Élvezettel hallgattam a lágy dallamokat, Niall szinte bűvölte a gitárt az ölében. Mégsem tudtam csillogó szemekkel figyelni az ujjait, ahogy a húrokat pengette, mert gondolatban teljesen máshol jártam. Azt hiszem, a szőkének annyi is megfelelt, hogy Zayn szinte pislogás nélkül követte figyelemmel a zenei játékát. 

Az utolsó napunkat töltjük Long Beachen, hihetetlen, hogy milyen gyorsan elrepült az idő. Holnap reggel ki kell cuccolnunk a nyaralóból és Liamék már megbeszélték, hogy ők még lemennek majd egy fürdőzésre a partra, míg én és Harry egyenes iránnyal célozzuk meg a repülőteret. Tessék, újra Harry...

A göndör barátom úgy sétált el mellettem, mintha ott se lennék. A fűre terített egy törölközőt és azon feküdt el, az egyre sötétedő eget kémlelve. Keserű szájízzel markoltam meg a székem karfáját, a csalódottságom és dühöm még mindig nem párolgott el. 
A délutánt a parton töltöttük, majd vacsorára beültünk egy kajáldába, ami összeköttetésben volt az egyik szórakozóhellyel. A jómódú férfi, aki pár nappal ezelőtt rámászott Harryre az italosnál, újra feltűnt, csak most rohadtul átnézett rajtam. És még bosszantóbb, hogy felkészült. Egy lapot és ceruzát tett Harry elé, az üzenet már le volt írva, így nem hagytam magam, pofátlanul felé hajoltam és elolvastam az ajánlatát. 

Harry jól néz ki. Nagyon jól... Jeff Holmes, a Los Angeles-i, nagy hírű modellügynökség fotográfusa nem hagyhatta elmenni maga mellett. Egy ajánlat, ami akár meg is alapozhatná Harry jövőjét -bár ő alapból a kamera másik oldalán akart dolgozni. Ezért lepett meg, mikor rábólintott és telefonszámot cseréltek. Én meg azt se tudtam, hogy köpjek vagy nyeljek, mert Harry maga tervezi az életét, de mivel a barátja vagyok, egy kicsit elvártam volna, hogy megkérdezze a véleményem -ami nem pozitív.
  A pasas láthatóan rá van mozdulva. És utáltam, hogy kialakított egy helyzetet, amiből ő jöhet ki jól, Harry pedig ártatlan módon rá is tett a kezére. A hideg rázott, mikor az idegen karok az általam jól ismert derekat tapogatták, valamiért képtelen vagyok elviselni, ha más ér hozzá. Ezért, amikor észrevétlenül, és pofátlanul lejjebb csúsztak Jeff kezei, idegesen a pultra csaptam a poharam, magamra vonva a figyelmét. Mintha csak akkor vette volna észre, hogy én is ott állok...

-Akkor holnap hánykor is indultok? - húzott mellém egy másik széket Liam, amire leülve, kérdőn fordult felém.

-Nyolckor - bólintottam. 

-Kiviszlek titeket. A táskákat meg majd otthon Zayn és Niall elrendezi, oké? - kérdezte és láttam, hogy a fejében már egy konkrét terv állt össze a holnappal kapcsolatban. 

-Jó. Hétfőn kora reggel érkezünk, szóval én valószínűleg csak délután megyek be a stúdióba.

-Majd mondom Darrennek - rántotta meg a vállát. -Most mi van veletek? - valahogy éreztem, hogy nem csak az utazás miatt ült mellém. 

-Kikkel? - tettettem az értetlent, mire a szemeit forgatva biccentett Harry felé. 

-Feltűnő, hogy nem lógtok egymáson - mosolyodott el halványan. 

-Nem tudjuk elfogadni egymás véleményét - sóhajtottam kelletlenül. -Ő hajtja a magáét, de nem veszi észre, hogy én csak jót akarok neki.

-A fotósról van szó, ugye? - vonta fel a szemöldökét. Aprót bólintottam, mire megveregette a vállam és felállt. -Szerintem jobb, ha megtapasztalja a dolgokat a saját bőrén. Mondd el neki a véleményed, de ne úgy, hogy nekiesel és rögtön tiltod... Az nem vezet semmire. Még inkább bizonyítani akar majd. Ezt csináltad, igaz?

-Hát... - lesütöttem a szemeimet, mert valóban megpróbáltam parancsolgatni Harrynek, miközben nekem ehhez semmi jogom.

-Ismerlek... - motyogta Liam, aztán hátrált egy lépést. -Ha azt mondod, hogy félted, és a te szemszögedből állítod be Jefft, talán elgondolkozik a szavaidon. Csak könyörgöm, ne veszekedjetek és ne tartsatok három méter távolságot, mert komolyan nekem fáj, hogy látatlanban szenvedtek - a felém nyújtott tenyerébe csaptam és hálásan pillantottam fel rá. Szavak nélkül köszöntem meg a segítségét, amit egy legyintéssel toldott meg és letelepedett Niall és Zayn mellé. 
  Pár percig még üldögéltem egy helyben, megpróbáltam összeszedni a gondolataimat, majd mikor elég bátorságot gyűjtöttem, felálltam, és óvatos léptekkel közelítettem meg Harryt. A tekintetét rögtön rám kapta, azonban nem mozdította a fejét és mikor leültem mellé törökülésben, jelezte, hogy nem kíván velem beszélni; szemeit visszaemelte az ég felé. 

Összevontam a szemöldököm, nagyon nem tetszett, hogy figyelmen kívül hagy és ott van benne az elküldés szándéka is. Így fogtam magam és felé másztam, a feje mellett támaszkodtam meg a kezeimen. Továbbra sem mozdult, így az eddig a feltörekvő csillagokat pásztázó szemei most rám meredtek. 
-Ne haragudj, baby - mondtam bánatosan. Amikor előre dőltem, hogy megcsókoljam, elfordította a fejét, megkongatva bennem a vészcsengőt. Ennyire haragszik? Eltolta a vállaimat és amint visszakerültem ülő helyzetbe, ő is úgy cselekedett. 

"Még sosem láttalak ennyire... Uralkodónak. Nem tetszik." jelelte, s közben a fejét ingatta rosszallóan. 

"Én csak féltelek." úgy döntöttem, hogy szeretném, ha ezt most csak ketten beszélnénk meg egymással, és mivel a srácok itt vannak körülöttünk, a jelelést választottam a hangos beszéd helyett.

"Akkor sem mondhatod meg, hogy mit csináljak, és mit ne." hitetlenkedett.

"Rendben, igazad van. Sajnálom." adtam meg magam. Várakozón tekintett rám, de nem tudtam pontosan, hogy mit kellene még mondanom.

"Mi bajod van Jeffel?" kérdezte. Beszívtam a levegőt és kissé oldalra billentettem a fejem. Egész végig arról beszéltem neki, hogy nem tiszta az a fickó, és most megkérdezi, hogy mi bajom van vele?
 Rájöttem; azt várja, hogy mondjam; semmi. 

"Én csak féltelek." ismételtem meg magam. Nem fogom újra azt ecsetelni, hogy Jeff totál rá van akadva, mert ő úgyis máshogy látja az egészet. "Meg ott van a suli is..." ez rossz ötlet volt. Harry mérgesen ráncolta a homlokát és vehemensen kezdett jelelni.

"Ne gyere nekem az idővel! Hiszen te is tanulás mellett zenéltél, nekem miért ne menne ez a kettő?"

"Nem akarok veled veszekedni!" feleltem kétségbeesetten. Valamiért nem a tervem szerint ment ez a beszélgetés. 
Összeszűkítette a szemeit és úgy bámult rám percekig, majd hirtelen felállt és egy megvető pillantást eresztve rám, bement a házba. Döbbenten ültem a törölközőjén és azon gondolkodtam, hogy miért nem tud nekem megbocsátani. Hiszen ez nem volt annyira nagy dolog, vagy mégis? Én képes lennék félretenni a félelmeimet a modellkedéssel kapcsolatban, még akkor is, ha biztosra tudom; valami nagyon nem stimmel Jeffel. Ha Harry megbízik benne, befogom a szám, de nincs szükség felesleges feszültséggenerálásra. 

Elégedetlenül sóhajtva hajtogattam össze a törölközőt, majd jó éjt-et kívánva a srácoknak, én is beléptem a búcsúra váró nyaralóba. Ittam a konyhában egy pohár vizet, majd lekapcsolva a villanyokat, szorongva mentem a szobába. Most akkor aludhatok mellette...? Miért ne tehetném?
Nem egy hatalmas dolgon vesztünk össze, és én már bocsánatot kértem. Egyébként, nem tudom mikor lettem ilyen meghunyászkodó...

Beállítottam a telefonomon az ébresztő órát és a kijelzőjére fordítva tettem vissza a földre. A fényének köszönhetően egyszer sem rúgtam bele az ágy szélébe, amiért köszönetet mondhattam az égieknek. Nincs annál kellemetlenebb érzés, mint mikor nekimész az ágynak és aztán azon tanakodsz, hogy most eltörött a kis lábujjad, vagy éppen szerencsés voltál, de akkor is kurvára fáj. Bedőltem az ágyba és lehunyva a szemeimet, megpróbáltam a lehetetlent; azonnal álomvilágba repülni. Csoda lett volna, ha sikerül. Azonban a békés szunyókálás helyett Harry hátát néztem és nem értettem, hogy ezen a kis ágyon is hogyan tudott annyira a szélére húzódni, hogy egy jó fél méter legyen közöttünk. Nem sokáig gondolkodhattam rajta, mert Harry megmozdult, majd átfordult a másik oldalára -szemben velem- és meglepődve kapta el a tekintetem. Talán azt hitte, hogy már alszom. 

A lepedőre tettem a kezem és lenéztem rá, Harryt is ösztönözve erre. Beharapta a száját, elfojtva a mosolyát, mikor az ujjaimon kezdtem jártatni a kezem felé, ám középen megálltam és tenyeremmel a a matracon pihentem meg. Harry szüntelenül a köztünk lévő kézfejemet nézte, majd miután egy pillanatra találkozott az ő elégedetten csillogó tekintete az én könyörgő szemeimmel, az addig az oldalán pihenő kezét ő is maga mellé tette, és ugyanazon mozdulatokkal vezette be középre. Az enyém mellett megállt, majd pár másodperc múlva szélesen elmosolyodott és összefonta az ujjainkat.