A nappaliban ültünk és próbáltunk hallgatózni. Anyáék a konyhában kávéztak és meglehetősen sokat beszéltek érdektelen dolgokról, gondoltam, ez csak időhúzás. Hiszen ebben a helyzetben kit érdekel, hogy holnap milyen lesz az időjárás? Türelmetlenül kopogtattam a kanapé háttámláján, a hang eltompult a bőrborítás miatt.

-Tényleg, Zayn. A világ másik végéről? - kérdeztem hirtelen a mellettem terpeszkedőt, mire lassan felém fordította a fejét.

-Aha. Mert ez az egyik vége - bólogatott értelmesen. 

-De a Föld gömb.... - kezdtem vitatkozva, de a szavamba vágott.

-Csak éreztetni akartam, hogy kurva messziről jöttek, oké? Mentem az irhád, légy hálás! - tárta szét a karjait hitetlenül, én pedig rögvest közéjük is dőltem. 

-Úúúúúúúgy szeretlek! - nyűglődve próbált letolni magáról, de kitartóan fetrengtem rajta, amin Liam nevetett fel elsőként. 

-Miért nem szóltál előbb? - tette fel a kérdést pár perccel később. Kelletlenül felsóhajtottam és végre feltápászkodtam a megkönnyebbült barátomról. 

-Féltem - adtam az egyszerű, rövid magyarázatot. 

-Mitől? - replikázott Niall. Az égnek emeltem a tekintetem, közben vakon kerestem Harry kezét, hogy összekulcsolhassam az ujjainkat. 

-Nem tudom. Talán attól, hogy már idő előtt elkezdtek gyászolni? - szélesen elvigyorodtam, hiszen ez nem fog megtörténni. Én szépen itt maradok Riverside-ban, most már senki nem vihet el innen. 

-Szóval kételkedtél bennem?! - tette a mellkasára a kezét Z és sértődötten meredt rám. 

-Nem akartalak terhelni... - sóhajtottam. 

-Te hülye vagy - ennyit felelt, és ez bőven megtette válaszként. Egy puszit nyomtam Harry kézfejére és csillogó szemeibe néztem. Igazán boldognak láttam őt és eszembe jutott, amit Niall mondott hajnalban. 
Én tényleg menthetetlenül beleszerettem Harrybe. 

Zayn kíváncsian mozgolódott mellettem, mire oldalasan rápillantottam és ő a konyha felé mutatott. Persze, csak két percre nem figyelek és máris a témára váltanak. Meghallottam anya hangját, feszülten vártam, hogy mit felel a költözésre. 

-Mi igazán nem szeretnénk, ha egy plusz teher kerülne a vállatokra - Z megcsapta a vállam, értetlenül kaptam rá a tekintetem.

-Olyan vagy, mint az anyád - forgatta a szemeit, de azért vigyorogva hallgatózott tovább.

-Jay, hidd el, számunkra ez nem jelent fáradalmat. Sőt, még örülünk is neki, hiszen Zayn alapjába véve egy rettentően elkényeztetett gyerek lenne - mondta Mr. Malik, mire az említett újra hitetlenül emelte fel a kezeit.

-Miért jönnek mindig ezzel?! Nem is vagyok elkényeztetett! - háborgott. 

-De csak mert itt vagyok én - nevettem halkan. 

-Teljesen megbízunk bennetek, remélem ezt tudjátok. Csak nehéz elengednünk őt... - végre apa is megszólalt, lassan kezdtem azt hinni, hogy ő nincs is jelen a beszélgetésnél. 

-Mi biztosítjuk az utazást számára, ha szükséges - mondta Mrs. Malik. Elérzékenyülve tettem a mellkasomra a kezem, hogy szerethetnek engem ennyire? És ennyien? Z az oldalamnak dőlve nézett a tévé fekete képernyőjére.

-A szüleim majdnem jobban szeretnek téged, mint engem.

-Rosszul látod. A szüleid csak azért csinálják, hogy te boldog légy. Mivel tudják, hogy neked én vagyok a minden... - somolyogtam. Hangosan felröhögött és még a képzeletbeli könnyeit is törölgetni kezdte. 

-Nagyon humoros vagy, Tommo! - dicsért színészkedve. Mindezek felett, láttam rajta az egyetértést. Nem a mindent, de nagyon sokat jelentek neki, legalább annyit, hogy ne tudjon csak úgy elengedni. 

Végighallgattuk, ahogy anyáék minden fontosabb dolgot átbeszélnek, végül pedig rábólintanak a költözésre. Nem bírtam megmaradni egy helyben, felugrottam, és mivel Harry kezét fogtam, ő is jött velem. 

-Nagy ölelés! - ordította Niall és Harry háta mögé állva ölelt át mindkettőnket. A két vállamnál éreztem meg Zaynt és Liamet, szorosan öleltem a göndör derekát. Itt maradok! Nem megyek sehová! 
Csak akkor engedtük el egymást, mikor anyáék kuncogva dőltek a nappali falának, Zayn szülei pedig halványan mosolyogva néztek ránk. Mr. Malik intett egyet a fiának, aki rögtön odalépett hozzá és halkan beszéltek valamiről, miután félrehúzódtak. 

-Louis, ha a bőröndjeidet beteszed a csomagtartóba, szívesen elvisszük őket - mondta Mrs. Malik, mire izgatottan rohantam fel a lépcsőn. A folyosón álltak még mindig a táskák, megfogtam kettőt és szóltam Liamnek, hogy a harmadikat hozza utánam. Nincs túl sok cuccom...
Kicipekedtünk az autóhoz, csak ekkor vettem észre, hogy egy másik is áll a házunk előtt.

-Mi ez? - kérdeztem értetlenül, miután lecsuktam a csomagtartó ajtaját.

-Az enyém - felelte Liam büszkén. Elkerekedett szemekkel bámultam rá várva, hogy azt mondja, csak viccel. 

-Hogy miiiiii?! - húztam el a szó végét. 

-Szülinapi ajándék... - vonta meg a vállát. A homlokom ráncolva ráztam meg a fejem.

-Liam, novemberben van a szülinapod...

-És? - kérdőn nézett rám.

-Június van - biccentettem. 

-Elő szülinapi ajándék - javította magát nevetve és az égbe emelte a kulcsát. -Én fuvarozlak titeket!

-Ez rohadt király! Úristen! - elámulva jártam körbe a járgányt. Liam annyira mázlista, hogy kapott egy autót, és még a jogsit is fizették neki! Ugyan nem a legmodernebbek közül ajándékozták meg őt, de hát...Egy ilyennek én is örülnék. Anya szólított az ajtó felől, Zayn szülei egy intés után hajtottak el a házunk elől. 

-Azért kijössz velünk a repülőtérre? - kérdezte reménykedve. 

-Liamékkel megyek. Látod, milyen szuper kocsija van?! - mutattam hátra a csodára miközben bólogattam. Mosolyogva értett egyet, de a szemei szomorúan csillogtak. Nehezen enged el engem. 

---

-Örülsz, hogy nem megyek el? - kérdeztem Harryt, miközben átkaroltam a derekát és egészen közel húztam magamhoz. Alig élvezhettem ki, hogy mindenhol hozzámér, egy kicsit elhúzódott és grimasszal az arcán jelelt.

"Hülye kérdés." szélesen elmosolyodtam és az ajkaira hajoltam. Mit is képzeltem? Hogy tudnék élni a csókja nélkül? Nem, soha. "Mik a tervek?" kérdezte elszakadva tőlem. 

-Liam visz minket a repülőtérre. Mivel vagytok? - érdeklődtem, mire mutatta, hogy gyalog. -Akkor ti is jöttök. Elkísérjük anyáékat, aztán megyünk Zaynhez. Oké? - szaporán bólogatni kezdett. Mosolyogva nyomtam a szájára egy rövid puszit és kihúztam a szobámból. 

-Óvatosan! - szólt ránk Liam, mikor becsaptam magunkra az autó ajtaját. -Louis!

-Bocsánat! - kiáltottam a biztonsági övet keresve a hátam mögött. -Annyira szuper ez a verda! - kezdtem újra áradozni, aztán előre nyúltam, az utas ülésen Zayn ült -hosszas veszekedés árán került oda. Mivel én Harry mellett akartam ülni, mi ketten kiváltunk a vitából, ami így Niall és Z között zajlott le. A szőke most duzzogva fordult az ablak felé, a karjait összefonta a mellkasa előtt, hogy ezzel is kimutassa nem tetszését. 

-Mondj újat - nevetett fel Liam és a gázra taposott. 

-Hé, Zayn. Te nem akarsz vezetni? - kérdeztem kíváncsian. Tényleg érdekelt, hogy ő miért nem szerzett még be egy autót. 

-Én türelmesen kivárom, hogy limuzinnal szállítsanak - válaszolta. 

-Ezt már most is megtehetnéd... - motyogta Niall, mire Z hátrafordult és mivel keresztben ültek, pont rálátott a srácra.

-Igen, de most nem csapkodnák az üveget rajongók, akik szerelmesek belém! - magyarázta tudálékosan. 

-Csapkodom majd én, ha annyira akarod...Csak nehogy a végén betörjem - szúrt vissza Niall. Zayn előre fordult, nem méltatta válaszra a gúnyos beszólást. 

A repülőtéren könnyes búcsút vettem a szüleimtől, akik alig akarták elengedni a kezem. Szó szerint értem, majdnem magukkal húztak az átvizsgálón is. Leadták a táskákat, ezután anya felém fordult és két oldalt megfogta az arcom.

-Nagyon vigyázz magadra! - sóhajtotta. A csuklóira tettem a kezeimet és bólintottam egyet.

-Ti is. Hívjatok fel, ha megérkeztetek! És számoljatok be az új házról, meg úgy mindenről - mosolyogva nézett rám, majd egy puszit hagyott a homlokomon. Apával kezet ráztam és megígértettem vele, hogy a továbbiakban is nagyon vigyázzon anyára, főleg most, hogy a tesóm már egész szépen növekedik a pocakjában. 
Sokáig integettem nekik, majd mikor eltűntek a fal mögött, a székeknél várakozó fiúk felé indultam. 

-Na? Mehetünk? - kérdezte Zayn, miközben megveregette a vállam. Valószínűleg látta rajtam, hogy azért nem volt annyira könnyű a búcsú anyáéktól. Hát persze, hiszen egész eddigi életemben mindenhol ott voltak, bármi történt, rögtön tudtam hozzájuk fordulni. Fura lesz nélkülük...

-Apa csinált jeges turmixot, meg kell kóstolnotok! - Z beírta a kódot a kerítés előtt, ami egy hosszabb pittyegés után kettényílt előttünk. Liam rohanva tört be az ajtón, míg Niall és Harry ámuldozva nézett körbe. Alig fogták fel, hogy Zayn egy konkrét palotában él.

-Ugye nem áfonyásat? - kérdeztem fintorogva, mire a fejét ingatva rúgta le a cipőjét.

-Neked nem. Te meggyeset kapsz - a levegőbe bokszoltam. Mr. Malik szerencsére emlékezett rá, hogy ki nem állhatom az áfonyát. 
A bőröndjeim a szoba előtt álltak a falnak döntve. Zaynnel szobaszomszédok lettünk, majd leszedem a falra akasztott képet és este jól beszaratom őt. Csak előtte megnézetek vele valami horror filmet...
A terveimen jót szórakozva tettem a teraszajtó mellé a táskákat, majd később ráér kipakolni. A fiúk a konyhában itták a turmixot, miközben Mr. Maliknak hálálkodtak, kivéve Harryt. A homlokom ráncolva siettem vissza a lépcsőn, végigjárva az egész emeletet, de sehol sem találtam őt. Lent is körbenéztem és amikor az utolsó helyiség ajtaját is becsuktam magam mögött, halálra vált arccal, kétségbeesetten léptem be a konyhába. 

-Srácok... Hol van Harry?