A tartóba tettem a telefont, amit rácsatlakoztattam a hangszórókra és miután végiggörgettem a névjegyzéken, lábamat a gázpedálra nyomtam. Harryt reggel elvittem a suliba, majd közöltem Darrennel, hogy ma később érek be a stúdióba, mert fontos elintéznivalóm van. Nem örült neki, de megértette, úgy meg pláne, hogy van egy dal, amit még senki nem olvashatott el -és ez továbbra is így marad, mert Harry lesz az első, hiszen róla szólnak a sorok. Éppen piros lámpát kaptam, amikor végre megszűnt a szakadozott búgás.

-Helló! - akaratlanul is mosolyra húzódott a szám a régen hallott hang hallatán.

-Ethan! Szia, Louis vagyok - üdvözöltem kedvesen. 

-Tudom, bent vagy a mobilomban - nevetett fel halkan. -Rég beszéltünk.

-Hát igen, ne haragudj. Beindult a meló, alig van egy két szabad percem, most is kocsiban ülök - magyarázkodtam. 

-Semmi gond. Megértem. Nehéz dolog szupersztárnak lenni - felelte nyugodtan. 

-Nem vagyok szupersztár - ráncoltam a homlokom. -Azért hívtalak, hogy egy kicsit érdeklődjek felőletek. Hiányoztok ám!

-Ó, errefelé minden a legnagyobb rendben van! Azt hittem, hogy az esküvő után lapos lesz az életünk de nem, sőt! Képzeld, kisbabát várunk! - mondta izgatottan. Döbbenten pillantottam a kijelzőre, mintha ezáltal láthatná az arckifejezésem. 

-Szent ég! Gratulálok! - kiáltottam boldogan. 

-Köszönjük - kuncogott. -Már éppen ideje családot alapítanom, a koromat nézve...

-Na, ezt most fejezd be - szóltam közbe. -Fiatal apuka leszel!

-Ha te mondod - engedett a szavából. -Tudom, hogy neked izgalmasabban telnek a napjaid. Jól megvagytok Harryvel?

-Persze. Voltak kisebb-nagyobb hullámvölgyek a kapcsolatunkban, de szeretjük egymást és még mindig együtt vagyunk - sóhajtottam. Akaratlanul is eszembe jutottak az emlékek, amikor Harry szakított velem, később pedig a számtalan vitahelyzet, amikbe kerültünk. Valamilyen szinten ezek a nehézségek erősebbé tettek minket, legalábbis én ezt érzem. 

-Maradjon is így, lehetőleg még sokáig - szinte láttam magam előtt, ahogy komoly arccal bólogat. 

-Rajtam nem fog múlni - vontam vállat enyhén. 

-Most mész dolgozni? - kérdezte kíváncsian.

-Nem, majd később. A kórházba megyek - válaszoltam hezitálva. -Nem akarom, hogy Harry tudjon róla, szóval ne mondd el Tinának - köszörültem meg a torkom. 

-Rendben. De ugye nincs nagy baj? - aggodalmaskodott.

-Dehogy - vágtam rá azonnal. 

-Vigyázz magadra! - folytatta.

-Ethan, nincs baj - forgattam a szemeimet. 

-Ha megígérem, hogy nem mondom el senkinek, beavatsz? - kérdezte. 

-Ne haragudj, de nem. Hamarosan meg fogod tudni, ahogy mindenki más is, de addig... szeretném, ha ez egy titok maradna. Mármint, hogy kórházba megyek - a parkolóban leállítottam a motort és előredőltem, mellkasomat a kormányhoz nyomtam és a telefonomat bámultam. -Megérkeztem. Jó lenne, ha nem hűlne ki a barátságunk. Nagyon sokat köszönhetek nektek! Hívj fel, amikor csak akarsz, és én is kereslek, ha úgy van.

-Inkább majd küldök egy üzenetet, nem zavarlak, ha dolgozol - hümmögött.

-Ahogy szeretnéd. Még egyszer gratulálok! - búcsúzkodtam. 

-Köszönöm. Puszilom Harryt is! - köszönt el, majd a vonal megszakadt. A készüléket a zsebembe gyömöszöltem, miközben a pulóverem kapucniját a fejemre húztam. Miután lezártam az autót, lehajtott fejjel kullogtam a bejárat felé, félszememet az embereken tartva. Nem lenne jó, ha készülne rólam kép, akkor felesleges lenne minden intézkedésem. Harry rögtön rájönne, hogy baj van, mert különben miért látogatnám meg az orvosokkal teli épületet? 

A recepcióst is úgy környékeztem meg, hogy mélyebb hangon kértem segítséget. Az emelet számot megtudva már siettem is a lifthez, a hívó gombot háromszor nyomtam meg egymás után. Türelmetlenül figyeltem, ahogy a sárga pont egyre lejjebb ért és hangosan kifújtam a levegőt, mikor a lift üresen fogadott. Nem szándékoztam túl sokat várni, hírnevemet tekintve pedig biztos voltam abban, hogy előrevesznek, felháborodásra késztetve néhány beteget. 

Leültem egy műanyagszékre és elővettem a telefonom, egyrészt az időt csekkoltam le, másrészt még a földszinten megrezzent a zsebemben jelezve, hogy üzenetem érkezett. 

Cica, otthon hagytam a kajámat>< -Baby

Betettem a táskádba! -Én

Igen, de utána kivettem, mert megettem az egyik szendvics felét ameddig zuhanyoztál. Ott maradt az asztalon:// -Baby

Van nálad pénz? -Én

Nincs:( -Baby

Oké, mikor lesz szüneted?? -Én

Háromnegyed óra múlva -Baby

Beugrom a pékségbe, mit vegyek? -Én

A stúdió melletti pékségbe?? -Baby

Ahaˇˇ -Én

Két kókuszos kockát és egy mentes vizet. -Baby

Nem veszek kókuszos kockát, attól fáj a hasad. Legyen inkább két pizzaszelet. -Én

Oké:3 -Baby

Az aulában leszek, jó? -Én

Köszi<3 -Baby

-Segíthetek? - állt meg előttem egy fehér köpenyes férfi. Mély hangjától megrezzentem, de hamar összeszedtem magam és határozottan keltem fel a székről. 

-Jó napot! Louis Tomlinson - nyújtottam a kezem. Az orvos csodálkozva fogadta a bemutatkozást, majd ahogy gondoltam, az irodájába vezetett. 

-Hallgatom - biccentett, miután leült a forgós fotelbe. Micsoda kényelem. 

-Lenne egy hatalmas kérésem... - kezdtem. -Természetesen, hálámat egy vastag borítékkal fejezném ki.

Csupán ennyit kellett mondanom, mindenre vevő volt. Hosszasan beszéltem és szerencsére láttam rajta, hogy figyel rám, még jegyzetelt is egy papírra. Majd, mikor a mondandóm végére értem, vettem egy nagy levegőt és reménykedve pislogtam a dokira. 

-Megoldható. Pár kivizsgálás és...

-Az nem fog menni! - nyögtem kétségbeesetten. -Semmilyen kivizsgálás. Viszont, vannak papírok, amiken minden részlet rögzítve van.

-Hozza be őket. Csak akkor ígérek, ha látom, hogy tudunk alapozni a diagnózisra - bólintott. Kaptam egy időpontot jövőhétre, a kocsim felé vezető úton beírtam a naptáramba, nehogy elfelejtsem. Bevágódtam az ülésre és az idővel versenyezve hajtottam a stúdióhoz, ahol Liam és Darren autója parkolt. Az épület mellett üzemelt pékség ajtaja tárva-nyitva állt, előre készítve az aprót léptem be a finom illatokkal elárasztott helyiségbe. 

-Jó napot! Azt a két pizzaszeletet kérem és egy mentes vizet - hadartam, miközben a kipakolt árura mutattam. A nő vette a lapot, sietősen zacskóba tette az ételt és hangos hálával követte a borravalót. 

Még volt öt percem, mikor az iskola elé értem, ezért végiggondoltam azt, amit a kórházban kaptam információ gyanánt. Nem tudom, mennyire kell aggódnom, de megpróbálok nem ezen kattogni jövőhétig. Levettem a pulóvert, mert már majdnem belesültem, hiába a légkondi. Írtam egy sms-t Zaynnek, hogy negyed óra múlva ott leszek, még egy kicsit fedezzen Darrennél, aztán körültekintően futottam át az út másik oldalára. Feszengve léptem be az iskolába, ahol olyan csend fogadott, mint éjszaka közepén egy temetőben. És, valójában olyan érzésem volt, mintha a következő pillanatokban kicsapódnának az ajtók és élőholtak hada akarná felfalni az agyamat. 

Harryvel elkezdtük nézni a The Walking Dead első évadját. Még csak két részt láttunk, mert alig van időnk és mindig este érünk oda, hogy leüljünk és sorozatot nézzünk. 
Nem akarom, hogy egy irritáló zombi kölyök leszakítsa a karomat és megegye. 

Értelmetlen képzelgéseim közül egy vörösen villogó fény zökkentett ki. Nem kellett sok idő, hogy rájöjjek, ez van a csengő helyén. Feltételezem, minden terem ajtaja felett villog a beszerelt lámpa. Amennyire igazam volt, annyira rémültem meg, mikor a folyosó megtelt diákokkal. A legfurcsább az volt, hogy nem hallottam más hangot, csak lépteket és táska csattanásokat. Az én sulimban ilyenkor nem hallottuk egymást Zaynnel, pedig mindig a fülébe ordítottam, ahogy ő az enyémbe. 

Elszakítottam a tekintetem a portásról, aki már azóta méregetett, hogy beléptem ide, és elmosolyodtam, mikor a lépcső közepénél megláttam Harryt. Intett egyet, majd az utolsó fokokat átugrotta és felém sietett, nyomában egy vörös hajú sráccal. Táskáját a földre dobta és átkarolta a nyakam, így adott egy apró csókot az ajkaimra. 

-Máskor légy figyelmesebb - dorgáltam meg lágyan, mire ártatlanul felhúzta a vállait. Átnyújtottam a zacskót és a vizet, közben letisztáztam magamban, hogy jó páran felénk pillantgattak. 

"Van még egy kérésem." jelelte, majd maga mellé húzta a megszeppent fiút. "Jamie húga imádja a bandát. Adsz neki egy aláírást?" és már elém is került egy matekfüzet, tetejére írva a lány nevével. Írtam egy rövid üzenetet, majd a saját nevemet is aláfirkantottam és féloldalas mosolyt mutatva adtam vissza Jamienek, aki bólintott egyet. 

"Mi lesz a következő órád?" kérdeztem Harryt. 

"Töri."

"Sok szerencsét." grimaszoltam. Kuncogva átölelt, esélyt adva arra, hogy belecsókolhassak a hajába. Sajnos nem maradhattam tovább, a fények újra villogni kezdtek és Jamie is toporzékolt mellettünk. 
-Délután találkozunk! - megvártam, hogy Harry egyetértőn bólintson és egy puszit nyomtam az arcára.

---

Felénekeltünk két dalt, amit már tökéletesre csiszoltunk. Ez annyit jelentett, hogy végre ráléptünk a haladás útjára, és nem is volt annyira megterhelő, mint az előző albumnál. Stúdiózás után szembe kellett néznem Ms. Cox-al és a leszidással, amit a tetoválásokért kaptam. Tűrtem, hogy a fejemhez vágja, hogy ezek után nehogy megbántsam Harryt, mert már a bőrébe lettem vésve. A válaszom egyértelmű volt. Rámutattam a betűre és elmondtam, hogy én egyáltalán nem bántam meg. Komoly terveim vannak Harryvel, és ezzel el is oszlattam Ms. Cox kételyeit. Persze, kicsit sértődötten cipeltem el a gördeszkát, hogy azért lássa, mennyire lehúzott a dolog. Miért gondolta, hogy megbántanám a fiát? 

-A deszkás bagázsnak délutáni órákat tartanak - sóhajtotta Zayn.

-Legalább nem foglalják a helyet - néztem rá a telefonom felől. Vártam, hogy Harry írjon. 

-Ezért mondtam így. Konkrétan a miénk lesz az egész pálya - bokszolt a levegőbe, majd visszaejtette a kezét Niall térdére. 

-Megérdemeljük. Már London óta gurulni akarunk - motyogta Liam, miközben lejjebb csúszott a fotelben. 

-Egyél sokat és gurulhatsz - biccentett Niall. 

-Gyenge volt - emeltem a plafon felé a szemeimet. 

-Ne szólj be, jó? - duzzogott közelebb bújva a barátjához. Alig látom őket külön. 

-Nem szóltam be - hitetlenkedtem. -Egy tényt közöltem.

-Kapd be - morogta. 

-Majd Zayn - vigyorodtam el szélesen.

-Na, ez is gyenge volt! - gúnyolódott. Nem volt időm reagálni a csipkelődésére, mert Harry jelzett; mehetek érte. 

-Léptem, a pályán találkozunk - ugrottam fel. 

Már lassan csukott szemmel is rátalálnék arra az útvonalra, amelyiken eljutok Harryhez. Nem kockáztatok, de azért egyszer szívesen kipróbálnám. Mondtam neki, hogy rögtön a pályára megyünk, így nem a hátsóülésre, hanem a csomagtartóba dobta a táskáját és beült mellém. 

"Ne kérdezz a suliról, csak elrontaná a kedvem." jelelte, miután röviden megcsókolt. Előrefordultam, tiszteletben tartottam a kérését még akkor is, ha érdekelt, hogy milyen napja volt. 

Amikor a parkhoz értünk, a srácok már az aszfaltot űzték. 

-Nélkülünk kezdtétek el?! - kérdeztem felháborodva. 

-Lassúak voltatok - rántotta meg a vállát Zayn, majd Harryhez lépett és lekezelt vele, ahogy a többi fiú is. A lábam alá fektettem a deszkát és a sima felületen erősen meglöktem magam. 

Amikor az emelkedőhöz értem megálltam és kíváncsian fordultam Harry felé. Még elég gyengén hajtja magát, de legalább nem esik el. Emlékszem, mikor még nem voltunk együtt, csak randiztunk, én húztam őt a város határán, ahol egy autó se járt. 

-Vettünk energiaitalt - emelte fel a dobozokat Liam, aki a padon ücsörgött. 

-Király! - gurultam oda hozzá és elvettem az egyiket. Nagyot kortyoltam a cukros, szénsavas üdítőből és feltöltődve vettem az akadálypályát, ami csak nekünk, deszkásoknak lett kiépítve.