Arrébb csúsztam a kényelmes, kipárnázott kanapén, hogy Zayn elférjen mellettem. Hálásan elmosolyodott és befészkelte magát, rosszalló sóhajt kiváltva Liamből. 
Egy kicsit idegesek voltunk. Körülbelül öt perc múlva kezdődik az interjú, amire egyáltalán nem készültünk fel, mivel ötletünk sincs, milyen kérdésekkel állíthatnak minket szembe. Persze kérdezgettük Darrent, de szerinte fő az őszinteség, amit lehet, hogy nem adnánk meg, ha tudnánk, hogy milyen választ várnak el. 

Mint más sztárok, akik megkapják tételesen a kérdéseket, szóról szóra és napokat töltenek el, hogy átgondolják, mit fognak mondani. A lényeg, hogy tökéletesnek tűnjenek. Valójában, ezért nem akadékoskodtunk. Nem akarunk tökéletesnek tűnni, mert egyértelmű, hogy nem vagyunk azok. Sőt, elég messze állunk a tökéletességtől...

-Kezdhetjük? - Alison egy lapot tartva a kezében állt meg a fotel mellett. Velünk szemben fog ülni, csak úgy látszik, akadt némi probléma, ami miatt csúszik az egész interjú. 

-Izgatott vagy? - kérdezte Z suttogva, mire ránéztem és már a nyelvem hegyén volt az igenlő válasz, azonban rájöttem; nem nekem címezte a kérdését. Előredőltem, hogy rálássak Niallre, aki idegesen tördelte az ujjait.

-Szerinted? - tátogott vissza. 

-Nem kell - rázta meg a fejét barátom, és én is helyeslően biccentettem. 

-Csak add önmagad - tanácsoltam.

-Abból nem lesz baj - vágott közbe Liam, aztán egyik kezével engem, a másikkal Zaynt terelte vissza a kanapé támlájához. 

-Jól van. Három, kettő... - egy macsós mosolyt felvéve bámultam az egyik kamerába. Az intésről lemaradtam...

-Sziasztok, srácok - üdvözölt minket Alison. Érdekes, az eddig dühöt és idegességet mutató arckifejezése egy pillanat alatt kisimult. Most úgy ül itt, velünk szemben, mintha szórakozásból csinálná ezt az egészet. Ezt csak azért mondom, mert az öltözőben kertelés nélkül a tudtunkra adta, hogy egyébként az sem érdekli, hogy mi földről jöttünk, ugorjunk gyorsan át ezen az időpocsékoláson.
Nagyon kedves.

-Szia, Alison - köszönt Zayn mézes-mázos hangon, majd halkan felnyikkant, mikor Liam láthatatlanul oldalba vágta.

-A One Direction töretlenül halad felfelé, gratulálok az eddig elért sikerekhez - bólintott felénk, aztán újra a lapokba temetkezett. -Várjátok a tavaszi turnét?

-Milyen turnét? - vontam fel a szemöldököm.

-Tervben van, de még nem jelentettük be. Sőt, még semmiről nem beszéltünk ezzel kapcsolatban - vette át a szót Liam. Értetlenkedve fordultam felé.

-Úgy tűnik, már mindenki tudja, csak mi nem - jegyeztem meg grimaszolva. A szemem sarkából láttam, ahogy Darren a tenyereibe temeti az arcát és féloldalasan elfordul. 

-Nyilván ez csak egy feltételezés. De mit gondoltok, ha elindul, hogyan fogja viselni a családotok a folytonos utazgatást? - ügyes. Ez a csaj meglehetősen ügyes attól függetlenül, hogy bunkó. 

-Anyáék büszkék lesznek rám. Legalább nem vesztegetem az időmet - rántotta meg a vállát Z. 

-Dettó - emelte maga elé a kezeit Liam. 

-A szüleim Londonban élnek, amúgy se vagyunk sokat együtt, szóval... nem fogjuk megérezni - válaszoltam. Alison Niallre nézett, majd hirtelen a fotel karfájára csapott. 

-És az új bandatag? Nem hasonlítasz Edwardra - méregette nyíltan. 

-Nem is az volt a célom - nevetett fel a szőkeség. -Teljesen új vagyok, szóval nem igazán tudok nyilatkozni.

-A következő albumban már te is részt veszel, nem igaz? - érdeklődött tovább, mintha tényleg kíváncsi lenne. Miért nem színésznek tanult?

-Így van - biccentett Niall. 

-Izgatottan várom - kacsintott. 

-Hát még én... - motyogtam. 

-Meséljetek, srácok. Mindenki kíváncsi arra, hogyan ismerkedtetek meg és, hogyan alakult a banda - tárta szét a karjait, mintha azt mondaná; "Mindenki kíváncsi rá, csak én nem!"

-Nos, ez egy vicces történet - vigyorodott el Zayn és felém dőlt. -Én és Louis egy suliba jártunk. Amikor bekerültünk, a második napon történt, hogy fellöktük egymást az ebédlőben - halkan felnevettem, ahogy a szemeim elé került a felelevenített emlék.

-Mindketten bénák voltunk - sóhajtottam elégedetten. 

-Rajtunk röhögött az egész suli, szóval összeszedtük magunkat és... azt hiszem, akkor történt az egész, amikor egyszerre mutattunk be az embereknek. Az ebédlő ajtajában visszafordultunk, aztán stílusosan távoztunk - ekkor már mind nevettünk. Ez a marha már akkor is a tesóm volt, amikor még egymás nevét se tudtuk. 

-Aztán egy buliban találkoztunk Liammel - folytattam. -Már akkor rajongtunk a zenéért és néha határok nélkül énekeltünk. Nos, Payno éppen a tehetségét mutogatta. Körülöttünk mindenki részeg volt és alig foglalkoztak vele, amikor befejezte a dalt, egyedül mi tapsoltunk és éljeneztünk.

-Szegény Liam - nyávogta Z, miközben átkarolta a kiskutyaszemeket meresztő srácot. 

-Edward meg jött vele. Ők már barátok voltak akkor is - mondtam. -Niallel először egy metrón találkoztunk. Összefutottunk... Na jó, nem. Felhergeltük őt. Utált minket - mutattam magamra és Zaynre. 

-Ja, mert bunkón viselkedtünk - bólogatott Zayn. 

-Most tök őszinte leszek - úgy helyezkedtem, hogy félig Niallre, félig Alisonra nézhessek. 

-Jaj, ne - suttogta a szőke, de egy egyszerű mozdulattal leintettem.

-Eleinte csak azért akartalak megismerni, mert a barátom tesója vagy - mutattam rá a lényegre. -De aztán kiderült, hogy jó fej vagy és... vagy annyira bolond, hogy közénk tartozz.

-Ez kedves, Louis - mosolyodott el szélesen. 

-Hiányzik Edward? - szólt közbe Alison sietősen. Türelmetlenül megforgatta a szemeit, aztán újra mosolygott, mikor a kamera rá irányult. 

---

A telefonomat a fülemhez szorítva tártam szélesre a hűtőt. 

-Zayn! Nincs itthon semmi! - kiáltottam mérgesen.

-Hát menj el a boltba és vásárolj. Én is éhes vagyok - érkezett a válasz a nappaliból. Morgolódva csaptam be a hűtő ajtaját és a pultnak dőlve vártam, hogy anya végre felvegye a telefont. Ötletem sincs, miért késik ennyit. 

-Halo? - végre!

-Szia anya! Zavarlak? - kérdeztem megkerülve az asztalt, majd leültem az egyik székre. 

-Dehogy! Ne haragudj, de az istenért se találtam meg ezt a fránya telefont - sóhajtotta bosszúsan. Kuncogva könyököltem az asztallapra.

-Hogy vagytok? 

-Egész jól - felelte. Kételkedőn ráncoltam a homlokom.

-Egész jól? - ismételtem. 

-Jaj, ne gondolj rosszra! Apád remekül van, már a munkahelyén is kinevezték. Én még annál is jobban, mert nincs más dolgom, csak itthon feküdni és sorozatokat nézni - nevetett olyan őszintén, hogy a torkomat kaparó félelem rögtön szabadjára engedett.

-Ezt jó hallani - bólintottam magam elé. Mindig elfelejtem, hogy nem lát.

-És a testvéred is szuperül van. Nemrég léptünk be a negyedik hónapba - szinte magam előtt láttam, ahogyan a hasára simítja a kezét. 

-Akkor már nincs sok hátra! - emeltem feljebb a hangom.

-Hát, több, mint öt hónap... 

-Az nem sok! - ellenkeztem.

-Hidd el, minél jobban várjuk, annál hosszabbnak tűnik ez az idő - mondta szomorkodva. Tudtam, hogy ő már nagyon ott szeretne tartani, hogy a karjaiban tartja a kisbabáját. Nem hiába lettem én is türelmetlen típus. 

-Hamar elrepül - bizonygattam továbbra is. -Anya, mit szólnál hozzá, ha jövőhéten meglátogatnánk titeket a srácokkal? - vetettem fel az ötletet. Elismerem, nem szabad egy terhes nőt felizgatni, de éppen ezért említettem meg neki az utazást. Hiszen rég láttuk egymást, teljesen ledöbbenne, talán még sokkot is kapna, ha csak úgy beállítanék hozzájuk bármiféle előhang nélkül. 

-Az remek lenne! - sikkantott fel. -Harry is jön, ugye?

-Hát persze - forgattam meg a szemeimet. Miért imádja Harryt, hiszen alig beszélt még vele, sőt, eddig talán háromszor látta őt összesen...

-Jaj, nagyon örülnék nektek! - vált síróssá a hangja.

-Anya, nehogy elsírd magad... - motyogtam zavarodottan.

-Nem, nem... Csak tudod, most sokkal érzékenyebb vagyok. Jövőhéten látlak! - kiáltotta vidáman. Esküszöm, azt hittem, hogy még folytatjuk a beszélgetést, de az örömbomba után egy szó nélkül bontotta a vonalat. Hát jó. 

-Zayn, átmegyek Harryhez - álltam fel az asztaltól. A zsebembe nyomtam a telefonomat és a bejárati ajtóhoz siettem. Miközben a cipőmet rángattam magamra, Z hátrafordult a kanapén.

-Most nem hozol kaját? - kérdezte szomorúan. 

-Hívd fel Niallt, hogy hozzon neked valamit. Vaaaagy, menjetek el randizni az Empizzázóba - ötleteltem lelkesen. 

-Nem megyek az Empizzázóba - felelte duzzogva. Jót derültem rajta, szerencsétlen egyfolytában flörtölt Emmával és most, hogy már együtt van Niallel, a csaj nem tudja hova tenni a helyzetet. 

-Léptem, szia! - rázártam az ajtót. A szokásos utat tettem meg a metróval és eldöntöttem, hogy a holnapot áldozom fel az autóvásárlásra. Már összegyűlt annyi pénz, amennyiből bőven megtudok venni egy gyönyörű autót. Talán elviszem Harryt is, hogy segítsen a választásban. 

A holnapi terveimen tanakodva vágtam ki az ajtót, intettem Niallnek, aki a telefonját bújta és biztos voltam benne, hogy Zayn most fűzi őt egy találkára. Kettesével szedve a lépcsőfokokat mentem fel az emeletre és Harry szobájának ajtaja előtt még megálltam egy fél pillanatra, hogy kifújjam magam. Mindig izgatott leszek, ha láthatom őt, azonban most... ahogy beléptem a szobába, az arcomra fagyott a mosoly a látványtól, ami odabent fogadott.

Sziasztok!
Előre szólok, hogy a következő részt csak késve tudom majd feltenni. Vagy vasárnap, vagy hétfőn. Mindenképpen megpróbálom még a hétvégén megírni!
<3