Fejest ugrottunk a munkába. Csak most vettük észre, hogy eddig mindent lazán kezeltünk, alig erőltettük meg magunkat, de most, amikor egy konkrét munkalapot kaptunk, azt se tudjuk merre van az előre. Minden nap van valami, vagy egy interjú, vagy dalt írunk, de még Eleanor is nyüstöl minket. Az ő dolga, mégis sokszor felhív olyanokért, hogy például egy bőrnadrágot viselnék-e, vagy, hogy hányas a méretem -ezt pedig eddig is tudta. Zaynt képes volt elráncigálni magához, hogy egy új hajformát próbáljon ki, ami egyébként rohadt jól állt neki, szóval nem is volt annyira semmirevaló a találkozás. Niall kezd belerázódni az e-fajta életbe, már nem tesz fel fura kérdéseket, hamarosan felér hozzánk, úgy értem, már ő is tudni fogja, hogy hol a helye és mit kell csinálnia. Liam viszont, mintha meg se kottyanna neki semmi, valamelyik este felhívott minket, hogy Joannál van és iszogat, csatlakozzunk hozzá. Zaynnel egyszerre hurrogtuk le, hiszen mi majd' meghaltunk a fáradtságtól. Nem tudtuk hova tenni az energiáját, de pár nappal később minden megvilágosodást nyert. Van egy lány, aki nagyon tetszik neki és egy ideje őt fűzi. 

Mondhatnám, hogy ennyi erőből én is lehetnék energikus, mert őrülten szerelmes vagyok, de az a helyzet, hogy Harry sem könnyíti meg a dolgomat. Fáradtan elég hisztis, és még szépen fogalmaztam. Feszült az év végi vizsgák miatt, amit szintén nem értek, mert addig még majdnem egy évet készülhet. És, ha valami nem megy neki, egyszerűen nekem ugrik. Én voltam a hibás azért is, mert nem tudott megoldani egy matek feladatot. Nem veszem magamra ezeket a dolgokat, de néha jól esne csak úgy hozzábújni és leereszteni, pihenni. 

Éppen ezért, ezen a napon gőzerővel dolgoztam, hogy az én részem is benne legyen egy félig összetett dalban. Így nem kellett a suliból a stúdióba vinnem Harryt, hanem hazahajtottam, erőszakosan a sarokba hajítottam a táskáját és az ágyamra löktem őt. Ráparancsoltam, hogy aludjon, mert ameddig ő másnaposan nem bír elviselni engem, én a hepciás énjét tenném egy kicsit takarékra. Duzzogva az oldalára fordult, de azért készségesen simult hozzám, amikor befeküdtem mellé. 

Sokkal szembetűnőbb volt, hogy nyugodtak vagyunk. Eldöntöttük, hogy mártózunk egyet a medencében, még akkor is, ha Harry ódzkodva állt a dologhoz. Átöltözve siettünk a konyhába, hogy kivigyünk magunkkal két pohár jeges teát, amit a göndör el is kezdett készíteni, de én leragadtam, amikor Zayn az asztalnak támaszkodva, furcsa arckifejezéssel nézett rám, miközben a füléhez szorította a telefonját.

-Nem...? Igazából nem muszáj, nagyon sok dolgunk van - köszörülte meg a torkát. 

-Kivel beszélsz? - kérdeztem suttogva. Megrázta a fejét és félrepillantott. 

-Hát, úgy terveztem, hogy a srácokkal leszek - vakarta a tarkóját zavartan. -De, ha úgy gondoljátok, hogy ráértek és... Jó, bocsi. Akkor gyertek - vont vállat. Még szólt pár szót, majd egy sóhaj kíséretében kinyomta a készüléket.

-Kik jönnek? - értetlenkedtem. 

-Anyáék. Hazajönnek egy hétre - bólintott. 

-Egy hétre? - döbbenten mellé léptem és egy pillanatra szemügyre vettem Harryt, aki a jégkockákkal szórakozott. Vagyis, szenvedett, mert a tárolóból nehéznek bizonyult kiszedni a megfagyott formákat. 

-Ja. Szülinapom alkalmából - nevetett fel idegesen Z. -Lehet, hogy be kéne nekik mutatnom Niallt.

-Várj, ne siess annyira előre! - emeltem fel a kezeimet. -Egy egész hetet itthon lesznek?!

-Ugye milyen durva? - röhögött, miközben meglökte a vállam. -Az első, hogy nem én hívtam őket huzamosabb időre.

-Nem tudom, lehet azt hiszik, hogy nincs rájuk szükséged - gondolkodtam hangosan. -Elvégre tényleg, ha hívtad őket, jöttek, de amúgy nem - emlékeztem vissza néhány ilyen esetre, de legjobban az maradt meg bennem, amikor Mr. és Mrs. Malik hazarepültek csak azért, hogy elintézzék a költözésem. Végül is, nem tudhatom, Zayn mennyit könyörgött nekik azért. 

-Ez igaz. De most maguktól jönnek! És miattam! - tárta szét a karjait. Mintha még ő maga se hinné el, hogy mindez tényleg megtörténik. 

-Ha már a tizennyolcnál nem voltak itt... - jegyeztem meg grimaszolva. Z elvigyorodott, majd újra a füléhez nyomva a telefonját indult az emeletre.

-Hé, Niall. Figyu, lenne itt egy fontos dolog... 

Mosolyogva ingattam a fejem és hálásan fogadtam el a jeges italt Harrytől. A Nap ragyogón sütött a medence vizére, alig vártam, hogy alámerüljek. 
  Miután letettem a poharamat az asztalra, hatalmasat ugrottam, élvezve, hogy szinte lebegek. Nagy levegőt vettem, amikor a felszínre értem és hátratűrve az arcomba borult hajamat fordultam Harry felé.

-Na? Nem jössz be? - incselkedtem vele. Magam sem tudom, mire vártam, elvégre ő nem tud úszni. 

"Szerintem leülök ide." jelelte, majd leült a medence szélére, lábát belelógatta a vízbe és aranyosan mosolygott rám. Mint egy cápa, úgy közelítettem meg őt és mikor a térdeire tettem a tenyereimet, halkan felszisszent. 

-Megtaníthatlak úszni - mondtam a lábának támasztva az arcom. 

"Köszi, nem kell." hárított. Összeszűkített szemekkel pásztáztam őt, majd kivettem a kezéből a poharát és az oldalánál fogva rántottam be magamhoz. Felkiáltott, ijedten a nyakamba csimpaszkodott, aztán úgy meredt rám, mintha a tekintetével akarna a vízbe fojtani engem. 

-Egyébként, itt leér a lábad - bólogattam. Igaz, hogy a mellkasomig ért a víz és Harryt még ez is taszította, lehetett volna egy biztos pont. 
-Emlékszel, amikor Long Beach-en a víz alá merültünk? - kérdeztem egyre beljebb sétálva, mígnem a medence közepéhez értem. Itt Harry már pánikolt, szemeit jártatta, hogy merre tudna kimenekülni, ha baj történne. A lábait a csípőm köré fonta és hátramozdult, megbizonyosodva róla, hogy erősen tartom a derekát. Elengedte a nyakam és mérgesen nézett az arcomra.

"Ki akarok menni!"

-Félsz a sötétben, félsz a víztől, én leszek a következő? - tettem fel a sorsdöntő kérdést. Harry meghökkenve, majd csalódottan helyezte kezeit a vállamra. Megint túlléptem egy határt, de el kell fogadnia a segítségem. Úgy, ahogy ő mellettem állt a koncertek előtt, amikor rosszullétig izgultam magam, én a kezemet nyújtom a számára nehéz helyzetekben. Mindezt megpróbáltam egy pillantással átadni neki, hogy egyáltalán nem volt bennem sértő szándék. 
-Kimondod a nevem? - kértem őt és ajkaimra széles mosoly húzódott, amikor a vonásai megkeményedtek és összefonta maga előtt a karjait, amik így a mellkasomnak feszültek. -Na, baby!

"Nem." felelte. "Utállak!" 

-Dehogy utálsz. Sőt, ilyenkor szeretsz a legjobban! - nevettem fel. Hátradőltem, mire Harry újra a nyakam köré kulcsolta a karjait és tágra nyílt szemekkel nézett körbe. -Ha adsz egy csókot, nem merülök le - egyezkedtem. Ellenkezve a fejét rázta, míg én egyre lejjebb ereszkedtem, ezért az utolsó lehetőségnél sietősen megcsókolt. 

A közjátékom után megkegyelmeztem neki, csupán a lábunkat lógattuk a hűs vízbe és beszélgettünk, ameddig vártuk, hogy megszáradjunk. 

"Te mit adsz Zaynnek szülinapjára?" kérdezte kíváncsian. 

"Egy órát. Azt adhatjuk közösen, ha szeretnéd. Meg én szervezem a bulit." biccentettem. 

"Itt lesz?"

"Az a terv. De még be kell vonnom Niallt." húztam el a szám. A szőke nélkül nehéz lesz úgy szervezkedni, hogy Zayn semmit se vegyen észre belőle. 

"Szerintem már itt van." mutatott az ajtó felé. "Azt mondta, hogy estefelé meglátogatja Zaynt."

"És, ha most megzavarom őket...?" gonoszul elmosolyodtam, mire Harry rácsapott a felkaromra.

"Ne légy perverz." szólt rám.

"Nem is mondtam semmit! Te vagy az, aki rosszra gondolt!" bólogattam ártatlanul. Elvörösödött, lehajtotta a fejét és megpróbálta felvenni a nemtörődöm arcát. Az álla alá nyúltam és egy édes csókot váltottam vele, majd felálltam és beszlalomoztam a házba. 

A nappali üresen állt, ezért feltételezem, Z szobájában vannak. És, ha tényleg megzavarok valamit? Megvárhatnám, hogy valamelyikőjük feltűnjön, de az nem én lennék. Zayn szobájához billegtem, az ajtóra tapasztottam a fülem és hallgatóztam. Néma csend volt. Mi van, alszanak? Niall hümmögött. Basszus, mit művelnek? Nagy levegőt vettem és kitártam az ajtót, majd a szemeimre szorítva a tenyeremet, oldalazva lépkedtem be. 

-Bocsi, bocsi, bocsi! A töltőmért jöttem! Ne zavartassátok magatokat, csináljátok amit csináltok, nem látok semmit - hadartam. Nem szóltak egy szót sem, ezért egy kis rést teremtve az ujjaimmal, rájuk néztem. Felvont szemöldökkel, kissé hitetlenül bámultak rám, majd a csendet Zayn törte meg.

-Nincs is nálam a töltőd, te szemét - mutatott rám. 

-Esküszöm, azt hittem itt van! - vigyorodtam el. 

-Mit akarsz? - sóhajtotta a szemét forgatva.

-Mit csináltok? - böktem a laptopra előttük. Z lecsapta a monitort és megfeszített arccal nézett rám.

-Semmi közöd hozzá!

-Úúúú, közös pornónézés? Minket nem akartatok volna bevonni? - játszottam a sértettet. -Egyébként, szerintem egymásra is simán felizgulnátok.

-Istenem, miért? - nyögte Z, miközben a tenyereibe temette az arcát. 

-Csak hülyültem - legyintettem. Látszólag vette a poént -ami számukra inkább volt kínos- és felém mutatta a középső ujját. -Niall, veled akarok beszélni.

-Miről? - pislogott fel rám Zayn. Rögtönöztem, viszonylag elég gyorsan ahhoz, hogy ne fogjon gyanút.

-Harryről. Kényes téma... - mutogattam az ajtó felé. Niall felállt és előttem ment ki, én pedig minden gondolatomat összeszedtem és a kertben vázoltam fel neki a tervemet. 

-Szóval nekem csak annyi lenne a dolgom, hogy eltereljem a figyelmét? - billentette oldalra a fejét.

-Ne engedd a ház közelébe. Szerencsére a szülei itthon lesznek, ők kezesbárányok minden kérésben, a pia letudva. De be kell szerelni a hangszórókat és valahogy úgy kéne helyezkedni a vendégeknek, hogy ne legyen túl egyértelmű semmi - mutogattam, mikor Harry egy napozóágyat vonszolt a miénk mellé. Levetette magát rá és a Nap felé fordítva az arcát hunyta le a szemeit. 

-Amúgy is el akartam őt vinni vacsorázni - vont vállat Niall.

-Csak azt ne! - emeltem fel a hangom, azonban gyorsan észbe kaptam, hiszen most pont, hogy halkan kell beszélgetnünk, nehogy Z meghalljon minket. 

-Miért? - értetlenkedett a szőke. 

-Szerintem úgy venné, hogy irányítani akarsz. Zayn a főnök - közöltem vele a nyilvánvaló tényt, ami úgy tűnt, egyedül csak nekem volt nyilvánvaló.

-Ezt meg honnan veszed? - nevetett fel kínosan. -Semmit nem tudsz a kapcsolatunkról.

-Ez igaz, de ismerem Zaynt - bólintottam komolyan. Beletelt pár perc, mire leesett neki a lényeg. A szemei elkerekedtek, még a száját is eltátotta.

-Ti...?

-Nem. Vagyis, majdnem - korrigáltam magam. -Ha arra számítasz, hogy majd te leszel, aki diktál, előre szólok, hogy csalódni fogsz.

-Ti majdnem lefeküdtetek?! - kérdezte. Örülök, hogy hallja amit mondok, komolyan.

-Jaj, Niall. Csak majdnem! De ezt eddig is tudtad, nem? - ráncoltam a homlokom. Sértetten a fejét rázta, mire a szám elé emeltem a tenyerem. -Akkor hupsz!

-Van valami ötleted? - engedte le a vállait. 

-Menjetek el paintballozni! Azt Zayn imádja - vigyorogtam. Hezitálva ugyan, de rábólintott és feljebb ült a napágyon. 

-Louis, kérdezhetek valamit? - fordult felém teljes testével.

-Ha benne van a nevem a mondatban, tuti valami komoly kérdés - sóhajtottam kelletlenül. -Mi van?

-Hogy nézünk ki Zaynnel külső szemszögből? - köszörülte meg a torkát zavartan. 

-Niall...

-Ne kezd a nevemmel! - szólt rám, miközben elmosolyodott. Rányújtottam a nyelvem és összefontam magam előtt a karjaimat. 

-Egy meleg kapcsolatban még az is gyengébbé válik, aki egyébként nagyon domináns. Ha azt akarod megtudni, hogy lányosabb lettél-e, nem. Aranyosak vagytok együtt, kívülről mintha egy szinten lennétek. Csak a baráti kör tudhatja, hogy Zayn fog megdugni téged, és nem fordítva - elégedetten hátradőltem, amikor annyira elpirult, hogy felvehette volna a versenyt egy paradicsommal. 

-Köszi... - motyogta, majd lassan felállt. 

-Amúgy, megvolt már? - kérdeztem kíváncsian, mire lepillantott rám és hitetlenkedve rázta meg a fejét.

-Hagyj békén! - felelte. Röhögve a karja után kaptam, de elugrott mellőlem és grimaszolva sietett az ajtóhoz.

-Niall! Ez csak egy egyszerű kérdés volt! - kiabáltam utána, azonban akkor már házon belül járt. 

Szórakozottan néztem Harryre, aki felvonta a szemöldökét és válaszokat követelt, azaz az egész beszélgetés fonalát. Széttártam a karjaimat, majd a térdemre csaptam jelezve, hogy itt a helye mellettem. Terpeszbe nyitottam a lábaimat, hogy le tudjon ülni, ő pedig megfogta a kezeimet, a karfára tette őket és a mellkasomnak döntötte a hátát.