Kaját is vigyek? -Harry

Csak egy órás az út Long Beach-re... -Én

De ha éhes leszek?:o -Harry

Ne fárassz, Harry -Én

Meséééélj:o -Harry

Most keltem fel -Én

Fogadni mernék rá, hogy még nem pakoltál be semmit. -Harry

Most keltem fel -Én

Elsőre is értettem-_- -Harry

Viszek egy papucsot meg egy fürdőgatyát és kész -Én

Este hideg lesz. Mivel fogsz törölközni? Kell váltóruha! Hozz naptejet! -Harry

Várj, ne. Azt már tettem el én. De szúnyogriasztóm nincs -Harry

És hozz gyógyszereket, nem bírlak elviselni másnaposan -Harry

Louis? Itt vagy még? -Harry

Nyögve fordultam át a másik oldalamra, a telefonom a fejem mellé esett és csak oldalról láttam, hogy Harry mit írt. Hogy tud felkelni ilyen korán? És, ha már be is pakolt mindent, nem akarom elképzelni, hogy mióta lehet ébren.

Baby, nem akarsz átjönni nekem is bepakolni? -Én

Egy próbát megér...Úgyse tud nekem nemet mondani.

Meddig voltál fent este? -Harry

Elég sokáig... -Én

Ittál? -Harry

Nem, de attól még halálomon vagyok -Én

Akkor pihenj még egy kicsit. Estére fittnek kell lennedˇˇ -Harry

A kijelző elsötétülve adta tudtomra, hogy a telefonom végleg lemerült. Nem igazán foglalkoztam vele, a szekrényre tettem és a párna alá nyomva a fejem hunytam le a szemeimet. Tegnap este Zayn, Liam és én hivatalosak voltunk Leo újabb házi bulijába, ezúttal viszont nem a fellépésért, hanem a jelenlétért fizetett nekünk. Megrökönyödve vettem tudomásul, hogy legutóbb is csak alkohollal bírtam ki azt a pár órát, de most egy kortyot sem ittam, és az idő mintha leállt volna, csak hogy nekem tegyen keresztbe. 
  Egy percnek tűnt, de a Nap már bőven az ég tetején járt, mikor pakolászásra riadtam fel. Kibújtam a párna alól és laposakat pislogva néztem körbe a szobámban. Halvány mosolyra húzódott a szám, mikor megláttam Harryt, ahogy a bőröndömet húzta a fal mellé, majd az asztalra dobott oldaltáskát is arrébb tette. Megállt, gondolom átgondolta, hogy mindent eltett-e, majd megfordult és szórakozottan fogadta ébrenlétem. 

"Jó reggelt...Vagy inkább napot." mellém mászott és arrébb rugdosva a takarót ölelte át a derekam. 

-Ennél jobb nem is lehetne - sóhajtottam, majd a nyakába fúrtam az arcom. Már sokkal jobban éreztem magam, mint reggel, de a világért se hagytam volna el az ágyat, főleg, hogy most Harry is itt van. 

-Hé, Louis - tárta szélesre az ajtót Zayn és megállt a küszöbön. -Nagyon aranyosak vagytok, de - eközben jeleztem Harrynek, hogy már nem vagyunk egyedül, tartsa kordában a mindenfelé kalandozó kezeit. -Van lent sushi. Niall már a hatodik adagot eszi, gondoltam szólok, nehogy lemaradj a jóról.

-Sushi? - fintorogtam, mire Z a mellettem fekvő göndör felé biccentett. 

-Ő csinálta.

-Miért nem ezzel kezdted?! - pattantam ki az ágyból, majd Harryt is magammal húzva rohantam le a lépcsőn. 

-Jön már! - hallottam a konyhából Niall kétségbeesett, de fojtott hangját (gondolom tele van a szája), és Liam nevetését. 

-Nehogy megedd az összeset! - kiáltottam a pultra csapva és a tányér felé hajoltam, amin már csak három apró sushi tekercs volt. -Niaaaaaall! - toporzékoltam. Ez a három kis falat nekem nem lesz elég.

-Így jár az, aki későn kel - bólogatott bölcsen a szőke, mire megfogtam az egyik tekercset és felé dobtam, azonban még épp idejében tért ki előle. Harry megrántotta a kezem és dühösen nézett rám, mikor felé fordultam.

"Szeretetből csináltam!" jelelte.

-Bocsi, baby - mosolyodtam el bűnbánóan és befaltam a megmaradt finomságot. -Érzem a szereteted - simogattam a hasam, mire Harry megforgatta a szemeit és a hűtőhöz lépve vette elő a gyümölcslevet. 

-Arra gondoltam, hogy elviszem a táskákat, és majd a pláza parkolójától indulunk este nyolc felé - köszörülte meg a torkát Liam, mindannyian felé fordultunk. 

-Miért nem jó, ha innen indulunk? - értetlenkedtem. 

-Mert csak egy órával előtte tudom levenni a pénzt apám kártyájáról. A bank közelebb van a plázához, és rizikós lenne, ha még ide is vissza kellene jönnöm értetek. Kilencig el kell foglalnunk a nyaralót, amit még meg kell majd találnunk - magyarázta. Biccentettem egyet, bár biztos voltam benne, hogy hamar megtaláljuk azt a bizonyos nyaralót. Amekkorának tűnik a többi között, egyből szembe fog tűnni...

-Akkor most vigyük ki a cuccainkat? - kérdezte Zayn, de már indult is fel a szobájába, tudván a választ. 

Elmagyaráztam Harrynek az előbbieket, mivel elvesztette a fonalat és sehogy sem tudott becsatlakozni a beszélgetésbe. Bólogatva ragadta meg a nappaliba állított bőröndjét, míg én Zayn példáját követve siettem a szobámba. Nem néztem bele a táskába, teljesen megbíztam Harryben, ő biztosra tudja, hogy mire lehet szükségem. A válltáskát azért leellenőriztem, mert furcsán könnyűnek tűnt, és amikor szembe találtam magam az irataimmal, a gyógyszeres dobozokkal, a fülhallgatómmal és a telefontöltőmmel, megértettem a miértjét. 

-Szóval, mikorra legyünk a pláza parkolójában? - kérdeztem a biztonság kedvéért Liamet, nehogy véletlenül elkerüljük egymást. 

-Fél nyolc - csapta le a  csomagtartó ajtaját, majd egy intést követően beült a volán mögé. 

"Mi lesz, ha egy kicsit késünk?" kérdezte Harry, miután végignézte, ahogy Liam kihajt az utcánkból. 

-Átadják másnak a nyaralót - mondtam ráérősen végigmérve őt. Felvonta a szemöldökét, mikor az arcához értem. -Ezek új ruhák.

"Na és?" 

-Éles kanyart vettél... - értetlenül ráncolta a homlokát. -Úgy értem, ez a stílusváltás. Fordulj meg - mutattam az ujjaimmal kör alakot. Élesen beszívtam a levegőt, mikor rájöttem, ez a nadrág nem csak elől feszülős, hanem úgy...mindenhol. Harry mögé léptem, ujjaimat végigfuttattam a combjain, majd hirtelen magam felé fordítottam őt. -Miért csinálod ezt velem? 

"Fogalmam sincs, miről beszélsz." tettette az ártatlant. 

-Szóval nincs? - nevettem fel hitetlenül, és a fenekébe markoltam. A mosoly eltűnt az arcáról, láthatóan váratlanul érte, de egy kis fáziskéséssel magára parancsolt és kihívó tekintetét rám vetve lépett hozzám közelebb annyira, hogy szűkösen ugyan, de elférjenek a kezei közöttünk.

"Zayn segített ruhákat választani. Talán nem tetszik?" szóval Zayn keze van a dologban. Gondoltam, hogy összejátszanak.

-Nem jó ötlet Zaynt is bevonni az ördögi játékodba - ingattam a fejem, ő pedig szélesen elmosolyodott.

"Nem? Pedig tudod mit látok? Az ő ötletei tarolnak." 

"Felejthetetlenné fogom tenni ezt a nyaralást." jeleltem. A szemei felcsillantak, bólintottam jelezve, hogy jól értette, mire a tarkómra kulcsolva a kezeit rántott magához és azonnal az ajkaimra tapadt. 

Negyed nyolckor a plázában forogtam egy helyben, mint egy idióta. Nem gyakran járok ide, és tekintve, hogy hatalmas az épület, egyelőre ötletem sincs, merre kellene indulnom. A parkoló felé vezető utat jó lenne megjegyezni, így ahogy előre lépkedtem, néha visszafordultam, hogy a fejembe véssem az útvonalat. Ez egy pláza. Kell lennie itt olyan boltnak...igaz? Tanácstalanul hagytam magam mögött a nevesebb kirakatokat, amikor hihetetlen, de a megfelelő üzlet elé értem. Na, ha itt nincs amit keresek, akkor ugrok egy fejest a földszinti szökőkútba. Minél gyorsabban túl akartam esni rajta, bár ez nem egy szégyellni való dolog. Sőt, inkább mutogatni kéne, hogy igen, van valakim. Jó, ezt nem gondoltam komolyan. Miután kifizettem a termékeket megkértem a nőt, hogy egy zacskóba legyen szíves belerakni őket, mivel nem lenne szerencsés egy tubus síkosítóval és egy doboz óvszerrel végigrohanni a plázán. Főleg úgy nem, ha hamarosan még ismertebbé válok...

A zacskót lóbálva kerültem ki az autókat a parkolóban, pontosan tudva, hogy mi hol állunk. Liam már a kocsinak dőlve, zsebre tett kezekkel várt, Zayn és Niall veszekedtek valami hülyeségen, Harry pedig a földön ült törökülésben és egy kővel szórakozott a betonon. Amikor a szeme sarkából meglátott, felkapta a fejét és mosolyogva nézett le a kezemre. Mintha tudná mi van a zacskóban, talán sejti.

-Jó sokáig tartott, Tomlinson - morogta Liam, majd felnyitotta a csomagtartó ajtaját, de annyira közel álltam hozzá, hogy a széle belekapott a zacskóba és felrántotta a magasba. Elkerekedett szemekkel figyeltem, ahogy a tubus odagurul Zayn lábához, a doboz pedig fejen találja Niallt. 

Szeretnék a föld alá süllyedni, könyörgöm, vagy tűnjek csak el, mint a kámfor..., de ezt egész életemben hallgatni fogom tőlük. Nincs menekvés...