Az ébresztőórám fülsértő hangon vert fel az álmomból, amit rögtön el is felejtettem, ahogy kinyitottam a szemem. Az időt lecsekkolva hanyatlottam vissza a párnára, miután Harry felé fordultam. Édesen szuszogott mellettem, a karja néha megrándult, ebből vontam csak le, hogy elég messze járhat az álomvilágban. Tegnap este átmentem a cuccaiért, összepakoltam neki néhány ruhát és a nehéz válltáskáját is magammal hoztam. Első nap bedobják őt a mély vízbe, ezt már előre látom. Az anyukája a lelkemre kötötte, hogy Harry semmiképp se késsen a suliból és elkap engem, ha rájön, hogy akár csak egy napot is ellógott a fia. Ígéretet tettem, hogy odafigyelek rá, ha cserébe néha nálam aludhat. Megegyeztünk, Ms. Cox teljesen megbízik bennem, szóval egy rövid beszélgetés után gondtalanul hajtottam haza. 

Az a bizonyos elmaradhatatlan öt perc nem engedte, hogy előbb keltsem fel a göndör angyalt. Hiszen ennyi idő mindig van a lustálkodásra, vagy éppen a visszaalvásra. Majdnem én is elbóbiskoltam, de kényszerből nyitva tartottam a szemeimet, mert nem állítottam új időpontot az ébresztésre. Nem lenne jó, ha már az első nap kihúznám a gyufát Ms. Cox-nál. 
  Harryt a hátára döntöttem -mivel eddig az oldalán feküdt-, amit egy halk, ellenkező sóhajjal fogadott és félrebillentette a fejét. Mosolyogva felé másztam és a párnán támaszkodva hajoltam a nyakához, hogy apró csókokkal ébresszem őt. Rúgott egyet a lábával, miközben élesen beszívta a levegőt és nyöszörögni kezdett. Úgy látom, ő se szereti a korán kelős reggeleket, főleg, ha még suliba is kell mennie. 

Folytattam a bőre ostromlását, ahogy kedvem tartotta és halkan, fojtottan felnevettem, amikor a mellkasomra helyezte a kézfejét és megpróbált eltolni magától. Morcosan indul a nap. Bosszúsan csettintett a nyelvével és az oldala mellé ejtette a kezeit, miközben lassan, laposakat pislogva nézett rám.

-Jó reggelt, baby! - üdvözöltem őt vigyorogva. Grimaszolt egyet, lelökött magáról és a takaróért nyúlt, amit aztán a fejére húzott. -Ejnye! 

Felálltam, az ágy széléhez sétáltam és megragadtam a takaró végét. Az alatta szenvedő felnyögött, amikor lerántottam róla a búvóhelyét. 

"Hagyj még egy kicsit aludni!" jelelte szakadozottan. 

"Talán nem kellett volna hajnali egyig rúgni a port Zaynnel." válaszoltam okoskodva. Kelletlenül felült, feltűnően végigmért engem, majd csücsöríteni kezdett. Eszméletlen aranyos volt, ahogy a nagy ágy közepén ülve, szanaszét álló hajjal és összeragadt szemekkel követelte a reggeli pusziját. A matracra térdeltem, odamásztam hozzá és birtokba vettem az ajkait. Úgy tűnik, valami hadműveletet indít ellenem; kidugta a nyelvét és akaratosan igyekezett a számba hatolni, eközben kinyújtotta a lábait és hátrébb dőlt. 

-Ne próbálj meg elcsábítani - figyelmeztettem megrészegülve.  

"Már sikerült." kacsintott rám. 

-Ha nem készülsz el időben, anyukád kiherél engem - jegyeztem meg bólogatva. A kissé szokatlan kifejezést követően, Harry arcára kiült a rémület, amit csak azután értettem meg, hogy az alsómra simította a tenyerét. Az állkapcsom megfeszült, ahogy próbáltam nem arra gondolni, hogy csupán egy mozdulattal képes lenne máris olyan helyzetbe lökni engem, hogy felrúgjam a fogadalmam és egész nap itthon tartsam őt. Szerencsére elvette a kezét a kényes területről, hogy szavakkal is reagálhasson.

"Az nagyon nem lenne jó." ingatta a fejét. 

-Főleg neked nem, igaz? - kérdeztem kacéran, mire megforgatta a szemeit és az ágy szélére csúszott. 

Ameddig ő felöltözött és elfoglalta a fürdőszobát, én összedobtam két szendvicset neki a suliba és egyet reggeli gyanánt. Azt mondta, nem szereti a büfét, ott mindig minden kaja vagy égett, vagy íztelen, chipseket meg nem vesz, mert utálja, hogy utána kezet kell mosnia. Előkutattam egy műanyag üveget is és teleengedtem vízzel. Miután lejött a konyhába és levágta az egyik székre a táskáját, én gondosan belepakoltam, majd leültem, hogy együtt reggelizzünk meg. 

"Mi a mai programod?" kérdezte kíváncsian, mikor egy pillanatra a tányérra tette a szendvicsét. 

-Elviszlek a suliba, hazajövök, felkeltem Zaynt, elmegyünk Niallért és szerintem egész nap a stúdióban leszünk - mondtam. Lassan bólintott egyet, miközben az arcomat pásztázta.

"De azért el tudsz jönni értem, amikor végzek?" 

-Persze. Írsz egy üzenetet és már megyek is - mosolyogtam rá. Azt hittem, számára is egyértelmű, hogy én viszem, én hozom a sulit illetően. Ki a fene akarná, hogy metrózzon? Évekig földalattival jártam a pokolba és meg kell mondjam, borzalmas volt. 

"Akkor még most állítsd be a telefonomat." mikor lenyelte az utolsó falatot is, a táska zsebéhez nyúlt és elővette a telefonját. Miután mérgében eltörte az előző mobilját, vettem neki egy újat, ami sokkal modernebb és más helyről lehet leszedni azokat az alkalmazásokat, amik egyébként a régebbi telefonján az ajánlatban voltak. Mivel ő nem telefonálásra használja majd az eszközt, letiltottam a hívás opciót és levettem a hangot is. Az alkalmazásokat letöltöttem, majd be is léptem Harry fiókjába -mivel, természetesen tudom a jelszavát, hiszen az én nevem is szerepel benne...- és az elsők közé tettem magam, bár elég nehéz volt, mert amikor legutóbb beszélgettünk erről még azt mondta, hogy Tommo-ként vagyok a nevek között, de azóta átírta Cica<3-ra, ami bevallom, csak a sokadik görgetés után szúrt szemet.

Az iskola elé hajtva, az út szélén álltam meg abban bízva, hogy nem pont most járkál errefelé rendőr. Harry rám nézett, majd bólintott egyet jelezve, hogy minden rendben lesz vele. Ezek szerint kiült az arcomra az aggodalom. 

-Vigyázz magadra - mondtam és egy cuppanóst nyomtam az ajkaira. Szélesen elvigyorodott és elengedte az ölében tartott táskáját.

"Te is. Szeretlek!" jelelte.

-Én is téged. Mindennél jobban - bólintottam. Még egy utolsó puszira visszahajolt, majd kiszállt a kocsiból és óvatosan csukta be az ajtót. Akaratlanul is kuncogni kezdtem, mert eszembe jutott Liam dühös arca, amikor Harry becsapta az autója ajtaját azután, hogy ő már lezárta a járműt. Egy intés után nehéz szívvel ugyan, de a gázra léptem és haza indultam. Fura belegondolni, hogy nem írhatok rá, hogy nem mehetek el hozzá amikor csak akarok. Érdekes lenne, ha becsörtetnék a speciális suliba miatta, de azt hiszem, mindkettőnknek kínos pillanatokat szereznék. Nem szállhatok rá, még akkor sem, ha annyira szeretem őt, hogy legszívesebben minden nap minden percét vele tölteném. 

-Jó reggelt álomszuszék! - ugrottam be Zayn szobájába. A gonosz vigyor eltűnt az arcomról, amikor rájöttem, hogy valószínűleg már régóta ébren van. Fenébe, pedig imádom, amikor duzzog és "utál", mert nem tudom őt normális ember módjára kelteni. Senki nem mondta, hogy normális vagyok.

-Rád vártam. Niall a házuk előtt áll, Liam öt perce ült autóba - pattant ki az ágyból, a zsebébe tette a telefonját és kikerülve engem sietett ki az ajtón. Egyelőre megszólalni nem bírtam, nem, hogy megmozdulni...

Végül egy kis késéssel érkeztünk meg a stúdióba. Bár még nem volt nyolc óra, Liam már ott volt és Darren szerint, ha nem együtt jövünk, az késik, aki utoljára ér be. A kanapéra ültünk, míg Darren velünk szemben állt meg és csak ekkor vettem észre Shanet és Eleanort.

-Sziasztok - integettem, mint egy őrült. El felvonta a szemöldökét és úgy nézett rám, mintha minimum most engedtek volna ki az elmegyógyintézetből, Shane pedig mosolyogva biccentett. 

-Megkapjátok a tervet tavaszig - kezdte a menedzserünk. 

-És utána? - kérdezett közbe Liam.

-Most elégedjetek meg ennyivel. Be lesztek táblázva, minden attól függ, hogy mikor végeztek a teendőkkel - magyarázta Darren, majd mindannyiunknak kiosztott egy lapot. -Itt van minden, be is írhatjátok a telefonotokba, vagy bánom is én hova jegyzitek fel, csak ne felejtsétek el.

-Oké, nekem máris van problémám - köszörültem meg a torkom. Mindenki egy emberként nézett rám. -Kérünk szabadnapot szeptember huszadikára, november tizenkettedikére és január tizenötödikére. A személyes kérésem pedig, hogy legyen legalább három napos szünetem január közepén.

-Rendben. Minden megoldható, ha kiválasztotok egy napot, amikor dupla erőfeszítéssel dolgoztok - elkezdődött az egyezkedés. Ezt az egyet nem kívántam feladni, hiszen Zayn és Liam szülinapját nem melóval fogjuk megünnepelni, ahogy Harryét sem, oda szándékosan kértem több szabadságot. 

-Ha minden jól megy, tudunk több dalszöveget is írni egy nap - ötletelt Niall. 

-De figyelembe kell vennünk, hogy eközben lesznek koncertek és interjúk, amik leszívják az energiát és nyilván csökkentik a teljesítményt - szólt közbe Zayn is. 

-Egy hét nem oszt, nem szoroz - sóhajtottam feszülten. Nehogy leszavazzák a kérésemet, mert ha mégis, én háborút indítok, bár nem hiszem, hogy egy ember hat ellen jó arány lenne...

-Nem muszáj együtt írnunk. Csinálhatjuk azt, hogy amikor elkap az ihlet, leírunk mindent és másnap megmutatjuk egymásnak. A javítás és átírás kevesebb időt és energiát ölel fel, mint egy komplett dalszöveg - Liam, a zseni. Ez egy tökéletes terv.

-Vagy szerzünk társírókat - tárta szét a karjait Darren, de rögtön hátrált egy lépést, amikor egyszerre mordultunk fel.

-Kizárt! A dalainkat mi írjuk! - csaptam a térdemre, a többiek pedig helyeselve bólogattak.