A kávémat szürcsölve méregettem az asztal felé görnyedt, laposakat pislogó Zaynt. Az utóbbi öt percben hússzor nyitotta ásításra a száját. Számon tartottam.

-Annyi kedvem van ehhez a naphoz, mint pulykának a hálaadáshoz - nyöszörögte. 

-Mi ez a hasonlat? - ráncoltam a homlokom. Félrebeszél. 

-Most ezt találtam ki - vonta meg a vállát. 

-Pedig ma nem is kell sokat dolgoznunk. Felveszünk két dalt és jöhetünk is haza - biztattam, azonban ahelyett, hogy felvidult volna, újabb nehéz sóhajt hallatott.

-Néha nézhetnéd a csoportos üzeneteket. Ma még fotózásra is kell mennünk, Darren le akarja tudni az album borítóját. Az ultimate verzióhoz külön képek készülnek - magyarázta. 

-Ez most komoly? - grimaszoltam. Remek, ma sem érünk haza időben. 

-Fene se tudja, hogy miért pont hétfőre tervezte, mikor tudja, hogy akkor még fáradtabbak vagyunk, mint mondjuk hétvégén.

-Mindegy. Legalább a továbbiakban nem kell ezzel foglalkoznunk - próbáltam a dolog pozitív oldalát felmutatni. Z bólintott és újra előredőlt, fejét az asztallapon pihentette és sóhajtozott. Már majdnem megsajnáltam, de Harry még idő előtt közbeszólt. 

A telefonját nyomkodva lépett be a konyhába, a táskáját a szokásos módon ledobta az egyik székre és fel se nézve tárta szélesre a hűtő ajtaját. Hümmögve járattam rajta a szemeimet, ma is -mint mindig- tökéletesen nézett ki. Elvette az egyik dobozos gyümölcsitalt, a tegnap este vásárolt tejszeletet és csak annyira pillantott fel, hogy egy puszit kaphassak az arcomra, leült az asztalhoz. 

-Mint aki tizenkét órát aludt egyhuzamban - csodálkozott Zayn, mikor felemelte a fejét. A göndör szórakozottan megrántotta a vállát és beleharapott a csokiszeletbe. 

-Nyolckor már aludtunk - mondtam. -Szóval most kipihentek vagyunk. 

-Hogy tudtatok elaludni olyan korán? - kérdezte megilletődve. 

-Fogalmam sincs. Még meg akartuk nézni a Walking Dead új részét, de ahogy lefeküdtünk, már aludtunk is. 

-Mázlisták. Én hiába próbáltam, egyszerűen minden idegesített. Még a szél is, pedig be volt csukva az ablakom - zsörtölődött magában. 

-Hazudsz - pirítottam rá. -Tuti Niallel dumáltál hajnalig!

-Ez nem igaz! - emelte fel a hangját. -Csak tizenegyig! 

-Az már majdnem hajnal - legyintettem. 

"Meddig dolgozol ma?" kérdezte Harry, mikor végre megtisztelt a figyelmével. 

-Sokáig. De ne aggódj, el tudok majd menni érted a suliba - biccentettem. 

"Nem kell. Megbeszéltem Eleanorral egy találkozót délutánra." jelelte. 

-Eleanorral? - kérdeztem vissza meglepődve. 

-Nem szabadságon van? - folyt bele a beszélgetésbe Zayn, miközben megpöckölte Harry vállát, hogy tudja, ő is megszólalt. 

-Mondjuk, pont ma lenne rá szükségünk - motyogtam és bepakoltam az elkészült szendvicseket a táskába. -De neeeeem, ő a szabadságát a pasimmal éli ki.

"Mit morgolódsz? Ide mondd, a szemembe!" mosolygott rám Harry. 

-Semmit - forgattam a szemeimet. -Mit fogtok csinálni?

-Kibeszélnek titeket - kuncogott fel Zayn. -Ajaj, ha Eleanor piszkos titkokat tud meg rólad... akkor neked annyi! Életed végéig hallgatni fogod tőle! - nevetett egyre hangosabban. 

"A segítségét kérem, mert szeretnék egy kis... változást." kaptam az eléggé homályos magyarázatot. 

-Változást? - vontam fel a szemöldököm. -Minek? Te úgy vagy tökéletes, ahogy vagy - bólogattam. 

-Ne légy már ennyire nyálas - szólt rám Zayn. 

"Ki szeretnék próbálni valamit."

Ettől félek a legjobban. A Ki szeretnék próbálni valamit címszótól. Fiatalok vagyunk, járjuk az utunkat és nekem már megvan, mit akarok elérni az életben. A célom felé menetelek, hiszen a vágyam, hogy egy banda tagja legyek és énekelhessek az embereknek. Mindezt már elértem, de még mindig, mindent lehet fokozni. 
Velem ellentétben, Harry még keresi a saját útját. Kipróbálta a modellkedést, de szerintem nem tetszett neki, vagy ha mégis, Jeff tett róla, hogy mégse ebben a közegben helyezkedjen el. Azóta konkrétan mindent ki akar próbálni. Emelt óraszámban tanulja az irodalmat és verseket ír, de nem állt meg ennyinél. Jelentkezett a rajzszakkörre és elkezdett festeni, bár szerintem ez a vonal akkor indult el nála, amikor közösen csináltuk a Nyírd ki ezt a naplót könyvét. Előszeretettel készít képeket a természetről, vagy éppen az emberekről. 
Most stílusban váltogat, és én már előre félek a végeredménytől. Harry furcsa lélek. Annyira megosztó, úgy értem, rossz tulajdonsága alig van, de a jó dolgok is keverednek benne, ez annyira észrevehető!

-Ébresztő! - lengette meg előttem a kezét Zayn. Nagyokat pislogva, még egy kicsit bambán néztem rá. 

"Nagyon elgondolkodtál." jelelte Harry, félre billentve a fejét. 

-Reggel van még - tudtam le ennyivel a kilépésem és sürgetőn felálltam jelezve, hogy indulhatnánk már.

Amint beültünk az autóba, újra szöget ütött a fejemben a felismerés, miszerint nekem ma be kell mennem a kórházba és nem tehetem meg, hogy hazudok Zaynnek. Furán jönne ki, ha őt kitenném a stúdiónál, de én még elmennék egy körre. Nincs mese; be kell vonnom őt. Talán meg is fogok könnyebbülni, ha valakinek elárulhatok minden apró részletet.

Lassan listát kell írnom, vagy naptárat vezetnem, nehogy elfelejtsek valamit. Már másfél hete nem beszéltem anyával, pedig tudom, hogy érdeklődne felőlem, csak nem akar zavarni. Hiába mondtam, hogy mindig szakítanék rá időt, ha felhívna, de ha rajtam áll ez a feladat, hát... Valahogy elmerülök mindenben és még akkor is elfelejtem őt hívni, mikor leülök pár percre szusszanni. Az orvost is majdnem kihagytam, azt viszont szerencsére sikerült beírnom a mobilomba. Ethannel is rég beszéltem. 

És nekem volt olyan gondolatom, hogy veszek egy cicát, amit majd közösen gondozunk Harryvel. Hogy jutott egyáltalán ilyen az eszembe? 
  Megálltam a suli előtt és Harry felé fordultam, aki már hajolt is, hogy egy búcsúcsókot nyomjon a számra. 

-Akkor este találkozunk - mondtam, mire bólintott és kiszállt. Még visszanyúlt, hogy lepacsizzon Zaynnel és, hogy egy félmosolyt küldjön felém.
-Szeretlek! - kacsintottam. 

"Szeretlek!" jelelte, majd becsapta az ajtót. Megvártam, hogy beérjen az épületbe, eközben Zayn előremászott mellém és lehúzta az ablakot.

-Vessük bele magunkat a munkába! - tapsolt. 

-Előtte van valami, amit el kell intéznem - feleltem. Értetlenül nézett rám, azonban ahelyett, hogy válaszokat adtam volna, a gázpedálra léptem. 

-Louis, minek jöttünk a kórházba? - kérdezte ijedten, mikor meglátta a feltüntetett táblát a nyomtatott betűkkel. 

-Mert... - kezdtem nagy levegőt véve, de csak akkor folytattam, mikor már leparkoltam a hatalmas épület előtt. -Mára kaptam időpontot...

-De miért? - nem hagyta annyiban. 

-El fogom mondani, oké? Rögtön, miután megtudtam az eredményt - bólintottam. 

-Eredményt? - motyogta, miközben kinyitotta az ajtót és kótyagosan kiszállt. -Mit titkolsz előlünk, Tommo? 

-Nem árulhatod el senkinek. Ez egy titok. Érted? - álltam meg előtte. 

-Lakat a számon - ígérte. 

---

-Zayn! - az éktelen visítást hallva megtorpantam, összébb húztam magamon az ingemet és sarkon fordultam. -Tegyél le! - tagolta Niall, aki éppen Z válláról igyekezett lemenekülni. 

-Mit csinálsz? - vigyorodtam el, miközben megkerültem őket, így szembe kerülhettem a szőkeséggel, akinek már vöröslött a feje.

-Ne vigyorogj! Inkább segíts! - kapálózott felém. 

-Zayn, már az összes vér a fejébe tódult - nevettem az említett elé lépve. 

-Az volt a cél - közölte elégedetten és letette Niallt a földre. Szegény, annyira megszédült, hogy két oldalról kellett segítenünk őt. 

-Egyszerűbb lett volna használni a mosdót - ejtettem el a kósza megjegyzést. 

-Nem vagyunk olyanok, mint te meg Harry - nyújtotta ki rám a nyelvét Zayn. 

-Nem tudom, hogy miről beszélsz - ráztam a fejem ártatlanul. 

-Hogy nem?! - hitetlenkedett. -Nem mi estünk egymásnak egy repülőgép mosdójában - mutatott rám. 

-Shh! - emeltem a számhoz a mutatóujjam, miközben feltűnően körülnéztem. Szerencsére senki nem figyelt ránk. 

Liam frissen lépett ki az öltöző ajtaján, ezzel egy időben kiáltott fel az idősödő férfi, aki ma készíti a fotókat rólunk. Mint a gyerekek, lökdösődve álltunk be a helyünkre, a vászon elé. 

Azt hinné az ember, hogy elkészül pár fénykép és már vége is, mehet mindenki a dolgára. Bárcsak így lenne, komolyan. Hiába profi a fotós, még neki se tetszhet minden, amit kiad a kezei közül, hát megcsinálja még ötvenszer ugyanazt, ugyanúgy, ugyanabban a pozícióban. Csupán emiatt telt el két óra, mire végre azt mondhattuk, hogy végeztünk és kivétel nélkül mindenki meg volt elégedve a munkával. Az egyéni fotók is jók lettek, megérte a sok fáradtságot és, hogy mostanra egyikünk sem érzi a lábát. 

Pont ezért, megbeszéltük, hogy pihenés gyanánt beülünk az Empizzázóba kajálni, bár Zayn ódzkodott az ötlettőt tekintve, hogy régen milyen viszonyban voltak Emmával, de végül őt is sikerült rávennünk a korai vacsorára. Beültünk egy négyes körasztalhoz és leadtuk a rendelést. Ameddig vártunk, a srácok a mai napot vesézték ki elég rendesen, én pedig a mobilomat nyomkodtam abban reménykedve, hogy Harry vet legalább egy pillantást a telefonjára.

Mi már végeztünk, most kajálunk az Empizzázóban^^ -Én

-De tényleg! Miért ne lehetne egy önálló dalod? - csapott az asztalra Zayn. 

-Miről van szó? - jelentkeztem.

-Niall írt egy dalt, amit nem akar megmutatni nekünk, se Darrennek, mert személyes téma és csak magának énekli el - sóhajtott Liam. -Minek mondtad, most rohadt kíváncsiak lettünk! - nézett a szőkére szikrázó szemekkel.

-Ugye nekem meg fogod mutatni? - hajolt közelebb hozzá Zayn. 

Én itt vagyok Eleanornál:D -Baby

Újra kiestem a beszélgetésből, hátrébb dőltem, hogy tudják, most nem igazán tudok hozzászólni a témához.

Na? Sikerült a stílusváltás? -Én

Hááááááát.... -Baby

???? -Én

El szerint nem illik hozzám:(( -Baby

Basszus, mit csináltál? -Én

Hey! Nekem tetszik! -Baby

Küldj képet!!:o -Én

Nem:p -Baby

Léééégyszi!:"( -Én

Majd otthon megnézhetsz magadnak;) -Baby

És az mikor lesz? -Én

Szerintem egy óra múlva már ott leszekˇˇ -Baby

Meg fogok lepődni? -Én

Azt hiszem, igen... -Baby

Ó, basszus. Félek!

-Liam, mesélhetnél nekünk a barátnődről - hozakodott fel a mindannyiunkat érintő körrel Niall. -Múltkor csúnyán beszólt Harrynek.

-Beszéltem vele erről később. Megérthetnétek őt is. Nem készült fel rá, hogy hova viszem őt... - somolygott Liam.

-Na! - horkantam fel. -Mondott valamit neked Harryről? - kérdeztem.

-Csak annyit, hogy régen ismerték egymást. Ez talán túlzás. Inkább csak köszönőviszonyban voltak.

Egyikünk se vitte tovább a fonalat. Ami azt illeti, engem meglepett, hogy Ashley nem avatta be Liamet az igazságba. De ha már itt tartunk, mi az igazság? 
Egyértelműen azt hiszem el, amit Harry mond. Viszont, ha Liam és a többiek Ashley szavait vélik igaznak, ebből akár még egy harc is kikerekedhet. 
Nagyot haraptam a pizzaszeletbe, miközben egy akciófilmhez hasonló kép jelent meg lelki szemeim előtt, ahogy Harry és Ashley egy-egy karddal a kezükben várják a rajtot. 
Szent ég, már nagyon fáradt vagyok, ha ilyeneken ábrándozom. 

-Holnap a stúdióban? - kérdeztem a parkolóban, még mielőtt Liam beszállhatott volna a saját autójába. 

-Ó, igaz is! Szóljatok kérlek Darrennek, hogy kések pár percet. Kezdjétek el nélkülem, majd behozom a lemaradást! - intett.

-Persze, majd szólunk - csuklott Niall. Kérdőn néztem rá, mire Zaynre mutatott.

-Viselkedjetek, gyerekek - hadonásztam elmélyült hangon.

-Ne kezdd már megint - teremtett le Z, majd bevágódott a hátsóülésre és maga után rántotta a szőkét is. 

-Mi van, Szöszi? Ma nálunk alszol? - szemeztem vele a visszapillantó tükörben a villogó pirosnál. 

-Aha. Anyáék nincsenek otthon, akkor miért ne? - mosolyodott el. 

-Miért, hol vannak? 

-Üzleti úton - felelte.

-Átérzem - köszörülte meg a torkát Zayn.

-Gyakrabban vannak otthon, de néha becsúszik ilyesmi utazás - folytatta.

-Szóval amikor még nem ismertük egymást, egyedül voltatok Harryvel? - kanyarodtam be a következő utcán.

-Vigyáztunk egymásra. Vagyis... Inkább én vigyáztam rá. Mindig csinált valamit - nevetett halkan.

-Például? - kérdeztem vissza információéhesen. 

-Már ismeritek a sushiját - nézett egyszer rám, egyszer Zaynre, mire mindketten bólintottunk. -Na, anyáék Angliában voltak, azt hiszem három napra mentek el. Tök mindegy. Harry akkor próbálta ki először a sushit a saját receptje szerint. Elfelejtette, hogy a tűzhelyen hagyta a mosogatórongyot, így az odaégett és Harry annyira bepánikolt, hogy félredobta az égő ruhát. 
Úgy fél órán keresztül könyörögtünk a tűzoltóknak, hogy ne szóljanak a szüleinknek. Aztán mindenből, ami elégett, vettünk egy ugyanolyat.

Széles mosollyal az arcomon hallgattam a félelmetes emléket, ami így, elmesélve inkább volt mulatságos, mint halálébresztő. Az, hogy Niall mesélt nekünk, felkeltette bennem a vágyat, hogy minden mást megtudjak a kicsi Harryről. Úgyis máshogy mondaná el ő, mint egy külső szemlélő. Hamarosan ki fogom faggatni Niallt. 

-Nézünk filmet? - hallottam Niall kérdését, miközben feltrappoltam az emeletre és fénysebességgel zuhanyoztam le. Elfáradtam, mégis volt bennem egyfajta izgalom, ami nem engedte, hogy a szemeim lecsukódjanak és átadjam magam az álomvilágnak még akkor sem, mikor a fejem már a kanapé puha támláját érte. 

-Hamarosan Karácsony - szuszogta Zayn. Rápillantottam és nem bírtam megállni mosolygás nélkül az elém tárult kép látványát. 
Z szorosan ölelte magához Niallt, aki a pattogatott kukoricán nyammogott -nem értem, az előbb vacsoráztunk- és néha belepuszilt a hajába. Most már kijelenthetem, hogy az én örök csajozós legjobb barátom szerelmes, igaz? 

-Először gondoljuk végig, hogy mit adunk Liam szülinapjára - mondtam. Elgondolkodva meredtek maguk elé, gondolom az ajándéklehetőségeken tanakodtak, de nem jutottak sokra, mert az ajtó nyitódására ők is felkapták a fejüket.

A szívem a torkomban dobogott, mikor felálltam és a kanapé mellé lépve vártam, hogy Harry megmutassa magát nekünk. Amikor ez megtörtént, nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek, vagy mindkettő egyszerre, esetleg ájuljak el, de a lábaim földbe gyökereztek és megszólalni sem bírtam. Pislogás nélkül mértem végig őt, bámultam rá a szegecses csizmára, szaggatott nadrágra, a fekete pólóra és szürke mellényre, és azt hiszem, az i-re a pontot az egyenesre vasalt haja tette. 

Jó ég, hova tűnt az én Harrym? 

Helló:)
Nos, mint olvashattátok, Harry is elkezdte keresni a saját útját, amit majd végigjár a jövőben. Még van pár fontos esemény, ami nem maradhat el, viszont egyvalamiről szeretném, ha ti döntenétek. Az volt a tervem, hogy még a tavaszi turnét is az első évadba írom -vannak is rá ötleteim, de ezek elhagyhatóak. Meg legyen írva? Ha nem szeretnétek, az ki marad, mivel a Süketnéma 2. már nem a tinédzserkorról szól, de abban is végigjárunk majd egy turnét. Pár napja merült fel bennem ez a dolog, és nem szeretnék nélkületek dönteni. 

Remélem, elnyerte a tetszéseteket ez a rész, nagyon kíváncsi vagyok, mit szóltok Harry váratlan lépéséhez a külsejét illetően!
<3