Törökülésben helyezkedtem el, Harryvel szemben és nagyra nyitottam a szám. A mutató és hüvelykujja között egy piros színű gumimacit forgatott miközben elgondolkodva nézett rám. Intettem egyet, jelezve, hogy csak rá várok, mire megrántotta a vállát és bekapta az édességet. 

-Hé! - csaptam a térdemre. Vigyorogva nyúlt a zacskóhoz és rám mutatott, így kételkedve ugyan, de újra kinyitottam a szám. 

-Elsőre? - nézett fel Niall a telefonjából. Izgatottan mocorogtam, ha Harry elvétené a dobást, utána tudjak ugrani. Mint egy kutya. 
A gondolatra majdnem elmosolyodtam, de a göndör ívesen hajította felém az aprócska gumimacit, olyan pontosan, hogy akár maradhattam volna mozdulatlan, akkor is betalál. 

-Brávó! - tapsolt Zayn, majd úgy döntött, kisajátítja játékunk tárgyát. Felháborodva kaptam utána, de gyorsabb volt nálam, egy pillanat alatt a busz másik oldalára rohant. 

-Add vissza! - követeltem ellentmondást nem tűrve, mire kinyújtotta rám a nyelvét. -Niall, szólj a pasidnak, hogy már így is elég nagy a segge, nem kell neki az a gumicukor - fordultam a szőke felé, aki szavaim hallatán elkerekedett szemekkel meredt rám. Lehet, rossz ötlet volt pont neki adnom tovább a sértegetést, sőt, ebben biztos vagyok, mert olyan tekintettel illetett, hogy még Harry is érezte, most meg kell védenie. 

-Miért mindig a seggemmel van bajod? - értetlenkedett Z. 

-Nekem van egy tippem - köhögte Liam, visszafojtva a nevetést. 

-Liam! Perverz! - kiáltottam felháborodottan és belesimultam Harry ölelésébe. -Nekem csak egy segg kell. És az az övé - mutattam a göndörre. 

-Akkor akadj le Zaynéről - fonta össze maga előtt a karjait Niall. 

-Szerintem tök formás - hümmögött Z, miközben megfordult és a válla felett visszanézve igazolta az állítását. 

Széles vigyorral az arcomon néztem Ashleyre, akinek az arckifejezése megfizethetetlen volt. Szerintem nem tudja, hogy sírjon, vagy nevessen, de inkább az előbbi felé hajlik. Megköszörültem a torkom, magamra vonva a figyelmét.

-Citromba haraptál? - kérdeztem kötekedőn. Összeszűkítette a szemeit, mire magam elé emeltem a karjaimat védekezésképpen. -Ez csak egy kérdés volt!

-Nagyon hangosak vagytok - jegyezte meg erőltetetten. 

-Én figyelmeztettelek - kuncogta Liam, miközben belecsókolt barátnője hajába. 

-Azt hittem, hogy túlzol - érkezett a válasz egy sóhaj kíséretében. 

-Nem is vagyunk hangosak - sandított rám Zayn, miután visszaült mellém. 

-Nem. Tényleg nem - értettem vele egyet. A hangszórók felé bökött a fejével, az ötlettől gonoszul elmosolyodtam és összedörzsöltem a tenyereimet. Azonban, még mielőtt fokozhattuk volna a hangulatot, Ashley úgy gondolta, végre többet mond két szónál.

-Igazán nem akarok beleszólni, de kicsit sokat eszel, vagyis... - hirtelen fel sem fogtam, hogy kihez beszél, de határozottan Harryre nézett. Egy másodperc alatt felment a pumpám, míg a többiek ledermedve figyelték a történéseket. 

-Mire akarsz célozni, Ashley? - kérdeztem lassan és a szemem sarkából láttam, ahogy Harry kedvtelenül visszateszi a chipses zacskót az ülésre. 

-Semmire - vágott közbe Liam. -Ashley modellnek tanul, nem szokott ilyeneket enni - mentette a barátnőjét. Ó, szóval modellnek tanul. És most éppen beszólt a pasimnak. Értem. 
Nem rendeztem jelenetet, egyszerűen csak hátradőltem, a karomat átlendítettem Harry vállán és egy puszit nyomtam az arcára.

-Nos, elég nehéz lehet mindig zöldségeken meg gyümölcsökön élni, mint egy nyúl, hogy megtartsd az alakod - mondtam ellenségesen. -Szerencsére Harry ehet akármit, neki százával érkeznek a felkérő üzenetek. A világ leghíresebb cégei akarják őt - dicsekedtem. 

Szemétség, vagy sem, örömmel töltött el az Ashley szemeiben felcsillanó féltékenység. Ezzel egy időben, értelmet nyert minden. A megdöbbenéstől lefagyott a győztes mosoly az arcomról, nagyokat pislogva néztem Zaynre, aki várakozva koppantott egyet az ujjával. 

-Nyilván. Hiszen híresség vagy - bólintott a lány. 

-Ash! - szólt rá Liam. 

-Sajnálom. Nem akartalak megbántani titeket - felelte monotonon Ashley, földre szegezve a szemeit. 

-Ugyan, kérlek - gúnyolódott Zayn, majd felállt és a hangszórókhoz lépett. Elővette a telefonját; azon keresett zenéket. 
Visszaadtam Harrynek a chipset és a félig megivott energiaitalomat Liam kezébe nyomtam. Hálásan pillantott fel rám és nagyot kortyolt az energialöketből. 

-Nyomasd, Malik! - szólalt fel Niall, aki mindenek előtt, jelelve nyugtatta meg Harryt, bár én nem láttam rajta, hogy feldúlt lenne. 

-Utálom, ha így hívsz! - nyafogta Z és felém mutatta a telefonját. 

-Miért, nem ez a neved? - hitetlenkedett a szőke. 

-Neked csak Isten.

-Isten? - vontam fel a szemöldököm. 

-Álmodik a nyomor - röhögte Niall. Nem sokat görgettem a zeneszámok között, hamar megtaláltam azt, amit ténylegesen kívülről tudunk és nem unalmas. Rányomtam, majd a készüléket a hangszóró tetejére tettem és maximális hangerőre állítottam. 

Patrick Stump hangja betöltötte a helyiséget, elvéve a beszélgetés lehetőségét tőlünk, de egyáltalán nem bántuk. Az ütemre bólogattam és lehunytam a szemem, mikor a karjaimon megjelent a libabőr. Ilyen egy jó zene. 

-If heaven's grief brings hell's rain, then I'd trade all my tomorrows for just one yesterday - kapcsolódtam be a refrénbe, megpróbálva túlénekelni Patricket. Zayn oldalba könyökölt, másik kezét a levegőbe emelte. 

-I know I'm bad news - kiáltotta. 

-For just one yesterday - folytattam, miközben egy felismerhetetlen táncmozdulatot produkáltam. Olyan jóra sikeredett, hogy Harry a szája elé kapta a kezét, de a válla rázkódásából tudtam; kinevet engem. 

-I saved it all for you!

-Mulatságos vagyok? - sétáltam a göndörhöz, közben a csípőmet ringattam és csak akkor álltam meg, mikor lehajoltam és a vállai mellett támaszkodtam meg az ülésen. Csillogó szemekkel ingatta a fejét, az ajkai megremegtek és ott lapult az a csalfa kis mosoly. 

"Imádlak!" jelelte, majd a nyakam köré kulcsolta a karjait és a számra tapadt. Elégedetten dőltem előrébb, elnyitottam az ajkaimat és mélyítettem a csókunkon. Két percig élvezhettem őt, mert a hirtelen fékezés és a zene hiánya kijózanított. Arra eszméltem fel, hogy az ajtót kicsapják és beszűrődik a napfény. 

-Mi van? - kérdeztem ijedten. Zayn csípőre tett kezekkel állt meg mellettem.

-Ashley rosszul lett - morogta. 

-A zöldségektől? - horkantam fel. Nem gondoltam komolyan a kérdésem, hiszen mind tudjuk, mi történt valójában. 

Leültem, elővettem a telefonom és eldöntöttem, a maradék fél órában hozzá se fogok szólni senkihez. Liam fellépett a lépcsőn és elvett egy üveg vizet.

-Nem bírja a hosszú utakat - magyarázta hadarva, majd újra eltűnt a szemünk elől. 

-Miért érzem úgy, hogy Liam nem önmaga? - suttogta Niall. 

-Mert most éppen nem önmaga - biccentett Zayn. Grimaszolva húztam fel a lábaimat és engedtem, hogy Harry simogató ujjai lenyugtassanak, miközben a rajongók üzeneteit olvastam.

---

Mint az őrültek háza. Ehhez tudnám hasonlítani a Selland Arénát. Emberek rohangáltak mindenfelé, közülük egyedül Shanet és Eleanort ismerjük, na meg Darrent, de ő egyik pillanatban még itt van, a másikban meg elnyeli a kámfor. Sajátos munkával, de nagyjából minden koncertünkön jelen van, bár már számíthatunk rá, hogy kijelöl valaki mást erre a feladatra, mert ő tipikusan az az ember, akit elnyel a sok meló. Kitartóan dolgozik és ezért rettentően hálásak vagyunk neki, elvégre, neki köszönhetünk mindent. Hogy most itt lehetünk és lehetőségünk nyílik dalokat és videóklippeket kiadni. 

Összemixelve a dalainkat énekeltem, hogy ne kerüljek kínos szituációba a színpadon. Mikor sikerült kiengednem a magas hangokat is rájöttem, hogy Harry nincs mellettem. Nem hiszem el. Mindig ezt csinálja, eltűnik, én meg indulhatok a keresésére. Merem remélni, hogy nem ment ki a rajongókhoz, mert ma a szokásosnál is többen jönnek megnézni minket.
Az előbb még itt ült mellettem és a telefonját bújta. Átgondoltam, merre indulhatott el és kiválasztottam az egyik utat, ám szerencsére nem kellett túl sokat kutatnom utána; magától tért vissza hozzám. 

Homlokomat ráncolva mértem őt végig. Az arca teljesen kipirult, a szemei úgy csillogtak, mint mikor...

-Hol voltál? - kértem őt számon. A zsebébe csúsztatta a mobilját és zavartan pislogott rám. 

"Pisilni." jelelte félénken. 

-Azért nézel ki úgy, mint akit jól megdolgoztak - fontam össze magam előtt a karjaimat. Ha lehet, még vörösebb lett és bennem kezdett összeállni a kép. 

"Jól nézel ki." mentette magát. "A rajongók odalesznek érted." 

-Most haragszom rád - mondtam mérgesen. 

"Miért?" kérdezte.

-Mert itt vagyok! - mutattam magamra. Amint felfogta, hogy mire célzok, felnevetett és megragadta a karom. Maga után húzott, végigrángatott a hosszú folyosókon, végül pedig kitárta a mosdó ajtaját és előre engedett. 

"Honnan tudtad?" közelebb jött hozzám, én pedig azzal a lendülettel hátráltam egészen a falig. 

-Úgy bújtad a telefonodat, hogy hozzád se lehetett szólni - válaszoltam. 

"Elfoglalt voltál." billentette oldalra a fejét. 

-Miről beszélsz? Ott ültem melletted! - tártam szét a karjaimat hitetlenül. 

"Akkor is."

-Nem akarod megmutatni megint, hogy mit olvastál? - húztam félmosolyra a számat. Határozottan rázta meg a fejét. -Naaa, baby! 

"Mindjárt kezdődik a koncert." jelelte. 

-Tudod, beindít, hogy az előbb talán ennek a falnak dőlve maszturbáltál - mondtam, miközben átöleltem a derekát. 

"Annál a falnál csináltam." közölte és a háta mögé mutatott. Elkínzottan felnyögtem és fordítottam a helyzetünkön. 

-Felhergelsz - sóhajtottam. Felemeltem a karjait és ujjaimmal átfogva a csuklóit szorítottam őket a feje felé, mire ő kihívóan végignyalt az ajkain és kisebb terpeszbe tette a lábait. 

-Öt perc múlva kezdünk! - suhant végig a folyosón a harsány hang. Kelletlenül felmordultam és tervemet elvetve, csupán egy puszit hintettem Harry szájára. 

-Otthon folytatjuk - ígértem. 

A hatalmas kivetítőn hármas szám villogott, a dobszóló elindult és az összes rajongó keze magasba lendült a visszaszámlálás láttán. Niall a gitárral szöszmötölt, miközben a háta mögött két nő igyekezett rendesen beállítani a mikrofonját. Zayn a talpán rugózott és Liam adott még egy utolsó csókot Ashleynek. 
Felvettem a szemkontaktust Harryvel, aki lágyan mosolygott rám a színpad mellől. A tekintetében minden benne volt. Akkora erőt adott, hogy amikor a zene elkezdődött, teljes bedobással futottam fel a rajongóink elé.

-Helló Fresno! - kiáltottam, még mielőtt Liam elkezdhette volna a részét. Pörgős dallal indítottunk és úgy mozogtunk, ahogy kedvünk tartotta, persze azt betartottuk, hogy mikor ki legyen a színpad adott részén. Párszor összekacsintottam Zaynnel, ő egyébként a koncert nagy részét mindig azzal tölti, hogy ámuldozik Niall tehetségén. 

Éppen egy lassú, szerelmes dalt énekeltünk, így mindannyian nyugodtan álltunk a mikrofon állvány előtt. Én lélekben felkészültem a következőkre és már összeállítottam magamban egy gonosz tervet Liam ellen -mert ő volt hozzám a legközelebb- ezért kellett egy kis idő, mire felfogtam, hogy Zayn oldalra fordult és konkrét szerenádot adott a barátjának. Annyira aranyos volt, hogy majdnem én is elolvadtam tőle. 

Aztán eljött az én időm. Ameddig Liam elment egy üveg vízért, elvettem a mikrofonját és a farmerem hátsó zsebébe nyomtam. Odafigyeltem, hogy mindig szemben álljak vele és amikor visszatért, értetlenül fogta meg az állványt. Az arckifejezése zavarttá vált, mert neki kellett volna kezdenie a dalt, de valljuk be, mikrofon nélkül még kínosabb lett volna, ha énekel és senki nem hallja. A fülembe tett készülékben megszólalt egy hang.

-Louis! Add vissza Liamnek a mikrofont! - ordította Shane. Ekkor Liam rám kapta a tekintetét és összeszűkített szemekkel nézett rám. Ártatlanul hátráltam egy lépést, mire felemelte a kezében szorongatott vizes palackot.

-Most megszívod! - tátogta és felém futott. Amennyire a reakcióidőm engedte, a színpad másik felére rohantam, útközben majdnem fellöktem Zaynt és nekimentem Niall vállának, de valahogy most nem tudtak érdekelni.

-Ne! - kiáltottam összehúzva magam, de mindhiába, a nyakamba borította az üveg tartalmát. Kirázott a hideg, visítva ráztam meg magam miután Liam visszakobozta a mikrofonját és elégedetten mérte végig a művét, vagyis engem.

Átvettem egy másik pólót, hála Eleanornak, aki mindig tart magánál plusz ruhát számunkra. Azzal az indokkal, hogy ha nem állna jól a szett, amit kiválasztott, legyen egy másik lehetősége. Hullafáradtan vonszoltam fel magam a buszra, azonban az ajtóban megtorpantam. Meleg volt, mégis úgy éreztem, fagyos levegő szorítja össze a mellkasom. Harry az ülésen ült magzatpózba kuporodva, vele szemben pedig Ashley, aki rögtön elhallgatott, amint meglátott engem. 

-Louis, mi is bemennénk - csapott a vállamra Zayn és előre lökött. 

-Nagyszerűek voltatok! - ujjongott Ashley, majd arrébb csúszott, hogy Liam helyet foglalhasson mellette. 

-Köszi - fújta ki a levegőt Niall. A sofőr hátraszólt, egyszerre helyeseltünk jelezve, hogy indulhatunk, mindenki jelen van. 

-Mi volt az a vizes akció, Payno? - kuncogott Zayn és fáradtan hanyatlott hátra. Niall megvárta, hogy a barátja elkényelmesedjen és ő is leült. 

-Ellopta a mikrofonom! - mutatott rám Liam vádlón. Kiittam a maradék szénsavas italt is a dobozból, majd felhúztam Harryt, ledőltem a helyére és az ölembe húztam őt. Térdeit a csípőm két oldala mellett támasztotta meg, homlokát a nyakamnak nyomta és halkan felsóhajtott. 

-Kellett egy kis izgalom - kacsintottam a fiúkra. 

Kivételes alkalom; ahelyett, hogy megbeszéltük volna a koncerten történteket, amint elindult a busz, mindenki kidőlt. Harry a vállamra hajtva a fejét szuszogott, egyedül én és Ashley voltunk azok, akik nem aludtak el. Szüntelenül meredtünk egymásra, szavak nélkül próbáltam megértetni vele, hogy ha bántani meri Harryt, pokollá teszem az életét. Adtam neki egy esélyt, amit el is játszott délelőtt, amikor számon kérte a göndört az elfogyasztott chipsek miatt. 

Úgy tűnik, vette a lapot. Félrenézett és kifejezéstelen arccal bújt Liamhez.