"De...Mégis mikor tanultál meg jelelni?" kérdezte értetlenül. Az ágyán ültünk, a falnak dőltem, míg az ő háta a mellkasomhoz simult és a lábaim között találta meg a kényelmes pozíciót. A kezeim így előtte voltak és én is fordítva láttam, amit ő jelelt. Ennek ellenére, tökéletesen megértettem őt.

"Már régóta próbálkozom. Megismerkedtem az interneten egy aranyos párral, akik minden este segítettek nekem. Amikor egyedül voltam, mindig jeleltem. Meg akartalak lepni vele." államat a vállának támasztottam.

"Hát, sikerült!" összekulcsolta az ujjainkat és félrefordította a fejét, hogy egy hosszú csókot nyomhasson a számra. Jó ég, meg van, hogy mi hiányzott az életemből. És, hogy ki.
Hirtelen elszakadt tőlem és szembe fordult velem.
"Egyedül jöttél?"

"Nem, Zaynnel." válaszoltam, mire elkerekedtek a szemei.

"És ő most hol van?" kérdezte.

"Kint, a ház előtt." rántottam meg a vállam nemtörődöm stílusban.

"Nem akarod behívni?" ezzel felállt az ágyról. Csalódott arckifejezésem egy bocsánatkérő mosollyal díjazta, majd hirtelen visszatérdelt a matracra és megfogva az állam emelte feljebb a fejem. Tartottam a szemkontaktust, eszem ágában se volt elszakítanom a tekintetem róla. Egy apró puszit hagyott az ajkaimon, majd már csak hűlt helyét találtam magam előtt.
Eszembe jutott, hogy talán nekem is ki kellene mennem, elvégre Zayn nem fogja megérteni Harryt, hiába próbál a göndör activityhez hasonlóan mutogatni. Talpra ugrottam és kíváncsian néztem ki az ajtón, azonban ahogy megláttam Zayn ijedt, egyben értetlen arckifejezését, röhögve léptem mellé.

-Ő itt Harry. Harry, ő pedig Zayn lenne - mondtam a göndörre pillantva, aki még mindig a levegőben tartotta a kezét, gondolom, hogy Zayn végre megrázza a jobbját.

-Nem csak lenne, Zayn vagyok - morogta Z és észbe kapva, barátságosan magához ölelte Harryt. Mosolyom talán a fülemig elért, mikor mindketten felém fordultak. -Mit vigyorogsz? - vonta össze a szemöldökét barna bőrű barátom, mire védekezőn magam elé emeltem a kezeimet. Harryre sandítottam, aki kapott is az alkalmon, a kezét elhúzta Zayn válláról és ideges mozdulatokkal jelelt nekem.

"Ne mondd el neki!" értetlenül ráncoltam a homlokom.

"Micsodát?"

"Hogy retardált fókának hívtam..." hangosan felnevettem, ahogy félénken Zayn felé biccentett.

-Mi van? - kapkodta a tekintetét közöttünk, mire legyintettem egyet és vissza indultam a házba. -Louis, nem akarlak elkeseríteni, de negyed óra múlva indul az utolsó busz Maderába.

Megtorpantam, szorosan lehunytam a szemeimet és úgy tettem, mintha nem hallottam volna, amit mondott. 

-Tizenhárom perc... - folytatta. Kelletlenül felsóhajtottam és leléptem a fűre. 

-Oké, menjünk - grimaszoltam. Persze, nem rögtön gondoltam az elmenetelt. -Indulj el, mindjárt megyek én is.

-Az kéne még! Akkor nem jutunk egyről a kettőre! - mordult fel a szemeit forgatva. Van benne igazság...

Magamhoz húztam Harryt a derekánál fogva és egy puszit nyomtam az arcára.

-Sajnos mennünk kell - mondtam szomorúan. Oldalra billentette a fejét, miközben édesen elmosolyodott és a nyakam köré fonta a karjait (ez a világ második legjobb érzése. Az első felülmúlhatatlan, imádom őt csókolni). Gondolataimnak eleget téve, sietősen kaptam az ajkai után, azonban a tervem, hogy csak egy búcsúcsókot váltok vele, már ott megdőlt, hogy végignyalt az alsó ajkamon. Végem! 

-Le ne nyeljétek egymást... - kúszott be a tudatomba Zayn gúnyos hangja, amit nemes egyszerűséggel figyelmen kívül hagytam egészen addig, amíg meg nem éreztem az ujjait a karomon. -Indulás! Nem akarok egy bokorban éjszakázni! - elhúzódtam Harrytől, de mindeközben vagy tízszer hajoltam vissza, hogy egy apró utolsónak mondott puszit adjak neki. Zayn kitartóan rángatta a karom, de azzal nem számolt, hogy velem együtt jön Harry is. -Louis!

-Egy perc! - mondtam hadarva, felé se nézve. 

-Nincs egy perc! Na jó, ha te nem, majd ő - ahogy megfogta Harry kezét, ellenkezve felmordultam és közbe is léptem volna, elvégre, ne fogdossa a pasimat...De szerencsére csupán azt akarta elérni, hogy a göndör rá figyeljen. Amikor ez megtörtént, erősen artikulálva kezdett beszélni. -Örülök, hogy találkoztunk! Remélem a következő találkozásnál jobban megismerhetlek téged - hátranyúlt és meglökött, mire majdnem felestem a saját lábamban -, addig is, további jó táborozást! Szia! - olyan nagy lendülettel indult el, hogy már csak arra volt időm, hogy hátrapillantsak és integessek Harrynek. 

-Oké, most már elengedhetsz! - mondtam sértődötten, mikor a kerítés felé siettünk és ő még mindig a kezemet szorongatta.

-Nem, még a végén visszafordulsz - sóhajtotta, de pontosan kihallottam a hangjából, hogy mosolyog. Átmásztuk a kerítést és gyorsan szedve a lábunkat igyekeztünk a buszmegálló felé, amit még idefele úton láttunk a táborhelytől nem messze. Valahogy mégis túl soknak tűnt visszaérni, amikor a buszmegálló falának dőltem, a lihegésem mutatta, mennyire kimerültem már ennyitől is. 

-Még van öt percünk - néztem a telefonomra, majd leültem az egyik fapadra. 

-Most akkor dúl a love? - kérdezte Z mellém huppanva. Szélesen elvigyorodtam, majd a felém nyújtott tenyerébe csaptam.

-De még mennyire!

---

Fáradtan dőltem el a pálya szélén, míg Liam nagyot kurjantva gurult el mellettem. Fellökte magát a rámpa tetejére, majd oldalra téve a kezeit hagyta, hogy a lendület vigye tovább. Zayn letérdelt hozzám és a kezembe nyomott egy doboz sört, mire hálás pillantással illettem és beleittam a kellemesen keserű italba. A park ezen része teljesen kihalt volt, bár mit is vártunk, csütörtök délután a kölykök, akik még itt szoktak gurulni a pályákon, még bőven iskolában vannak. Kihasználtuk ezt az előnyünket és eldöntöttük a srácokkal, hogy a következő két hétben többször eljövünk délelőttönként, hogy meghódítsuk a "világot". Amikor suhanunk, körülbelül ezt érezzük.

-Louis! - hallottam meg távolról a nevem olyan halkan, hogy először azt hittem, hogy csak beképzeltem, de amikor Zayn oldalba bökött, kíváncsian emeltem fel a fejem. 

-Ki ez? - kérdezte, még mielőtt a szőke srác ideérhetett volna. Nem tagadom, én is elgondolkoztam egy pillanatig, hogy mégis ki ő, mert hirtelen nem tudtam egy névhez se csatolni a pirospozsgás arcot. Amikor nem sokkal előttem megállt viszont, hirtelen ért a felismerés, hiszen én tudom ki ő!

-Niall! Szia! - felpattantam és egy öklössel üdvözöltem a szőkeséget. -Hát te?

-Csak erre jártam - vonta meg a vállát. -De ha már itt vagyok, meghívlak téged...  -a hátam mögé nézett, ahol a srácok már érdeklődő tekintettel figyelték a beszélgetést -, titeket egy buliba hozzánk.

-Mit ünneplünk? - mosolyodtam el. Parti lehetőség, természetesen lecsapunk rá!

-Tizenkilenc... - büszkén kihúzta magát, mire Zayn a hátam mögött halkan felkuncogott. 

-Király! Ott leszünk, ugye? - néztem hátra, mire a fiúk helyeselve bólintottak. 

-Lesz pia? - kérdezte Edward. Szememet forgatva legyintettem egyet, azonban valójában engem is érdekelt erre a kérdésre a válasz. 

-Buli pia nélkül? Én még nem hallottam olyat - ráncolta a homlokát Niall, ekkor pedig megéreztem Zayn kezét a vállamon.

-Louis, nem akarsz minket bemutatni a kis barátodnak?

-Ó, de. Ő itt Niall, Harry tesója - oldalra léptem és Zaynékre mutattam. -Ők pedig Zayn, Liam és Edward. Idióták, megértem, ha nem akarsz velük barátkozni.

-Hogy mi van?! - horkant fel Liam, míg Edward felháborodva összefonta a karjait maga előtt, Zayn pedig szimplán az arcomba nyomta a középső ujját. 

-Nem bírom a normális alakokat - grimaszolt Niall, mire a srácok egyszerre nyújtották rám a nyelvüket. Barmok. 

-Szöszi, tudsz deszkázni? - kérdezte Z és a lábfejével lökte fel a kezébe az említett darabot. 

-Szabad? - mutatott rá Niall, mire Zayn felszegte az orrát és elé gurította a gördeszkáját. Valószínűleg nem erre a válaszra számított, miért érzem úgy, hogy bele akart kötni Niallbe? Kissé meglöktem, mire kérdőn nézett rám. 

-Mi van? - sziszegte, majd tekintetét a szőke fiúra fogta, aki szinte profi mozdulatokkal gurult a kiemelt pályán, élvezve Liam és Edward szurkolását (hogy meg tudja csinálni a legnehezebb trükköket). 

-Döntsd el, hogy barátságos vagy ellenséges leszel vele - mondtam halkan. 

-Miért lennék vele ellenséges? - hitetlenkedett, mire védekezőn felhúztam a vállaimat. 

-Én nem...

-Csak felmérem, hogy mennyit tud. Talán közénk fog tartozni - mosolyodott el féloldalasan, amikor Niall a levegőben fordította meg maga alatt a deszkát.

-Úgy beszélsz, mintha mi egy szektához tartoznánk - fintorogtam. Az égnek emelte a tekintetét és látatlanul megcsapta a kezem. -Na!

-Styles.

-Nem. Horan.

-Hogyan? - kapta rám a szemeit, miközben értetlenül ráncolta a homlokát.

-Csak féltestvérek. Nem vették át egymás nevét - magyaráztam, mire bólintott egyet és visszafordult a pálya felé.

-Szóval Niall Horan.

Sziasztok! Nem szoktam részekhez írni, de most szeretnék elétek állítani egy döntést: Legyen a történetben Ziall, vagy inkább ne?
És az egyik díjas bejegyzésben elmondtam, de most is leírom, mert a minap kaptam erről egy kérdést.: Nem lesz szemszögváltás. A történet egyedül Louis szemszögéből olvasható. 
Remélem ez a rész is elnyerte a tetszéseteket^^