Kissé rajtakapottnak éreztem magam, amikor belépve a szobába szembe találtam magam Harry meghökkent arcával. Hirtelen azt se tudtam, mi legyen a következő lépésem, nem számítottam rá, hogy pont az ajtóval szemben ül az asztala mellett. Megköszörültem a torkom és zavartam vakartam meg a tarkómat.

-Szia... - mosolyogtam rá félénken.

"Szia." intett. Oké, szóba áll velem. Ez már haladás. "Nem úgy volt, hogy Los Angelesben lesztek egy hetet?" kérdezte felvonva a szemöldökét.

-De... Csak én jöttem. Liam és Zayn a koncertre próbálnak - mondtam.

"Neked sem kéne kihagynod."

-Figyelj, Harry. Megértem, ha dühös vagy rám, mert tényleg elég durva voltam veled. De nem hiszem, hogy ez elegendő ok lenne arra, hogy szakítsunk - tártam szét a karjaimat. Fogalmam sincs, hogyan kellett volna előadnom, hogy nem értek egyet a döntésével, de nyilván szarul kezdtem, mert az arcára kiült düh megrémített engem.

"Ha ezért jöttél, akár mehetsz is." jelelte és az ajtóra mutatott.

-Bocsánatot kértem! Sokszor! Mit akarsz még? - hitetlenkedtem. Homlokát ráncolva fonta össze maga előtt a karjait. -Ne várd, hogy csak úgy, szó nélkül elengedlek.

"Pedig ezt kéne tenned." közölte kimérten.

-Nem csaltalak meg. Nem bántottalak soha, azért szakítasz velem, mert dühös voltam és kicsúszott a számon pár sértő szó? - kérdeztem, miközben az ágyára ültem. -Őszintén, mi a valódi oka annak, hogy így döntöttél?

"Tudod, ami egyszer megtörtént, nem kell sok ész hozzá, hogy rájöjj, másodszor és harmadszor is megtörténhet." fordult velem szembe.

-Oké, kiborultam. Te is mérges voltál, sőt, mindenki mérges volt, ez egy normális reakció - magyaráztam, mire hirtelen felállt és elém lépett. Megszeppenve néztem fel rá, komor arca hátratántorított a további védekezésemtől.

"Nálad a kiborulás ezzel jár?" kérdezte, majd felhúzta a pólóját.

Azt hiszem, soha, életemben még egyszer sem szégyelltem magam ennyire. A bűntudat legfelső foka szétmarcangolta a lelkemet, miközben óvatosan végigsimítottam a kékes-sárgás ujjlenyomatokon. Már halványak voltak tekintve, hogy napokkal ezelőtt történt az incidens, de még mindig jól láttam őket és nem akartam elképzelni, hogy három nappal ezelőtt milyen színben éghetett a bőre.

-Harry, én...

"Ez más, mint amit akkor szerzünk egymásnak, amikor szeretkezünk. Ez fájdalmas és idegesítő, hogy rajtam van." vágott a szavamba.

-Annyira sajnálom! Nem akartam, hidd el, nem okoznék neked szándékosan fájdalmat! - kétségbeesetten nyúltam a karjáért, azonban ő hátrált egy lépést és megvetően pillantott rám.

"Hiszek neked." bólintott.

-És megbocsátasz? - néztem rá reménykedve. Visszaült a székére és az asztalra könyökölve méregetett engem.

"Igen." most mi van? "De, csak mert nem vagyok szívtelen, hogy figyelmen kívül hagyjam a bocsánatkérésed."

-Akkor... - várakozva ejtettem az ölembe a kezeimet és idegesen tördeltem az ujjaimat. Szóval elfogadta, hogy rettenetesen sajnálom, amit tettem és elhiszi, hogy nem csinálnék ekkora hülyeséget szándékosan.

"Nem, Louis." jelelte egy pillanatra a plafonra emelve a szemeit.

-Miért nem? - kérdeztem elkeseredve. Nem válaszolt, helyette sokatmondón pislogott felém, mintha meg kellene értenem őt. -Mindenkinek jár egy második esély! - szólaltam fel hangosan.

"Menj el." az állkapcsa megfeszült, a kezei remegni kezdtek és nem tudtam mire vélni a reakcióját. "Csak... menj el."

-Nem volt velem jó? Valamit nagyon elronthattam, ha egy veszekedés miatt így kidobsz - ingattam a fejem. Felkeltem és határozott léptekkel sétáltam elé. A karfára támaszkodva hajoltam le hozzá, mire hátrébb húzódott és vonakodva pásztázta az arcom.

"Kérlek..." lehelete az arcomra csapódott, mikor halk sóhajt hallatott.

-Szeretsz, Harry? - kérdeztem komolyan. Szinte kővé dermedt, pislogás nélkül meredt az arcomra. -Mert én szeretlek - bólintottam aprót. -Szóval?

Nem az történt, amire vártam, de nekem ennyi is tökéletesen megfelelt. Elszakította szemeit az arcomról és feltűnően félre nézett, azonban választ nem adott. Mivel én a hallgatás egyenlő a helyesléssel elven tartom a figyelmem, legbelül elárasztott az elégedettség. Ocsmány dolgot tettem, de Harry szeret és újra az enyém lesz. Már azt is tudom, hogyan törjem át az elém állított falakat.

---

-Mi van? - szóltam a telefonba, miközben behajtottam a parkolóba.

-Hol vagy már? Darren tajtékzik a dühtől! - mondta Zayn idegesen.

-Zayn?! Ki van a vonalban? - hallottam meg a háttérből Liam hangját is.

-Louis - morogta.

-Basszus, tedd le! Ne telefonáljon, miközben a kocsimat vezeti! - kiáltotta, majd szavait recsegés követte, gondolom átvette a mobilt Z-től.

-Nyugi, Liam, már leparkoltam - nyugtattam. Hosszasan sóhajtott és elmormogott egy "szerencséd van"-t. Kinyomtam a telefont és kiszálltam az aréna mellé épített parkoló éppen kiválasztott sávjában. Alig tettem meg két lépést, az épület hátsó ajtaja kivágódott és az autó tulajdonosa rohanva közelítette meg a szerelmét.

-Nem történt semmi, ugye? - kérdezte egy félpillantást vetve rám.

-Hát... - húztam az agyát. Vérben forgó szemekkel fordult felém. -Ne nézd meg a másik oldalt...

-Mi van?! - kiáltott fel dühösen, majd megkerülte az autót. Az arca kisimult, amikor rájött, csak szívattam őt. -Köcsög vagy, mondták már?

-Páran - rántottam meg a vállam és a kezébe dobtam a kocsikulcsot. Még kétszer körbejárta a járműt, majd követett engem. Vagyis, én követtem őt, mert rettegtem Darren leszidásától. A színpad mögött még vettem egy nagy levegőt és kiléptem a takarásból.

-Hé! - Z hangja visszhangot vert a nagy helyiségben. -Cső!

-Jé, te élsz? - vett észre Darren. Egy székre dobta a papírokat, amiket előtte bőszen olvasgatott és lángoló szemekkel emelte felém a mutatóujját. -Nem tudunk együtt dolgozni, ha ilyeneket csinálsz - mondta.

Ennyi? Semmi kiabálás, leszidás, vagy káromlás? Mi a fene ütött belé?

-Most kezdjünk dolgozni, Louis miatt egész éjszaka próbálhattok - tapsolt egyet a levegőben.

-Mondd, hogy legalább megérte - nyögte Zayn, miközben meglökte a vállam. -Mit mondott?

-Elküldött - húztam el a számat. Homlokát ráncolva rázta meg a fejét.

-Miért csap ekkora ügyet ebből? - értetlenkedett.

-Próba után mesélek, jó? - kérdeztem hangosabban, mert a saját helyemre álltam, távolabb tőle. Beleegyezően bólintott és megragadta a mikrofonállványt.

Valamikor, hajnali egy óra tájékán érhettünk vissza a hotelbe. Hulla fáradtan dőltem be az ágyamba anélkül, hogy megcéloztam volna a fürdőt. Izzadtam és a ruháim is piszkosak voltak, de nem maradt annyi energiám, hogy elvonszoljam magam a fürdőszobáig és lezuhanyozzak. Reméltem, hogy Zayn is így gondolja és nem akarja behajtani rajtam az ígéretem, amit még a próba előtt tettem.
Nos, tévedtem.

-Csupa fül vagyok! - ugrott az ágyamra, mire fájdalmasan felnyögtem.

-Én meg álmos vagyok! - fúrtam az arcom a párnába. Z megbökte a vállam, de csak arrébb húzódtam és lehunytam a szemeimet. -Mondom, álmos vagyok.

-Louis! - emelte fel a hangját. Hitetlenül ráncolva a homlokom néztem fel rá. Egy dobozt nyomott az arcomba és hunyorogva el tudtam olvasni az ital koffeintartalmát.

-Ezért pörögsz ennyire - bólintottam magam elé. Energiaitalt iszik, így aztán várhatom, hogy békén hagyjon.

-Mondd már! - sürgetett. Sóhajtva felültem és nagyot kortyolva a cukros üdítőből dőltem az ágytámlának.

-Valójában érthető, hogy kiakadt - grimaszoltam. -Amikor veszekedtünk, nem vettem észre, hogy annyira szorítottam a derekát, hogy tényleg fájdalmat okoztam neki. Fizikai fájdalmat.

-Oh... - hőkölt hátra nagy szemeket meresztve rám.

-De azt mondta, elfogadja a bocsánatkérésem - vontam vállat.

-Akkor miért küldött el? - vonta fel a szemöldökét.

-Mert azt hiszi, hogy a következő veszekedésünknél is bántanám. Tudom, hogy nem gondolja komolyan, de fél tőlem és... ez szar érzés - motyogtam lehajtva a fejem.

-Mi az, hogy nem gondolja komolyan?

-Tudja, hogy nem tenném meg újra - forgattam meg a szemeimet. -Nyilván figyelnék rá.

-És most mi lesz? - csúszott közelebb hozzám.

-Kérdőre vontam az érzéseit. Jól ismerem őt, szeret engem. Csak túl makacs, és talán ez a pár nap elég lesz neki, hogy átgondolja a dolgokat. Viszont, van egy ötletem - vigyorodtam el.

-Én is részese vagyok? - kérdezte Z.

-Hát persze! Így mindketten jól járunk. Úgy értem, Harryvel újra együtt leszünk és elfelejtjük ezt az időszakot, de pedig kapsz egy új löketet a kapcsolatodban Niallel - bólogattam.

-Mi a terv? - dobta félre a kiürült dobozt.

-Féltékennyé tesszük őket - válaszoltam egyszerűen.