Belesüppedtem a babzsákfotelbe, míg Zayn az egyik bőrfotelt ragadta meg és tolta közelebb hozzám. Keresztbe feküdt el rajta, lábait lelógatva a karfáról és a telefonját nyomkodva döntötte a fejét a háttámlának. Egyre kellett idejönnünk a stúdióba, de Z és én előbb érkeztünk. Délelőtt beültünk az Empizzázóba kajálni, aztán hiába próbáltuk deszkázással eltölteni az időt, túl meleg volt és a kedvünk sem állta a folytonos gurulást. Liamet és Edwardot szombat óta nem láttuk és nem is adtak életjelet magukról, ami engem egy kicsit aggasztott. Leléptek a buliból egy szó nélkül, aztán fel se hívnak vagy küldenek egy üzenetet. Nem fogom szóvá tenni, mert jobban belegondolva, akár mi is érdeklődhettünk volna felőlük.

-Szerinted? - az ölembe dobta a telefont. Kíváncsian olvastam el a jegyzetekben megírt szöveget, majd elismerően néztem Z reménykedő arcára.

-Ez nagyon jó! Érdekes, hogy pont azt a szálat fogtad meg, ahol a kapcsolat mindkét tagja fél valamitől - most, hogy ezeket a szavakat kiejtettem, tényleg megdöbbentő, hogy Zayn ilyesmiről írt.

-Ez a dal rólatok szól - vonta meg a vállát, majd kikapta a kezemből a telefonját.

-Tessék? - homlokom ráncolva nyomtam feljebb magam, sikertelenül. A babzsákfotelek átka, hogy hiába akar az ember felkelni belőlük, ezt szinte lehetetlen elérni anélkül, hogy előbb a földre kússz és csak aztán állj fel.

-Rólad és Harryről - biccentett felém Zayn. Hitetlenül szusszantam egyet és inkább nem mocorogtam.

-Nem félünk semmitől - mondtam. Nem értem honnan veszi, hogy bármi probléma lenne a kapcsolatunkban Harryvel. De őszintén érdekel amit gondol, mert úgy ismer, mint a tenyerét, és általában előbb észreveszi rajtam a dolgok változását, mint én magam. Az utóbbi súlyos veszekedésünk (ami csak részéről zajlott le, mert én voltam a sértődött fél) is erről tanúskodik.

-Aha. Akkor miért nem beszéltek már napok óta? És miért viselkedsz furcsán, ha szóba hozzuk őt? - végre letette a telefonját és minden figyelmét nekem szentelte. Széttártam a karjaimat, de mielőtt megszólaltam volna, kelletlenül csettintettem egyet a nyelvemmel.

-Mert táborban van! Nincs térerő - adtam a logikus választ.

-És a második kérdésemre mi a válasz? - előrébb dőlt, idegesítően közel hajolva az arcomhoz.

-Bonyolult, Zayn - sóhajtottam. Kénytelen voltam egyetérteni vele. Tényleg érzékenyebbé válok, ha Harryről van szó.

-Azt látom, hogy totál bele vagy zúgva - mosolyodott el barátságosan, oldva bennem a feszültséget.

-Van erre valami gyógyszer? - kérdeztem fojtott hangon, mire Z hangosan felnevetett és tenyerével párszor megütögette a térdem. Visszadőlt a fotel háttámlájához és hamar komoly arckifejezéssel meredt rám, várva, hogy magyarázatot adjak az elmúlt másfél hónap eseményeire.

-Mitől olyan különleges? - a szemeit forgatta, mikor látta, hogy milyen nehezen szólalok meg magamtól.

-Nem tudom! - feleltem pár perc elteltével. Kiborulva kezdtem hadonászni. -Pont ez az, hogy teljesen átlagos dolgokat csinál. De valahogy ő mégis másmilyenné teszi ezeket a dolgokat, érted?

-Hát...Nem - ingatta a fejét értetlenül. Hosszasan kifújtam a levegőt és tekintetem az ablakra szegezve folytattam.

-Nekem már az is csodálatos és földöntúli, ha mosolyog. Félelmetes, de így van. Tudod, ő nagyon kedves, vicces és érzékeny, de még ez is olyan aranyos benne, hogy néha csak fogom a fejem amiért nem tudok mellette normálisan gondolkozni! Nyitott mindenre, annyira barátságos még a bunkó faszfejekkel is, érted? - mély levegőt vettem. A szemem sarkából apró mozgást láttam, de már csak azért sem szakítottam el pillantásom az üvegről. -És gyönyörű. Kihozza belőlem azt az énemet, amiről nem is tudtam ahogy azt sem, hogy egyáltalán létezik ilyen oldalam! Ez az, ami nektek furcsa. És nekem is. És basszus, Zayn! Harry süketnéma! - nem törődve a babzsákfotel leláncoló működésével, feltápászkodtam és zaklatottan néztem le a barátomra, aki keresztbe tett lábbakkal, ölében egy tollal és papírokkal, láthatóan nagyon koncentráltan figyelt engem.
-Mi a...?

-Ülj vissza, Tomlinson - parancsolta nyugodt hangon. Beszívtam az alsó ajkam, az agyam az utolsó mondatomon kattogott egyfolytában és nem értettem, hogy miért olyan nagy hévvel fejeztem ki a bennem rejlő csalódottságot.
-Én, mint Dr. Malik megállapítottam, hogy te szerelmes vagy. Félreteszem a személyes sértettségem, amiért engem nem vontál be bizonyos dolgokba. Felírok neked egy gyógyszert, ha szeretnél kigyógyulni ebből a borzalmas kórból - felírt valamit a legfelső lapra -De én azt mondom, hogy ezzel együtt lehet élni, sőt, élvezni is lehet a jelenlétét - komolyan a szemembe nézett, aztán az ölembe tette a lapot. -Mondjuk úgy, hogy vele vagy, te segg.

-De... - kezdtem kétségbeesetten, azonban figyelmeztetően felemelte a mutatóujját, elhallgattatva engem.

-Nem is értem, hogy eddig miért nem fogtad meg! Mit csinálsz, ha a táborban valaki lecsapja őt a kezedről? - a szája elé kapta a kezét, mikor észrevette, hogy egyre sápadtabban nézek rá.
-Louis?

-Indulunk Maderába! - újra felküzdöttem magam álló helyzetbe és Zayn ellenkezését figyelmen kívül hagyva siettem az ajtóhoz. Sajnos csak addig jutottam el, mert mikor a kilincsre tettem a kezem, Liam, Edward, Darren és még néhány idegen ember lépett be a terembe. Zayn mellém ugrott és hátrarántva hajolt a fülemhez.

-Nyugi, cimbora. Itt végzünk és indulhatunk! - kérdőn néztem rá, mire bólintott egyet szavait megerősítve. Hálásan öleltem magamhoz őt, a háta mögött észrevéve az értetlenkedő alakokat.

-Mi folyik itt? - köszörülte a torkát Darren.

-Semmi! - mondtam gyorsan, mielőtt Z megszólalhatott volna. Nem feszegették a témát, a menedzserünk mindenkit a kanapéra és fotelekre terelt, kivéve a négy idősebb férfit. Ők mellette álltak meg és úgy méregettek minket, mintha éppen felmérnék a tudásunkat anélkül, hogy egyáltalán megszólalnánk.

-Fiúk, Louis dalszövege a top listán a harmadik helyet érte el, a civil emberek és a szakértők egyaránt, napról napra több szavazatot adnak rá még most is. Az urak azért vannak most itt, hogy felajánljanak nektek egy lehetőséget. Én vagyok a menedzseretek, de egyben barátotok is - ekkor mind bólintottunk, hogy igaza van -, ezért úgy gondoltam, hogy mielőtt aláírom a papírokat, ti is hallgassátok meg a feltételeket - ezzel hátrált egy lépést. Az egyik körszakállas férfi szólalt meg először, rettentően rekedtes hanggal.

-A mai tinédzsereknek az kell, amit a fiatal ember munkája eredményezett. Ez pedig a megértés, a szerelem természetesen és a fájdalom. Manapság ez a téma engedi a legtöbb helyet magába foglalni. Az ajánlatunk nem más, mint egy egyedi album a segítségünkkel - felcsillantak a szemeim. Magam előtt lejátszódott egy jelenet, ahogy rengeteg rajongó tombol a főváros arénájában csak miattunk. Liam úgy döntött, hogy ezt az álombuborékot kegyetlen módon fújja el a fejem felől.

-És mik lennének a feltételek?

-Ne gondoljanak hatalmas dolgokra. Csupán egy névváltoztatást kérünk és néhány szabályt fektetnénk le arra az időre, amíg el nem készül a komplett album - megint megállt. Vajon azt várja, hogy mindenre rákérdezzünk?

-Milyen szabályokat?

-Miért kellene megváltoztatnunk a nevünket? - szóltam közbe.

-Olyan névre van szükségetek, ami megmarad az emberek fejében. A Circles inkább komédiás, mi ugrik be róla először? - kérdezte a kicsivel fiatalabbnak tűnő férfi, szemüveggel az orrán.

-Cirkusz... - motyogta Edward. A férfi rámutatott, majd széttárta a karjait.

-Például.

-A szabályok pedig egyszerűek lennének, tulajdonképpen csak néhány kérést intézünk felétek. Az alkohol és a klubokban történő partik csökkentését. Elvárt a normális megjelenés, de ahogy látom, ezzel nincs probléma. Úgy néztek ki, mint az átlagos fiatalok - mosolyodott el a szakállas fickó.

-Ha felkerül a listára az album, továbbra is támogatni fogunk titeket. Jó lenne, ha minél előbb választ kapnánk - a másik férfi ösztönző tekintetet vetett Darrenre, aki komoly ábrázattal bólintott. Egy kézfogás (a tisztelet kedvéért) után az ajtó bezárult mögöttük.

-Gratulálok, Louis! - Darren elismerően veregette meg a vállam, majd leült Liam mellé. -Mit szóltok? - kérdezte.

-Gondolkozunk rajta - válaszolta Zayn. Egyetértve biccentettünk, mire Darren oldalra billentette a fejét és gondolkozón meredt rám.

-Nagyon nagy lehetőséget kaptatok azzal, hogy felkínálták az egyedi album elkészítését. Úgy meg pláne, hogy ha sikeres lesz a zenétek, ami szerintem száz százalékig biztos, utána is tovább támogatnak titeket. Ez turnét jelent, remélem tudjátok - ezzel felállt és otthagyott minket, hogy nyugodtan elgondolkozhassunk a ránk zúdult választási kényszeren. Mert nincs mese, ezt a döntést nekünk kell meghoznunk.

Miután elmondtam Harrynek, hogy szeretném, ha végre ténylegesen együtt lennénk. Hirtelen Zayn felé fordultam, aki ijedten kapta rám a tekintetét.

-Hova tűntetek szombaton? - kérdezte Edward, egyszer rám, egyszer pedig Zaynre pillantva.

-Inkább ti hova tűntetek? - szólt vissza barátom, mire megrúgtam a lábát. -Mi van már?!

Sértődötten összefontam a mellkasom előtt a karjaimat és szúrós szemekkel néztem rá. Amikor leesett neki, hogy mit ígért, bólintott egyet és felállt mellőlem.

-Holnap a parkban? - kérdeztem a két fiútól, miközben a kezembe vettem a falnak döntött gördeszkámat.

-Ott leszünk!