Mosolyogva tessékeltem arrébb az utamba álló, táncoló alakokat. Ismeretlenek voltak számomra, de ez érdekelt a legkevésbé ezen az estén. Talán a hatodik pohár italt védtem a kezemben, magasba tartva a tömegben. A zene üvöltött, a saját gondolataimat nem hallottam, ezért átadva magam a dallamnak, megpróbáltam helyesen énekelni a szöveget. A barátaimat kerestem a tekintetemmel, mivel biztos voltam benne, hogy nélkülük nem ugranék bele az éjszaka zajába. Forogtam egy darabig, időközben kicserélődött a poharam tartalma és most egy narancs színű italt kortyolgattam. Már éppen kezdtem volna feladni a keresést és eldöntöttem, hogy hagyom a francba és hazamegyek, mikor Liam vigyorgó képe tűnt fel az egyik boxból. Végre!

Ahogy közeledtem, lassan mindenki felém nézett és hiába lötyögött a kezükben az alkohol, a tekintetük megkövült -megállásra kényszerítve engem. Értetlenül viseltem magamon Edward szomorú, Liam szörnyülködő és Zayn égető tekintetét. Az utóbbi semmi mást nem sugallt felém, csak a tiszta gyűlöletet. Mintha csak ez az egy érzelem lenne, amit kiváltok belőle. Rosszul éreztem magam és már nem is akartam odamenni hozzájuk, jobbnak láttam, ha most rögtön elhúzok onnan. Ezzel a szándékkal fordultam meg, azonban ekkor egy erős, hangosan csattanó pofon tántorított vissza. Az arcom lángolt, a zene fokozatosan halkult, de a fülemben pulzáló dübörgés nem akart elmúlni.

-Mi a szar?! - kiáltottam hitetlenül. Niall dühösen meredt rám és újra felemelte a karját, hogy folytassa, amit elkezdett. Egy hang mögülem, talán a segítségemre sietett.

-Niall, hagyd - Zayn irritálóan nyugodt volt. Nem tudhattam, hogy mit gondol, hiszen semmi mást nem engedett a hangjába szövődni. Kifejezéstelen volt, de ahogy hátrapillantottam rá, a gyűlölet még mindig a szemeiben perzselt.

Nem értettem a szőkeség haragját, egészen addig, amíg meg nem hallottam az oldalról érkező, fojtott nyöszörgést. Szorosan lehunytam a szemeimet, nem, ez nem lehet!

-Harry... - suttogtam magam elé. Felé fordultam, hiába akartam eltűnni a Föld felszínéről most rögtön, nem maradhattam válaszok nélkül. A göndör hajú angyal könnyes szemekkel nézett rám, arcán pár nedves csík húzódott; rémálmaim egyike látszott megvalósulni ezekben a percekben. Nem tétováztam, két lépéssel átszeltem a távolságot kettőnk között, de mielőtt hozzáérhettem volna, hirtelen hátat fordított nekem.

Olyan érzés kerített hatalmába, amilyen eddigi éveim során még soha. Elkövettem megannyi bűnt, amikért feszült a mellkasom a bűntudattól, de most éppen felrobbanni készült az őt ért fájdalomtól.
Harry hátán, a ruhájára tűzve egy fehér lap lógott, hatalmas betűkkel felírva rá: DEFEKTES .

A szemeim kipattantak, fénysebességgel ültem fel az ágyamban. Levegő után kapkodva szorítottam az egyik kezem a mellkasomra, miközben igyekeztem felfogni, hogy csak álmodtam. Kézfejemmel töröltem meg verejtékes homlokom és lerúgtam magamról a takarót. A telefonom villogott az éjjeliszekrényen, hunyorogva oldottam fel a kijelzőt, miközben visszadőltem a párnára. Hajnali öt óra, biztos, hogy nem fogom megpróbálni a visszaalvást. Ásítozva dörzsöltem meg a szemeimet, majd Harry felugró képére nyomtam.
Az van beállítva, amit az első tervezett találkozásunk előtt elküldött. Édes mosolyát percekig néztem, aztán a chat-ablakra léptem. Legnagyobb döbbenetemre, éppen elérhető volt.

Harry? -Én

Talán ő se tud aludni. Vagy csak bekapcsolva hagyta a telefonját.

Nahát, miért vagy fent ilyen korán???:o -Harry

Felkeltem és az ablakhoz léptem, hogy szélesre tárva friss levegőt engedjek a szobába. A takarót összehajtottam és az ágyra terítettem, majd a párnámat feljebb nyomva feküdtem vissza.

Rosszat álmodtam.:( Te? -Én

Nemrég értünk haza Rose néniéktől ¬.¬ -Harry

???? -Én

Anyáék délben indulnak a reptérre. Ausztráliába mennek valami meló miatt.>< -Harry

Nem is mondtad:o -Én

Nem befolyásolnak semmit:D -Harry

Az unokahúgod örült a macsesznak? -Én

Imádja. Képzeld, Tommonak nevezte el!:p -Harry

Mi van?! -Én

Meglátta a telefonomban a neved. Megtetszett neki:ppp -Harry

Szóval Tommonak vagyok beírva a telefonodban?;)) -Én

Látod.;) -Harry

Pedig jobban örülnék, ha mondjuk az lenne a nevem, hogy Mester.:* -Én

Ne álmodozz. -Harry

Aucs!>< -Én

Megyek, alszom egy kicsit:) -Harry

Harry -Én

??? -Harry

HARRY -Én

Mi van??? -Harry

HARRYYYYYYYYYYYYY -Én

MIT AKARSZ?! -Harry

Mondtam, hogy rosszat álmodtam... -Én

Louis, nem. -Harry

Légysziiiiiiiii:(( -Én

Neeeeeeeeem! -Harry

Kérlek:( Nem tudok visszaaludni:( -Én

Szia, Louis:) -Harry

NE!!!!! -Én

.... -Harry

Hétfőn elmész és nem láthatlak egy hétig...Kérlek:((( -Én

Najó... -Harry

Tényleg?*o* -Én

Húsz perc. -Harry

Még vagy hatszor elolvastam az utolsó felém intézett üzenetét, mire ténylegesen felfogtam, hogy idejön, ráadásul mindjárt. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar rá tudom venni, de úgy tűnik nem csak én akartam ezt az egészet. Valamelyest megnyugtatott a tény, hogy így nem másfél, hanem egy hét két napot kell nélküle eltöltenem.
Megőrültem...

Felpattantam az ágyról és kicserélve az ágyneműt rontottam be a fürdőbe, persze mindezt néma csendben, nehogy anyáék felébredjenek a kis hajnali akciónkra Harryvel. Az izzadságszagú lepedőt és ágyneműt benyomkodtam a szennyes tartóba és gyorsan le is zuhanyoztam. Kellemes meleg vízzel, hiszen nem akartam felébredni még ennél is jobban, sőt. A meleg pára fejemet ütötte és hirtelen olyan álmos és bódult lettem, hogy legszívesebben ott helyben elaludtam volna. Azonban erőt véve magamon kiléptem a zuhanytálcából és felöltözve, lábujjhegyen siettem le a lépcsőn. Az ajtót kinyitottam, habár Harry még sehol nem volt, azért nem lenne jó, ha hangosan kopogna, vagy még rosszabb; csengetne.

Laposakat pislogva figyeltem az ébredő utcát, Margaret néni vörös autója kiállt a szomszédos ház elől és csigalassúsággal indult az útjára. Hát, egy unalmas virágos boltba én se szívesen mennék. Főleg nem ilyen korán. Ezekben az órákban vajon milyen munkát talál abban a kicsi üzletben? Háromnegyed hat lesz nemsokára, reggeli nyomottságomban kiszámoltam, hogyha hatkor alszom el, akkor is lesz négy órám a pihenésre, ugyanis a nyelvvizsgára csak tizenegyre kell beérnem. Délelőtt elmentünk volna a srácokkal deszkázni, de a tegnapi után rám ne számítsanak. Nem fogok úgy tenni, mintha nem történt volna semmi.
Eszembe jutott egy szólás, miszerint ha Isten ad valamit, akkor el is vesz valami mást. Remélem nem egy ostoba romantikus könyvbe csöppentem, ahol a főszereplő elveszíti a barátait, hogy együtt lehessen azzal, akit kedvel. Nem mintha olvasnék romantikus könyveket...

Felsóhajtottam, mikor végre feltűnt az ismerős arc az út másik oldalán. Kezeit a zsebében tartva rohant át az úttesten, habár egy autó sem jött erre éppen. Amikor ideért, megkönnyebbülten húztam magamhoz, hogy végre átölelhessem. Nem találkoztunk régen, de az álmom annyira felkavart, hogy szükségem volt egy biztos pontra, jelen esetben Harryre. Megfogtam a kezét és hangtalanul zártam vissza az ajtót, majd ugyanezzel a hallgatással mentünk fel a szobámba. Harry levette a túlzottan nagy pulóverét, miután kitette a zsebéből a telefonját és a földre dobta a kinyúlt ruhát. Kérdőn fordult felém, mire az ágyra mutattam, de előtte kíváncsian magam felé fordítottam.

-Mit szóltak otthon, hogy ilyenkor jöttél át hozzám? - kérdeztem, mire fél perc múlva elém került a telefonja.

Niall bedobta a szunyát, anyáék meg pakolnak. Senki nem vette észre, hogy leléptem.

-Nem lesz ebből baj? - aggodalmaskodtam. Harry megforgatta a szemeit, majd elnyúlt az ágyon és várakozva tekintett fel rám. Végül is, ha ő nem idegeskedik, én miért tenném?

Mellé ugrottam és az oldalamra fordulva pásztáztam az arcát. Ő is így tett, kényelmesen elhelyezkedett és a párna alá tette a kezeit. Megmagyarázhatatlan nyugodtság lett úrrá rajtam most, hogy itt van. Zayn gyűlöletet árasztó tekintete, Niall dühös arckifejezése és Harry könnyáztatta szemei egy pillanat alatt halványultak el a fejemben. Készen álltam belépni újra az álomvilágba, valami jobbra, szebbre számítva.