Anya büszkén mosolygott rám, miközben a nyakkendőmet igazította a megfelelő helyre. A csillogás a szemében nem hagyta, hogy mélyre zuhanjak az önsajnálatomban.

-Nagyon szeretlek, Louis - suttogta. Halványan elmosolyodtam és magamhoz öleltem őt.
Anyu mindig is a csontropogtató öleléséről volt híres. Most sem kímélt, szinte megfulladtam a karjai között, de a világért sem szóltam volna rá, hogy elengedjen. Inkább a vállára hajtottam a fejem és sóhajtozva készítettem fel magam az estére.

-Viszek kulcsot, rendben? - ezzel a markomba fogtam a zároldót és hangos zajt csapva lóbáltam meg az elnyűtt kulcstartót, ujjamra akasztva a karika részét.

-Vigyázz magadra! - utolsó intés, és már kint is voltam a kellemes levegőn.

Hihetetlen, hogy újra lezártam egy szakaszát az életemnek. Tegnap letudtam az utolsó vizsgatárgyat is, a végeredmény számomra aligha fontos. A kettes szint mindenből megvan, apa elvárásainak megfelelve végeztem az iskolával.
Azt mondtam, hogy inkább nem vennék részt a ballagási bálon.

Nos, éppen úton vagyok az alkalomra bérelt autóval Anne háza felé. Ő hívott el engem, valójában fogalmam sincs, miért nem mondtam nemet. Biztos, hogy nem teszek őrültséget ezen az estén, tervemben áll minél hamarabb lelépni. Megvárom, hogy valaki lecsapja a kezemről a barna bombázót, és ha szerencsém van, ő sem akarja majd továbbra is az unott fejemet bámulni.

Élesen beszívtam a levegőt, mikor lelassult az autó, végül pedig leparkolt a hatalmas ház előtt. Vetettem egy pillantást a telefonomra, hátha érkezett olyan üzenet, ami talán ki tud menteni a kínos helyzetekből, de ma még az sem írt, aki amúgy szinte minden nap idegesítően próbált velem kapcsolatba lépni. Hát persze, mindenki a bálban van. Kelletlenül kiszálltam a járműből és szinte vonszoltam magam az ajtóig, amin kopogtatva rögtön hallhattam az izgatott hangokat bentről.

-Louis! Szia! - Mrs. Pots szívélyes mosollyal az arcán fogadott, miközben beinvitált a számomra palotára hajazó házba. Érdeklődve néztem körül, de tekintetem hamar megtalálta a padlón végigfutó, furcsa mintázatot. Kit akarok áltatni? Rohadtul nincs ínyemre a fesztelen szórakozás egy olyan lánnyal, akit nem is ismerek igazán és őszintén, valahogy nem mozgat meg a tény, hogy most mégis lehetőséget kaptam rá. Azt hiszem, ő másképp gondol mindent. Harmadikban szétkürtölte az iskolában, hogy járunk, pedig csak egy tollat kértem tőle kölcsön. Szerintem gondjai vannak, de néha képes a normális viselkedésre, szóval nem olyan veszélyes.

Megint valami ostoba regényben, vagy filmben éreztem magam. Anne a lépcső tetején állt, és most jön az én részem; csillogó szemekkel, elámulva a szépségétől -igen, valahogy így kellene ránéznem. Ehelyett rejtett toporzékolással számoltam a másodperceket, mire végre leért hozzám.

-Gyönyörű vagy - fő a tisztelet, nem igaz? Nem leszek szemétláda.
Anne elpirulva hátratűrte a haját és egy titkos (észrevettem amúgy) mozdulattal jelzett az anyjának, hogy itt az idő a fényképek gyártására. Magamra erőltettem a legjobb mosolyom, miközben átkaroltam Anne derekát. Mire elkészült vagy húsz ugyanolyan fotó, Mr. Pots is feltűnt és egy pohár borral kínált, amit természetesen visszautasítottam, rossz pontot szerezve nála. Vagyis, rossz pontot szereznék, ha a lányával akarnék lenni..

Illedelmes voltam. Kinyitottam előtte az ajtót, válaszoltam minden kérdésére és fogtam a kezét, ahogy ilyenkor azt tenni kell. Már az autóban úgy éreztem, hogy lassan kitépem az összes hajszálam.
Az iskola tornaterme csodálatos volt, azt hiszem ezt az egy okot felhozhatom, ha valaki megkérdezi, hogy minek vagyok itt, ha semmi kedvem nincs hozzá. Amikor az egyik, oldalra állított körasztalnál megláttam Zaynt és a megszokott körét, a torkomban kellemetlen gombóc keletkezett. A néhány nappal ezelőtti álmom jutott eszembe, azonban amikor ő is észrevett, apró jelét sem láttam a gyűlöletnek. Helyette szomorúan pillantott felém, ami adott egy löketet, hogy én tegyem meg az első lépést.

-Menj csak - fejemmel Anne barátnői felé biccentettem. Talán így kibírható lesz ez a pár óra. Ha mindketten a saját baráti körünkben bulizunk, még valami jó is kisülhet belőle. A partnerem egy bájos pillantás kíséretében engedte el a kezem, ezzel megannyi vadász tekintetet magára vonva. Tessék csak, vigyék!

-Te hogyhogy itt vagy? - kérdezte Andrew rögtön, mikor az asztaluk mellé léptem. -Nem úgy volt, hogy nincs kedved eljönni? - szemeimmel megkerestem Anne-t és egy büszkének mondható arckifejezést öltöttem magamra.

-Hogy is mondhattam volna nemet, ha egy olyan lány a partnerem, mint Anne Pots? - szinte élvezettel bámultam ledöbbent arcukat.

Hiába szidtam az égig a csajt, az évfolyam számára ő maradt a cuki, de ugyanakkor nagyon dögös szépség királynő. A meglepettség csupán azért ült most az arcukon, mert annyit felfogtak, hogy egyáltalán nem bírom a csajt.
Hirtelen egy kezet éreztem a vállamon, mire összerezzenve kaptam a tekintetem Zaynre.

-Beszélhetnénk? - nem adott lehetőséget a nemleges válaszra, szinte kirángatott a csendesebb előtérbe.

-Mi van? - kérdeztem ingerülten, lerázva magamról a kezét. Vetett rám egy bánatos pillantást, majd a kétszárnyú ajtóra mutatott.

-Nem kell ezt csinálnod, Louis!

-Mit is? - ráncoltam a homlokom értetlenül. Z idegesen fújta ki a levegőt.

-Nem kell elviselned a csajt, csak mert ezzel bizonyíthatod, hogy férfi vagy - magam elé emeltem a kezem és a fejemet rázva ellenkeztem.

-Zayn...

-Nem! Nem szabadott volna azt mondanom, hülye voltam. Nem gondoltam komolyan, a legjobb haverom vagy és úgy fogadlak el, ahogy te jól érzed magad a bőrödben. Nincs jogom ítélkezni, nekem csak eldurrant az agyam, mérges voltam akkor mindenért és valamiért ezt a feszültséget rajtad vezettem le. Sajnálom! - olyan gyorsan hadart, hogy alig értettem mit mond. Miután elhallgatott még bogoztam a szavakat és mire végre rájöttem, hogy tényleg bocsánatot kért, már halálra vált arccal dőlt felém.

-Oké, felejtsük el! - mondtam. Hatalmasat sóhajtott, tenyerét a mellkasához emelte és megkönnyebbülten elmosolyodott.
-Visszamenjünk, vagy...? - a fejét ingatta miközben az órájára nézett.

-Liamék tíz perc múlva érnek ide, már felesleges lenne visszamenni - felelte vállat vonva. -Megyünk inni.

-És...? - széttárta a karjait, miközben kérdőn nézett rám.

-Nincs és. Megyünk inni. Ennyi.

---

A sörös dobozt szorongatva próbáltam úgy táncolni, hogy ne veszítsek egy cseppet se a kedvenc italomból. Mozgásom lassú volt, valójában táncnak sem nevezhető, mert össze-vissza dülöngéltem, de ez a folyamatosan ugráló emberek között aligha tűnt ki. Még észnél voltam, nagyon a határon, de meg tudtam mondani, hogy ki vagyok és honnan jöttem. Ez még nem a legalja...

-Tomlinson! - Edward átkarolt, miközben átnyújtotta a fura színű folyadékot és kivette a kezemből a hőn áhított sörömet.

-Hé! - morogva készültem akár véremet is adni a keserű alkoholért, valamiért azonban két perc múlva már elégedetten kortyolgattam az újonnan kapott pohárból.

-Nincs több suli! - kiáltotta Liam, mikor mellénk vergődte magát. Ő se volt már a toppon, csillogó szemei elárulták, hát még a széles vigyora, ami akkor is ott volt az arcán, mikor egy lány felpofozta őt, mert megfogta a mellét. Na, ő már menthetetlen ezen az estén.
Én meg szín józan.

-Hol van Zayn? - kérdeztem. Edward felemelte a kezeit jelezve, hogy ő nem tudja, Liam pedig látszólag készült belefulladni az italába.
-Megkeresem! - kiáltottam.

-Jó, mondd meg neki, hogy a szekrényébe rejtettem anyám melltartóját! - Liam csuklott egyet és felemelte a poharát arra várva, hogy valaki koccintson vele.

-Mi van? - röhögtem fel, mikor felfogtam a szavait. Nem normális.

Párszor megbotlottam a saját lábamban, míg végigjártam a különálló folyosót. Zayn nevét ismételgettem, de nem találtam lehetségesnek, hogy meghallja a hangom. Elbotorkáltam a mosdóig, ahova olyan nagy lendülettel akartam belépni, hogy mikor a zárt ajtó fogadott, a fejem hatalmasat koppant a falon.

-Bassza meg! - nyögtem fájdalmasan. A homlokomat nyomogattam, majd mikor lejátszódott előttem az előző öt perc, harsány nevetésbe kezdtem. Komolyan visszapattantam a falról?
Nem szórakozhattam sokáig magamon, mert az ajtó kinyílt és Zayn arca bukkant fel mögötte.
-ZAAAYN! Hát téged kereslek! - visítottam elváltoztatott hangon.

Barna bőrű barátom méregetett egy darabig, majd tőle szokatlan mosolyra húzta a száját.

-Gyere! - kilépett hozzám, megragadta a karom és felhúzott a földről, aztán betaszigált a mosdóba és visszazárta az ajtót.
-Szórakozzunk! - suttogta, mikor értetlenül néztem rá, majd a hátam mögé mutatott. Kíváncsian megfordultam, ezzel együtt pedig Zayn előrébb lökött. A hatalmas tükör elé helyezett pulton, amiken amúgy a mosdótálak voltak, egy szőke lány feküdt. A ruhája oldalra lógott elszakadva. Hirtelen felemelte a fejét és beharapta a száját, miközben széttárta a lábait.

-Helló! - nyögtem kajánul elvigyorodva. Zaynnel összekacsintottunk és egyszerre mozdultunk a lány felé.