Zayn morgolódva támaszkodott a korlátnak, míg én jót szórakozva rajta tettem a fejem alá a törölközőm. 

-Ez várható volt - mondtam, kábé harmadjára amióta vízen vagyunk. Kibéreltünk egy yachtot mára, bár kicsit késve tudtunk csak messzebb kerülni a parttól tekintve, hogy egyikünk se tudta, hogyan kell vezetni. Tegnap végigjártuk a helyet és rögtön döntöttünk, mikor megláttuk a kikötőt. Ostobaság lett volna erre nemet mondani. 

-De hát olyan szépen néztem! - hallottam csalódott hangját. Jókedvűen felnevettem és az orromra toltam a napszemüvegem. 

-Már ne is haragudj, de az a kigyúrt csávó miért értékelte volna a két szép szemed? - hitetlenkedett Niall, miközben kicsavarta a fürdőnadrágját. 

-Egy próbát megért... - vonta meg a vállát Z és fogta magát, beugrott a hullámzó vízbe. A szőkeség levetette magát hozzánk, először Harryre nézett, aki a gyümölcskoktélját iszogatva napozott mellettem, majd rám emelte égszínkék tekintetét. 

-Komolyan a pia miatt van így kiakadva? 

-Otthon minden ismerősünk ad nekünk alkoholt, nincs hozzászokva, hogy kérik tőle a személyit - sóhajtottam. 

-Nem is olyan fontos az - egyetértve bólintottam, majd hátradőltem és a Napnak szenteltem a testem. Eközben hallgattam, ahogy a yacht mellett Liam és Zayn versenyeznek, hogy melyikőjük tudja előbb vízbe fojtani a másikat. Ugyanakkor, nem tudta elkerülni a figyelmem -és szerintem a többiekét sem-, hogy nem sokkal messzebb tőlünk egy kisebb csónak úszkált és a benne ülő embereket szinte nem is lehetett látni, csak a kéznagyságú kamerákat. Valójában egyelőre ezt még nem tudom hova tenni. Darren mondta, hogy most már számíthatunk a médiára és rajongókra, de nem gondoltuk, hogy majd a nyaraláson kapnak el minket. Megpróbálom azt tenni, amit a többiek; nem foglalkozom velük. 

-Felfújjuk a matracot? - kérdeztem pár perc elteltével, de Niall a fejét rázta nemlegesen és eldőlt a bal oldali napágyon. Megböktem Harry karját, mire a feje tetejére téve a fekete napszemüvegét, érdeklődve pillantott rám. -Ugrunk?

"Nem tudok úszni." ijedten felnézett rám, mikor talpra ugrottam és a karjáért nyúltam.

-Majd foglak! - bizonygattam, de nem tudtam elhessegetni a félelmet az arcáról. -Baby, bízz bennem! - kértem őt kiskutya szemeket meresztve rá. Nagyot nyelve nézett a korláton túlra és vonakodva rúgta le magáról a papucsát. -Ez az! - kiáltottam örömittasan. 

"De ne engedj el, oké?" kért remegve. 

-Hé, jó buli lesz, meglátod - mosolyogtam rá, majd felálltam a korlát melletti kicsi, szabadon hagyott részre és magammal húztam Harryt is, de alig állt mellettem fél másodpercet, már ugrott is vissza. 

"Nem merem!" idegesen törölte meg izzadt tenyerét a nadrágjába és halálfélelemmel az arcán sütötte le a szemeit. "Inkább ne..." 

"Harry." leültem a kiemelkedőre és komolyan néztem rá. "Tegnap vallottam neked szerelmet, szerinted elengednélek?" 

"Én nem ettől félek. Hanem, hogy nem tudsz majd úgy fogni, hogy te se maradj lent. Az úszáshoz kéz is kell..." sóhajtozott.

"Ez nem igaz. A lábammal fogom magunkat felhozni." 

"Nem tudom..." hezitált.

-Bízol bennem? - kérdeztem. Magabiztos bólintás volt a válasz, így nem vártam tovább, újra felálltam és most már ellenkezést nem tűrve rántottam magamhoz Harryt is. -Gyerünk, ugorj - átkaroltam a derekát, mire élesen beszívta a levegőt és elrugaszkodva fonta lábait a csípőm köré. A combjai alá nyúlva kicsit feljebb tornáztam magamon őt, és vigyorogva kaptam el a tekintetét, mikor szorosan tekerte a nyakam köré a karjait. 

-Mit csináltok?! - kiáltott fel Niall kétségbeesetten és a szemem sarkából láttam, ahogy megindul felénk, így időt sem hagytam magunknak, egy halk "Levegőt!" utasítást intéztem Harry felé és a vízbe ugrottam. 

Hiába a csípős, szemeimet maró víz, már csak azért is felküzdöttem a szemhéjaimat, hogy láthassam a göndör angyalt. A haja lebegett az arca körül, ami meglepően nyugodtnak tűnt ebben a helyzetben. Rászorítottam a derekára, mire a karjai ellazultak, végül széttárta őket és enyhén hátradőlt. Felnéztem, a felszín alulról még szebbnek tűnt, mintha a yachtról, vagy akár a partról bámultam volna. Rúgtam egyet a lábaimmal, Harry megkapaszkodott bennem és az arcomnak nyomva a homlokát várta, hogy újra levegőre érjünk. Amikor ez megtörtént, sűrűn hüppögve törölte meg a szemeit a kézfejével, pár másodpercen belül pedig megláthattam a boldogan csillogó íriszeket. 

-Tetszett? - vigyorogtam a lábaimmal kapálózva, nehogy elsüllyedjünk. Harry hosszasan fújta ki a levegőt és hajamba túrva ujjait igyekezett a tekintetébe sűríteni minden érzelmét. Hála, bizalom, szeretet, határtalan boldogság. 

-Louis Tomlinson! Te őrült barom! - kúszott be a tudatomba Niall dühös kiabálása. -És ha nem tudtok feljönni?! Te komolyan nem vagy normális! 

-Kussolj már. Feljöttek, nem? - szólt közbe Zayn a yacht szélére könyökölve. 

-Szerintem egyébként, ha baj lett volna előbb fellöki Harryt, aztán ő vagy lent marad, vagy nem - gondolkodott hangosan Liam a szívószálát forgatva két ujja között. 

-Tönkretettétek a romantikus pillanatunkat - morogtam elég nagy hanggal ahhoz, hogy meghallják. 

-Te nem is vagy romantikus - grimaszolt Z.

-Én maga vagyok a megtestesült romantika - jelentettem ki a lelógó létrához úszva, majd segítettem Harrynek épségben feljutni a fedélzetre. 

-Sokáig voltatok lent... Megijedtem - sóhajtotta Niall, miközben a göndör hátára terítette a törölközőjét. 

-Akkor ezért van ilyen büdös...? - szagolt a levegőbe feltűnően Z, de nem sokáig tudta tartani a komoly szerepét, Niall lesújtó arckifejezése láttán hangosan felnevetett. -Csak vicceltem.

-Kímélj meg a szar humorodtól - nyűglődött a szőkeség. 

-Ez fájt! - Zayn sírást imitálva, mint egy hisztis csaj esett Niallnek, aki a hirtelen ért támadást miatt hadonászva próbálta visszanyerni az egyensúlyát, de ez nem csak számára, de még külső szemléletből is esélytelennek tűnt. Nagy csobbanással zuhant a vízbe. Felnevettem rajtuk, azonban mikor Zayn lesápadva fordult felém, megkomolyodva siettem mellé, de ekkor ő már a korlátot átmászva vetette magát Niall után, aki -hiába vártuk-, nem jött fel a mélységből. 

-Basszus! - riadtan pásztáztam körbe újra és újra, Harry kétségbeesetten rángatta a karom, de képtelen voltam rá figyelni. Feszülten vártam, hogy történjen valami, és mikor a víz hullámzani kezdett, Liam is a habok közé ugrott, ám ő rögtön vissza is mászott hozzánk. -Mi van?! 

-Uhm... - zavartan a tarkóját vakarta, de nem tudta folytatni, mert Niall és Zayn egyszerre bukkantak fel a yacht mellett. 

-És még én vagyok az őrült barom?! - horkantam fel az elzsibbadt ujjaimat mozgatva magam előtt. 

-Megijedtetek, mi? - vigyorgott a borzalmas, félelmet keltő játék kitalálója és megrázta a fejét, ránk szórva a hideg vízcseppeket. 

-Ez kurvára nem volt vicces - hitetlenkedtem, aztán a percek óta szipogó Harryhez fordultam és rosszallóan pillantottam a vállam felett Niallre. -Látod, mit csináltál? 

-Ugyanezt éreztem, amikor ti leugrottatok - mutatott ránk. Végül egy bocsánatkérő sóhajjal lépdelt a testvére elé és miután nyugtató szavakat jelelt, átölelte őt. -Jó, bocsánat.

A cseppet sem vicces akció után elhagytuk a hajót és a parton lézengtünk, már egyikünknek se volt kedve fürdeni. Ittunk egy alkoholmentes koktélt és úgy döntöttünk, ideje visszaindulni a nyaralóba, de útközben még beugrottunk egy élelmiszerboltba, vettünk sütnivalókat és néhány papírtányért poharakkal. 

-Lefoglalom a fürdőt! - kiáltottam amint beléptünk az ajtón és tettem egy kitérőt a szobánkba, hogy összeszedjek néhány ruhát. A szekrényt kinyitva elsőnek az ingemmel találtam szembe magam, mellette Harryével, csak ezek a darabok voltak fellógatva, az összes többi gondosan összehajtva hevert a polcon. Az elegáns öltözet csupán azért kellett, mert a nyaralás végén mi nem haza megyünk, hanem a repülőtérre, onnan pedig tovább Kanadába. Zaynnéknek be kell vonulniuk a stúdióba, de én és Harry nem hagyhatjuk ki az esküvőt, hiszen nagyon sok hálával tartozom Ethannek és Martinának, a legkevesebb, hogy megjelenek a fontos eseményen.
  Ilyesféle gondolatokkal zuhanyoztam le, majd kilincset cseréltem Harryvel és időközben a másik fürdőszobában Liam is elkészült, már a húsokat szúrta fel a pálcákra. 

-Niall? - érdeklődtem, de már meg is láttam a választ a kérdésemre. Zaynnel próbálták beüzemelni a grillsütőt a kertben. 

-Segíts kivinni a székeket, meg az asztalt - mutatott kifelé, mire a homlokomat ráncolva követtem az ujja irányát. 

-De hát kint vannak... - mondtam.

-Vagyis elrendezni őket - bólintott javítva önmagát és a nyárssal a kezében oldalazott ki a félig elhúzott üvegajtón. Készségesen segítettem középre tolni a nagy asztalt és a székeket is köré raktuk, aztán kitettem az összes tányért és poharat. 

-Hozhatod a húst - énekelte Z, a kezével hadonászott közben, mint a karmesterek, majd levágta magát az egyik ülőalkalmatosságra. Előhúzta a zsebéből a halványkék színű, félig fehéres dobozt és az élénkzöld öngyújtót. 

-Dobhatsz nekem is egyet - sóhajtottam miközben leültem mellé és az ajkaim közé fogtam a cigarettaszálat. -Nem akartunk zenét kapcsolni? - kérdeztem mélyet szívva az égető nikotinból. 

-De. Csak Liam nem hajlandó odaadni a kocsikulcsot, hogy kivehessük a hangszórókat az autóból - morogta félpillantást vetve a bőszen magyarázó fiúra. Éppen Niallnek adott hússütési technikákat. 

-Liaaaaam! - nyafogtam lejjebb csúszva a széken. -Add már oda a kulcsot! - kértem megütve a kedvesség alsó fokát. 

-Mit mondtál? - kérdezett vissza, mintha nem értett volna meg. 

-Dalolászok én majd neked... - figyelmeztettem fenyegetőn, mire Niall kezébe nyomta a zároldót. Szélesen vigyorogva ingattam a fejem, mikor hangoztatva az örömüket, bementek a házba. 

A tiszta ég felé emeltem az arcom, élveztem a semmittevést, mikor újra elfoglalták a széket mellettem. Oldalra nézve, Harry bámult rám csodálkozó tekintettel. 

"Mióta dohányzol?" kérdezte. 

-Régóta. De nem szívok sokat, sőt. Csak néhanapján - magyaráztam, majd felé nyújtottam az égő drogot. -Kipróbálod? - azt hittem, nemet mond majd, de rendesen meglepett a határozott bólintásával. Először kicsit szívott, rögtön köhögőroham tört rá és már vettem volna vissza szenvedése okát, de elrántotta a kezét. Ziláltan szusszantott egyet és az üvegre meredve, lassan emelte a szájához a cigarettát. Elkerekedett szemekkel figyeltem, ahogy kifújta a füstöt, aztán beharapta az alsó ajkát. 

"Enyém lehet?" kérdezte a szájában lógó cigivel, nem tudtam mást tenni, csak ledöbbenve biccenteni. Elég jól bírja... Lehet, hogy nem most próbálta először?
   Lenyomta a karfát és oldalra mozdulva pakolta fel a lábait a combomra. Közelebb húzódott, mutatóujjával hívogatott magához. Megbabonázott, mintha hipnózist alkalmazott volna rajtam, élő bábuként mozgatott. Teljesen a hatása alá kerültem, de úgy éreztem, innen akkor se menekülnék, ha kényszerítenének rá.