A pizzás doboz üresen hevert a kanapé kis rése alatt, az üdítős flakon pedig szintén, kiszáradva gurult el messzire, egészen a falig. Harry és én betakarózva merültünk el a Bates motel tizedik részében, megfeledkezve az időről. Mostanra teljesen besötétedett és a villámok félelmetes fényhatással igyekeztek kilökni minket a kényelemből.
Időközben egy párnát nyomtam a fejem mögé, majd mikor ezt Harry látta, ugyanígy cselekedett. Nyilván neki nem volt olyan kényelmes, mint nekem, mert két perccel később már a vállamon pihentette a fejét, az én legnagyobb örömömre. Részről részre egyre közelebb helyezkedtünk egymáshoz, most pedig éppen a hasamon fekvő kezét piszkáltam azon gondolkozva, hogy vajon mit szeret Normanben. Állítása szerint a srác miatt nézi a sorozatot, nem úgy mint én. Csak mert én inkább a tartalmára vagyok ráakadva és felőlem aztán bárki más játszhatná Norman Bates-t, engem nem az érdekelne. Felnyúltam, hogy a göndör tincsekbe fúrjam az ujjaimat, és csak akkor eszméltem fel, hogy mit is teszek pontosan, mikor Harry álmos szemekkel nézett fel rám.

-Szeretnél aludni? - kérdeztem zavartan mosolyogva. Bólintott egyet, így felálltam és a villanykapcsolóhoz mentem, hogy nagyobb fényt eresszek a nappalira, azonban azzal a lendülettel, hogy felvillant a rövid fénycsóva, rögtön el is sötétült minden. Ezt követően egy hatalmas mennydörgés rázta meg az eget, káromkodva tisztáztam magamban, hogy elment az áram. Pár percig ott álltam a falnál és vártam, hátha hamar visszanyerjük a fényforrást, de ekkor egy hang ütötte meg a fülem. Szabálytalan zihálás és halk nyöszörgés, majd mocorgás a kanapé felől.

-Picsába! - kezeimet oldalra téve lépkedtem óvatosan vissza Harryhez, egyszer belerúgva a félretolt üvegasztalba. A kanapéra térdelve nyújtózkodtam előre és mikor beleakadt a kezem Harry lábába, odakúsztam mellé. A kezei remegtek és még mindig alig kapott levegőt. Bizonyára megijedt, amit őszintén szólva, nem csodálok. Nem hall semmit, és most látni se láthat, nem is akarok belegondolni, mennyire félhet. Átöleltem és úgy helyezkedtem, hogy kényelmesen üljön az ölemben. A hátát simogattam, hogy egy kicsit megnyugodjon. Azt akartam, hogy biztonságban érezze magát a karjaimban. Hogy megbízzon bennem. De őszintén, fogalmam sem volt mit kell tenni egy ilyen helyzetben. Az agyam sebesen kutatott megoldások után, és amikor egy villám egészen két másodpercig fehér fényt engedett ránk, megvilágosulva dőltem egy kicsit oldalra, továbbra is tartva Harry reszkető testét.

Amint megtaláltam a kanapé résébe esett telefonom, bekapcsolva tettem az arcunk közé.
-Harry... - suttogtam. A sötétség és a csend nem engedett hangosabbnak lennem, de valahogy mégis az arca miatt fúlt el a hangom. Sírhatnékom támadt könnyes szemeiben látva a kétségbeesést és rettegést.
-Hé...Minden rendben. Csak elment az áram - mondtam úgy fordítva a telefont, hogy jól lássa a számat és megértse, amit mondok.
Most hallottam először a hangját, amire nagyon kíváncsi voltam egyébként, de jelen helyzetben azt kívántam, bárcsak elhallgatna. Nem akartam hallani keserves nyöszörgését. Felemeltem a kezem és az arcára simítva ujjaimat igyekeztem teljesen magamra vonni a figyelmét. Tudnom kellett volna, hogy fél a sötétben, fel kellett volna készülnöm rá és előkeresni az összes elemlámpát erre az esetre. Ehelyett most itt vacakolok a telefonom gyenge kijelzőfényével.

-Nem kell félned, tudod? Itt vagyok, semmi rossz nem történhet veled - hátratűrtem a haját. Lassan bólintott, de továbbra is a számat nézte és azt hittem arra vár, hogy mondjak még valamit.
-Har... - elállt a szavam, mikor beharapta az alsó ajkát. Ráfókuszáltam és elvettem a telefonom az arcunk elől, majd lekapcsoltam a fényét. Talán őrültséget teszek, de nem hagytam elég időt Harrynek arra, hogy újra pánikolni kezdjen. A hajában lévő kezemmel közelebb húztam magamhoz a fejét és megcsókoltam. Édes ajkai bizsergést idéztek elő a gyomromban, bódultan kaptam utánuk, mikor Harry hátrébb mozdult. A kezem lecsúszott a tarkójára, mire úgy éreztem, ő is felengedett. Mocorogni kezdtem, mikor kissé oldalra billentette a fejét és az ajkai elnyíltak, szabad utat biztosítva nekem. Nyelvemmel táncra hívtam az övét, miután bebarangoltam az egész száját többet és többet ízlelve belőle. Karjait a nyakam köré fonta miközben felemelkedett rajtam, arra kényszerítve, hogy hátradöntsem a fejem a kanapé kipárnázott háttámlájára. Szabad kezem becsúsztattam a pólója alá, libabőrt váltva ki belőle. Hirtelen elszakadt tőlem és, mivel nem láthattam az arcát, csak a szabálytalan légvételei csapódtak vissza az arcomra. Én is hasonló állapotban voltam, a szívem ötszázzal dübörgött a mellkasomban és kemény erőfeszítésbe telt visszatérni a valóságba. Harry visszaereszkedett az ölemre, majd a vállamra hajtotta a fejét, míg kezeit benyomta a hátam és a kanapé közé.
Nyakamon éreztem halk szuszogását, miközben elrendezte a lábait a derekam körül, ezt követően pedig rám telepedett a nyugtató csend, csupán az eső zörejét hallhattam tompán, ha nagyon rákoncentráltam.

Kevesebb, mint tíz perc múlva visszajött az áram, a villany sárgás fényt borított ránk és a sorozat is folytatódott a tévében. Harry felkapta a fejét és elvörösödve nézett rám, mire nyomtam egy puszit a szája sarkába és elmosolyodtam.

-Menjünk aludni - egyetértve bólintott. Előre engedtem és ameddig ő zuhanyozott, addig én megágyaztam és elpakoltam a nappaliban. Az az igazság, hogy eszembe se jutott, hogy ne velem aludjon. Másnál biztosan elővettem volna a matracot és a földre parancsoltam volna, de...Harryről beszélünk. Nem hiszem, hogy a kanapén akarna aludni, miután majdnem felfaltuk egymást az áramszünetben. Összeszedtem magamnak egy pólót és alsót, majd kilincset váltottunk Harryvel. A szokottnál gyorsabban zuhanyoztam le, de még így is úgy tűnt, hogy túl sokat kellett rám várni. Harry a telefonját nyomkodta és betakarózva ült az ágy jobb oldalán. Csak akkor figyelt fel, mikor mellé másztam és egy pillantást vetettem a kijelzőre, hogy megtudjam, mennyi az idő. Már bőven elmúlt éjfél, sőt. Az óra lassan a ketteshez ért. Elrendeztem magunk mögött a párnákat, majd felkeltem és résnyire nyitottam a szobám ajtaját, felkapcsolva a folyosói villanyt, ezzel a lendülettel pedig homályt teremtve a szobámra. Ahogy az ágyamban fekvő fiúra néztem, idegen érzés kezdte marni a torkom. Ha lehet, mától minden este ezzel az érzéssel szeretnék lefeküdni aludni. Leültem, majd éppen készültem felvenni a tökéletes fekvő pozíciómat, mikor Harry az arcom elé emelte a telefonját.

Csókolózunk?

Szélesen elmosolyodva pillantottam le rá, aztán oldalasan elfeküdve támaszkodtam a könyökömre, hogy kényelmesen felé tudjak hajolni és addig tudjam becézni az ajkait, ameddig el nem ér minket az álmosság utolsó szava.

---

-Elmehetnénk az Empizzázóba. Ettél már ott? - érdeklődtem, miközben elé tettem a telefonját, amin kivittem a Sea Hero utolsó szintjét is. Azon gondolkoztunk, hogy mit ebédeljünk. Már mindketten éhesek voltunk, hiszen nemrég ébredtünk. Mosolyogva képzeltem magam elé párnától mintás arcát és álmosságtól összeragadt szemeit, a nem is olyan régi emlékképet felidézve pedig úgy éreztem, hogy én ezentúl minden reggel mellette akarok ébredni.

Ma nem csókolóztunk, és úgy ébredtem, hogy Harry az ágy szélére kicsúszva alszik. Nem tudtam, hogyan hozzam fel a tegnapot. Ugyanúgy viselkedünk, mint az áramszünet előtt, ami engem egy kicsit zavar. És azt hiszem, őt is.
Azonban van egy tervem, amit nem fogok csak úgy eldobni, bármennyire vágyom arra, hogy rögtön a karjaimba kapjam Harryt és addig szeressem, ameddig bírom elég szusszal (és még azután is). A fejemben már körvonalazódott az egész, hogy miképpen fogom megkérni, hogy legyen a kedvesem. Talán nem kéne ennek akkora teret fordítanom. Valószínűleg más csak elé állna és megkérné rá, de én nem vagyok más. Különleges módon akarom, hogy az enyém legyen. Valamint vannak dolgok, amiket még meg kell tudnom róla. A tegnap este ráébresztett arra, hogy én még csak egy töredék részét ismerem a gyenge oldalának. Ismerni akarom őt, teljes mértékben és azt hiszem, ehhez idő kell.

Meglengette a kezét az arcom előtt, vissza rángatva a gondolataim közül.
-Akkor? - kérdeztem újra, mire talán már sokadjára, de rábólintott az ötletemre.