A lehető legnagyobb csendben töltöttem meg Zayn vízipisztolyát, közben füleltem, nehogy idő előtt felébredjenek. Először az ő szobájába mentem, lábujjhegyen lépkedve közelítettem meg az ágyát és alig bírtam ki nevetés nélkül. Másodpercekig néztem a kitekeredve fekvő barátomat, majd vettem egy nagy levegőt és hirtelen felugrottam mellé.

-Itt az ideje felkelni! - kiabáltam, miközben a pisztollyal lőttem rá a hideg vizet. -Keeeeeelj feeeeeel! - nyújtottam el a szavakat. Félreugrottam, mikor káromkodni kezdett, mert ráléptem a kezére. -Hoppá, bocsi! - röhögtem az arcába fröcskölve. Ekkor kinyúlt, megragadta a bokámat és akkorát rántott rajtam, hogy majdnem lezúgtam az ágyról. -Na!

-Fogd be - morogta átfordulva a másik oldalára, az ágyneművel törölte meg az arcát. -Fogd be a szád, és tedd le azt a kibaszott pisztolyt.

-Hét óra van! - mondtam szándékosan hangosabban. 

-Dugulj már el! - hallatszott át a falon Niall hisztérikus kiabálása. 

-Itt az ideje felkelni - énekeltem a plafon felé emelve a "fegyvert". -Itt az ideje felkelniiiiii!

-Louis, ha nem hallgatsz el, leütlek - emelte fel a fejét Z és olyan komolyan nézett rám, hogy egy pillanatra tényleg megijedtem tőle. Nagyot nyelve kúsztam ki az ágy szélére. 

-De hát hét óra van! - motyogtam, akár egy kisgyerek. Eszembe jutott egy frappáns ötlet, amivel tudtam, csak még jobban kihúzom a gyufát, de hát Liam engem bízott meg az ébresztéssel...

Felálltam és a takarót fogva rángattam ki Zayn alól, aki újra az álom és ébrenlét között lebegett. Na nem, nem fog visszaaludni! A lábaira tekertem a vékony anyagot, jó erős csomót kötöttem és a szélét szorítva kezdtem húzni. Z szemei kipattantak, hirtelen felült, de akkor már az ajtónál tartottam és nem tudott mit tenni, jött velem.

-Louis! Mi a szar?! - a bokájához kapott, ám végül mégis csak az ágy lábát fogta meg és, mintha az életéért küzdene, úgy ölelte magához a rozoga fát. 

-Engedd már el! - nevettem erősebben rángatva őt. 

-Kizárt! Segítség! Meg akar ölni! - kiáltotta, az egész nyaraló tőle zengett. 

-Attól még, hogy összekötöztem a lábad és el akarlak hurcolni, meg van nálam egy pisztoly, nem akarlak megölni - rájöttem, hogy mennyire ellentétesen hangzottak a szavaim. Képzeletben a homlokomra csaptam és terpeszbe állva, apránként hátrálva akartam őt elszakítani az ágytól, de ekkor egy mellkasnak ütköztem, és mielőtt megfordulhattam volna, a jeges víz beborította a testem és egy vödör fityegett a fejemen. 

-Jó reggelt, Louis! - tompán érzékeltem, ahogy Niall kikerül és kiszabadítja Zaynt. 

-Meg fogom bosszulni - mondtam a vödör alól és megfordulva, felszegett orral akartam távozni a szobából, de mivel az ég világon semmit nem láttam, szerencsésen nekimentem a falnak. Lekaptam a fejemről a műanyagot és egy műmosollyal az arcomon fordultam vissza a srácok felé, akik már könnyesre röhögték magukat. -Nagyon megfogjátok járni - tettem ígéretet. 

Az étteremben ülve vártuk, hogy kihozzák a rendelésünket. 

-Zayn, ne bámulj már - sóhajtottam, mire az előttem ülő kiengedte az ajkai közül a szívószálat és félretolta az italát. 

-Ez akkor is nagyon durva! - vetett egy félpillantást az oldalamnak dőlt Harryre. Az étlapot olvasgatta, bár már kiadtuk, hogy mit kérünk. 

-Mintha egy polip fojtogatott volna - bólogatott tudálékosan Niall. 

-Nem fáj? - kérdezte Liam aggódva. Idegesen szusszantottam és feltűnően körbenéztem.

-Hát mindjárt elülök egy másik asztalhoz! - mondtam. Nem is tudom miért vagyok meglepve, hogy a nyakamat borító vöröses-lilás foltok nem maradnak szó nélkül. Persze én hallgatom, de Harry -akinek a műve az egész- szándékosan olvasgatja az asztalra tett étlapot és szórólapokat. Láthatóan büszke magára és ezt azzal fejezi ki, hogy mikor rám néz, féloldalasan elmosolyodik és kacsint egyet -minden egyes alkalommal. 

-Oké, tegye fel a kezét, aki kinézte ezt Harryből! - tárta szét a karjait Z, mire a tenyerembe temettem az arcom. -Látod, senki!

-Mindjárt megtudod, milyen érzés, ha egy polip fojtogat - éltem Niall szavaival, aki ezt hallva kiegyenesedett ültében. 

-Hol van polip? - kérdezte csillogó szemekkel. A homlokomat ráncolva ingattam a fejem és elrebegtem egy köszönöm-öt, amiért kihozták a reggelinket. Azért meg pláne, mert ezután csend telepedett ránk. Hátradőlve fogtam a két kezem közé egy pizzaszeletet és elégedetten pásztáztam az elegánsnak mondható étterem falaira akasztott képeket. Semmi értelmük nem volt, de valamilyen szinten feldobták a hely hangulatát, bár minden bizonnyal a vacsorák viszik itt a prímet. 

-Tegnap láttam egy hirdetést. A parton lesz karaoke verseny, benézhetnénk - vetette fel az ötletet Liam, miközben a félig üres tányérjából villázta a rántottát. 

-Vérprofik vagyunk, mindenkit levernénk. Ez szabályos? - húzogatta a szemöldökét Z, de láttam rajta, hogy lélekben már a színpadon áll és az ellenfeleink vesztes arckifejezésén vigyorog. 

-Szerintem nem vagyunk még annyira képben, hogy ne játszhassunk... - gondolkozott hangosan, bár kételyt vettem ki a hanghordozásából. Harry vett egy szeletet a pizzámból és középre tolta a saját tányérját.

-Nem ízlik? - kérdeztem értetlenül. Grimaszolva, nemlegesen rázta a fejét. -Miért, mi ez? - hajoltam közelebb, valami nyúlós izé volt két kenyér közé szorítva. Sajt nem lehetett, mert ez zöld... Nem is akarom tudni, hogy mi a neve. Arrébb csúsztattam a tálcámat jelezve, hogy nyugodtan vehet az enyémből. 

-És fel kell iratkozni a versenyre? - érdeklődött Niall. A választ Liamtől kapta meg, mivel egyedül ő olvasta el részletesebben a hirdetés lényegét. 

-Ha nem énekelhetünk, majd Niallt buzdítjuk! - mondtam vigyorogva. 
Zayn arca fintorba rándult, hátradőlt a székén és köhögni kezdett, míg Liam mellettem egészen az asztal szélére húzódott és hitetlenkedve nézett rám.

-Jesszus, Louis! Minek kértél hagymát a pizzádra?! - nyöszörögte, majd határozottan felállt és a székét Niall mellé húzta. 

-Mi van? - értetlenül felvontam a szemöldököm, mire Zayn az asztalra borult. Harry oldalba könyökölt és kérdőn meredt rám, de én magyarázat helyett, visszafojtva a vigyorom csókoltam meg őt. Ugyanúgy meredt rám, mikor elváltam tőle. Aztán a fiúkra pillantott és megvilágosulva tette le az ételt. 

"Ugyanazt esszük, de ne zavarjon." mosolygott. 

-De te nem beszélsz! Ő meg igen! - hadonászott Niall, magára vonva a figyelmünk. 

-Bosszú! - kiáltottam. Az asztalra tenyerelve hajoltam előre, és egy félkört leírva leheltem végig rajtuk. Egyszerre fordultak kifelé, mire hangosan röhögve ültem vissza a helyemre. -Szeretem a hagymás pizzát.

-Nézd, Louis. És Harry - tette hozzá Zayn, miközben mindhárman elénk álltak, eltakarva a Napot. Felültünk a homokra terített törölközőn és kérdőn néztünk rájuk. 

-Mit akartok? - kérdeztem. 

-Sajnáljuk, hogy szívattunk titeket. A kocsis dologért, meg a nyakadért - magyarázkodott Liam, majd meglökte Z vállát.

-Bocsánatkérésünk jeléül, vettünk nektek egy ajándékot - köszörülte meg a torkát. Harry izgatottan húzta maga alá a lábait, és csillogó szemeit Zaynen tartotta. Azonban ez átütött meghökkenésbe, mikor egy csomag rágót dobtak közénk. -Tessék, próbáljátok ki! Vadonatúj! 

A hasamat fogva, nevetve dőltem hátra, és szabad kezemet a homlokomra szorítottam. Bolondok.

-Mi nem versenyezhetünk - mondta Liam, miután leterítették mellénk a saját törölközőiket és megbizonyosodtak róla, hogy mindketten bevettünk egy rágót. 

-Mert? - hitetlenkedtem.

-Mert előnnyel indulnánk - forgatta meg a szemeit. 

-De a szöszit felírtuk! - tapsolt egyet a levegőben Zayn. 

-Úgy, hogy én nem is akartam - emelte fel a mutatóujját Niall, majd a hasára fekve fordította felénk a fejét. -Nem tudok énekelni.

-Szerinted a többi jelentkező igen? A legtöbbjük lerészegedik a versenyre és egy konkrét halandzsát fog lenyomni - egyetértően bólintottam Liam nyugtató, egyben igaz szavaira.

-Jó buli lesz! - biccentettem. 

-És Harry? - Niall kitartóan próbált kibúvót keresni az este alól.

-Ó, hidd el, nem fog unatkozni! - kacsintottam mindentudón. 

-Képzelem... - motyogta, miközben a mocorgó göndörre nézett. Harry a telefonját babrálta úgy tartva a készüléket, hogy ne süssön a Nap a szemébe. Oldalra fordulva néztem meg, hogy mégis mit csinál, és amikor a Sea Hero köszönt vissza rám, a telefonért nyúltam.

-Ott lesz az arcodon a helye, ha így folytatod - kuncogtam, mikor sértődötten próbálta visszavenni az unaloműzőjét. 

"Elmegyek, veszek koktélt." 

-Én is jövök! - mondtam, miközben feltápászkodtam. 

-Hova? - kaptam rám a tekintetét Zayn. 

-Hozunk koktélt, ti is kértek? - kérdeztem végignézve rajtuk. Sarkon fordultam az egyöntetű bólintás után és követtem a már jóval előrébb járó Harryt. A homokba épített bárpult nyitott téren volt, csupán egy vékony, ám hatalmas ernyő uralkodott felette. Amikor odaértem, Harry az itallapra mutatott, majd a türelmes lány felé emelte öt ujját. 

-Én állom! - állt mellé egy férfi. Hirtelen megtorpantam, majd érthetetlen oknál fogva úgy tettem, mintha csak nézelődnék. A pasas várt, gondolom arra, hogy Harry felé forduljon és kifejezze a háláját -nem akarom tudni milyen módon. Irritált, hogy szinte felfalja őt a szemeivel, Harry pedig észre se vesz ebből semmit. Oldalra pillantott, engem keresett és mikor megtalált a tekintetével, halványan rám mosolygott, közben értetlenül ráncolta a homlokát. Fogalmam sincs, hogy nézhettem ki, de valószínűleg kiült az arcomra a féltékenység, mert a göndör elfordította a fejét, és mikor észrevette a ráakaszkodó férfit, hátrált egy lépést. 
-Hogy hívnak? - vigyorgott rá az undorító alak, de még mindig nem mozdultam. Nem tudom, mi van velem. Talán csak azt akarom megtudni, hogy mit reagál Harry. 
Miután a koktélok kifizetésre kerültek, két határozott lépéssel szeltem át kettőnk között a távolságot, és kemény tekintetem az egyébként jól öltözött, gazdagnak tűnő férfire vetettem (de ettől még számomra egy undorító féreg...rámászott a pasimra!). A mosoly lefagyott az arcáról, mikor átkaroltam Harry derekát és úgy fordultam, hogy teljes rálátása legyen a nyakamra. 

"Menjünk már." jelelte a göndör, majd két poharat a kezébe vett és a másik három felé biccentett. Könyörgőn pillantott rám, mikor látta, hogy már nagyon a nyelvem hegyén van a csípős beszólás, amit végül lenyeltem és az ujjaim közé ügyeskedtem a három üveget, közben pedig egy vigyort villantottam a ledöbbent udvarló felé. 

-Köszönjük az italokat! - mondtam elégedetten.