-Mi van? - értetlenkedett Liam és tekintetével próbálta megtalálni hallgatásunk fő okát. A szőke fiú megint a göndörrel volt, ám nem vettek minket észre, egy megállóval előbb szálltak le és az utóbbi nagy beleéléssel mutogatott, miközben mosolygott. Nem tudtam nem észrevenni a gödröcskéket az arcán és szemeinek csillogását, úgy tűnik boldog. Nem akartam, hogy ez elvesszen belőle és visszahúztam Zaynt, aki egy pillanat alatt szétrombolta volna a srác lelki nyugalmát.

-Kérjünk bocsánatot! - sziszegte. Alig láthatóan megráztam a fejem és feléjük böktem.

-Az egész napját elcsesznénk. Szerinted mit gondolhat rólunk? - felvontam a szemöldököm és addig fogtam Z kezét, amíg meg nem bizonyosodtam róla, hogy nem fog odamenni.

-Most már elmondanátok, hogy mi ez az egész? - kérdezte Liam, mikor már az utcán sétáltunk az iskola felé.

-Tegnap beszóltunk a defektes srácnak a metrón - mondtam, mire Zayn hátranyúlt és erősen fejen ütött. -Mi a szar?!

-Halkabban! - röhögte el magát.

-Olyan köcsögök vagytok - világosodott meg Liam. -A süket srácról beszéltek? - kuncogva bólintottunk és a suli kapuja elé érve lelassítottunk.

-Te ismered? - kérdeztem kíváncsian.

-Múltkor együtt várakoztunk a kórházban... - kezdte, de Zayn egy hitetlen, éles levegővétellel félbeszakította őt.

-Miért jársz mostanában ennyit orvoshoz?

-Csak ellenőrzés. Jobb félni, mint megijedni - kacsintott, mire megforgattam a szemeimet. -Ja, szóval most megyek, már így is elkéstem - a kezét nyújtotta először felém, majd Zayn felé. -Bár ez nem is akkora baj...

-Délután találkozunk! - míg ő jobbra ment, mi bementünk az iskola épületébe és csak a termemnél köszöntünk el egymástól.

-Együtt megyünk haza? - kérdeztem még visszafordulva.

-Nem. Apám jön értem. Majd a stúdióban találkozunk - biccentett, majd eltűnt a diákseregben.

Az évek során nem sikerült közelebbi kapcsolatot kialakítanom egy osztálytársammal sem. Egyedül ülök az utolsó padban és általában a telefonomat nyomkodom, vagy a nyomikat figyelem, ahogy összehordják a világ legnagyobb ökörségeit. Hogy kerülhettem én ilyen társaságba? Ezen gondolkoztam még akkor is, mikor a matek tanár megpróbálta hatásosan előadni, hogy mennyire érdekes a számok labirintusa, amin megint csak kiakadtam. Nem baj, nagy levegő. Megcsinálom, ha törik, ha szakad. Apámnak ez az egy kikötése volt, el kell végeznem az iskolát és utána első kézből támogat a karrieremben. Teljesíthető feladat, és, ha mégse jönne össze az éneklés (ami kizárt dolog, mert minden erőnket a fejlődésbe fogjuk fektetni), legalább kezdhetek valamit az életemmel. Valamit, amit nem szívesen csinálok. Kirázott a hideg már csak annak a gondolatára is, hogy ez bekövetkezzen. Kivételes alkalom, megpróbálok odafigyelni a tanárra, mert ma nincs kedvem még otthon is előszedni az utálatos, legfőképp unalmas könyveket.

A kapunál álltam vagy tíz percet, mert elfelejtettem, hogy Zaynt ma hazafuvarozzák. A táskám az egyik vállamon lógott, hülyén nézne ki, ha normálisan viselném. Istenem, hogy én mennyire klisés vagyok...

-Egy olyan almás pitét kérek. Lehetőleg a legnagyobbat - az említett finomságra mutattam, miközben a markomban ráztam az aprót. Útközben betértem egy helyes kis cukrászdába, mert már karikákat láttam az éhségtől. A nő kedvesen rám mosolygott és kitette egy tányérra a süteményt, majd a kezembe nyomott egy csésze teát, miután a pultra tettem az árát. Kerestem egy szabad asztalt és a telefonomat előkutatva foglaltam helyet az üvegfal mellett.

Tíz percet vártam rád.... -Én

Mondtam, hogy ma apámmal megyek haza..- Zayn

Tudom -Én

Idióta -Zayn

A kedvenc sütidet eszem;) lol. /csatolt fájl/ -Én

Emlékeztetlek rá, hogy pár órán belül találkozunk -Zayn

Nagyon finommm -Én

Utállak xx -Zayn

Csókollak!:* -Én

Kuncogva figyeltem a kijelzőt, majd mikor felugrott a felirat, hogy már nem elérhető, a zsebembe csúsztattam a telefonom. Két perc alatt befaltam a pitét és óvatosan kortyolgattam mellette a teát. Majdnem félrenyeltem, mikor az ajtón ismerős arcok bukkantak fel.

-Ez a sors? - kérdeztem magamtól, ám rögvest lesütöttem a szemem, mikor a szomszédos asztalnál ülők furcsállva tekintgettek felém. Megvártam, hogy a két fiú leüljön egy szabad helyre és sietve vittem ki a morzsás tányért a pulthoz.

-Ízlett? - tartott szóval a nő, mire türelmetlenül bólintottam.

-Nagyom finom volt! Köszönöm! - ezzel megfordultam, és szemeimmel az átkozottul angyali arcot kerestem. Itt az alkalom, nem is vártam tovább, mert tudtam, ha elkezdek gondolkozni a következő lépésen, biztos megfutamodok. Amikor az asztaluk felé közeledtem, a fiú ijedté vált kifejezése egy pillanatra elbizonytalanított. Ennek ellenére megerősítve magam léptem a nekem háttal ülő, szőke srác mellé.

-Leülhetek? - kérdeztem. Eltartott neki egy kis ideig, hogy felfogja ki vagyok, de mikor ez megtörtént, dühösen megrázta a fejét. -Kérlek! Bocsánatot szeretnék kérni! - könyörgőn meredtem a szemeibe és aprót biccentettem a göndör felé. A szőke felállt egy sóhajtás kíséretében és azt hittem, hogy el akar küldeni, azonban ehelyett a kezét nyújtotta.

-Niall vagyok.

-Louis - mosolyogtam rá hálásan és megráztam a jobbját. Leülve az asztalukhoz, várakozva dörzsölgettem a tenyerem, féltem, hogy bele fogok zavarodni a következő percekbe. Legnagyobb szerencsémre, nem így történt, ugyanis Niall felemelte a kezeit és miközben mutogatott, hangosan beszélt.

-Ő itt Louis. Szeretne tőled bocsánatot kérni a tegnap történtekért. Nagyon sajnálja - izgatottan, végre rávettem magam, hogy felnézzek az előttünk ülőre, aki megilletődve bámult rám. -Harry a neve. Süketnéma, de gondolom ezt már észrevetted - sóhajtotta Niall és Harryre mosolygott, mikor elkezdte a válaszát.

-Mit mond? - kérdeztem összevonva a szemöldököm.

-Hogy nincs semmi baj, sokszor űznek belőle gúnyt, csak még nehezen tudja ezt megszokni, elfogadni. Amikor tegnap hazaért már boldog volt, amiért mosolyt csalt az arcotokra. Bár a barna bőrű barátod... - felnevetett és a tenyerét nyújtotta a göndör srácnak, aki egy óvatos mosolyra húzva a száját, belecsapott az elé emelt kézbe. -Szóval a barna bőrű barátod úgy nézett ki, mint egy retardált fóka.

-Ó! - halkan nevettem és magamban feljegyeztem ezt a Zaynre utaló megjegyzést.