Nem állt szándékomban elmozdulni Harry mellől. Végig a sarkában voltam ameddig a sushit készítette és az arcát pásztáztam, hol oldalról, hol szemből, amikor kérdőn rám nézett. Ezért lemaradtam Ashley bemutatkozásáról is, akkor ocsúdtam fel, mikor Niall az asztalra csapott, majd a megszeppent lányra mutatott.

-Én ismerlek téged! - mondta összeszűkítve a szemeit. 

-Igen...? - döntötte oldalra a fejét Ashley és elgondolkodva méregette a szőkét. Liam kettőjük között kapkodta a tekintetét, csak úgy, mint Zayn, akin már most láttam, hogy nem szimpatizál az újdonsült barátnővel. 

-Osztálytársak voltunk kilencedikben - folytatta Niall. -Aztán én magántanuló lettem.

-Tényleg! Niall Horan! - csettintett a levegőben Ashley. -Eltűnt a fogszabályzód. Meg barna volt a hajad...

-Barna volt a hajad? - kérdeztem meglepődve, először beleszólva a beszélgetésbe. 

-És fogszabályzós voltam - vonta meg a vállát Niall. 

-Nem is mondtad - grimaszolt Zayn. 

-Mert talán nem volt fontos - sóhajtotta. 

Harry az asztal közepére tette a tányért, rajta a még forró étellel, aztán a kert felé mutatott. Összevontam a szemöldököm és nemlegesen ráztam a fejem. Nem leszünk annyira bunkók, hogy rögtön lelépünk, sőt, engem egyre jobban érdekel, hogy miért viselkedik ennyire távolságtartón. 

-És honnan ismered Harryt? - kérdeztem kíváncsian, miután elkaptam a göndör derekát és magamhoz húztam őt, szorosan a dereka köré fonva a karjaimat. Bosszúsan felmordult és a csuklómra szorított, azonban nekem eszem ágában se volt elengedni őt. 

-Láttam néhányszor Niallel és hallottam róla dolgokat - válaszolta Ashley. 

-Aha... - biccentettem. 

-Szerintem, együnk - köszörülte meg a torkát Liam és leült az asztal mellé. 

Összenéztem Zaynnel, aki eddig Harryt szuggerálta; valószínűleg olyan arckifejezést produkált, amivel rá tudta venni a szabadulásra. Z felállt, betolta a székét és a zsebébe nyúlt. 

-Jó étvágyat - vetette oda a szerelmes párnak -mert időközben Ashley Liam ölébe ült és hagyta, hogy a srác megetesse őt-, majd a cigis dobozát a tenyerébe zárva indult a kert irányába. Kelletlenül felsóhajtottam és elengedtem Harryt. Szerintem egész eddig erre várt, mert már akkor elindult, mikor csak ellazítottam a karjaimat. Egy bocsánatkérő pillantással illettem a bent maradottakat és én is csatlakoztam a bagós társasághoz. 

-Adj tüzet - mondtam, miközben leültem az egyik műanyagszékre. Zayn felém nyújtotta az öngyújtóját és folytatta az általam megszakított gondolatmenetét élvezve, hogy Harry mindenben egyetért vele. 

-Egyáltalán nem szimpatikus. Láttad, hogy nézett Niallre? - akadt ki indokolatlanul. Nem tudom, ők mit láttak odabent, de ezek szerint én egy másik Ashleyt néztem.
-És amúgy sem illenek össze Liammel...

-Szerintem el tudja dönteni, hogy kivel akar lenni - nevettem fel hitetlenül, kifújva a sokáig bent tartott füstöt.
-Én azt mondom, hogy adjunk neki egy esélyt.

"Bocs, én ezt kihagyom." jelelte Harry, ajkai közé szorítva az égő cigarettaszálat. 

-Legalább mondd el, hogy mi volt az a reakció Ash érkezésére? - húztam fel a vállaimat. 

-Arra én is kíváncsi lennék - hümmögött Z, majd leült mellém és ugyanolyan értetlen kifejezéssel bámult a göndörre. 

"Csak annyi, hogy ő utálja a meleg srácokat." fintorgott, én pedig halkan továbbadtam a választ Zaynnek. A homloka közepére szaladt a szemöldöke, miközben hátradőlt. 

-Szóval egy homofóbbal akadt dolgunk? 

-Mi van, ha azóta változott a véleménye? - próbáltam menteni amit lehet. -Liam biztosan mesélt neki rólunk. Nem jött volna ide, ha nem bírná a...

"Miért akarod minden áron védeni?" értetlenkedett Harry. 

-Figyeljetek. Liam a barátunk. Miatta próbáljunk pozitívan állni a dologhoz - mondtam. 

-Ha látja, hogy gáz van, úgyis lépni fog - bólintott Zayn engedékenyen, de Harry továbbra is makacsul kitartott az álláspontja mellett. 
-Oké, én bemegyek - motyogta, majd a csikket a hamutálba dobta. 

Kettesben maradtunk, azzal a feladattal, hogy megpróbáljam jobb belátásra bírni Harryt. De hogyan kellene nekem hozzáállnom? Hallgassak rá úgy, hogy nem is ismerem Ashleyt? Vonjak le következtetést és ítélkezzek anélkül, hogy beszélnék vele pár szót? 

-Elmondod, hogy mit csinált? - kértem őt, mikor végre rám nézett. 

"Semmi jót." felelte.

-Bővebben? - unszoltam tovább. 

"Utált engem. Mindig beszólt, amikor átjött, mert Niallel valami közös feladatot kellett csinálniuk. Még azzal is piszkált, hogy nem hallok." 

-Fiatalok voltatok - legyintettem. 

"Miért, most már öreg vagyok?" kérdezett vissza. 

-Neheeem! - vigyorodtam el. 

"Pimasz vagy." ingatta a fejét mosolyogva. "Főleg, hogy te idősebb vagy nálam." 

-Tisztelned kellene - sóhajtottam elégedetten. 

"Ja, meg apucinak szólítani téged." forgatta a szemeit és az ölembe ült. 

-Az nagyon szexi lenne - bólogattam beleegyezően. 

"Ne álmodozz." kuncogott. 

-Egy utolsó esély? - kérdeztem. 

"Megbántott engem." keményedtek meg a vonásai. Francba, pedig előbb már majdnem felengedett. 

-Én is megbántottalak téged - emlékeztettem őt az első, kifejezetten fájdalmas pillanatainkra. 

"De utána bocsánatot kértél." 

-Lehet, hogy ő is a megfelelő alkalomra vár - vontam meg a vállam. 

"Nem hiszem." sóhajtott csalódottan. 

-Akkor legyél te az okosabb - hagytam rá. 

"Nem fogok vele beszélgetni." jelentette ki határozottan. 

-Senki nem kötelez rá - nyugtattam. -Csak ne vágj olyan arcot, mintha meg akarnád őt ölni.

"Nem akarom. Maximum akkor, ha rád mászik." 

-Ő Liam barátnője! 

"Hidd el, ez neki nem számít." fújtatott. 

-Oké, ne ítélkezzünk - simítottam végig a térdén. -Majd meglátjuk, mi lesz. 

"Megtépem, ha flörtölni kezd veled." már csak azért is folytatta. 

-Baby... - nyögtem hátradöntve a fejem. 

"Komolyan mondom." bizonygatta. 

-Inkább adj egy csókot - csücsörítettem. Vonakodva ugyan, de a számra hajolt és egy rövid puszit nyomott rá. -Egy csókot! - mordultam fel elégedetlenül.

A homlokát ráncolta, majd egy hirtelen mozdulattal átlendítette az egyik lábát a másik oldalra. Felemeltem a kezeimet, amíg elhelyezkedett velem szemben és nagyokat pislogva mértem végig elszánt arckifejezését. Elejtett egy apró félmosolyt, amit alig tudtam felfogni, mert ujjai máris a hajamba kúsztak és úgy csókolt, hogy megfordult az egész világom. Bódultan követtem ajkai mozgását, átengedve magam az irányításnak és csak élveztem, ahogy cirógat. 

---

Imádnám a szombat reggeleket, ha nem kellene ilyenkor is korán kelnem. Harry is így van vele; amikor gyengéden megráztam a vállát, nem csinált semmit azon kívül, hogy átfordult a másik oldalára. Ma hosszú napnak néz elébe a banda. 

Mint egy zombi -csak a szokásos-, úgy vonszoltam le magam a lépcsőn, amikor Zayn frissen libbent ki a konyhából, mintha a divathét legújabb számából lépett volna ki éppen. Annyira elcsodálkoztam rajta, hogy az utolsó előtti lépcsőfokot már észre se vettem és a korlát is távolinak tűnt abban a helyzetben. Eldőltem, mint egy zsák. Z megtorpant, enyhén oldalra billentette a fejét, aztán rám mutatott.

-Te meg mi a szart csinálsz ott lent? - kérdezte értelmesen. Majdnem felröhögtem kínomban. 

-Szerinted? Leellenőrzöm, hogy mennyire hideg a kő - morogtam. 

-Ja, jó. És mennyire hideg? - érdeklődött. 

-Ne fárassz - imitáltam zokogást. Közelebb jött hozzám és a kezét nyújtotta, amit hálásan fogadtam el. Leporoltam a ruhám és a konyhába mentem -ezúttal baleset nélkül. Leroskadtam a székre és elvettem az egyik melegszendvicset, ami az asztalra lett kikészítve. 

-Azt amúgy Harrynek csináltam - köszörülte meg a torkát Zayn. 

-He? - pillantottam fel rá nagyot nyelve. 

-Mondom, Harrynek csináltam - ismételte. 

-Miért? Csak januárban lesz a szülinapja - ráncoltam a homlokom. 

-Tudom - biccentett. -Azért kapja, mert elvisel téged minden egyes nap.

-Hogy lehetsz ilyen köcsög? - nyafogtam, miközben egy újabb szeletért nyúltam. 

-Ne edd meg! - kiáltott fel, mire összerezzenve dobtam messzire a szendvicset. Olyan szerencsésen, hogy felragadt a pult oldalára. -Most nézd meg, mit csináltál! - sipította az arca két oldalára szorítva a tenyereit. 

-Megijesztettél! - feleltem kétségbeesetten. 

-Tudod, mennyit dolgoztam vele?! - hadonászott. 

-Zayn! Ez csak melegszendvics! 

-Két órát! - bosszankodott. 

-Szent ég, te két órán keresztül készítettél el két szelet szendvicset? - kerekedtek el a szemeim. 

-Ne szólj hozzám - intett le, majd morgolódva törölte végig a pult oldalát. 

-Zaynie... - szólítottam meg őt hezitálva. 

-Bosszút állok - mondta, majd a mosogatóba dobta a tányért és az emeletre rohant. Csak akkor eszméltem fel, mikor meghallottam az ajtó csattanását. 

-ZAYN! - kiáltottam ijedten és, mint akit kergetnek, úgy futottam utána. Még éppen elkaptam azt a pillanatot, amikor az ágyamra ugrott, pontosabban Harryre, de akkora erővel, hogy végül mindketten a földön kötöttek ki. 

Némán, óvatosan kerültem meg a bútort, hogy rájuk láthassak. Zayn nyöszörögve feküdt a göndör fiún, aki laposakat pislogott, azt se tudta, hogy hol van. 

-Mindig Harry issza meg a hülyeséged levét - nevettem jókedvűen, aztán hirtelen komolyodtam meg. -Na. Szállj le róla.

-Ez ijesztő - nyöszörögte, miközben legurult Harryről. -Olyan az ágyad, mint egy ugrálóvár. 

-De csak ha ugrálok rajta - bólintottam és felsegítettem a kócos göndört, mert már majdnem visszaaludt a földön. -Jó reggelt, baby! - mosolyogtam rá, majd egy üdvözlő puszit nyomtam az arcára. 

-Jó reggelt, baby - utánozott le Z elváltoztatott hangon. A nyelvem hegyén volt a tökéletes visszaszólás, amivel biztosra legyőztem volna, de sajnos elkezdeni se tudtam, mert hangos trappolás hallatszott lentről, két perc múlva pedig Niall esett át a szobám küszöbén. A levegőt kapkodva dőlt előre.

-Srácok... mentsetek meg! 

-Neked meg mi bajod van? - kérdeztem értetlenül. 

-Rémeket láttál? - sietett oda hozzá Zayn, hogy segíthessen, ha a szőke pánikrohamot kapna. 

-Mit értesz a rémek szó alatt? - ültem le az ágyra Harry mellé. A vállamnak dőlt úgy, hogy jól láthassa a kínlódó testvérét. 

-Liam és... Ashley... Ők hoztak idáig... - lihegte. 

-És? - kérdezett vissza Z. 

-Én csak elmondtam, hogy be akarok vásárolni az útra, erre tíz percben levágott nekem egy konkrét két órás előadást az egészséges életmódról - grimaszolt.

-Szeretném veled közölni, hogy a zsebedben van a telefonod és a fülhallgatód - mondta Zayn visszafojtva a mosolyát, közben Niall farzsebébe nyúlt és elővette az említett dolgokat. 

-Nem vagyok paraszt... - horkant fel a szőke. 

-Csak néha - vigyorogtam. 

-Megszólalt a gödörből a lyuk - legyintett.

-Az nem lyuk a gödörből? 

-Most ugyanazt mondtad el - pillantott rám Zayn. 

-Tényleg - vakartam a tarkóm zavartan. 

-Induljunk el, vegyünk néhány egészségtelen kaját és pakoljunk fel a buszra - hadarta Niall, majd megfogta Z kezét és maga után húzta, valószínűleg a nappaliba, nehogy egyedül kelljen szembesülnie Ashleyvel. 

"Ő is jön velünk?" fordult felém Harry.

-Ezek szerint igen - húztam el a szám. 

"Akkor én nem megyek." biccentett.

-Mi van?! Harry! - meredtem rá kétségbeesetten, de csupán egy vállvonást kaptam válaszul. -Jó. Én se megyek.

"Megőrültél? Te benne vagy a bandában!" hitetlenkedett. 

-Tegnap még azt mondtad, hogy eljössz - fontam össze magam előtt a karjaimat. 

"De arról nem volt szó, hogy Ashley is ott lesz." 

-Úgy emlékszem, megbeszéltünk valamit.

"Basszus, keressünk egy jobb csajt Liamnek. Nem lesz nehéz." jelelte, miközben felállt és lehúzta magáról a pólóját. 

-Még sosem láttalak ennyire... ellenségesnek - haraptam rá a számra. Sokatmondó pillantással illetett, majd a melegítőnadrágját is ledobta a földre és a szekrényhez lépett. A ruháim között kereste a sajátjait, mivel annyi időt tölt nálam, hogy lassan több ruhája lesz ebben a házban, mint a saját otthonában. Tetszik ez a gondolat. 

"Az a helyzet, hogy még én sem éreztem ekkora gyűlöletet senki iránt." vallotta be őszintén, miután felvett egy szűk farmert. 

-Nekem már az is új, hogy te tudsz gyűlöletet érezni - tettem keresztbe a lábaimat. 

"Nem is igaz." hajította félre a kiválasztott felsőt, mellém lépett és esküszöm, azt hittem, hogy meg akar csókolni, talán ezért koppantam nagyot mikor rájöttem, hogy csak a telefonját vette el az éjjeliszekrényről. Kínosan elmosolyodtam és átöleltem a derekát, felmelegedett arcomat a csípőjéhez nyomtam, miközben lehunytam a szemeimet. Gyengéden végigsimított a homlokomon, míg a másik kezével a mobilt nyomkodta. 

Ameddig Harry elfoglalta a fürdőszobát, én átöltöztem és a zsebembe tuszkoltam a pénztárcámat és a telefonomat. Ennyi, amit magammal viszek egész napra. Fresnoba utazunk, kivételesen nem autóval. Darren elintézett nekünk egy turnébuszt, amit majd feltehetőleg tavasszal fogunk jobban kihasználni, de addig is, ilyen alkalmakra tökéletes. Jobb esetben négy óra az út, izgatottá tesz a tudat, hogy ez idő alatt azt csinálunk, amit akarunk és nem nyomorgunk, mint az öt személyes autókban. 

Túl lassúak voltunk, vagy a fiúk voltak türelmetlenek. Nélkülünk mentek el vásárolni, de legalább ránk is gondoltak; a busz előtt nyomták a kezünkbe az energiaitalt és pár zacskó chipset. 

-Azt hittem, hogy a stúdiótól indulunk - jegyeztem meg, miután ledobtam az ülésre a túlélőcsomagunkat. Darren megint kitett magáért. Lehet, hogy majd ki kell rángatniuk a kényelmes oldalülésről, ami inkább hasonlít egy kanapéra. Odavagyok érte. 

-Örülj neki, házhoz jött a fuvar - paskolta meg a vállam Liam. 

-Tiszta luxus - tapsolt Zayn, miközben helyet foglalt Harry mellett (mert ő már bevackolta magát a sarokba és a sós burgonyaszirmokon nyammogott). 

-Ilyennel járnak a szupersztárok - mondta Ashley. Ja, hogy ő is itt van?