A laptopomon kapcsoltam zenét, majd a hűtőben kezdtem kutakodni. Alig van itthon valami, hiába túrtam fel hatodjára is a polcokat. Kelletlenül felsóhajtottam és a telefonomat elővéve nyitottam meg a jegyzeteimet. Végiggörgettem a befejezetlen dalszövegeken és egy új lapot hoztam elő. Beyoncé dalát dúdolva írtam össze a listát, majd elővettem a szekrénybe tett dobozokat. Mindkettőből a tenyerembe tettem két pirulát és egy pohár vízzel a másik kezemben siettem fel az emeletre. Harry édesen aludt még, a karja a párnámon pihent, mintha engem ölelne. Pár pillanatig csak néztem őt, aztán észbe kapva tettem a gyógyszereket az éjjeliszekrényre. Az asztali fiókomban kerestem egy lapot és írtam egy rövid üzenetet, hogyha Harry előbb felébredne, tudja hol vagyok. Egy apró puszit nyomtam a homlokára és magára hagytam. 

Útközben felhívtam Darrent, akitől a napok folyamán begyűjtöttem már vagy húsz nem fogadott hívást. Éppen ezért, kissé félve szóltam bele a telefonba, mikor felvette.

-Ha szabad kérdeznem, mégis hol az istenbe vagytok?! - kérdezte mérgesen. Meghökkenve szívtam be a levegőt, majd olyan lassan engedtem ki, hogy ő is jól hallhassa; gond van. 

-Szükségünk van egy kis szünetre - nyögtem. 

-Miért? Miért nem vettétek fel a telefont? Még mindig nem tudom, hol vagytok. Magyarázatra várok... - morogta enyhébben. Akkor nem is annyira dühös ránk.

-Harry és az apukája autóbalesetet szenvedtek. Harry jól van, vagyis agyrázkódása van és jobb lenne, ha valaki figyelne rá, és mivel Mr. Horan kómában van és a családja ott maradt Los Angelesben, én... - hadartam, de a szavamba vágott.

-Lassíts! Autóbaleset? Mikor történt? - értetlenkedett.

-Négy napja. Los Angelesben. Harry anyukája és Niall ott maradtak, mert Mr. Horant nem lehet szállítani. És, mivel Niall maradt, Zayn is. Kell valaki, aki támogatja őket. Liam itthon van, tegnap hozott minket haza - közöltem a tényeket jóval lassabban. 

-Louis, nem hinném, hogy egy tőletek különálló család balesete hátráltathatná a munkálatokat... - sajnálkozott, mire olyan hamar kaptam fel a vizet, hogy a körülöttem lévő gyalogosok furcsa pillantással illettek.

-Harry a barátom! Közöm van hozzá, és a családjához! - emeltem fel a hangom.

-Szóval most te figyelsz Harryre, hogy ne legyen rosszabbul? - hagyta figyelmen kívül a felháborodásom. 

-Pontosan - bólintottam, bár tudtam, hogy ő ezt nem látja. Hosszas csend állt be közöttünk, eközben betértem az utcasarki boltba és a sorok között sétálgattam, egyelőre céltalanul. Darren elégedetlenül sóhajtozott, majd hallottam egy kis csapódást a túloldalról.

-Rendben. Mennyi szünetre van szükségetek? - kérdezte megadóan. Halvány mosoly szökött az arcomra.

-Két hét - mondtam. Nem tudhatom, mikor ébred fel Mr. Horan, de ha két hét alatt se történik semmi fejlemény, majd meghosszabbítjuk a szünetet. Komoly ígéretekkel ki tudjuk harcolni magunknak, ebben biztos vagyok.

-Jó. Vigyázzatok magatokra, és jobbulást Harryéknek! - búcsúzkodott. 

-Átadom. Köszönöm, Darren! - hálálkodtam, majd bontottam a vonalat. Rögtön a jegyzeteimbe léptem volna, azonban felugrott az üzenetablak.

Louis, hozz kekszet! -Baby

Jó reggelt^^ -Én

Neked is... -Baby

Hogy vagy? -Én

Várom, hogy hassanak a gyógyszerek. Fáj a fejem:((( -Baby

Sietek haza:( Egyéb kívánság a kekszen kívül? -Én

Hát... éppenséggel lenne... -Baby

Na mit kérsz?:D -Én

Egy csókot>< -Baby

Oh, azt ott hagytam neked a fiókban;) -Én

Nagyon humoros vagy. Adjak egy csókot a szekrényednek? -Baby

Neeee!!:OO -Én

Eszembe jutott, mi kell még!! -Baby

Nos? -Én

Óvszer:) -Baby

Harry, nem. -Én

:"(( -Baby

Fél óra múlva érkezemˇˇ Csókollak! -Én

Mosolyogva ingattam a fejem és most már ténylegesen a jegyzeteket nyitottam meg. Visszasiettem a bejárathoz, hogy magamhoz vegyek egy kosarat, amibe pakolhatok és a lehető leggyorsabban jártam végig a sorokat. Tekintve, hogy még életembe nem voltam itt, még így is több időbe telt, mire mindent összegyűjtöttem és a pénztároshoz mentem. A fiatal lány hangosan csámcsogva a rágóján húzta le a vásárolt dolgaimat, amiket egy vászontáskába tettem. A bolt logója virított az oldalán, remek reklám leszek számukra, ha végigsétálok az utcán. 

-Kereken tíz dollár lesz - nyújtotta a kezét a lány, miközben fújt egy buborékot a rágójából. -Hé, nem te vagy Louis Tomlinson? - kérdezte furcsán méregetve az arcom, s közben lekezelte a bankkártyám. 

-De. Én vagyok - bólintottam kimérten. 

-A barátnőm odavan érted. Adnál egy aláírást? - vonta fel a szemöldökét és egy lapot kezdett keresni. Átgondoltam a helyzetet és rájöttem, jobban szeretném az arcába kiabálni, hogy nem, nem kap aláírást, mert rohadtul nagyképű, de aztán lenyugtattam magam, hiszen a barátnőjének szánja az aláírásomat. 

-Kinek írhatom? - kérdeztem, miközben az ujjaim közé fogtam egy tollat. 

-Melanie - hajolt előrébb. Árgus szemekkel követte végig, ahogy lefirkantom a jó kívánságom Melanie-nek, majd a nevemet is alá írom. 

-Üdvözlöm a barátnődet - mosolyogtam rá kényszeredetten, majd felkapva a táskát siettem ki az épületből. Valahogy taszítanak az olyan emberek, mint ő. Többet nem jövök ebbe a boltba, biztosan van más üzlet a környéken. Nagyokat lépve hajtottam le a fejem, mikor megrezzent a telefon a zsebemben. Egy kézzel ügyeskedtem ki a gatyám oldalából és anélkül vettem fel, hogy megnéztem volna, ki van a vonal túlsó végén.
-Nem érek rá.

-Neked is szia, Tommo - röhögött fel Zayn. 

-Milyen jó kedved van - forgattam meg a szemeimet elmosolyodva. 

-Mert jó híreket kaptunk. Mr. Horan napokon belül felébredhet - mesélte izgatottan.

-Ezt eddig is így tudtuk, nem...? - ráncoltam a homlokom.

-De hajnalban megvizsgálták, és nem látták komoly okát, hogy kómában kéne lennie - felelte halkabban.

-Király. Remélem hamarosan felébred. Két hét szünetet kértem Darrentől - a vállammal tartottam meg a telefont, miközben áttettem a másik kezembe a táskát. 

-Addig biztosan felébred. Darren nagyon mérges volt? - érdeklődött.

-Az nem kifejezés. Bár, hamar megenyhült - válaszoltam. 

-Amúgy hol vagy? Nem úgy volt, hogy Harryre vigyázol? - kérdezte.

-Megyek hazafelé a boltból, mivel nincs otthon semmi. Harry jól van, egyébként köszi a kérdésed - gúnyolódtam, újabb kuncogást kiváltva belőle.

-Tudom, hogy jól van. Nem hagynád, hogy rosszul legyen - szinte láttam magam előtt, ahogy megforgatja a szemeit. 

Magam elé emeltem a táskát, amíg beléptem az ajtón és a konyhába vittem mindent. Ledobtam az asztalra a telefonom, majd a nappaliba néztem be elsőnek, és igazamat alátámasztotta a kócos hajkorona a kanapén. Szélesen vigyorogva ültem le Harry mellé, aki a mellkasához kapott, mikor meglátott engem. 

"Miért lopakodsz?!" kérdezte mérgesen ráncolva a homlokát.

-Milyen huncut kedvedben vagy ma - utaltam az üzenetére, mire elvörösödve fordította el a fejét. Halkan felnevetve fogtam meg az állát és újra magamra irányítottam a figyelmét. -Segítesz kipakolni?

"Sok minden van?" kíváncsiskodott, de válasz helyett felkeltem és a konyhába mentem. Nem telt el sok idő, Harry is megjelent mellettem és a táskába pillantott. "Legalulra tetted a kekszet?!" 

"Nem tudom, csak betettem." jeleltem megvonva a vállam. 

"Imádkozz, hogy ne legyenek töröttek. Akkor mehetsz vissza venni újat." felelte, majd elkezdett pakolni a táskából, mindent az asztalra tett, ahonnan én a szekrénybe és a hűtőbe. 

"Ne légy hisztis." megütközve meredt rám, majd hozzám vágta a becsomagolt, szeletelt kenyeret. "Menstruálsz?" kötekedtem vele tovább, mire mérgesen trappolt felém, de két lépéssel előttem megszédült és előre dőlt. 
-Hé! Óvatosan! - mondtam komolyan. -Ne akarj még birkózni - vigyorodtam el. Kinyújtotta rám a nyelvét, mire hirtelen rákaptam és a fogaim közé szorítottam. 

Harry tágra nyílt szemekkel, kicsit bandzsítva bámult rám, miközben megpróbált hátrébb húzódni. Alig bírtam ki nevetés nélkül, a véghatáron pedig eleresztettem a nyelvét, de nem engedtem eltávolodni tőlem. Lecsaptam az ajkaira és szorosan körbeölelve a derekát vontam magamhoz közelebb. Hangosan felszisszentem, mikor a szám sarkába harapott, majd eltolt magától. 

-Nem kapsz több csókot - ingattam a fejem rosszallóan. Az égnek emelte a szemeit, aztán teljesen kiürítette a táskát és a keksszel és egy pohár üdítővel ment vissza a nappaliba. Ésszerű ilyesmiket ennie, ha nem akar rosszul lenni. Készítettem magamnak egy hasonló szendvicset, mint tegnap, és követtem őt. 
-Beszéltél Niallel? - kérdeztem leülve mellé. A lábai közé ejtette a felbontott zacskót és a fejét rázva fordult oldalasan felém. 

"Nem, de Zayn írt egy üzenetet, hogy mi van apával." jelelte. 

"Na és mit nézünk?" vetettem egy félpillantást a tévére. 

"Valami reggeli show." vonta meg a vállát, majd leengedte a lábait és közelebb csúszott hozzám. "Kérsz a kekszemből?" kérdezte kihívóan, mire hátravetve a fejem röhögtem fel. Ennyire volt szüksége, félredobta a keksszel teli zacskót és a kanapé háttámlájának támaszkodva hajolt felém, hogy birtokba vehesse az ajkaimat. 

Hellóóó:) Kicsit nyugodtabb részeknél tartunk, remélem nem unalmas számotokra:/ Úgy gondoltam, a baleset után jobb lenne egy kicsit "elcsendesedni", mielőtt komolyabban belelendülnénk az akkor történtekbe. Mindenesetre, Ti olvastok, úgyhogy szóljatok, ha nem kértek ezekből a részekből! Köszönöm a megtekintéseket, a szavazatokat és a kommenteket az eddig megírt részekhez, csodálatosak vagytok!<3