A folyamatosan ismétlődő, dübörgő dobszólóra ráztam a fejem, persze óvatosan, nehogy kilöttyenjen az italom. Az katasztrófa lenne tekintve, hogy minden cseppjéért ölni tudnék -főleg, hogy már vagy hat poharat széttrancsíroztam, vagy ráléptem, vagy a homlokomon nyomtam szét (mert miért ne), miután kiittam a tartalmát. Szerintem én voltam az egyetlen, aki minden feleshez új műanyagpoharat vett el, de nem igazán izgatott a dolog. Hiszen én fizettem ki! 

-Hé, Tommo! Nagyon állat ez a buli! - oldalazott felém Zayn. Az este folyamán most ölelt meg huszadjára, bár nem számoltam. Csak az első ötöt. Akkor még viccesnek tűnt, most már inkább idegesítő, de nem szólok, mert egyrészt szülinapja van, másrészt már pont olyan részeg, mint én. 

-Mire számítottál? Én szerveztem! - kacsintottam nagyképűen. Megforgatta a szemeit, majd inkább Andrewra figyelt, aki csak most jutott el az ünnepeltig. A ház megtelt, szerencsére mindenki itt volt, akit meghívtam. Bár van egy olyan sejtésem, hogy néhányan csak azért jöttek el, mert mi vagyunk a One Direction.

-Legyen tánc! - ordította Niall, eddig fel sem tűnt, hogy ő is itt van. Pedig gondolhattam volna, hogy Zayn sarkában lesz, alig talál itt ismerőst rajtunk kívül. 

-Inkább vodka! - kommenteltem a felszólalását. Összeszűkített szemekkel meredt rám, azt hiszem, próbált rájönni, hogy ki is vagyok valójában. Egyszóval, már ő is kifejezetten jól érezte magát. 

-Tánc és vodka! - tárta szét a karjait. Egyetértően bólintottam és a pultnak dőltem. Nem szándékoztam elhagyni a konyhát, én itt élveztem a bulit, míg a tömeg nagy része a nappaliban szórakozott. Az indokom nem más volt, mint Harry. A zenét nem élvezhette úgy, ahogy mi, ebből kifolyólag pedig táncra sem invitálhattam, de a különböző felirattal és alkoholszázalékkal megáldott üvegekkel egész jól kijött. A pulton ült, kezében a kisajátított vodkás üveggel, aminek a felét már megittuk. 

-Basszus, ez a kedvenc számom! - kiáltott fel Zayn, csillogó, ugyanakkor eltompult szemeit rám emelte és spiccesen vigyorgott. 

-Zaynie, neked minden dal a kedvenc számod - veregettem meg a vállát, amit aztán kirántott a kezem alól és elkapva Niallt rohant a nappali felé. Képzelem, így milyen mozgást nyomnak majd le. Legalább senkit sem érdekel, vannak itt olyanok, akik már alsóbb szintre kerültek, mint mi. 

Miután csak páran környékezték meg a konyhát, a csípőmet a zene ritmusára ringatva álltam vissza Harry lábai közé. Tenyereimet a térdeire helyeztem és ámulattal figyeltem, ahogy nagyot kortyolt az italból. 

-Tudod, nagyon imádlak - mondtam szórakozottan. Szélesen elvigyorodott és a nyakam köré fonta a karjait vigyázva a hüvelyk és mutatóujja közé zárt üveg nyakára. Kihívón vonta fel a szemöldökét, miközben közelebb hajolt hozzám. Éreztem a leheletébe keveredett alkoholt, ami plusz löketet adott ahhoz, hogy megízleljem az ajkait. Lehunytam a szemeimet és átengedtem magam a bizsergésnek, ami a gerincem vonalán futott végig, mikor nyelvem találkozott az övével. 

-Dúl a láv - vihogott mögöttem egy fiú, a nevét elfelejtettem. Biztosan tudnám, ha jobban szemügyre venném és nem csak hang alapján találgatnék , de jelen pillanatban képtelen vagyok elszakadni a csábító ajkaktól, amik úgy hatnak rám, mint a drog. Belemarkoltam Harry derekába és még közelebb vontam magamhoz, bár már így is teljesen hozzám simult. A domináns szerepért harcoltunk, a múltkori, tűzforró együttlétünk után Harry előszeretettel nyomja le a nyelvét a torkomon, átvéve a vezetést. Benyúltam a pólója alá és ráharaptam a szájára, mire kifutott belőle a levegő, egy kis előnyt hagyva nekem. Leengedte a vállait, ellazult és követett engem, ezért győztesen előre vezettem a tenyerem, megbizonyosodva róla, hogy ő is ugyanolyan állapotba került, mint én. 

Ahogy eltávolodtam tőle, az üveg került az arcom elé, Harry visszadőlt az eredeti pozíciójába és tovább folytatta az iszogatást. A combjain doboltam az ujjaimmal és őt néztem, mert mindig találok rajta valamit, amit még úgy hiszem, hogy nem fedeztem fel, pedig tudom, hogy már minden porcikáját ismerem. 

"Én is imádlak." jelelte szakadozottan. 

-Tudom - bólogattam. -Engem szeretsz a legjobban.

"Így van." biccentett. 

-És én téged szeretlek a legjobban - folytattam. Édesen elmosolyodott, nyilván tisztában volt ezzel a ténnyel. 

"Akarod, hogy megint leszopjalak?" kérdezte, mire az arcomra fagyott a vigyor. Ezt látva felnevetett és a hajamba túrt. 

-Kikészítesz - feleltem rosszallóan. Oldalra billentette a fejét, majd tudatta velem, hogy igenis elpirultam, ami tőlem elég szokatlan. De ha egyszer ilyen szavakat használ, zavarba jövök! 

"Az ajánlatom örökké él." vonta meg a vállát. 

-Ezt észben tartom - köszörültem meg a torkom. -Baby, van egy ötletem - kezdtem, és megvártam, hogy újra maga mellé tegye az üveget. 

"Benne vagyok!" jelelte. Felnevettem, majd egy rövid csókot nyomtam a szájára. 

-Költözzünk össze! - vigyorogtam rá. Kíváncsian kerestem elködösült tekintetét, de nem láttam benne túl sok értelmet. 

"És házasodjunk is össze!" válaszolta. 

-Én veszlek el téged. És te szervezed az esküvőt.

"Borzasztó szervező vagyok." biggyesztette le az ajkait elszomorodva.

-Akkor közösen - egyezkedtem. 

"Ez remek! Vegyél nekem egy gyűrűt." bökött a mellkasomra. 

-Milyet akarsz, szerelmem? - incselkedtem vele, mire a mosogatóba dobált sörös dobozokért nyúlt. Értetlenül néztem végig, ahogy leszedte az összesről a kupakot és összekulcsolva őket a gyűrűs ujjára húzta. 

"Hát nem szép?" kérdezte, majd az arcom elé nyomta a kezét. 

-De. Gyönyörű! - nevettem. 

"Szerintem is." sóhajtott fel bágyadtan. "Neked is kell." közölte, miközben eltolt magától és leugrott a pultról. Enyhén dülöngélve a nappali felé vette az irányt, én pedig úgy követtem őt, mint az árnyéka. A dohányzóasztalhoz verekedte magát, felvett két dobozt, majd a hangszórók mellől is kettőt, ezután pedig a szobámba ment, ahol ugyanolyan gyűrűt készített nekem, mint az imént saját magának. Az ujjamra helyezte, aztán előkutatta a cigis dobozomat és a terasz felé mutatott. Beleegyezően bólogattam és a két széket a korláthoz húztam, hogy remek rálátásunk legyen a medencébe ugráló emberekre. 

Meggyújtotta a szálat, én is ugyanezt tettem, de csak azután engedtem a tüdőmet ostromló nikotinnak, hogy láthattam, ahogy Harry rózsaszín ajkai közül kiszivárog a sűrű füst. Annyira szexi így, hogy vissza kell fognom magam, nehogy leteperjem. Nyugodtan szívtuk a cigarettát, miközben a sötét eget bámultuk, vagy a lent zajló eseményeket. Az emelet a vendégek számára tabu volt, jól esett egy kicsit kilépni a tömegből.

-Baby - nyeltem egyet, miközben meglöktem Harry karját. Érdeklődve fordult felém. -Mit szólnál hozzá, ha most olyat csinálnánk, amit talán megbánunk majd holnap? - kérdeztem izgatottan. Gondolkodva meredt rám, de tudtam, hogy úgyis benne van mindenben, amit én találok ki. Még akkor is, ha tényleg hatalmas hülyeség.

---

A reggel nehezen indult. A fejfájás uralta a tudatom, ezért zombi módjára bicegtem ki a fürdőbe, hogy átmossam az arcom. Végül zuhanyoztam is, mert erős alkohol szagom volt és, ahogy éreztem, Harry is ezzel fogja kezdeni a napját. Legalább most nem fog szekálni azzal, hogy utálja, ha másnapos vagyok. Tényleg, nem is értem, hogy ő miképp jutott arra az elhatározásra, hogy igyon. 

Ettem egy szendvicset, bekaptam két fájdalomcsillapítót és nekiálltam a rántottának. Ahhoz képest, hogy az egész ház úgy néz ki, mintha egy tornádó söpört volna végig rajta, teljesen nyugodtan görgettem az internetes oldalakon. Mert nekem még egy rántottához is segítség kell, még akkor is, ha egyszer már csináltam ilyen reggelit. A szememet dörzsölve tettem a pultra a telefonomat, majd elővettem minden hozzávalót és eközben meghallottam a zuhanyrózsa irritálóan hangos zubogását, ami annyit jelentett, hogy valamelyik srác felébredt. Remélem mindenki úgy szenved, mint én eddig. 

Mikor elkezdett hatni a gyógyszer, halkan bekapcsoltam a hangszórókat és elindítottam az Asking Alexandria cseppet sem vidám dalát, mégis, most ehhez volt kedvem. A dallamot dúdolva ütöttem fel a tojásokat, amikor dübörgés zaja csapta meg a fülem. Homlokomat ráncolva fordultam sarkon, ekkor lépett be a konyhába a göndör hajú angyalom, kétségbeesett arccal. Egy alsó volt rajta, a mellkasán még folydogáltak a vízcseppek. Végignézve rajta, beharaptam az alsó ajkam és elégedetten legeltettem rajta a szemeimet. Kénytelen voltam az arcára fókuszálni, mikor rémülten a feje két oldalára szorította a tenyereit.

-Mi a baj? - kérdeztem. Reszketegen felsóhajtott, ami nekem pont elég volt ahhoz, hogy átfusson rajtam a halálfélelem. 

"Mi a szart csináltunk este?! Anya meg fog ölni!" jelelte a megszokottnál gyorsabb tempóban. Odasiettem hozzá, átöleltem a derekát és nyugtatón simogattam puha bőrét.

-Ne aggódj. Nem fogja megtudni, hogy mennyit ittunk - úgy látszik, ennyi nem volt neki elég. Dühösen a mellkasomra csapott, mire eltávolodtam tőle és hitetlenül néztem rá. 

Csak akkor értettem meg őt, amikor felmutatta a csuklóját. A szám tátva maradt a látványtól, konkrétan még a levegő is belém fagyott. Elhűlve nyomtam két ujjam a halántékomhoz.

-Bassza meg! - nyögtem. Amint elért a tudatomig a tény, hogy egy visszacsinálhatatlan dolgot tettünk az éjjel, hirtelen felemeltem a karomat. Nem lepődtem meg, hogy az én csuklóm se maradt érintetlenül. 

"Hogy lehettünk ennyire felelőtlenek?" Harry oldalra lépett és elhúzta a serpenyőt a gázról, amiről én elfeledkeztem. 

-Hát... Nagyon sokat ittunk... - mondtam, miközben leültem az asztalhoz. Fel kell dolgoznom a történteket. 

"Ez nem mentség semmire!" jelelte, majd helyet foglalt előttem. "Hogy magyarázzam meg anyának?"

-Nem tudom. Lehet, hogy nem fog akkora balhét csapni... - húztam el a szám. 

"És, ha mégis?" grimaszolt. 

-Baby, fogalmam sincs! - nyöszörögtem elkeseredetten. 

"Ne becézgess, ez a te hibád!" mutatott rám.

-Te emlékszel a tegnap estére? - kérdeztem meglepetten. A fejét rázta, így hitetlenül felmordultam. -Akkor honnan veszed, hogy az én hibám? Mi van, ha a te ötleted volt?!

"Kizárt! Nekem eszembe se jutott volna ilyen butaság!" védekezett rögtön. 

-Hát nekem se! - fontam össze a karjaimat magam előtt. 

"Louis, még csak tizenhét éves vagyok." folytatta, miközben újra elhatalmasodott rajta a kétségbeesés. 

-Kitalálok valamit, oké? Addig meg... itt maradsz nálam, nem mész haza - magyaráztam. Lassan bólintott, majd felállt és anélkül ment fel a szobába, hogy visszanézett volna rám. 

Azért elkészítettem a rántottát, közben pedig máris felléptem az internetre és kicsit körülnéztem, elsősorban a közösségi oldalakon. Ott el is dőlt minden, nem volt min magyarázkodni. Az egész világháló velünk volt elárasztva. Csináltunk képeket, amik az én, és Harry oldalára is kikerültek. Ms. Cox már biztosan látta őket, de akkor miért nem írt még Harrynek? Vagy miért nem tört be az ajtónkon és hordott el engem mindennek? Lehet, hogy tényleg nem fújja fel ezt az egészet?

Ahogy a csuklómat vizsgáltam rájöttem, hogy nem is néz ki olyan rosszul. Sőt, egy fél óra után már tetszett is, hogy Harry nevének a kezdőbetűje egy kötél formájával a bőrömre lett tetoválva. És hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tetszik a tény, hogy Harry karján az én nevem kezdőbetűje köszön vissza rám. 

Félve tártam ki az ajtót, a tálcát a jobb kezembe fogtam és egyensúlyozva léptem be a szobámba. Harry az ágyon feküdt és a tetoválását pásztázta, ami meglepett, hogy mindeközben egy félmosoly játszadozott az arcán. A takaróra tettem a reggelit és a meglepett fiú mellé másztam. 

-Ne haragudj, ha az én ötletem volt - mondtam sajnálkozva. A fejét ingatva húzódott közelebb hozzám.

"Tulajdonképpen, tetszik." felelte. 

-Nekem is! - halványan rámosolyogtam, mikor maga elé vette a tálcát.

"Howard, Hale, Hank, Hector..."

-Mi...? - értetlenül vontam össze a szemöldököm.

"Hasonló nevű pasikat keress, ha szakítunk." jelelte. 

-Nem fogunk szakítani - mondtam lassan, miközben éreztem, hogy majd' kiesnek a szemeim. 

"Igazad van. Főleg, hogy az este folyamán el is jegyeztük egymást." forgatta a szemeit. 

-Hogy mi vaaaaaan? - őszintén, érhet még ennél nagyobb meglepetés? Azt gondoltam, Harry komolyan vette a szavait, ezért először nem esett le a lényeg, amikor felmutatta az éjjeliszekrényre tett "gyűrű"-ket. -Na ne - röhögtem fel, majd hátradőltem és a hasamra szorítottam a kezeimet. Hányszor ígértem már meg, hogy nem iszom többet? 
Sosem tudom betartani. 

-Jó reggelt pórnép! - vágódott ki az ajtóm. Zayn elégedett arcát látva nem értettem, hogy ő miért nem másnapos. Vagy az, csak nagyon jól leplezi. -Úúú, ez kaja? - csillantak fel a szemei, ahogy ledőlt mellénk és elhúzta Harry elől a tálcát.

-Zayn! Azt Harrynek csináltam! - szóltam rá hisztérikusan. Lassan rám emelte a tekintetét és leejtette a villát.

-Te csináltad? - kérdezte. 

-Én bizony - húztam ki magam büszkén. Nagyot nyelt, az ágy végébe húzódott és, mint aki egy traumát élt át, maga köré csavarta a karjait. 

-Istenem, köszönöm, hogy velem vagy és nem engedted, hogy megérezzem az ördög mérgét - motyogta halkan.

-Kösz szépen - sértetten megfogtam a villát és ettem egy falatot a rántottából. 

Harry és Zayn árgus szemekkel figyelték, ahogy megküzdök a száraz étellel, ezért faképpel gyűrtem le a borzasztó ízt, sőt, még egy mosolyt is erőltettem magamra a végén.

-Finom! - bólogattam. 

-Harry? - fordult Z a göndör felé, aki elvette az evőeszközt és egy kis részt levágott az összeragadt tojásból. Ő már nem volt annyira kedves, hogy megjátssza magát, fintorogva, sűrűn köhögve köpte vissza a félig megrágott falatot. Zayn kárörvendőn felnevetett, Harry fuldoklott, én pedig bevágtam a durcát.

-Jó! Akkor csináljatok magatoknak reggelit! - mondtam, majd elhúztam előlük a tálcát.