Írtam egy sms-t anyának, hogy jöjjön el értem a stúdióhoz, mert egyszerűen még a metróig eljutni is életveszélyes lenne. Tegnap este elkezdett szakadni az eső és azóta meg sem állt, sőt, még villámok és égrengések is társultak a barátságtalan időjáráshoz. Párszor megzavartak minket a bombákra hasonlító hangok, így sokkal lassabban haladtunk, mint azt elterveztük. Mindenek felett, jobb volt a hangulat, teljesen érezhető a leszállt nyugodtság most, hogy beszéltem Zaynnel. Amikor lehuppantam a kanapéra és magamhoz vettem egy üveg vizet, felhoztam a számunkra kényes témát. Elővettem a lapot, majd az asztal közepére tettem, hogy mind el tudják olvasni a szöveget.

-Arra gondoltam, hogy kipróbálhatnánk valami újat...Valami ilyet - mutattam zavartan a papírra. Darren közelebb lépett és jobban szemügyre vette az irományt. Eközben Liam és Edward felháborodva estek nekem.

-Megbeszéltük, Louis! - morgott Ed, nyíltan kimutatva a nemtetszését. A véleményét Liam is osztotta, értetlenül fordult szembe velem.

-Nem írunk üres szavakat olyan dolgokról, amikről nem is tudunk igazán.

-Csakhogy ezek egyáltalán nem üres szavak, Liam - szólt közbe Zayn, mire meglepődve kaptam rá a tekintetem. Elmosolyodott jelezve, hogy mellettem áll.

-Lemaradtunk valamiről? Időközben egymásba szerettetek? - vonta össze a szemöldökét Edward. Z-vel egyszerre röhögtünk fel és vártuk, hogy a két jómadár is csatlakozzon, azonban úgy tűnt, ők nagyon is komolyan gondolták ezt a kérdést.

-Louist behálózták - sóhajtotta Zayn. Nem hallottam semmiféle neheztelést a hangjában, így egyetlen bizalmasomként közelebb csúsztam hozzá.

-Valójában, Z hálózott be!- legyintettem egyet észrevéve, hogy végre a két fiú is engedékenyen felnevetett.

-Szerintem ez jó ötlet - szólalt meg Darren, még mindig a lapot tartva a kezében. Reménnyel telve felnéztem rá, mire folytatta: -Valamilyen szinten látszik, hogy nem csak menetelsz előre, mindent felborítva magad körül. Igényes munka, szerzünk hozzá zenét és feldobjuk a rajongóknak. Aztán majd eldől, hogy mit szólnak hozzá.

-Szóval mi is írhatunk az ágyunkkal való kapcsolatunkról? - lengette meg a kezét a levegőben Liam. Darren jót szórakozva rajtunk megveregette a vállam, majd magunkra hagyott minket.

---

Elküldöm érted a limuzinomat -Én

Louis, neked nincs is limuzinod>< -Harry

De szerzek egyet gyorsan.:p -Én

Sofőrrel?:o -Harry

Nem, magától fog odagurulni eléd. -_-" -Én

Ne légy szemtelen. -Harry

Nem vagyok az. Nekem kettő is van!:p -Én

Mi?- Harry

Szemem -Én

Ez nagyon gyenge volt... -Harry

Ne szólj le!:((( -Én

Szólj inkább a viharnak, hogy álljon le.:(( -Harry

Lehet, ha rászólok, belém ereszt egy villámot!:OO -Én

Túléled.. -Harry

HAROOOOOOLD!>< -Én

Megkérem Niallt, hogy vigyen el. -Harry

Hova?:O -Én

Hozzád..-_-" -Harry

Ne légy szemtelen. -Én

Most nem is voltam az:O -Harry

Csipkedd magad, anyámék már elmentek^^ -Én

Ezt a csajok szokták használni.. -Harry

Mit?? -Én

"^^" -Harry

Emlékeztetnélek rá, hogy múltkor te is ezt írtad.:p -Én

Nekem szabad:p ^^ -Harry

Gyere máááár!:( -Én

Figyu, ott aludhatok?- Harry

*OOOO* -Én

Perverz. -Harry

Nem gondoltam semmi rosszra;) -Én

Na persze. Húsz perc múlva ott leszek, légy készenlétben! -Harry

Rád mindig kész vagyok*o* -Én

Louuuuuiiiiiiiiissss>< -Harry

Na mivan, jössz már???:D -Én

Norman Bates miatt megyek csak. -Harry

Lol. Miattam jössz. -Én

Najó, igazad van... Léptem!:p -Harry

Siess!;) -Én

Vigyorogva csaptam a homlokomra a tenyeremmel. Menthetetlen vagyok. Felugrottam a kényelmes kanapéról és a konyhába siettem. Bedobtam a mikróba egy zacskó pattogtatni való kukoricát és bevittem a nappaliba vagy három üveg üdítőitalt. A tévét is beüzemeltem, rácsatlakoztam az internetre és kikerestem a Bates motel első évadjának harmadik részét, feliratosan. Az első kettőt a parkban néztünk meg pár napja a telefonomon és annyira megfogott minket a történet, hogy eldöntöttük, ezt együtt fogjuk végignézni. Az órára nézve megállapítottam, hogy minden csupán öt percet vett igénybe, és mivel még csak fél hat volt, nyugodt szívvel hívtam fel anyát.

-Baj van? - kérdezte aggódva, köszönés nélkül. Megforgattam a szemeimet és kinyitottam a konyhaszekrény semleges ajtaját, kutakodva a beszórt papírok között.

-Nincs. Hol van a pizzázó szórólapja? Az kellene, ahonnan legutóbb rendeltetek - rohadt finom pizzát készítenek ott. Két héttel ezelőtt belekóstolhattam az egyik fajtába, de mivel az egész család védi a hasát, és nekem nem rendeltek anyáék, tényleg csak egy falatot tudtam elkapni apa adagjából.

-Jó kérdés! Nézted már a papírosban? - szerinte vagyok annyira hülye, hogy pont ott ne nézzem?

-Aha, de itt nincs - feleltem csalódottan.

-Akkor nézd meg a cipős szekrényen. Mintha oda tettük volna, miután átvettük a rendelést... - tettem, amit mondott. A kétségbeesés meredek sziklája széléről sikeresen visszaestem, valóban a szekrényen lapult a színes lap.

-Király! - meg is lengettem magam előtt, hogy biztosra menjek. -Mikor jöttök? - érdeklődtem.

-Mikor menjünk? - kérdezte nagyot sóhajtva. Széles vigyorra húzódott a szám, miközben elterültem az immáron kihúzott kanapén.

-Imádlak, anya!

---

Izgatottan ugrottam az ajtóhoz, mikor csengettek, egymás után többször. Még ki se nyitottam rendesen, Harry máris beslisszolt rajta és vacogva húzta le a fejéről a dzsekijét. Gondolom erre a rövid távra csak azt használta fel az eső ellen. Visszazártam a bejárati ajtót és figyeltem, ahogy Harry körbenéz az előtérben, aztán hirtelen felém fordult és megölelt. Kuncogva húzódtam el tőle, mivel magával hozta sajnos a kinti hideget is.

-Neked is szia! - felakasztottam a ledobott ruháját és utána mentem, de ő ekkor már a kanapén feküdt és a hatalmas tál pattogatott kukoricát falta. Örülök, hogy ennyire otthonosan érzi magát itt, holott most jár nálam először. Mellé ültem és elé raktam a pizzázó szórólapját, mire kérdőn fordult felém.
-Vacsorázhatnánk - egyetértve bólogatott és úgy helyezkedett, hogy én is tökéletesen rálássak a választékra. Ráérősen olvasgatott, aztán rábökött arra, amit magamnak is rendelni akartam.
Ameddig telefonáltam, Harry felfedező útra ment a házban. Valójában ő nagyon csendes, úgy értem, képes úgy a hátam mögé lopakodni, hogy néma csend vesz minket körül és még csak meg sem erőlteti magát, de közben rám hozza a frászt. Most se hallottam, merre megy, hiába szokott alattam nyekeregni a lépcső. Ő valahogy a tudtán kívül megoldja, hogy mozgásában is néma legyen.

Azt hiszem, megnézett mindent, mert öt perccel később a laptopommal együtt tért vissza hozzám.

-Mit csinálsz? - kérdeztem hiába, mert nem figyelt rám. Valamit írt a billentyűzeten, majd felém fordította a készüléket.
-Ezek macskák - bólintottam, mire Harry egy "Na nem mondod?!" gúnyos arckifejezést vetett rám. Egy állatkereskedés weboldalára kattintott, azon belül is a macskák ikonra. -Szereted a cicákat? - kérdeztem. Az égnek emelte a tekintetét. -Jó, jó! Nem kérdezek hülyeségeket! - nevettem.
Végül kiderült, hogy csak a segítségemet kérte, mert egy kiscicát akar venni az unokahúgának születésnapjára. Nem értettem, hogy ehhez minek van rám szükség, de amikor Harry elragadtatva, csillogó szemeket meresztve mutatott rá szinte az összes képre bevallottam magamnak, hogy valószínűleg mindet felvásárolná és csak egyet adna az unokahúgának, a többit megtartaná. Nem is tudtam, hogy ennyire rajong ezekért az állatokért.

Rákattintottam egy szerintem helyes pofájú cicára és reménykedve néztem Harryre. -Szerinted a macska mellé az autót is odaadják? - kérdeztem. A képen az állat számomra csak egy másodrangú szereplő volt. Jobban felkeltette a figyelmem a háttérben parkoló, csodaszép Volkswagen autó.

Inkább Range Rover.

Mutatta felém a telefonját, amin a "Jegyzetek" ikon volt megnyitva.

-Az se rossz - értettem vele egyet. Az ajtóhoz siettem, mikor csengettek. Szegény srác, a kabátjával védte a pizzánkat, így ő elázott. Szerintem a következő napokban számíthat a barátságos náthára és tüdőgyulladásra. Kifizettem a rendelést, majd megremegve a hidegtől mentem vissza Harryhez.
-Miért lett ilyen pocsék az idő...? - sóhajtottam. Letettem középre a dobozt, majd gyorsan felfutottam a szobámba, hogy levigyek egy melegebb takarót.
-Na? Indíthatom? - kérdeztem a kezembe véve a távirányítót, majd miután Harry bólintott, kényelmesen elhelyezkedtem és elindítva a sorozatrészt nyúltam egy szelet pizzáért.