyolc óra is elmúlt. Ami megnyugtat, hogy hamarosan végleg elkészülünk az albummal és nagyon sok időnk felszabadul. Akkor már csak a koncertekkel és az interjúkkal, na meg a fotózásokkal kell foglalkoznunk. 

Ahogy kiléptünk az utcára, enyhén hűvös szellő csapta meg az arcom. Harry rögtön a táskájához nyúlt és elővett két pulóvert.

"Felkészültél?" kérdeztem jelelve, majd elvettem tőle a pulcsimat és egy pillanat alatt magamra húztam. 

"Valakinek az időjárást is figyelnie kell." forgatta a szemeit és az autóhoz érve, várakozva nézett rám. Feloldottam a zárat és nagy lendülettel ültem be a volán mögé.

"Hova menjünk?" fordultam felé. 

"Nem tudom. Olyan helyre, ahol még nem voltunk." egyetértőn bólintottam és elforgatva a kulcsot, a gázpedálra léptem. 

Szerettem a várost éjszaka. Mintha ekkor éledne fel minden, ami nem annyira természetes, vagy nem is tudom... A fények valahogy izgalmasabbá teszik a kint létet. Elhajtottam Joan bárja mellett és magamban felírtam, illene már őt meglátogatnom valamikor. 

Nem akartam túl puccos helyre menni, de a lepukkant kajálda se vonzott túlságosan. Egy átlagos étteremre vágytam, ezért ahelyett, hogy elkezdtem volna keresgélni és végigautókázni az utcákon, leparkoltam a pláza előtt és elővettem a telefonom. 

"Jó lesz itt is, nem?" kérdezte Harry. Hezitálva ugyan, de rábólintottam, elvégre most nincsenek itt sokan, mert hétfő van és lassan kilenc óra. 

"Kínai?" 

"Szuper!" vigyorgott rám. 

Kezét az enyémbe csúsztatta amint beléptünk az önműködő ajtón, én pedig somolyogva és megbódulva a folytonos bizsergéstől kulcsoltam össze az ujjainkat. Az épület első emeletére mozgólépcsővel mentünk fel, kiélveztük, hogy alig vannak itt rajtunk kívül. Nyugodt szívvel hajoltam oda Harryhez, hogy egy rövid ideig tartó, mégis őrülten szenvedélyes csókba invitáljam. 

Tálcára pakoltuk a megrendelt vacsorát, vettünk szerencsesütit és körülbelül száz szalvétát rángattam ki a tartóból. A sült tészta korántsem tiszta étel -főleg, ha mellé még valami ketchupos cuccot is kértünk... 
Az egyik sarokban lévő asztalt választottuk ki, leültünk egymás elé és ahelyett, hogy elkezdtem volna enni, érdeklődve pásztáztam a szeretett arcot. 

"Mi az?" kérdezte mosolyogva.

"Milyen napod volt?" tettem úgy, mintha egyértelmű lett volna bámulásom oka. 

"Nyugis. A reggel volt a kedvencem." kacsintott, majd kibontotta a szerencsesütijét. 

"Ami azt illeti, nekem is." sóhajtottam. 

"És kiderült, hogy Melanie, az új osztálytársam, szerelmes belém." 

"Ezt most nem mondod komolyan." kerekedtek el a szemeim. Megvártam, hogy a villájára csavarja a tésztát és enni kezdjen.

"De. Megértette, hogy meleg vagyok, de szerintem elég rosszul esett neki." jelelte. 

"Az nem baj." feleltem kimérten. Mindentudó mosolyt villantott felém, majd a tányérja felé hajolt. Vettem a lapot, a vacsora további részében nem zavartam meg őt és én is inkább az ízekre figyeltem, mintsem arra, hogy vajon még hány ember zúghatott bele a barátomba. Valószínűleg elég sok... Mindenki a tökéletességre vágyik. Valahogy mégse tudok kiakadni, a mellkasomat is csak az enyhe féltékenység mardossa. Kibírható. 

"Meg akarlak kérni valamire." a szalvétát, amivel az arcát törölte, a tálcára dobta.

"Ki vele." biccentettem. Már mindketten végeztünk, ezért a szomszéd asztalra tettem a szemetünket. Harry rosszallón ingatta a fejét, de én tartottam magam. Mire vannak a takarítók, ha nem erre? 

"Tudod, hogy nemrég kezdtem a fotós szakkört." mocorogni kezdett, mire összevontam a szemöldököm és az asztallapra könyököltem.

-Igen.

"Kaptunk egy feladatot. Szabad témában kell fotózni, a lényeg a fantázia. Arra gondoltam, hogy készíthetnék rólad fényképeket különböző helyszíneken és helyzetekben." magyarázta.

"Oké, én benne vagyok!" válaszoltam rögtön.  

"Tényleg?" csillantak fel a szemei.

"Persze, miért is ne?" ejtettem felé egy félmosolyt. 

"Akkor mit szólsz hozzá, ha most hétvégén kimegyünk a parkba? És a határra." ötletelt. 

"Várj, van egy feltételem." néztem rá komolyan. "Közös képeket is csinálunk."

"Ez csak természetes."

Az óra már fél tizenegyet ütött, amikor hazaértünk. Nem akartunk semmi mást, csak venni egy forró fürdőt együtt és olyan gyorsan álomba merülni, hogy reggelig ne is tudjunk magunkról. Úgy éreztem, tökéletesnek írhatom le a mai napunkat, azonban ahogy beléptünk az ajtón tudatosult bennem, hogy van valami, ami át tudja húzni a számításaimat. 

Nem túlzok; minden fel volt dúlva. A nappali úgy nézett ki, mintha tornádó söpört volna végig rajta, a fogasról a ruháink a földre kerültek és az egyik kis akasztó letörve árválkodott a kabátom mellett. 

-Mi a franc? - hüledezve mentem beljebb, magam mögött tudva Harryt. Az első gondolatom az volt, hogy betörtek hozzánk, de amikor meghallottam a földszinti mosdóból Zayn hangját, még rosszabb érzésem támadt. 
-Zayn? - szólaltam meg hangosabban, miután felvázoltam a körülményeket Harrynek, aki aggódva kapta szemeit az ajtóra. Kopogni akartam, ám a kezem már nem érte el a tompa fát. 

Zayn egy szürke, meggyötört pólóban és egy alsóban állt előttünk, vörös szemei és kiharapott szája arra késztetett, hogy hátráljak egy lépést. Halkan felnyögött, miközben egy kövér könnycsepp gördült végig az arcán. 

-Niall... - suttogta  meggyötörten.