Nem keltettünk feltűnést az érkezésünkkel, és nem is lepett meg, hogy nem vártak fotósok hadai a repülőtéren. Az időeltolódás miatt úgy éreztem, egy egész napot átutaztunk. Hajnalban indultunk, most pedig hamarosan éjfél, mégis nagy forgalom köszöntött minket. Azt beszéltük apával, hogy a parkolóban vár ránk, mert landolás után tömve van az épület, hiába a késői óráknak. 

-Ne vesszetek el - mondta Liam, miközben a pulóvere nyakába akasztotta a napszemüvegét. Az előbbi azt hiszem, szükséges viselet lesz számunkra, mert nem szoktunk hozzá a hűvös levegőhöz és szerintem a napszemüvegét akár el is mélyesztheti a táskájában, hiszen itt alig süt a Nap. 

-Jobbra forduljunk - köszörültem meg a torkom. Harry kezét szorongattam, miközben a másikkal a bőröndömet húztam magunk után. 

-Sokkal egyszerűbb lett volna, ha bejön - motyogta Zayn, miközben mellém lépett. -Így nem találjuk...

-Ott van! - vágtam a szavába. Amikor apa észrevett minket, szélesen elvigyorodott és kitárta a karjait. 

-Nahát, mintha ezer éve találkoztunk volna utoljára! - nevetett, miközben egy ölelésbe vont. A srácok elengedték a táskáikat, amik enyhén koppanva érkeztek a földre és az autó oldalának dőltek. 

-Pedig csak pár hónapja - sóhajtottam. Most érzem, mennyire hiányzott az életemből. Úgy alapjába véve a hangja, mert mindig csak egy szóra kaptam el a telefonbeszélgetéseink során anyával. 

-Látom, elég fáradtak vagytok. Kényelmetlenek voltak az ülések? - ráncolta a homlokát, mire Zayn krákogni kezdett, elnyomva a kuncogását. 

-Nem, Mr. Tomlinson. Az ülésekkel nem volt semmi baj.

-Inkább menjünk - grimaszoltam. 

Apa lekezelt a többiekkel és beterelt minket az autóba. Az út során megpróbáltunk az ablakra préselődni, bár mind tudtuk, hogy bőven lesz időnk körülnézni a városban. Meg is beszéltük, hogy elsőnek a London Eye-t célozzuk meg, hogy fentről ismerjük meg először Londont. Aztán kikérjük anyáék véleményét, hogy mit érdemes meglátogatni. 
Kevesebb idő alatt értünk haza, mint gondoltam. Nem feltétlen a repülőtér mellé kellett volna költözni, de meg is kaptam a magyarázatot; lehet, hogy a repülőtér közel van, de apa munkahelye csupán öt percre helyezkedik el a háztól. 

-Ma este egy szobában alszotok, aztán majd holnap megbeszéljük a továbbiakat - biccentett, mikor leállította a motort. Egy kellemesnek tűnő családi ház előtt parkolt le, még a sötét ellenére is láttam, hogy már egészen átalakítottak mindent a saját stílusukra. -Felfújtam a vendégágyat, de szerintem elfértek a rendes ágyon is.

-Miért, mégis mekkora az az ágy? - hitetlenkedtem. 

-Elég nagy - kacsintott rám, amivel tudtomra adta; az lenne az én szobám, ha velük élnék. A torkomra csúszott a félelem, nagyon remélem, hogy nem akarnak majd rábeszélni a maradásra. Nem akarom megbántani őket. 

Halkan nyitotta ki az ajtót előttünk, megpróbáltunk a lehető legnagyobb csendben pakolászni. Bár a nappaliban halvány fényt adott a tévé, anya szuszogva aludt a kanapén. Várt ránk. Nem haragudtam rá, amiért mégsem sikerült ébren maradnia.

-Zuhanyozhattok, ha akartok. Megmutatom a szobát és körül is nézhettek - fordult felénk suttogva apa. 

-Inkább aludnánk - válaszolt Niall mindannyiunk nevében. Egy bólintást követően a rövid folyosóra vezetett minket, ahol az utolsó ajtót tárta ki előttünk. Eddig fel se tűnt, hogy nincs emelet. Egy szintes az egész ház, amit furcsállok, mert eddig mindig két szintes otthonban éltem úgy, ahogy az összes barátom is. 

-Pihenjétek ki magatokat, holnap beszélünk! - apa intett egyet és eltűnt a szemünk elől. 

Zayn és Niall elnyúltak a vendégágyon, míg Liam az ágyam szélére ült és végigmérte az egész szobát. A falhoz állítottam a bőröndömet és mosolyogva Harry felé fordultam, azonban az aggodalom rögtön átvette rajtam a hatalmat, mikor megláttam kétségbeesett arcát.

"Mi a baj, baby?" kérdeztem. Nagyot nyelve igyekezett a tekintetébe sűríteni mindazt, ami aggasztja, de sajnos nem értettem meg őt. 

"Itt nincs kislámpa..." jelelte. Basszus, tényleg. 

Zayn utálja, ha fény mellett kell aludnia. Szerintem Niall és Liam is így van vele és nyilván a többség szava döntene, ezért gyorsan ki kell találnom valami megoldást a problémánkra. Nem fogom kitenni Harryt a legnagyobb félelmének. 

"Megoldjuk." bólintottam és kihátráltam a szobából. 

Nem ismertem a járást, ezért nagyokat pislogva, hogy a szemem megszokja a sötétet, benéztem a fürdőszobába és a konyhába is. Anya már nem feküdt a nappali kanapéján, gondolom apa bevitte a saját szobájukba. Némán felnyomtam a villanyt és a hűtőhöz lépve öntöttem magamnak egy pohár gyümölcslevet, amit iszogatva megjelent a szemem sarkában a megmentőnk. 

A kert. 

Az ablakhoz hajoltam és körbepásztáztam a füves területet, majd a teraszra vezettem a tekintetem. Csupán azért láttam, mert minden sarokra kék fénnyel villogó szúnyogriasztó volt állítva. 

Visszasurrantam a szobámba, ahol a srácok már átöltözve feküdtek az ágyakban.

-Fiúk, mi kimegyünk Harryvel - mondtam, mire egy emberként néztek rám. -Aludjatok nyugodtan a nagy ágyon, ott elfértek hárman.

-Hova mentek? - értetlenkedett Z. 

-A mi dolgunk - kacsintottam rá. A szemeit forgatva hajtotta le a fejét. 

-Mint a nyulak, komolyan... - morogta. 

Megfogtam az egyik takarót és párnát, a szabad kezemet pedig Harryébe csúsztattam és ezúttal becsuktam magunk után az ajtót. Az imént kitaposott utat újrajárva mentünk ki a kertre nyíló teraszra. Találtam egy szétnyithatós napozóágyat, amit két, szorosan egymás mellett álló szúnyogriasztó mellé toltam és ledobáltam rá az ágyneműt. 

"Nem lesz ebből gond?" idegeskedett Harry, miután végigsimítva a karomon, magára terelte a figyelmem. 

"Kerítéssel vagyunk körbehatárolva. Van fény és ágy is. Mi gond lehetne?" vontam vállat, majd lefeküdtem az említett bútorra. Nem éppen alvásra való, de esküszöm, megéri ennyi szenvedés Harryért. És, mivel egyszemélyes, ő biztosan jól fog aludni. 

Mikor tanácstalanul álldogált egyik lábáról a másikra, az égnek emeltem a szemeimet és hirtelen magamra rántottam őt. Halkan felnyikkanva kapaszkodott a vállamba, miközben átlendítette a lábát a karfán. 

-Ugye, hogy kényelmes? - néztem le rá. Mozgolódott egy kicsit, aztán bólintott és megtapogatta a mellkasomat, amit majd párnának használ.

"Neked is?" kérdezte a könyökeire támaszkodva. 

-Tökéletes - bólintottam. Kételkedve méregette az arcomat, majd egy perccel később hálásan elmosolyodott és megcsókolt. 

---

A reggel korábban ért minket, mint vártam. Bentről kiszűrődő beszélgetésfoszlányokra lettem figyelmes, amiből levettem, hogy a fiúk már ébren vannak, tehát mégse lehet annyira korán. Harry feje a mellkasomon pihent, alig látszott ki a takaró alól, amit valószínűleg én húztam fel a nyakamig álmomban.

-Amúgy, van egy másik szoba is, ahol aludhattatok volna - szólalt meg mögöttem Zayn, a szívbajt hozva rám. Csak a fejemet fordítottam felé.

-Itt jó volt - feleltem. -Jó reggelt.

-Neked is. Anyud készíti a reggelit - mondta, miközben leült egy műanyagszékre. -És van valami, aminek lehet, hogy te nem fogsz örülni.

-Jaj ne - nyögtem fáradtan. -Miért, más örülni fog neki? - kérdeztem.

-Ami azt illeti, a göndör biztosan oda lesz érte - mutatott rá Harryre.

-He? - összevont szemöldökkel néztem arra, amerről a zajongás érkezett. -Szórakozol velem?! - elkeseredetten szemeztem a fehér asztalon kecsesen lépkedő macskával. 

-Őszintén sajnállak - nevetett fel és összébb húzta magán a pulóverét. -Hát nem aranyos? 

-Te nem tudod, hogy mit csinált Harry Kanadában. Alig tudtam elválasztani Tináék cicájától. Majdnem betette a táskájába azt a dögöt, hogy hazavigye! - morogtam kimérten. 

-Ja, ez nem anyud macsesza - rázta meg a fejét. -Állítólag sokat jár erre, nincs gazdája és mindig mástól kap kaját.

-Nem kértem bemutatót róla - fintorogtam. 

-Egyedül megyünk városnézésre? - kérdezte témát váltva, amiért hálás voltam neki. 

-Megvárhatjuk, hogy apa hazaérjen a melóból - sóhajtottam. Harry mély levegőt vett, majd lejjebb csúsztatta a kezét és benyúlt a pólóm alá. -Basszus! - szisszentem fel, mire lassan rám emelte a szemeit. -Baby, iszonyatosan hideg a kezed! - bólintott, jelezve, hogy tudja, pont ezért melegíti most fel. Hát köszi. 

-Gyertek be, anyud már nagyon hiányol, de nem akart felébreszteni - ezzel Z felállt és magunkra hagyott minket. 

"Hogy aludtál, cica?" kérdezte Harry, mikor a karfának dőlve végre megszabadított a kezei által nyújtott vacogástól. 

-Remekül - hazudtam. -És te?

"Párszor felébredtem, de amúgy nagyon kényelmes vagy." mindentudó pillantást vetett rám, majd egy puszit nyomott az arcomra és felült. A szemem sarkából figyeltem, ahogy a macska megfordul és elrohan anélkül, hogy felkeltené Harry figyelmét. Na, talán mégis rám jár a szerencse. Egy kis segítséggel nekem is sikerült talpra állnom és az ágyneműt kint hagyva siettünk be a kellemes melegbe, ahol anya egy szeretetteljes mosollyal és finom reggelivel várt minket. 

Sziasztok!:) Vészesen közeledik az iskola, ezért úgy gondoltam, most hozok még egy részt. A terv ezután hétfő, szerda, csütörtök, szombat, vasárnap és kedd. Szóval kicsit felborul a rendszer, de amint elkezdődik a suli, sajnos érezhetően ritkábban érkeznek majd a részek. Remélem azért lesz energiátok olvasni a történetet még a tanulás mellett is:/  Az órarendemtől fog függeni minden, egyelőre úgy tűnik, hogy suli mellett csak hétvégente lesznek részek, vagy néha elvétve pár a hét közben.  
<3