-Szombaton lesz a koncert. Nem jössz el? - kérdezte Zayn. Azt hittem, hogy hozzám beszél, és egy pillanatra le is fagytam, mert nem értettem, miért kérdezne tőlem ilyet. Aztán ránézve láttam, hogy telefonnal a fülénél fetreng az ágyon és mosolyogva mered maga elé.

-Kivel beszélsz? - vontam fel a szemöldököm. Sértődötten fontam össze a karjaimat magam előtt, amikor leintett.

-Niallel - tátogott. Mellé másztam és kíváncsian pásztáztam az arcát, mire értetlenkedve cserélt helyzetet. -Jó lenne, ha eljönnél. Izgatott vagyok, nagyon sokan lesznek!

-Megkapta, amit küldtem? - kérdeztem hangosan. Z elhallgatott és a sajnálkozó arckifejezéséből már le tudtam venni, hogy mi volt Niall válasza. Szomorúan lehajtottam a fejem, mert reméltem, hogy Harry örülni fog a virágcsokornak. Most már biztos vagyok benne, hogy kidobta a kukába, ahogy meglátta, hogy ki küldte.

-Te mit gondolsz erről az egészről? - amikor Zayn a témával kapcsolatban érdeklődött, közelebb másztam hozzá és a telefonjához hajoltam, hogy valamennyire én is hallhassam a szőke hangját.

-Szerintem felfújja ezt az egészet. Egyértelműen rosszul van, de nagyon makacs - sóhajtotta a vonal túlsó végén. Valójában, én megakadtam a "rosszul van" kifejezésnél és hirtelen ötlettől vezérelve ugrottam ki az ágyból. Felnyitottam a bőröndömet és átcseréltem a pólómat, majd a nadrág zsebembe gyömöszöltem a pénztárcám és a telefonom.

-Most mit csinálsz? - ült feljebb a párnákon Z és pislogás nélkül követte figyelemmel minden mozdulatomat. -Nem, Louishoz beszélek - mondta. A szám elé emeltem a mutatóujjam jelezve, hogy maradjon csendben, nem akarok úgy beszélni a tervemről, hogy Niall is tud róla. Biztosan szólna Harrynek, aki abban a percben sietne el otthonról.

Kirontottam a szobából és egyenesen mentem Liamébe. A földön feküdt, éppen hasizom gyakorlatokat végzett. Egy szó nélkül kerültem ki őt, az éjjeliszekrényhez léptem és az ujjamra akasztottam a kulcscsomót.

-Kölcsönvettem a kocsidat! - mondtam, és már ott se voltam.

Nem tudom mit képzeltem, hogy majd simán hagyja, hogy elvigyem az autót? Milyen naiv vagyok. Alig értem el a bejárati ajtóhoz, hangos trappolását hallottam magam mögött.

-Mit csinálsz?! - kiáltotta felháborodva.

-Szükségem van az autóra! - könyörgőn pislogtam rá, de kemény tekintete leteremtett. -Kérlek, Liam!

-Nem. Kizárt! - rázta meg a fejét. Zayn egy szál alsóban csatlakozott hozzánk és tisztán láttam rajta, hogy szívesen beszélgetett volna még Niallel.

-Mi folyik itt? - kapkodta a tekintetét közöttünk.

-Liam önző! - mutattam rá az említettre. Hitetlenkedve tárta szét a karjait.

-Az én autóm! Tudod, el kellett volna kérned, nem pedig berontani hozzám és csak úgy elvenni a kulcsomat! - emelte fel a hangját.

-Vissza akarsz menni Riverside-ba? - kérdezte Z elkerekedett szemekkel. -Délután próbánk van!

-Addigra visszaérek - biccentettem.

-Olcsó a vonatjegy - bökött a mellkasomra Liam, majd kikapta a kulcsokat a kezemből.

-Meg kell mentenem a kapcsolatomat! - kántáltam kétségbeesetten. -El kell mennem Harryhez!

-Mi tart vissza? - ráncolta a homlokát.

-Liam, ne legyél már ennyire bunkó... - motyogta közbe Zayn. Összekulcsoltam az ujjaimat magam előtt és enyhén előre görnyedve könyörögtem az egyetlen embernek, akinek van autója.

-Kérlek! Ígérem, vigyázni fogok rá! Óvatosan vezetek és minden szabályt betartok - esküdöztem. Ő azonban kitartóan, ellenkező kifejezéssel méregetett engem. -Szeretem Harryt!

-Liam, komolyan, mindjárt sírni fog! - kiáltott fel Zayn és hátrált egy lépést. -Basszus, nézz már rá!

-De ez az én autóm... - folytatta. Idegesen szorítottam a tenyeremet a homlokomra.

-El fogom veszíteni őt... - suttogtam elkeseredetten.

-Oké, rendben. De ne bőgj - sóhajtotta megadóan, mire a karjai közé ugrottam.

-Annyira köszönöm! - öleltem őt szorosan. Meglapogatta a hátam és elhúzódott, leszedte a kulcscsomóról az autó kulcsát és a kezembe nyomta.

-Ha bármi baja lesz a járgányomnak, neked véged - fenyegetett.

-Úgy vigyázok rá, mint a saját életemre - ígértem, majd a cipőmbe bújva léptem ki a lakosztályunk ajtaján. Végigszáguldottam a folyosókon, kikerültem néhány lefagyott, megdöbbent rajongót és a recepciósnak intve egyet indultam a hotel parkolója felé. Amikor Liam autójában ültem, hirtelen inamba szállt a bátorságom. Most lesz az első, hogy egyedül vezetek, amióta megkaptam a jogosítványomat. Végigpörgettem a fejemben az összes szabályt, amit tanultam és beindítva a motort léptem a pedálra. Nem olyan nehéz ez... - gondoltam, de amikor majdnem nekihajtottam egy oszlopnak, ostoroztam magam, amiért nincs elég tapasztalatom. A szívem kiszakadni készült a mellkasomból, mert tudtam, hogy Liam sosem viccel. Ha tönkreteszem a kocsiját, jobb, ha kiszaladok a világból, bár még akkor is megtalálna és elevenen megnyúzna.

---

Meglátva a Riverside feliratot a nagy táblán, hosszasan fújtam ki a hosszú másodpercekig bent tartott levegőt. Végtelennek tűnt az út idáig, sokszor pislogni se mertem, nehogy kicsússzak az útról, pedig tudtam, hogy ez nem lehetséges. Képzeletben vállon veregettem magam, mert egész ügyesen csináltam. Jó, profi autóversenyző biztos nem lesz belőlem, és még ahhoz is sokat kell fejlődnöm, hogy egyáltalán Liam vezetési szintjére jussak, de valahol el kell kezdeni, nem igaz? Hamarosan veszek magamnak egy autót és azzal annyit kocsikázhatok, amennyit akarok, és akkor törhetem szét, amikor akarom. Oké, ez nagy baromság volt.

Leparkoltam a Horan-Styles ház előtt és pár percig még az autóban maradtam. Belepasszíroztam magam az ülésbe, mert a bátorságom és határozottságom körülbelül eddig tartott. Nem sokáig élvezhettem a nyugodt légkört, az ajtó kinyílt és egy kedves arc lesett ki rajta, arra biztatva engem, hogy végre kiszálljak a járműből. Ms. Cox sietős léptekkel szelte át közöttünk a távolságot és a karjaimba vetette magát.

-Azt hittem, sosem érsz ide! - borzolta össze a hajam. Értetlenül húzódtam hátrébb, hogy kérdőn meredhessek rá, de ő szemeit az égnek emelve legyintett egyet. -Tudtam, hogy előbb-utóbb eljössz.

-Tényleg? - hitetlenkedtem. Itt mindenki tisztában van vele, hogy mennyire szeretem Harryt, csak ő nem? Hát ez remek, mondhatom.

-Gyere be, készítettem sütit, ha szeretnéd, félreteszek neked néhány szeletet, mert Bobby úgy is felfalná az összeset - kuncogott. Az előszobában lerúgtam magamról a cipőmet és benéztem a nappaliba.

-Jó napot, Mr. Horan! - intettem a kanapén fekvő férfinek, aki felpolcolt lábbal ette az előbb említett süteményt.

-Szia! - mosolygott felém, aztán visszaemelte szemeit a tévé képernyőjére.

-Menj csak fel. Ha végeztetek, elmondom, mik történtek a bíróságon - bólogatott Ms. Cox. Hálásan öleltem át egy fél pillanatra, mert még mindig hihetetlennek találom, hogy ennyire közvetlen velem.

Emlékszem, amikor egyszer véletlenül tegeztem és azt mondtam, "Anne, tudnál adni egy tiszta törölközőt?", rögtön lehurrogott és rám szólt, hogy csak akkor hívhatom így, ha minimum egy éve együtt vagyok Harryvel. Utána elmesélte, hogy Harry előző barátjának, akiről én nem is tudtam - állítása szerint, az a kapcsolat nem volt komoly... elhiszem, ha még a szexig sem jutottak el - azt mondta, hogy majd akkor tegezheti, ha összeházasodott a fiával. Szóval azt hiszem, engem jobban kedvel.

Amint felértem az emeletre, benyitottam Niall szobájába. Halkan dudorászva pengette a nyaraláson nyert gitárját, mire hangtalanul az ajtó félfának dőltem. A veszekedést illetően, azóta másképp gondolok pár dolgot. Örülnék neki, ha csatlakozna a bandához. Amikor befejezte a számomra ismeretlen dallamok játszását, tapsolni kezdtem. Felkapta a fejét, meglepődve nézett rám.

-Louis? Mit keresel itt? - ráncolta a homlokát. Oda lépkedtem hozzá és egy barátságot kézfogással köszöntöttem.

-Tudod jól - sóhajtottam.

-Ez nem jó ötlet, adnod kéne neki egy is időt... - ingatta a fejét rosszallóan.

-Az idő pénz - feleltem bölcsen.

-Ez most nem fog összejönni - folytatta.

-De azért tehetek egy próbát, nem igaz? - vontam fel a szemöldököm. Kimérten bólintott egyet, majd megvonta a vállát.

-Szerintem akkor is várnod kellene egy kicsit... - motyogta az orra alatt.

-Jössz szombaton? - kérdeztem, figyelmen kívül hagyva őt.

-Nem tudom - köszörülte meg a torkát.

-Gyere el. Meglátod, mekkora buli és utána átgondolhatnád azt a szerződést - kacsintottam rá, mire tágra nyílt szemekkel nézett fel rám. Bólintottam, hogy biztosítsam róla, tényleg szeretném, ha beszállna a bandába. Most már ő is hozzánk tartozik és valamilyen oknál fogva, pár hónap alatt sokkal közelebb került hozzánk, mint Edward az eltelt évek alatt.