Még az ajtót se csuktam be magunk után, Harry már a felsőmet gyűrögette és mikor felé fordultam, felrántotta a rám szabott anyagot. Az autóban majdnem elvesztettem az eszem, csupán az hozott vissza a valóságba, hogy egy arra kóborló macska felborította a szemetest. Mégsem teperhettük le egymást egy nyílt utcán, úgy sem, ha akkor éppen senki nem járt arra. Talán majd teszek az ablakokra sötétítőt, kifejezetten az ilyen esetekre. Bár még mindig nem találtam magyarázatot Harry vehemens viselkedésére, ennek ellenére partner voltam mindenben, természetesen. A pláza helyett hozzájuk vezettem, mert tudtam, hogy Ms. Cox és Mr. Horan dolgoznak, Niall pedig még mindig a stúdióban tengeti az időt és utána valószínűleg Zaynnel fog lógni. 

A számra haraptam, töretlen figyelemmel néztem végig, ahogy Harry ledobálta magáról a ruhákat, majd az ágyra feküdt és kihívón pillantott rám. Mire odaértem, a szemeim kiszáradtak, mert még pislogni se mertem, nehogy lemaradjak valamiről. A nadrágomat a földre dobtam és a helyzetnek ellent téve, óvatosan másztam fel a matracra.

-Akarom tudni, hogy mi jár a fejedben? - kérdeztem, egy észbontó mosolyt kiváltva az alattam fekvő fiúból. Határozottan bólintott, de ahelyett, hogy tudomásomra juttatta volna, mire fel ez a nagy éhínség, mutatóujját végigvezette a mellkasomon, szemeivel követte az útvonalat, végül pedig megállt és tenyerével erőt kifejtve lökött le magáról. 

A puha párnára esett a fejem és egy apró, éles sóhaj szökött ki a számon, mikor Harry a csípőmre ült és eltökélt arckifejezéssel nézett le rám. Féloldalasan elmosolyodtam és a combjaira vezettem a kezeimet, azonban még hozzá sem értem igazán, körbefogta a csuklóimat és a fejem mellé feszítette őket. Nem jutottam el addig a pontig, hogy megrökönyödjek, mert lehajolt és erőszakosan harapott rá az alsó ajkamra. Megtehettem volna, hogy kiszabadítom magam és átveszem a vezetést, de kifejezetten tetszett, hogy kiszolgáltatottan fekszem alatta. Oldalra billentettem a fejem és engedtem, hogy nyelve utat törjön magának a számban, őrült szenvedélyes táncra invitálva az enyémet. A levegő mintha egyik pillanatról a másikra forrósodott volna fel körülöttünk, elkábított és a tettlegesség irányába sodort. Mocorogni kezdtem, mire Harry elszakadt tőlem és az ágyékomnak dörzsölte magát. Jólesően felsóhajtottam, a bizsergető érzés hatására a lábujjaim begörbültek és a csípőm akaratom ellenére emelkedett el az ágytól. 

Nedves ajkak üldözték egyik csókot a másik után, végig a nyakamon és mellkasomon, mindenáron a göndör tincsek közé akartam fúrni az ujjaimat, de a kezeim még mindig korlátozva feküdtek mellettem. Összevontam a szemöldököm, mikor Harry oldalra nyúlt, ennyi időt kaptam arra, hogy egy másodpercre hozzáérjek, mert aztán ezúttal a fejem felé rántotta a kezeimet és a pólójával kötötte össze őket. A szemeimbe nézett, nekem viszont eszem ágában se volt ellenkezést mutatni felé. Ahogy ezt felismerte, hálásan elmosolyodott és egy rövid csók után lecsúszott a combomra, hogy tökéletesen hozzá tudjon férni a hasamhoz és azt a területet is beborítsa az ajkaival. Nem sokáig tartottam rajta a tekintetem, inkább a párnába fúrtam a fejem és lehunytam a szemeimet, mindenemmel az égető, rendkívül intenzív érzésekre összpontosítva. Az alsóm szűkösnek bizonyult, kényelmetlenül feszült rám, ettől pedig egy kalitkában éreztem magam és csak arra vártam, hogy végre valahára kiszabaduljak innen. 

A légzésem eddig se volt egyenletes és egészségesnek mondható, de amikor Harry a nadrág korcánál gyengén a bőrömre harapott, a tüdőm mintha felmondta volna a szolgálatot. Mert kezdtem rájönni, hogy mi a terve. Két ujjával a derekamba mart, mire a szemeim kipattantak és olyan gyorsan emeltem fel a fejem, hogy megszédültem a mozdulattól. 
 Harry fogva tartotta a tekintetem, amíg lassan lehúzta rólam az alsómat, majd a lábaim közé feküdt.

-Basszus... - cincogtam visszafojtva a lélegzetem. -Baby, nem kell... - kezdtem visszakozni, holott rettentően kívántam őt, de a józan ész határvonalába kapaszkodva még meg tudtam állni és odafigyelni rá. Folytatni azonban nem bírtam, mert Harry lesütötte a szemeit jelezve, hogy nem áll szándékában megállni. 

Ujjait körém fonva, először bátortalanul, majd egyre merészebben játszadozott velem. Én pedig, a zsibbadt vállammal és a nyakamba állt görccsel nem foglalkozva meredtem rá, a szemeim itták a látványát. Talán nem a megfelelő helyzetben, de így is annyira gyönyörűnek és izgatónak láttam őt, hogy úgy éreztem, már annyitól is végem lenne, ha csak ott feküdne és úgy nézne rám, ahogy egy órával ezelőtt tette az autóban. 

A szám belsejét harapdáltam, mégsem tudtam visszafogni a feltörni kívánkozó, hálás kiáltást, mikor Harry az ajkai közé engedett. Fennakadt szemekkel hanyatlottam vissza az ágyneműre, miközben fellöktem a csípőmet. Kiszaladt belőlem a levegő, mikor két tenyér akadályozott meg a további mozdulatokban. Kínzón felnyögtem és előre húztam a karjaimat, reménykedtem abban, hogy elérem velük Harryt, de sajnos a csuklóim köré tekert póló rávezetett arra, hogy ha nem akarom kitörni a saját kezemet, jobban teszem, ha visszaejtem őket a fejem felé. 

Akárhogy igyekeztem, nem bírtam csendben lenni, és egy idő után, amikor megnyugtattam magam, hogy úgysincs itthon senki rajtunk kívül, már meg sem próbáltam némaságot fogadni. Kikészültem. Bele akartam túrni Harry hajába, én akartam irányítani. Jelenleg egyik lehetőség se volt elérhető számomra, ezért szenvedőn feszítettem hátra a fejem és szorítottam le a szemhéjaimat. 

-Basszus, basszus, basszus... - ismételtem egyre hangosabban, miközben talpaim alá gyűrtem a lepedőt és két perccel később úrrá lett rajtam a orgazmus elementáris ereje. Remegve úsztam a kéjtengerben, amiből kikerülve úgy éreztem magam, mintha lefutottam volna a maratont. 

Pihegve, elernyedt izmokkal feküdtem és már elfelejtettem azt is, hogy teljesen elzsibbadtak a karjaim. Harry felmászott hozzám, letekerte rólam a pólóját, majd miután félredobta, gyengéd puszit nyomott az arcomra. 

"Jól vagy, Cica?" kérdezte somolyogva. 

-Azt hiszem... - feleltem lassan. Szélesen elvigyorodott és mellém feküdt. A vállamra hajtotta a fejét és a még mindig gyorsan emelkedő mellkasomat simogatta. Lehet, hogy valamin nagyon erősen gondolkodott, mert aztán hirtelen felült és teljes testével felém fordult.

"Valójában nem maradtak el az óráim, de kértem a suliorvostól igazolást." vallotta be idegesen. Hitetlenül ráncoltam össze a homlokom. 

-De mégis miért? 

"Mert megkívántalak." bólintott. 

-Baby, nem kérhetsz minden alkalommal igazolást, amikor megkívánsz... - mondtam, miközben próbáltam csúnyán nézni rá. De valljuk be, az előbb elégített ki, képtelen vagyok most haragudni rá egy ilyen kis semmiségért. 

"De ez most más volt..." magyarázta elvörösödve. 

-Vettem észre - mosolyogtam rá elismerőn. 

"Olvastam." jelelte. "És hát... beindított..."

-Mi volt az? - vontam fel a szemöldököm. 

"Egy történet. Mi voltunk a főszereplők. Voltak benne... mocskos dolgok." ahogy befejezte, szégyellősen felemelte a karom és alábújt. Kuncogva húztam magunkra a takarót, közben elképzeltem, ahogy a suliban néhány szünetben elolvassa a történeteket, amiket a rajongóink írnak rólunk és éppen egy olyan részhez ér, ami nem igazán hétköznapi fejezet. Mindenesetre, kicsit vicces, hogy most félénken, ártatlanul bújik hozzám, miközben az előbb pont olyan mocskos dolgokat tett velem, amilyenekről olvashatott az interneten. 

---

-Nem érdekel! Akkor vidd máshova! - morogtam a telefonomba, közben egy cetli után kutattam. 

-De hova?!

-Nem tudom, Niall! Találj ki valamit! Menjetek el moziba, vagy deszkázni. Vagy az állatkertbe, de estig ne lássalak itt titeket! - jelentettem ki ellentmondást nem tűrve. A vonal túlsó végén szorult helyzetbe került fiú panaszosan felsóhajtott, majd bontotta a vonalat. A paintball pályát egész napra kivették, ezért oda nem mehetnek és úgy tűnik Niall borzasztó szervező. Mit hitt, hogy majd odamennek és egyből játszhatnak is? Mintha ők lennének az egyedüliek, akik ilyen helyekre járnak. 

Egész nap a házat díszítettük Harryvel és Liammel. Most éppen a zenelistát böngésztem, a göndör a tegnap délután megvásárolt órát csomagolta be, Liam pedig csendes pihenőt tartott. Már csak pár óra és megérkeznek a vendégek, addigra valahonnan be kell szereznem műanyagpoharakat, mert minden van, csak az nincs. Bosszantó, hogy a poharak lennének a legfontosabbak, mert mindenki inni fog. Mr. és Mrs. Malik már leléptek, hajózni mentek, említették, hogy hova, de nem nagyon figyeltem rájuk. 

"Menjünk el a plázába." ötletelt Harry, miután visszatért a szobámból. Felvitte az ajándékot, nehogy idő előtt történjen vele valami. 

-Baby, a plázában nincsenek ilyen dolgok - masszíroztam a halántékomat idegesen. 

"De vannak. Tavaly ott vásároltam be az osztálykarácsonyra!" bólogatott. 

-Biztos vagy benne? 

"Igen." forgatta a szemeit. Kikapcsoltam a laptopot és az ajtó felé mutattam. Nincs vesztegetni való időnk.

-Liam, elmegyünk, veszünk még poharakat, jó? Körülbelül fél óra és itt leszünk - szóltam a srácnak, aki a távirányítót nyomogatta. 

-Akkor hozzatok még chipset is. Csak öt zacskóval vettem - fordult felém. Biccentettem, majd a cipőmbe bújva tártam szélesre az ajtót és engedtem előre Harryt. 

Nagyon remélem, hogy igaza van és nem fogunk feleslegesen átutazni a fél városon. Már nem akartam komfortosabban érezni magam, elfogadtam, hogy csak akkor leszek nyugodt, ha már javában telik a parti és mindenki jelen van. Addig meg tartanom kell magam, nehogy hiéna módjára nekiugorjak Harrynek, vagy akár Liamnek. 

Letettem a kocsit a parkolóban és türelmetlenül vártam meg Harryt, aki nyugtatón végigsimított a karomon, majd összekulcsolta az ujjainkat. Mivel én nem tudtam, merre induljunk, rá hagyatkoztam és anélkül, hogy körülnéztem volna, követtem őt. Nem tévedett, tényleg volt egy bolt az épület legvégén, ahol mindenféle partiba illő dolgot meg lehetett vásárolni. Célirányosan levettem egy kartont és a pénztárhoz igyekeztem, ahol gond nélkül kifizettem a poharakat és kértem egy nagy szatyrot is, hogy ne a hónom alatt szorongatva kelljen végigmennem vele a plázán. 

A mozgólépcső mellett sétáltunk el, amikor a nyakamba esett valami -a szívinfarktust rám hozva. 

-Szent szar - káromkodtam magam elé húzva a sötét kék sálat. Felnézve Zayn szórakozott arcával találtam szembe magam, míg mellette Niall kétségbeesetten rázta a fejét. 

-Sziasztok! - integetett, mikor leértek hozzánk.

-Hát ti meg mit kerestek itt? - kérdeztem kényszeredetten elmosolyodva, miközben Harry kezébe nyomtam a szatyrot. 

-Megnézünk egy filmet. Fél óra múlva kezdődik - felelte Niall. 

-És ti? - vonogatta a szemöldökét Z. 

-Sétálunk - vágtam rá habozás nélkül. 

-Milyen romantikus a plázában sétálni - röhögött fel. 

-Ja. Meg kajáltunk - tártam szét a karjaimat. 

-Szólhattatok volna nekünk. Mi is éhesek vagyunk - bólogatott. 

-Nem tudtuk, hogy itt vagytok - sajnálkozva húztam el a szám, majd Niall szuggeráló tekintetét magamon érezve, hátráltam egy lépést. -De mi most megyünk. Jó mozizást, meg ilyesmi...

-Louis, minden oké? - értetlenkedett Z. 

-Perszeeeee! - kuncogtam. Furcsán méregetett engem, majd nemtörődöm stílusban megrántotta a vállát. 

Úgy tűnik, ezt megúsztuk. 

Helló:) Úgy döntöttem, ma is teszek fel egy részt, ami a tegnapi hosszúságát tekintve egy kicsivel rövidebb lett, de azért remélem tetszik! Sajnos még nem tudom az órarendemet, de nagyon valószínű, hogy nem csak írni nem tudok majd, de még laptop elé ülni se. Majd még eldől persze, de most nagyon úgy tűnik, hogy csak hétvégente lesznek részek. Sajnos csak így tudom megoldani az írást a suli mellett:/ Az előző rész hosszúsága megfelelt? Közel állt a 2000 szóhoz. Ha már csak hétvégente írok, ennyi lesz a minimum. 

Most, hogy elkezdődött az iskola, remélem azért jól érzitek magatokat! Hamarosan itt van az őszi szünet;) Kitartás!

<3