-Kell nekem! - fogta a fejét Niall, miközben akaratosan toporgott mellettem és a falnak döntött gitárt bámulta. 

-Nyerd meg - mondtam egyszerűen és körbenéztem a lehetséges ellenfeleken. Egy srác állt a színpadon és a nyereményekről beszélt, valamint felkonferálta az este jó hangulatát. Niall izgatott volt, bár soha egy szóval sem említette, hogy tud gitározni. Amióta viszont meglátta a hangszert, be nem áll a szája és a szemei úgy csillognak, mintha ezer meg ezer vaku villanna bennük. 

-Sosem lesz az enyém... - motyogta, mire Zayn átkarolta a vállát és szabad kezével kezdett mutogatni.

-Még nem hallottalak énekelni, de biztos vagyok benne, hogyha nem a hangoddal, akkor a cuki pofiddal fogod ma hazavinni azt a gitárt - biztatta a hirtelenjében elkeseredett szőkét. Felvontam a szemöldököm és feléjük fordultam. 

-Cuki pofi? - hitetlenkedtem. 

-Miért? Most nézz rá! - nevetett fel Z és a hüvelyk és mutatóujja közé fogta Niall arcát. -Mint egy hörcsög! 

-Zayn, ezzel nem segítesz - nyögte a karjai közt szenvedő. 

Lefoglaltunk egy asztalt a színpad mellett, hogy semmiről se maradjunk le a verseny során, és most Liaméket várjuk, akik megpróbálnak valami alkoholt csempészni az italunkba. Ez annyiból áll pontosabban, hogy Harry édesen mosolyog Liam mellett, ha annak nem sikerül behálóznia a jóval idősebb nőt, akkor "b" tervként ő veti be magát helyette. 

-Sziasztok! - állt meg az asztalunknál két lány, a telefonjukat szorongatták és az egyik gyengén lökdöste a másikat. -Kaphatnánk egy aláírást? - kérdezték félénken, mire megütögettem a kipárnázott pad szabad helyét és mosolyogva fogadtam el a felém nyújtott tollat. 

-Honnan szereztétek ezt a képet? - érdeklődtem a papírra nézve, amin egy régebbi fotó kapott helyet rólam, elég jó minőségben. 

-Egy újsághoz adták, Edwardról is van - tette elém az ex-bandatag képét a szőkés hajú lány. -Kár, hogy kilépett! - sóhajtotta.

-Sajnos neki nem ez az élete útja - mondta Zayn, de nem tudta palástolni a hangjában megbújó bosszúságot. 

-Aláírod a telefonomon hátlapját? - köszörülte meg a torkát a mellettem ülő, és szinte az arcomba nyomta a mobilját. -Te tényleg meleg vagy? - kérdezte, aztán bármiféle figyelmeztetés nélkül készített egy fényképet. 

-Hát... Majdnem - kuncogtam zavartan.

-Szóval van esélyem? - csillantak fel a szemei. Segítségkérőn pillantottam Zaynék felé, de ők is épp olyan tanácstalanul, s egyben lefagyva figyelték a történéseket. 

-Nem. Most nincs - ráztam meg a fejem, feltűnően kitekintve a feje felett. 

-Audrey, hiszen van barátja! - kiáltott fel a másik lány, mire összerezzenve néztem rá. 

-Itt is van - mosolyodtam el megkönnyebbülve, mikor Liam letett elénk három poharat, a két csaj pedig felugrott az átmeneti helyükről és őt is megrohamozták kérésekkel, kérdésekkel. Harry a homlokát ráncolva csúszott mellém és a kezembe adta az alkoholtól elhalványult, egyébként élénkzöld színű italt. Egy hálás puszit nyomtam az arcára, nem csak az akciójukért Liammel, hanem bevallom, a szemük sarkából minket mustráló lányok miatt is. Persze ezt Harry nem tudhatta, így teljesen felém fordult és az államat közrefogva hajolt az ajkaimra. Ekkor a rajongóink felsikítottak, felénk vonzva a legtöbb figyelmet a szórakozóhelyen. 

-Úristen, annyira édesek vagytok! - tapsolt Audrey, azt hiszem. -Miranda, vele is kell egy kép! - mintha ott se lennék, Harry mellé furakodtak és csak az előlapi kamerából láthattam, hogy szegénykém mennyire meg van rémülve.

-Lányok, köszönjük, hogy támogattok minket, de hamarosan kezdődik a karaoke verseny és szeretnénk nyugodtan szurkolni a barátunknak - biccentettem Niall felé. Rögtön szabadkozni kezdtek, aztán sűrű bocsánatkérések és néhány "szeretlek" után eltűntek a látóterünkből. 

"Későn kapcsoltam." grimaszolt Harry a fotóra utalva, mire a szemeimet forgatva öleltem át a derekát és nagyot kortyoltam a frissítő italból. 

-Nem baj, baby, te mindenhogy jól nézel ki - vigyorogtam végre felszabadultan. 

"Viselned kéne a szemüveged." bólogatott. Döbbenten tettem le az asztalra a poharat.

-Hogy mit mondtál? - kérdeztem lassan. 

"Semmit." húzódott hátrébb félve, ám a szája sarkában megbújt mosolyt nem tudta elrejteni előlem.

-Ismételd csak meg! - ahogy a hasához kaptam, úgy futott ki belőle a levegő. Jobban át kellett volna gondolnom a kérésemet, mert csikizés közben képtelenség jelelni, a kezeimet próbálja eltolni magától -mégsem álltam le. 

-Mit csináltok? - röhögött fel Z, mire rákaptam a tekintetem és ennyi pont elég volt Harrynek, hogy lefogja a kezeimet. 

-Kötözködik velem! - nyafogtam és megvártam, hogy újra az italkérési élményeit mesélő Liamhez forduljon. Csak ekkor szabadítottam ki a karjaimat.

"Te kezdted!" jelelte Harry.

-Hogy én?! - mutattam magamra felszegve az orrom. 

"Ne csikizz!" 

-Te meg ne becsüld alá magad - biccentettem. Az égnek emelte a tekintetét, majd előrefordult, megszakítva a kommunikációnkat. -Naaaaaaa! - fogtam meg a felkarját, de tüntetőleg csak lesütötte a szemeit. Az asztallapot bámulta, mire az álla alá nyúltam és magam felé fordítottam az arcát. 

"Mit akarsz?" kérdezte. 

-Ne légy bunkó - ráncoltam a homlokom. Nagyot sóhajtva ismételte meg magát.

"Mit szeretnél, édes?" szélesen elvigyorodtam és egy puszit nyomtam az orrára, majd kihagyva a száját, az állára. 

-Egy csókot - mondtam úgy, mintha a világ legnagyobb kérésével fordultam volna hozzá. 

"Hát azt nem kapsz." rántotta meg a vállait. Megrökönyödve pásztáztam a szemeit, vajon ezt most komolyan gondolta?
Nyilván nem, mert pár másodperccel később felkuncogott és megcsókolt. Ráharaptam az alsó ajkára, de már rég meg kellett volna tanulnom, hogy rajta nem állhatok bosszút, hiszen ő duplán adja vissza azt, amit én is csak visszavágásnak szánok...
Fogai közé szorította az ajkamat és enyhén hátrahúzódott, el nem engedve engem. A combomra simította kezét és mikor megfeszültem az érintése alatt, vigyorogva távolodott el tőlem. 

-Te kis sunyi - összeszűkített szemekkel meredtem rá. Ártatlan arcot mutatva nyúlt az italáért és a színpad felé fordult. Most vettem csak észre, hogy a versenyzők, s közöttük Niall is egy mikrofont szorongatnak a kezükben. 
-Hajrá Niall! - kiáltottam. Felemelve a hüvelykujját jelezte, hogy minden oké lesz, de az arcára egészen más volt ráírva. 

-Nem ő kezd - mondta Zayn, miközben végigmérte a fent álló embereket. 

-Sőt, utolsó lesz - grimaszolt Liam a nagy kivetítőre nézve, amin egyelőre a sorrend volt látható, de gondolom a szöveget erről tudják majd leolvasni. Elvégre ez a karaoke lényege.

-Hát ez remek - feleltem kelletlenül. -Mi a szabály? 

-Ha nem enyelegtél volna Harryvel, most tudnád - mutatott rá a lényegre Z, mire kinyújtottam rá a nyelvem, majd minden figyelmem Liamnek szenteltem, aki volt olyan készséges, hogy elmagyarázza a verseny szabályzatát. 

-Aki elrontja a szöveget, vagy nem találja meg a dallamot, azonnal kiesik. A hangot két ember ítéli, ők ott ülnek hátul - arra néztem, amerre mutatott, két idősebb férfi forgatott papírokat a kezeik között. -Azon is múlik. Elvileg gyorsan lemegy majd az egész, és a végére ketten maradnak. Közöttük dől el, hogy ki a nyertes.

-És, ha döntetlen? - kérdeztem.

-Akkor jön a HIT-song - a kivetítő mellett két lemez volt becsomagolva aranyozott keretbe. Értetlenül, igyekeztem rájönni, hogy mit jelenthet az a bizonyos HIT-song. -A CD-ken egy alap dallam megy folyamatosan, nehezítésképpen. Szöveg nem lesz, a kivetítőre dalcímeket tesznek, amiket a párbajozóknak maguktól kell beépíteni a zenébe. Szóval...Elég nehéz - húzta el a száját. 

-De az már nem is karaoke! - háborodtam fel. Így már tiszta, hogy úgy készültek a rendezők, hogy senki ne nyerjen. A világ összes dalából válogathattak össze, nagyon kevés az esély arra, hogy ne legyen egy se, amit nem ismerünk. 

Valójában nem nagyon foglalkoztunk a versenyzőkkel, bár néha felkiáltottunk fájdalmunkban, mert voltak, akik nemhogy a szöveget nem tudták, de még meg is próbáltak dúdolni, a hangjukat hallatva, és hát... Nem megjegyzésre méltóak. 
Harry feltalálta magát, azt hittem, hogy majd unatkozni fog, hiszen ez neki semmit se számít. Egész este a telefonomon lógott és posztokat tett közzé, vagy válaszolt néhány levélre a nevemben. Hiába voltam mindig is allergiás arra, ha valaki a telefonomban kutat, vagy azon ügyködik valamit, Harry még ebben is más. Majdhogynem megszoktam, hogy többet jár fel a közösségi oldalamra, mint én. Aranyosan válaszolgat a rajongóknak és érthetetlen szövegeket ír ki a közönség elé, vagyis pontosítok; mindenkinek érthetetlen, csak neki nem. 
Végigsimítottam a karján, mikor Niallen volt a sor és feszült figyelemmel követtük végig, ahogy a szőke felsétál a színpad közepére, a kivetítő elé. Nagyon izgult, ez látszott rajta, kétségbeesett tekintettel fordult az asztalunk felé, pár biztató mosoly reményében.

Nem értem, hogy miért volt ideges. Az állam szinte a padlón koppant, mikor elkezdte énekelni a Stereo Hearts-ot. Az emberek felordítottak és tapsoltak, szerintem csak mi voltunk azok, akik elkerekedett szemekkel, tátott szájjal bámulták a szőke csodasrácot. Mi az, hogy nem tud énekelni?! 

-Csak beképzelem, vagy tényleg rohadt jó hangja van? - kérdezte Zayn sokkosan, miközben felém dőlt. 

-Gyerekek, hol volt ez a srác eddig? - fordult felénk Liam ugyanolyan arckifejezéssel. 

-Hihetetlen - motyogtam csodálattal figyelve a boldogan ugráló fiút, akinek aranyhangja van, csak ezt eddig nem mutatta senkinek, hatalmas hibát követve el.