Mély levegőt vettem és beledöntöttem az arcom a simogató tenyérbe. Álom és ébrenlét között álltam, a tökéletes pihenés központjában, azonban most mégis valahogy jobban esett volna visszatérni a sötét zugomba, hogy továbbra is tudatlan legyek -ezt mondta az egyik énem. A másik pedig ébren akart lenni, hogy élvezhesse a lágy érintést. Végül az utóbbi győzött, kissé oldalra billentettem a fejem és laposakat pislogva néztem a felettem tornyosuló fiú arcára, sokkal közelebb volt, mint gondoltam. Jobban fókuszálva még a leheletét is éreztem az orromon, csillogó szemei a tekintetem keresték és a mindig göndör tincsei a homlokára borultak, még szebbé téve az elém táruló látványt. Elmosolyodtam és visszahunytam a szemeimet azt gondolva, hogy csak álmodom, de ekkor már egész testemen éreztem őt. Alkarjaira támaszkodott a fejem mellett és egy nedves puszit nyomott az ajkaimra, miközben benyomta a lábait az enyéim közé. Csupán ez tudott rávenni arra, hogy újra felnézzek és szembesüljek a valósággal: Harry rajtam fekszik és jót szórakozik a másnaposságomon. 

-Szia - sóhajtottam végre észbe kapva és a derekára kulcsoltam a kezeimet. Meg akartam kérdezni, hogy hogy került ide, de ezt két okból nem tettem meg. Egy, mert akkor biztosan leszállt volna rólam, hogy tudjon válaszolni. Kettő, az ő szobájában fekszem, az ő ágyában, ráadásul szombat van, szóval igazán nem vonhatom ezért kérdőre. -Hiányoztál! 

Édesen elmosolyodott és a nyakamba fúrta az arcát, míg egyik kezével a hajamba szántott. A helyzet az, hogy hiába voltam nagyon is ébren, a szemeimre mintha mázsás súlyt pakoltak volna, kényszerítenem kellett magam, hogy nyitva tartsam őket. Úgy két percig bírtam, mert aztán Harry halántékához döntöttem a fejem és mint egy plüssmacit, úgy öleltem őt át, miközben magamra zártam a sötétséget. Kibírnám így egész nap, de mint mindig, valaminek most is el kellett rontania a minket körülvevő kényelmet. 

-Fent vagy már Louis? Ébr... - amint Zayn benyitott a szobába rögvest elhallgatott és földbe gyökerezett lábakkal állt meg a küszöbön. 

-Mit akarsz? - morogtam anélkül, hogy felé néztem volna. 

-Azon gondolkozom, hogy melyikőtöket sajnáljam jobban - nevetett fel, aztán nemes egyszerűséggel ugrott be mellénk az ágyba. A szemeim kipattantak, ahogy Harry is lemászott rólam és döbbenten meredt a takarója alá bújó fiúra. 

-Zayn - kezdtem, majd megvártam, hogy felém forduljon és mikor ezt megtette, hitetlenül vontam fel a szemöldököm. -Mégis mit művelsz? 

-Belerondítok a szerelmi életedbe - bólogatott komolyan, miközben Harryre pillantott. -Helló, göndörke. Rég láttalak! - Harry a homlokát ráncolva húzta fel az orrát. 

"Hiszen tíz perce beszéltünk..." 

-Nekem aztán mondhatod, úgysem értem - közölte sajnálkozva Z és ülő helyzetbe tornázta magát. -Kérd meg a csávódat, hogy fordítson. 

-Kérlek, ments meg ettől az idiótától! - néztem a plafonra reménykedve, mire a következő pillanatban egy vöröslő tenyérnyomot tarthattam a mellkasomon. -Malik!

-Tomlinson! - Harryre kaptam a tekintetem és a pólójánál fogva húztam magamhoz, majd egy rövid csókot csenve tőle suttogtam;

-Styles.

-HORAN! - ordította Zayn, az említett pedig nem is váratott magára. Dübörögve rohant fel a lépcsőn, majd zihálva ugrott be a szobába.

-Mi van?! - nézett körbe kérdőn. 

-Payne - emeltem fel én is a hangom, mire Niall legyintett egyet és eldőlt az ágyon. 

-Még alszik - mondta a feje alá húzva az egyik kis párnát. 

-Mi van szöszi, csak nem másnapos vagy? - vigyorgott rá Zayn, azonban a srác válaszát nem értettem, mert Harry maga felé fordította az arcom és kétségbeesetten kezdett jelelni.

"Le fog szakadni az ágyam!" 

-Még nem jött el az az idő, baby - kacsintottam, mire elvörösödve csapta az arcomba a takaró egy részét. -Tudom, hogy alig várod! - ragadtam meg a kezét és lerántottam magam mellé. 

"Fogd be!"

-Mi ez a hangzavar? - lépett be a szobába Edward, ám az arckifejezését látva éreztem, hogy két percen belül el is fog innen tűnni. Némán meredtünk a válaszra váró fiúra, a csendet pedig Niall törte meg.

-Cullen... 

Számat eltátva emeltem rá a tekintetem, de akkor Zayn már majd' megfulladt a visszatartott nevetéstől. 

---

"Inkább a 'depressziósok' csoportjának nevezném a táborcsapatot. Egyedül voltam, aki születésétől fogva süket." jelelte Harry, miközben a fa törzsének dőlt és az ölembe nyomta a lábfejét. Készségesen simítottam végig finom bőrén, míg a saját lábaimat magam alá húzva ültem törökülésbe. 

-Ha tehetnéd, hallanál valamit? - kérdeztem. Elgondolkodva meredt rám, majd megvonta a vállát.

"Nekik hiányzik az, hogy halljanak. Nekem ez a természetes." 

-Soha nem próbáltál beszélni? - érdeklődtem, mire megrázta a fejét és megmozgatta a lábujjait. 

"Nem tudom kiejteni a betűket. Nem az igazi." aranyos grimaszra húzta az arcát, amin muszáj volt elmosolyodnom. 

-Senki nem várja el, hogy megszólalj - nyugtattam, mikor félve pillantott rám. Talán azt gondolja, hogy majd megunom a némaságát? -Számomra ettől is valamivel különlegesebb vagy. Bár nagyon szeretném hallani a hangodat... - széles vigyorra húztam a szám, miközben kacsintottam egyet. 

"Nem akarom tudni mire gondolsz." fintorgott, de tisztán láttam rajta a várakozás jeleit. 

-Pedig tudnám részletezni... - halkítottam a hangomon, miközben közelebb csúsztam hozzá és az álla alá nyomva az ujjam emeltem feljebb a fejét. -Hihetetlen, hogy az enyém vagy. 

"Nem. Te vagy az enyém." rábökött a mellkasomra, majd a tarkómra kulcsolta a kezeit és a számra hajolt.

-Srácok, fogalmam sincs miről beszéltek, de szinte látom körülöttetek a nyáltengert - hallottam meg Z hangját a hátam mögött, mire kelletlenül elváltam Harrytől és megfordultam. 

-Éppen azt tárgyaltuk ki, hogy mekkora seggarc vagy - mosolyogtam rá angyalian. -És, hogy mindig jó az időzítésed.

-Inkább segítsetek pakolni! Niall teljesen leszívja a megmaradt energiámat... - nyafogta. Ledobta a medence mellől felvett széket és nagy lépésekben bukdácsolt át a füvön, majd leült mellénk. -Mizu?

-Miért vagy ma ennyire ragaszkodó? - kérdeztem. 

-Én mindig ilyen voltam. Csak most van egy Harry-d, ezért hiszed azt, hogy én vagyok a ragaszkodó. Pedig valójában te sugárzod a vágyódást felém - bólogatott komoly arckifejezéssel és (ezért hálás vagyok neki) lassan beszélt, érthetően, ezzel Harry arcára hatalmas mosolyt festve. 

"Bírom Zaynt!" jelelte.

-Mit mond? - kérdezte Z rám emelve a szemeit.

-Azt, hogy szar a hajad - biccentettem. Talán rossz ötlet volt, a következő pillanatban két dühös tekintet égette az arcom, Harry felháborodva lökte meg a vállam. -Mi vaaan? Nem értettem!

"Na persze." forgatta a szemeit a göndör és inkább a maga módján mutogatta el Zaynnek, hogy kedveli őt. Eldőltem a füvön, a hátamra fordultam és bárgyún vigyorogva figyeltem a tiszta eget. 

-Az élet szép - sóhajtottam, rögtön érkezett is komment a terasz felől.

-Hol?! - Niall megfizethetetlen fejet vágva dobta le a félig megtelt kukás zsákot. 

-Rontsd el, Niall! - mordultam fel, hiszen ez az egyetlen szava előhozta a problémáimat. Vagyis, csak egy problémámat. 

-Nekünk mennünk kell - mondtam felülve. 

-Szépen kibújtok a takarítás alól - morgolódott a szőkeség, de figyelembe se vettük, egyszerre álltunk fel Z-vel, majd a kezemet nyújtottam Harry felé. 

-Most mennünk kell, de majd küldök üzenetet. Estére talán átjöhetnél... - kérdőn, egyben félve néztem rá, de nem utasított el. Sőt, mosolyogva bólogatott és egy búcsúpuszit is kaptam az arcomra. 

Kellemes csendben sétáltunk egymás mellett Zaynnel, néha belerúgtam egy-egy kőbe amit Z passzolt át. Sokáig gondolkoztam azon, hogy hogyan hozzam fel neki a témát, de valahogy egyik variáció sem tűnt a legjobbnak. Nem hallgathatom el előle, elvégre a legjobb barátom és ezt tegnap túlcsordult érzelmekkel be is vallottam neki (mármint, hogy nagyon fontos számomra).

-Köszönöm, hogy nem engedtél ostobaságot csinálni - szólaltam meg hirtelen, mire felém kapta a fejét.

-Szívesen. Most se mondod el, hogy mi bánt? - mindig meg tud lepni, pedig már természetesnek kellene vennem, hogy mennyire ismer engem.