Rosszallóan ingatva a fejem vettem a kezembe a telefon elpattant darabjait. Lehetetlennek tartottam a javítását, ezért kivettem az aprócska kártyát belőle és a készüléket a szemetesbe dobtam. 

"Basszus, Harry." enyhén mérgesen néztem rá, amikor észrevettem az asztal alá gurult pirulákat. 

Az ágya közepén ült törökülésben és kitartó figyelemmel követte végig, ahogy megpróbálom rendbe hozni a szobáját. Ártatlanul felvonta a vállait és félénken elmosolyodott.

"Közel volt a kezemhez..." jelelte. Térdre vágtam magam és egyenként kezdtem összeszedni a gyógyszereit. 

-Hát persze... - motyogtam, és még folytattam volna a morgolódást, azonban hangokat hallottam lentről. Pontosabban, a kert felől. Homlokomat ráncolva álltam fel és a terasz üvegajtaján kinézve pásztáztam körbe a füves területet. 
"Gyere!" fordultam oldalasan Harry felé, majd óvatosan elhúztam az ajtót. Így már tökéletesen felismertem Zayn és Niall hangját, ahogy megemelt hangszínnel vitatkoznak. Jaj, ne.

A korláthoz léptem és értetlenül pillantottam le rájuk. Úgy tűnik, Zayn is ugyanarra a sorsra jutott, mint én, mert jobb tenyere az arcán pihent, míg fájdalmas grimaszt mutatott. 

"Veszekednek." közöltem Harryvel az eseményeket, mert már percek óta lökdösött, amiért nem tudja miről beszélgetnek. 

"De miért?"hitetlenkedett. Tanácstalanul megvontam a vállam és hangtalanul kukkoltam őket tovább.

-Őrültség volt belevonni Harryt is ebbe az egészbe. Tudjátok, hogy mennyire érzékeny - bökött Zayn mellkasára Niall. Most komolyan Harryről akar beszélni?

-Itt nem ő a lényeg - rázta meg a fejét barátom, mintha a gondolataimból olvasott volna. -Hanem a bevált tervünk.

-Bevált tervetek? - nevetett fel hisztérikusan a szőke. -Kinek vált be? - vágta csípőre a kezeit. Annyira idegesítő.

-Hát... nekem? - vakarta a tarkóját zavartan Z. Sajnáltam őt, mert el tudtam képzelni, hogy Niall kemény hanghordozása mellett még az arckifejezése is valahol a gyilkos szándék közelében lehet. 

-Nem lett volna egyszerűbb megkérdezni engem erről?

-Hogy tehettem volna? Annyira összezavartál! Megcsókoltál, aztán úgy viselkedtél velem, mintha haverok lennénk. Majdnem lefeküdtünk, amit én akartam volna, és ez most tök őszinte... de te megfutamodtál, és másnap megint megcsókoltál. Nem bírok lépést tartani veled! - büszke voltam Zaynre, amiért engedte felszínre törni az indulatait. Talán ezzel sokkal többet ér el, mint a macsós viselkedéssel, meg a leszarom stílussal. Én is megpróbáltam birtokolni Harryt, de valahogy mindig veszekedéshez jutottunk vele. 

-Én... - kezdte Niall, de a hangja elakadt. Kíváncsian felvontam a szemöldököm és vártam a következményeket, azonban a srác úgy döntött, hogy inkább újra hátat fordít az érzelmeinek. Idegesen markoltam meg a korlátot és majdnem lekiabáltam Zaynnek, hogy ne engedje elmenni, de ebben a pillanatban is megbizonyosodni látszott a köztünk lévő telepátia. 
Vagy csak kétségbeesett és nincs jobb ötlete.

Eltátottam a számat, mikor megragadta Niall karját és visszarántotta magához. Amikor pedig megcsókolta őt, majdnem hátast dobtam. Harry tapsolni kezdett, mire ijedten fogtam meg a kezeit és nemlegesen ráztam a fejem. 

-Ez még nem jelent semmit - tátogtam. 

Valóban egy kukkolónak éreztem magam, amiért szinte pislogás nélkül végignéztem, ahogy majdnem halálra falják egymást. Aztán, leplezve a zavaromat -csak mert Harry eközben engem bámult, hogy milyen reakciót vált ki belőlem a csók- a csuklómra néztem, mintha lenne rajtam óra. A göndör szélesen elvigyorodott és az oldalamnak dőlt. 

"Egy percig azt hittem, hogy beindít téged a tesóm és a haverod csókja." jelelte. Zavaromban a fülemhez kaptam és kínosan mosolyogva pillantottam félre.

"Dehogy!" ellenkeztem. 

"Kár. Mert engem igen." közölte egyszerűen. Döbbenten meredtem rá és egy percig még azt is elfelejtettem, hogy hogyan kell levegőt venni. 

"Mi van?!" kérdeztem vissza. 

-Veled akarok lenni! - hallottam meg Zayn zihált hangját. Arra késztetett, hogy elszakítsam Harryről a tekintetem, még mielőtt válaszolhatna. -Nem úgy, mint egy haver - tette hozzá gyorsan.

-Oké... - nyögte a szőkeség. 

-Oké? 

-Próbáljuk meg - adta be a derekát. Legszívesebben elvigyorodtam volna és most akartam elkezdeni tapsolni, ahogy Harry tette az előbb, de pont, hogy ő nem engedett mozogni. A szemem sarkából láttam, ahogy az arcomat pásztázza és beharapja az ajkait. 

Lassan fordítottam felé a fejem, azonban elállt a lélegzetem, mikor lepillantottam a kezére, ami gyengén, de jól kivehetően a legérzékenyebb részén pihent. 

"Tényleg beindított Zaynék csókja?!" hitetlenkedtem, és már megsértődtem volna, de ő megrázta a fejét és közelebb lépett hozzám.

"Te voltál az." jelelte.

"Én?" mutattam magamra kérdőn. Az ég felé emelte a szemeit és egy sóhaj kíséretében bólintott egyet.

"Tudod, milyen izgató vagy?" kérdezte kihívón.

"Ami azt illeti, tudom." feleltem visszanyerve az igazi énem. Nem én vagyok a zavart, elpirulós srác, hanem ő. Csak ezt most éppen elfelejtette. Nagyon merész.

"Szeretkezni akarok veled." jelentette ki csillogó szemeit rajtam tartva. "Most."

"De még sok mindent meg kell beszélnünk..." jeleltem, majd körbeöleltem a derekát, nehogy azt higgye, hogy csak ki akarok bújni a lehetőség alól és nem kívánom őt. 

"Arra gondoltam, hogy azt megtehetnénk, mondjuk egy vacsora közben." 

-Te most randira hívsz? - kérdőn felhúztam a szemöldököm és előrébb léptem. -Szerintem nem kéne várni vele. Hiszen komoly dologról van szó - mondtam. 

"Tudom." bólintott egyetértve, majd kitért előlem. Meghökkenve figyeltem, ahogy besétál a szobájába, de mindeközben annyira őrjítően ringatta a csípőjét, hogy elgondolkodtam, vajon tényleg annyira fontos most ez a beszélgetés...?
"De ettől még áll a vacsora."

-Rendben - mosolyodtam el, miközben leültem elé az ágyon. -Szóval... tényleg sajnálom, ami történt... - mondtam, elkezdve a beszélgetést. Mégis, valahogy nem volt az igazi. 

"Már mondtam, hogy elfogadom a bocsánatkérésed." válaszolta kisebb terpeszbe téve a lábait. Élesen beszívtam a levegőt. 

-Van mindened? - kérdeztem hirtelen. 

"Micsoda?" értetlenkedett megilletődve. Nem ismételtem meg magam, felálltam, az éjjeliszekrényhez léptem és kinyitottam az összes fiókot. Elégedett vigyor terült szét az arcomon, amikor az ágyra tettem a tubust és kivettem egy ezüstös csomagolású óvszert. 

-Még szép, hogy van... - mondtam úgy, hogy továbbra is háttal álltam neki. Amint megfordultam, ő a pólója szegélyét markolta és egy pillanat alatt levette magáról a csodálatos testét takaró anyagot. 

"Nem tudsz nekem ellenállni." hátradobta a haját és eldőlt a takarón.

-Nem lett egy kicsit nagy az egód? - nevettem fel halkan. A könyökeire támaszkodott és fogva tartva a pillantásom emelte meg a csípőjét. -Basszus, igazad van - hadartam elhomályosult tekintettel. 

Az ágy szélére térdeltem és lassú mozdulatokkal másztam felé, hogy a testemmel nyomjam vissza őt a matracra. Karjait a nyakam köré tekerte és csücsörítve várta, hogy az ajkaira hajoljak, amit természetesen meg is tettem. A megkönnyebbült, édes érzés, ami a békülésünk utáni csókolózás közben vette át felettem az uralmat, már eltűnt. Helyette a jól ismert vágy és gyönyör keveredett bennem, elvéve a józan eszemet. A vállamba markolt, amíg lenyúltam és a nadrágját feszegettem. 

Minden sokkal kiélezettebb volt tekintve, hogy már több, mint két hete nem szeretkeztünk. Megvontuk magunkat a gyönyörtől a baleset miatt, aztán a veszekedés sem engedte, hogy átadjuk magunkat egymásnak. És most, hogy szabálytalanul vergődik alattam, megpróbálva hozzám dörgölőzni, magamra kell parancsolnom, hogy egy kicsit lassítsak, különben még idő előtt vége lesz a varázsnak. 

-Louis, elmegy... Ó, bocsi! - és ennek a rohadt varázsnak valóban vége lett, amikor Zayn úgy döntött, hogy kopogás nélkül belibben a szobába. 

-Mit akarsz már?! - mordultam rá, miközben legurultam Harryről. -Mi olyan kibaszott fontos, hogy nem várhat egy kicsit?

-Nyugi van... - fonta össze maga előtt a karjait, arcán sajnálkozó kifejezéssel. Harry felmászott a párnáig és magára húzta a takaróját, úgy pislogott Z-re. 

-Mondod, vagy kirugdalhatlak az ajtón? - pattantam fel mérgesen. 

-Hé! - felháborodva trappolt egyet. -Csak azt akartam mondani, hogy elmegyünk Liamhez, mert az apja felépítette az új medencét. És, hogy nagyon hálás vagyok neked, mert....

-Tudom, tudom. Összejöttetek, megpróbáljátok együtt - legyintettem. Elkerekedett szemekkel bámult rám, aztán hirtelen a teraszra nézett.

-Te szemét! Meglestetek minket?! - mutatott rám megjátszott dühvel.

-Szerintem most bosszút álltál - böktem a nadrágomra, ami három perccel ezelőtt még szűknek bizonyult, de Zayn hatásosan térített vissza a valóságba. 

-Köszönöm, Louis - sóhajtotta. 

-Szívesen, Zayn - mosolyogtam rá kényszeredetten, mire védekezve maga elé emelte a kezeit.

-Oké, oké! Nem zavarlak titeket, folytassátok nyugodtan, amit elkezdtetek! - harsogta miközben kioldalazott a szobából, gondosan becsukva maga után az ajtót.