Halk motoszkálást éreztem magam mellett, majd lassan a beszédfoszlányok is eljutottak a tudatomig. Puhán feküdtem, valaki a kezemet fogta és a fejem mellett beszélt. Nagy levegőt vettem, amitől hirtelen minden abbamaradt. 

-Na jó, ki ütött le? - kérdeztem anélkül, hogy kinyitottam volna a szemeimet. Motyogás a jobb oldalamról, majd ideges torok köszörülés.

-Hát... Mondanám, hogy Harry, mert őt nem bántanád érte... - válaszolt Zayn, elárulva magát remegő hangjával. Homlokomat ráncolva idéztem vissza a pillanatot, amikor a hátam mögül kiáltott fel, és akkor még nem ismertem fel a hangját. 

-Zayn. Megöllek - mondtam lassan, de annál komolyabban. 

-Kérlek, ne! - kiáltott fel, mire összerezzentem és kinyitottam a szemeimet. Barátom felém hajolva pásztázta az arcom, kétségbeesett kifejezéssel bámult le rám. -Én csak téged védtelek!

-Úgy, hogy leütöttél? - vontam fel a szemöldököm. 

-Figyelj, ha megölted volna Jeffet, te sínylődtél volna, mert egy gyilkosságot nem lehet csak úgy félresöpörni. Tudod, rendőrség, cellák, kigyúrt, kanos bűnözők...

-Elég volt - állítottam le. -Nem öltem volna meg.

-Ó, dehogynem! - szűkítette össze a szemeit. -Tisztára elborult az agyad.

-Téged foglak megölni - bólogattam, mire kisimult az arca és eltűnődve pislogott rám.

-Szóval engem megölsz, de Jeffet nem? Ebben mi az ésszerű? - értetlenkedett.

-Az, kedves barátom, hogy te leütöttél, Jeff meg egy seggfej - sóhajtottam. 

-Én leütöttelek, de Jeff hozzáért Harryhez. Aztán meg akarta ölni, de igazad van, engem kell bántani... - gúnyolódott. Szavait hallva olyan gyorsasággal ültem fel, hogy nem csak beleszédültem a mozdulatba, de még Zaynt is lefejeltem. 

-Ez nekem fájt... - húzta el a száját Niall, miközben átkarolta Z vállát és elhúzta mellőlem a kába testet. A homlokomra szorítottam a tenyerem és körbenéztem a szobában. Liam egy telefont szorongatva ült az ágy végében, és aki a kezemet fogta még mindig, az én göndör angyalom volt, akinek - ha akarja, ha nem - magyarázatot kell adnia a történtekre. 

-Hol vagyunk? - kérdeztem.

-A hotelszobánkban - biccentett Niall. A takaróra néztem, majd a lepedőre, végül pedig a párnára. -Mi van? - vette észre elégedetlenkedésem. 

-Merem remélni, hogy nem a felavatott ágyba tettetek be - grimaszoltam. A szöszi jól láthatóan lefagyott, míg Zayn elfordult és hallhatóan felhorkant. 

-És még ki se mostuk azóta - közölte velem komolyan. 

-Neee! - sikítottam kipattanva a puhaságból. A ruhámat poroltam feltűnően és morgolódva vetettem egy félpillantást a jól szórakozó fiúkra. -Fúj!

-Csak viccelt - forgatta a szemeit Niall.

-Egy ágyban aludtok. Itt a viccet is komolyan kell venni - legyintettem.

-Ez övön aluli volt - teremtett le Z. Széttártam a karjaimat és ártatlanul kapkodtam közöttük a tekintetem.

-Jól van, bocsánat - sóhajtottam. -Inkább mondjátok el, hogy mi történt azzal a rohadékkal.

-Mármint Jeffel? - kérdezett vissza Liam.

-Ki mással? - hitetlenkedtem.

-Miután Zayn lerendezett téged, Jeff megpróbált elmenekülni. Niallel utána eredtünk és elkaptuk, aztán jött a rendőrség és minden megoldódott - mesélte.

-Minden megoldódott? Miért, bevallotta amit tett? - kérdeztem meglepetten.

-Sőt, még Steven Wright ügyét is bevallotta - bólogatott. Elkerekedett szemekkel néztem végig a komoly arcokon, azonban megálltam egynél, ami a többiekével ellentétben, csak a bűntudatot tükrözte rám. Harry a száját harapdálva húzogatta a felsője alját és egyszer rám, egyszer pedig Liamre pillantott, mivel most kettőnk között folyt a beszélgetés. 
-Igazad volt, Louis.

-Bárcsak ne lett volna! - kiáltottam fel. -Utálom, amikor igazam van!

-Harry anyukája foglalkozik az üggyel, nekünk nem kell tovább rágódnunk rajta - szólt közbe a fejét rázva. -Azt nem értem, hogy Mr. Horan miért nem mondta el nekünk - gondolkodott hangosan.

-Mert Mr. Horan tudta, hogy a hír hallatán, miszerint az a férfi hozzáért Harryhez, elvesztem az eszem - ültem le az egyik fotelbe. A halántékomat masszíroztam és keserű grimasszal az arcomon nyújtottam ki a lábaimat. -Tudta, hogy nem hagyom annyiban. Azt mondta biztos benne, hogy én a helyén kezelem a dolgot - magyaráztam.

-Apa nem akarná, hogy halálra verj egy embert - ingatta a fejét Niall.

-Igazad van, Niall - biccentettem felé. -Nem akarná, hogy halálra verjek egy ártatlan embert. De tudod, ez az egész megdőlt akkor, amikor Holmes  hozzáért Harryhez, aztán pedig belehajtott az autójukba.

---

Egyedül maradtunk a hotelszobában Harryvel, a srácok visszamentek a kórházba, hogy minél többet megtudjanak Ms. Cox-tól. Az ágy szélén ültem és meg sem próbáltam megnyugtatni Harryt, aki az ujjait tördelte előttem és a kanapénak dőlve pislogott felém. Szükségem volt egy kis időre, hogy összeszedjem a gondolataimat, mert egyelőre nem bírtam felfogni, hogy a göndör egész végig hallgatott a történtekről. 

"Most ideges vagy." jelelte félve.

-Na ne mondd! - horkantam fel és egy szúrós pillantással illettem. 

"Sajnálom, Louis!" lépett felém kétségbeesetten, de egy szigorú intéssel megálljt parancsoltam neki. 

"A balesetre nem emlékszel, de a fotózásra még igen. Hiszen tudtad, hogy hol vannak a képek." emlékeztem vissza a baleset utáni napra, amikor megkért, hogy vigyem oda hozzá a táskáját, mert van egy meglepetése számomra. Egyetértve bólintott egyet, mire élesen szívtam magamba a levegőt. 

"Apa felnagyította ezt az egészet! Jeff csak a megfelelő beállítást kereste a jó képekhez!" mentegetőzött. "Süket vagyok, nem értettem amit mond! Csak segített!" folytatta és megláttam a különös csillogást a szemében. 

"Segített?" majdnem hangosan felnevettem naivságán. Felkeltem és elé álltam, mire megszeppenve figyelte az arcomat. "Mondd csak, Harry." kezdtem kimérten. Nagyot nyelt, de ijedt arckifejezését látva sem riadtam vissza. 
-Meg kellett érintenie téged itt - vezettem a tenyerem a fenekére. - ahhoz, hogy egyenesen megállj egy kicseszett fotón? - kérdeztem. -Hmm?

"Kérlek, Louis..." könnyesedő szemei ugyancsak rettegve kérleltek, de én egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy hogyan eshetett bele egy ilyen átlátszó csapdába. Haragudtam rá, amiért ennyire hiszékeny volt, holott ez egyáltalán nem az ő hibája. A világ annyira elkúrt, hogy ma már szinte senkiben sem lehet bízni, mindenkinek van valami hátsószándéka. 

-Ha apukád nem nyit be, mi lett volna a következő lépés? Meztelen képek, és akkor eléd áll azzal az állítással, hogy egyedül csak ő tudja beállítani a farkadat a megfelelő pozícióba? - tudtam, hogy túl messzire megyek, ezt a göndör fiú arcán végigrohanó könnyek is alátámasztották. Erősen megragadtam a derekát, mire felszisszent és hüppögve nézett a szemembe. -Miért vagy ennyire naiv? - kérdeztem dühösen. 

"Miért csinálod ezt?" remegő kezeit lefogtam, azonban legnagyobb döbbenetemre ő kirántotta magát a karjaim közül. Tágra nyílt szemekkel figyeltem, ahogy hátrál két lépést. "Jó megalázni engem?! Hibáztam, igen! Miattam volt az egész baleset, az én hibám minden!" jelelte vehemens mozdulatokkal. 

-Harry - szóltam közbe, de ő zokogva megrázta a fejét és maga elé emelte a kezeit.

"Mégis mi a baj veled? Sosem voltál még velem ilyen!" Most rajtam volt a sor, hogy ne tudjak megszólalni. 

-Harry, én... - idegesen vakartam a tarkóm. Éppen mondani akartam, hogy én csak aggódom érte, hogy rettenetesen féltem őt, de megelőzött engem.

"Undorító, amit csináltál, és amit mondtál." némán figyeltem őt, ahogy az idegtől remegve lép oldalra. "És én nem értem, hogy mi volt ez." rázta meg a fejét elkeseredetten.

-Harry... - újabb próbálkozás részemről, azonban újra belém fojtotta a szavakat. Kemény tekintetét az enyémbe fúrta és leplezve valós érzéseit, határozottan jelelt.

"Nem akarok többet ilyet." megértve őt bólintottam egyet, s közben azon gondolkoztam, hogy miért is teremtettem fordított helyzetet. Nekem lenne jogom felháborodni, de a valóban undorító cselekedeteim okot adtak neki, hogy kiálljon magáért. Be kellett volna fognom a számat és az ágyon maradni, akkor lehet, hogy már rég túl lennénk ezen a nehéz beszélgetésen.

-Nem lesz, ígérem. Tudd, hogy én csak...

"Nem lesz, mert nem lesz rá lehetőség." elkerekedett szemekkel néztem rá, aztán felfogva a szavait, kétségbeesetten fogtam a fejem. "Szakítok veled, Louis."

-Micsoda?! - basszus, mondd, hogy csak rosszul hallok. Megfeszült állal, pislogás nélkül meredt rám, aztán hirtelen hátat fordított nekem és kisétált a szobából.