Sóhajtva nyomtam el a végéig elszívott cigarettát, majd a teraszajtót elhúzva léptem be a szobába. Nem tudtam nem mosolyogni, Harry még mindig a szeretkezés utáni nyugodt, lusta pillanatait élte és laposakat pislogva követte figyelemmel minden mozdulatom. Az ágy szélére ültem és a telefonomra vetettem egy pillantást.

Akkor találkozunk háromkor, Louis? -Eleanor

Homlokomat ráncolva néztem az időt, mit akar tőlem egy szombati napon? Aztán eszembe jutott, hogy megbeszéltük; beszerzünk nekem néhány vagányabb ruhát az itthoni ruhatáramba. Kicsit megsértett, hiszen nekem az eddigi stílusom is tetszett, de Darren szerint rossz fiúsan kell kinéznünk, hogy az is egy plusz löketet adjon a banda hírnevének... Szóval Zayn mázlista, ő megtarthatja a saját ruháit.  
  Harry mellé másztam és a sarkaimra ülve, a párnára dobtam a mobilom.

"Baby, el kell mennem vásárolni." jeleltem. Értetlenül vonta össze a szemöldökét.

"Minek?" kérdezte.

"Darren szerint szar a stílusom. Persze nem ezt mondta, de a lényege burkoltan ennyi volt. Eleanor pedig ma ér rá."bosszúsan megforgattam a szemeimet és grimaszolva dőltem el a puha takarón.

"Szerintem jó ruhákat hordasz."

-Egyetértek veled. Csak itt nem a mi szavunk számít, tudod? - már kezdtem volna beletörődni a ténybe, hogy a mai napot mégse tölthetem együtt Harryvel, amikor hirtelen felült és teljes testével felém fordult.

"Tudom, hogy megy ez. Először a ruháidat váltják le, aztán az egész személyiséged! Más emberré válsz, olyanná, mint aki soha nem akarnál lenni!" idegesen lejjebb rugdalta magáról a vékonyka lepedőt és az alsóját kezdte keresni. Amikor kérdőn rám nézett, megadóan mutattam az ajtó felé, emlékeim szerint arra hajítottam el a ruhadarabot. 

-Nem fogok változni - mondtam, újra magamon érezve a tekintetét. -Főleg akkor nem, ha a földön tartasz.

"Nem leszek mindig melletted." szemeiben szomorúság csillant, mire ugyanakkora erővel ültem fel, mint ő az előbb.

-Már hogy ne lennél?! - kérdeztem vissza hitetlenül. 

"Félreértesz. Ha például turnétok lesz, ki tudja meddig nem találkozunk majd." hosszasan kifújva a levegőt vetődtem hátra. Azt hittem, nem lát komoly jövőt a kapcsolatunkban és már arra gondol, hogy mi lesz, mikor szakítunk -ami, remélem nem következik be egyhamar... tehát soha.

-Ez csak egy ruhatárfrissítés, baby. Ne gondolj rögtön rosszra - nem sikerült megnyugtatnom, továbbra is kételkedve méregetett, és még a karjait is összefonta maga előtt. -Harry - felé nyújtottam a kezem, mire enyhén oldalra billentette a fejét és egy apró félmosolyt engedett átszaladni az arcán. Ennek ellenére én mégis határozott maradtam. -Ígérem, hogy veled sosem fogok másképp viselkedni. Mindig ugyanúgy foglak szeretni, mint most - a hatás kedvéért, az egyik tenyerem a mellkasomra tettem.

"Ne felejtsd el ezt az ígéretet." megenyhülve eresztette le a vállait, és éppen, mikor helyeseltem volna, az ajtó kicsapódott, halálra rémítve a göndör fiút, akinek a vállába ütközött a kemény fa.

-Hupsz, bocsika! - kuncogott Zayn, majd a kezeivel arrébb terelte a ledöbbent Harryt és az ajtót kezdte mozgatni.

-Zayn, mi a fenét csinálsz? - kicsúsztam az ágy végére és értetlenül figyeltem a tevékenységét.

-Kiszellőztetek. Hogy ne legyen szexszag és nyugodt lélekkel tudjak bemenni - bólogatott komoly arckifejezést öltve magára. 

-Miért is akarsz bejönni? - kérdeztem nevetve, míg lerántottam magam mellé Harryt. 

-Unatkozom - rántotta meg a vállát Z, aztán előrehajolt, de a küszöböt még mindig nem lépte át. Látványosan beleszagolt a levegőbe és elgondolkodva biccentett magának. -Ennyire elég lesz.

-Te hülye vagy - vigyorogva ingattam a fejem, mikor elfeküdt a szőnyegen és a tarkójára kulcsolva a kezeit nézett fel ránk. 

-Szóval, göndörke, van terved délutánra? - kérdezte. A szemeim elkerekedtek, miközben kettőjük között kapkodtam a tekintetem és már a nyelvem hegyén volt a kérdés, hogy mit akar Harrytől, de türelmesen kivártam a beszélgetés végét. 
 Harry megrázta a fejét, mire Z csettintett egyet a nyelvével.
-Ez remek! Most már van!

-Várj csak! Mégis milyen tervről beszélsz? - összeszűkített szemekkel dőltem előrébb remélve, hogy így még ijesztőbben nézek ki.

-Randizni viszem a csávódat - vont vállat, mintha semmi jelentősége nem lenne a szavainak. 

-Most csapjalak le, vagy netán később? - kérdeztem komolyan. Z felröhögött és a hasára fordulva vergődött át a másik oldalra.

-Csak kimegyünk deszkázni. Hogy ne unatkozzunk - magyarázta. 

-Honnan veszed, hogy nem velem akar lenni? - őszintén érdekelt, hogy miből gondolta; csak így simán ellophatja a barátomat. 

-Az előbb azt mondta, nincs semmi dolga délután. Na és, ha nem tűnt volna fel, a chat-csoportban beszéltétek meg a találkozót Ellel. 

-Kapd be - morogtam felkelve az ágyról. 

-Ó, azt hiszem azt Harry előbb már megtette - a fejére dobtam az egyik pólómat, amit kuncogva használt fel párnának.

---

-Nem, ez se jó.

Idegesen csaptam a combjaimra, mikor Eleanor már a huszadik ruhát tette vissza a fogasra ebben az üzletben. A vásárlás nem a lányok dolga? Miért nem úgy csináljuk, hogy ő megveszi a ruhákat, elhozza hozzánk, én meg majd kiválogatok belőle néhányat? 

-Már három órája itt vagyunk, jelezném, hogy pisilnem kell és éhes vagyok - mondtam. El a szemét forgatva ciccegett és a napszemüvegét feljebb tolta a fejére, majd a karórájára nézett. 

-Komolyan, olyan vagy, mint egy gyerek - szusszantotta.

-Te meg olyan vagy, mint az anyám. Ő se tud normálisan vásárolni - tártam szét a karjaimat.

-Őszinte részvétem neki - elfordulva, felém vetett egy sajnálkozó pillantást és egy újabb felsőt vett a kezébe.

-Ez most fájt! - mordultam fel sértetten. 

-Azért mondtam - felelte elnyomott hangon, ahogy lehajolva néhány nadrág között válogatott. 

-A szépség és a kedvesség nem fér meg egymás mellett... - motyogtam. Erre bezzeg rögtön felkapta a fejét.

-Köszönöm ezt a bókot, és mégse - mosolyogva vágott a hóna alá "pár" ruhadarabot. -Egyébként, én igenis kedves vagyok - az égnek emeltem a tekintetem önfényezését hallva. -Csak még nem ismersz. Ezeket visszük.

-Végeztünk? - kérdeztem reménykedve.

-Aha, fizetünk aztán beülünk valami kajáldába, mert éhes vagyok - a pénztároshoz oldalazott. 

-Van Isten! - kiáltottam fel, magamra vonva néhány furcsálló tekintetet. Eleanor mindent kifizetett a Darrentől kapott kártyával, majd a kezembe nyomott két táskát, egyet pedig magánál tartott.

Annyira sokáig voltunk egy boltban, hogy totál elfelejtettem; valójában a plázában vagyunk. Végigfutott rajtam a pillanatnyi pánik, mikor kilépve a fotocellás ajtón egy újabb üzletben találtam magam. 
Megkerestük az egy helyen tömörülő kajáldákat és időben lefoglaltunk egy éppen megüresedő asztalt. 

-Hozod te, vagy inkább én? - kérdezte El, miközben a táskájában kutatott az előbb eltett pénztárcája után. 

-Majd én. Mit kérsz?

Kivártam a hosszú sort, és ameddig a kínaiért toporogtam egy helyben percekig, eleget tudtam bosszankodni azon, hogy Eleanor direkt olyan kajáldát választott, ami előtt rengetegen álltak. Ez egy amolyan hullámvölgy volt, mert a várakozás közepe felé újra eldöntöttem, hogy én már csak azért is hamburgert eszek, de mire sorra kerültem, kedvtelenül kértem magamnak egy tányér sült tésztát. 

-Ugye nem várakoztattalak meg? - nyávogtam, érezhetően a hangomba véve a maró gúnyt. 

-Nem. Jól elbeszélgettem addig telefonon - szórakozottan nyúlt a villájáért. Miért szívat? 

-Most őszintén, szándékosan vagy velem ilyen köcsög? - kérdeztem.

-Vigyázz a szádra, Tomlinson - emelte fel a mutatóujját, fenyegetőn rázta meg az arca előtt. 

-Eleanor - az asztalra könyököltem és igyekeztem olyan könyörgőn nézni rá, hogy biztosan megenyhüljön rajtam a szíve. Félrenézett, majd nagyot sóhajtva engedte el az evőeszközt.

-Nem vagyok köcsög. Ilyen a természetem, majd megszokod, hiszen elég sokáig leszünk munkatársak - végre egy kedves mosoly... -Bírlak téged.

-Igen? - meglepődtem, mikor bólintott, megerősítve a szavait. Lehet, hogy tényleg én értem félre őt, és nem veszem figyelembe, hogy minden embernek van saját személyisége. Tényleg megszokható, bár szerintem még nagyon sokszor fogom azt hinni, hogy komolyan gondolja a beszólásait. 
  Zaynt ősidők óta ismerem, ő az, aki folyton beleköt mindenbe, ha nem tetszik neki. Tőle meg már az lenne furcsa, ha nem tenne epés megjegyzésegeket...

-Min gondolkodsz? - rázta meg a kezét az arcom előtt Eleanor. Annyira elbambultam, hogy még rágni is elfelejtettem, de nem mondhatom, hogy azért, mert a csipkelődős haveromon agyaltam, így körbenézve vettem fel a szemkontaktust egy éppen elsülő kamerával.

-Azt fogják hinni, hogy randizunk - húztam el a szám. 

-Tudják, hogy barátod van - a szemöldöke a homloka közepére ugrott, ám az arca pár másodperccel később teljesen kisimult. -Ne aggódj, nem fogják azt hinni.

-Mi? Miért mondod ezt? - értetlenkedtem, de akkor egy srác lépett az asztalunkhoz és mosolyogva tekintett le ránk. A torkomra forrtak a szavak látva, hogy elcsattan közöttük egy rövid csók. Eleanor szélesen vigyorogva fordult felém, míg szabad kezével a fiúra mutatott.

-Louis, ő itt a barátom, Max.