Két ujjam az orrnyergemre szorítva dőltem előre, Harry a hátamat simogatta együtt érzően. 

-Mondd, Louis. Melyik éjjel kell majd füldugót használnunk? - folytatta Zayn a piszkálódást. Már háromnegyed órája úton vagyunk és még mindig nem tudtak leakadni a témáról. 

-Melyik éjjeleken? - javított Niall röhögve. Ahhoz képest, hogy a tesójával fogom felhasználni ezeket a dolgokat, elég nyugodtnak tűnik, sőt. Vígan figuráz ki minket.

-Befognátok? - sóhajtottam megalázva.

-És ha összedőlnek a falak?! - kontrázott rá Z, figyelmen kívül hagyva engem. 

-Azért csak óvatosan! - felelte Niall fojtott hangon. -Mit mondok anyáéknak, ha Harry nem tud majd járni?!

-Honnan veszed, hogy ő lesz alul? - kíváncsiskodott a bajtársa, mire az előttem lévő ülésbe ütöttem a fejem. 

-Louis vette a cuccot - hümmögött a szőkeség. Mintha komolyan elgondolkodna ezen. 

-Srácok, elég lesz - szólt közbe Liam. Hirtelen ültem fel rendesen, aztán mérgesen csaptam a fejtámlára.

-A te hibád!

-Mi van?! - háborodott fel rám nézve a visszapillantó tükörben.

-Ha nem nyitod ki azt az átkozott ajtót, nem történt volna ez! - mondtam. 

-Persze, fogd rám a bénaságod! - ütött egyet a kormányra, majd befordult a következő utcán, ezzel bevezetve Long Beach városba. -Tudod mit? Inkább szállj ki! - nem gondolta komolyan, ám én annál inkább.

-Jó! - a kilincshez nyúltam és kinyitottam az ajtót, mire hirtelen lefékezett és vöröslő fejjel fordult hátra.

-Normális vagy?! - nem válaszoltam, kicsatoltam a biztonsági övet és egy "kapjátok be" kifejezéssel rájuk csaptam az ajtót. Szerintem felhergeltem Liamet, mert egy szó nélkül tovább hajtott, de nem sokáig jutott. Tágra nyíltak a szemeim, mikor az autó össze-vissza kezdett kanyarogni az úton, szakadozott féknyomokat hagyva maga után, aztán Harry kipattant belőle és ugyanolyan vehemenciával ütött rá a járgányra, mint én az előbb. Megálltam, amikor elém ért és hitetlenül ráncoltam a homlokom.

-Mi volt ez?

"Szóltam, hogy én is ki akarok szállni, de Niall nem segített, szóval megoldottam egyedül."

-Őrült vagy - ingattam a fejem mosolyogva, majd összekulcsolva az ujjainkat indultam el az út szélén, egyre beljebb a pálmafákkal övezett városba. Ötletem se volt, hogy merre találjuk a nyaralót, így csak a táblákra tudtam hagyatkozni, amik egyre inkább a part felé irányítottak. A Nap gyönyörű színben ereszkedett az ég alá, úgy döntöttem, hogy inkább a homokos partra menjünk először, utána pedig felhívom Zaynt, hogy merre van az otthonos kis ház. 

Ámulva, mint aki még sosem látott ilyet néztem az egymás után felsorakozó bárokat, kajáldákat és különböző strandeszközöket árusító, nyitott boltokat. A part azon részén, amin sétáltunk, különböző színű fények világítottak a homokra és a vízre, alig vártam, hogy besötétedjen és megcsodálhassuk a színkavalkádot. 

"Megnézzük milyen a víz?" kérdezte Harry, miután kihúzta az ujjait az enyéim közül és izgatottan pillantott rám.

"Óvatosan." bólintottam, majd már vettem is le a cipőmet, a nadrágom szárát pedig feltűrtem, hogy ne érje nedvesség. 

A hullámzó víz elé álltunk, megkönnyebbültem, mikor a lábfejem nem jegesség ostromolta, hanem kellemes meleg, bár tudtam, ez csak pár óráig tart ki. A levegő lehűl éjszakára és reggel is kell pár óra, mire a Nap ereje hatni kezd. 

"Ez annyira király!" jelelte szüntelen vigyorogva Harry és lehajolt, hogy az ujjaival is a hullámok elé kapjon. A messzeségről elszakítva a tekintetem, minden percét kiélveztem, hogy így láthatom őt. 

A gödröcskéi megmutatkoztak, a szemei csillogtak és boldogságot bizonygattak felém. Ha akarná se tudná elrejteni az érzelmeit, mindig ott ülnek az arcán, bármit tesz. És szeretem, amikor valami szépet álmodik és még alvás közben is elmosolyodik. Hogy lehet ennyire csodálatos? Jobb kérdés; hogy lehetek annyira szerencsés, hogy ő az enyém? Túl sokszor kérdem ezt magamtól.
  Észrevehette, hogy nézem őt, mert felpillantva rám fröcskölte a térdemre a vizet. Halkan nevetve ráztam meg a fejem, aztán én is lehajoltam és az arcára szórtam a fénylő cseppeket. Ezután olyan történt, ami még soha -amióta ismerjük egymást. Hangos kacagása a világ legszebb hangja volt számomra. Míg ő nevetett, én elnémultam, nehogy belerondítsak a lágy dallamba. Az ajkaim megremegtek, mikor Harry elhalkult és felegyenesedett hozzám. Komolyan tartotta fogva a tekintetem, és én most éreztem megfelelőnek a pillanatot.

"Szeretlek." jeleltem. Gödröcskés arcára mosoly szökött, kezét meghatódva a mellkasához emelte.

"Én is szeretlek."

---

-Pech, lefoglaltuk az összes jó szobát - vonogatta a vállát Zayn, mikor a nyaraló fényes kövezetén csúszkálva kísért minket az utolsó szabad szobához. 

-Ugyan, nekik csak egy ágy kell - kuncogott Niall. 

-Az irigység fájdalmas, igaz? - úgy döntöttem, nem veszem őket komolyan, erre a válaszomra pedig mindketten elhallgattak. Úgy tűnik igazam van. Már csak azért is fel fognak szedni valakit a napok során, ebben biztos vagyok. 
  Harry már a ruhákat pakolta a szekrényekbe, mikor beléptem a szobába. Ez nem is rossz ötlet, hiszen nem maradhatnak két hétig a táskákban. Az ágyra ugrottam, tényleg egy egyszerű helyiség, de nekünk megteszi. Úgyis csak aludni jövünk majd ide...meg mást csinálni. 

"Mész fürdeni?" kérdezte, miután a tévé mögé tette a kiürült bőröndöket. 

"Nem, majd utánad." feleltem, majd egy konnektor után kutattam, miközben elővettem a telefonom és a töltőt. Hallottam, ahogy csukódott az ajtó, így az ágy alá vetődve, vigyorogva tettem fel a készüléket éledni, mivel már csak egy csík jelezte, hogy még jó valamire. Pár percre lent maradtam, újrajátszva magamban a parton történteket és levakarhatatlan mosollyal az arcomon bokszoltam a levegőbe. 

-Liam merre van? - kérdeztem a konyhába lépve. Tulajdonképpen, alig voltak falak. A konyha, az étkező és a nappali egy nagy helyen voltak, elválasztás nélkül. Az emlegetett ebben a pillanatban lépett be az üvegfal elhúzásával, amin átnézve a kertre kaptam rálátást. 

-Megrendeltem a pizzát - mondta a telefonját felmutatva. 

-Mennyi idő...? - nyöszörögte Niall a hasát fogva. 

-Otthon ettél! - hitetlenkedtem.

-Az három órája volt!

-Én is éhes vagyok már - szólt közbe Zayn. 

-Szerintem mi Harryvel lefekszünk aludni - rántottam meg a vállam.

-Biztosan aludni? - kérdezett vissza Niall, mire a levegőbe emeltem a karjaimat és a plafonra néztem.

-Srácok, leállhatnátok ezzel! Párkapcsolatban élek, természetes, hogy kell néhány dolog az együttlétünkhöz. Elővigyázatos vagyok, ezen nincs mit nevetni - hadonásztam idegesen. 

-Haver, nyugi. Csak hülyültünk... - nézett rám furán Z és a poharáért nyúlt.

-Ne hozzatok kínos helyzetbe. És Harryt se - biccentettem, majd sarkon fordulva mentem vissza a szobánkba. Eldőltem az ágyon, azonban ahogy párnát értem, rögtön keltem is fel. Itt nincs kislámpa. 

Erősen törtem a fejem, hogy hogyan oldjuk meg az éjjeli fény kérdését. Csukott ajtóval akarok aludni, szóval a kinti villany felejtős. A plafon közepére helyezett égő pedig túlságosan zavarna. Összevontam a szemöldököm, miközben lenyúltam a telefonomért, ami a földön hevert és az elemlámpa kinézetű ikonra nyomtam az ujjam. Szerintem elég lesz ez is, és ha egész éjjel töltőn van a készülék, nem merül le. Zseniális vagyok. 
Nem.

"Nincs meleg víz." jött be Harry a szobába, fején egy törölközővel. 

-Majd szólunk - bólogattam. Előrehajolt és a haját dörzsölte a durva anyaggal, amit aztán az ablak előtti radiátorra terített. 

"A többiek?" 

-Nemrég rendeltek pizzát. Éhes vagy? - kérdeztem, majd mikor nemleges fejrázást kaptam válaszul, megütögettem magam mellett az ágyat. Lekapcsolta a villanyt és egy hálás mosollyal az arcán bújt be mellém. 

"Te nem fürdesz?" mért végig.

-Miért? Büdös vagyok? - sértődötten lebiggyesztettem az ajkaimat, mire a szemeit forgatva nyúlt a nadrágomhoz. -Hé, mit csinálsz?! 

"Az utcai ruhádban akarsz aludni?" értetlenkedett. "O" alakot formáltam a számmal és hagytam, hogy lerángassa rólam a gatyát, zoknival együtt. 

-Remélem akkor érzékibb leszel - mondtam, mikor lerugdalta a ruháimat a földre.

"Mikor is?" pillantott rám kacéran. Megragadtam a karjait és magamra rántottam őt. 

-Tudod te jól - vigyorodtam el megszeppent arcát látva és egy puszit nyomtam a szájára. -Nem is hinnéd milyen nehéz melletted nyugodtnak maradni - simítottam végig meztelen felsőtestén, élvezettel néztem, ahogy libabőr jelenik meg a karjain és megremeg az érintésem alatt. Átlendítette a lábát a csípőmön és felülve mosolygott le rám.

"Azt hiszem, megegyeznek az érzéseink." kacsintott, aztán lenézett a mellkasomra. "Kell ez a póló? Olyan meleg van." nem hagyta, hogy válaszoljak, vagy egyáltalán reagáljak, hátrébb csúszva rajtam húzta át a fejemen a felsőmet, egy kis segítséggel. 

"Elvesztetted a szégyenlős éned?" kérdeztem elégedetten. Tetszik, hogy feszegeti a határait. 

"Ő otthon maradt." billentette oldalra a fejét. 

"Remélem megsértődött és nem talál majd vissza hozzád." csücsörítve vártam, hogy előredőljön és megkapjam a jól kiérdemelt csókomat. 

"Ha szeretnéd, elküldöm örökké." jelelte, majd a számra tette a mutatóujját. 

"Én szeretem őt is. Mindenhogyan szeretlek."

"Helyes válasz." csókot hagyva az ajkaimon mászott le rólam, de kezét rögtön a hasamon éreztem, fejét pedig a mellkasomra hajtotta. Vizes haja hűvösen érintette felhevült bőröm, a tincsek közé fúrtam az ujjaimat és felemelkedve egy jó éjt puszit nyomtam rájuk. 
  Pár perccel később már csak az egyenletes szuszogását hallhattam a kintről beszűrődő zajok mellett. A srácok valami meccset nézhettek a nappali tévéjén, bár nem voltam ebben biztos, de sokszor fogtam el beszédfoszlányokat. Örültem, hogy tiszteletben tartják; mi hamarabb nyugovóra tértünk és bár Harryt nem zavarná a hangoskodás, engem nyugodtan hagynak aludni. Új reményekkel nézve a holnap elé hunytam le a szemeimet, hogy hamarosan magával ragadhasson a pihentető sötétség.