Halkan zihálva nyújtózom el Taehyungon, kinek tagja szépen lassan kicsusszan belőlem így szabad utat adva az élvezetének, mely azonnal elkezd belőlem kifolyni, de nem igazán zavartatva magunkat, fekszünk továbbra is összebújva. Ez volt az első együttlétünk a Hoseokkal történtek után és az igazat megvallva nincs okom panaszkodni, ahogy az ujjaival a felhevült kissé érzékeny bőrömet kényeztette, és közben az ajkaival a tagomon munkálkodott teljesen elcsavarta az eszemet az utána történtek pedig már csak foszlányokban maradtak meg, a nyögések, az izzadság szag, ahogy fogaimat a puha bőrébe mélyesztem és ahogy a testünk egybe forr. Nagyot sóhajtok, melyre az alattam lévő fel is figyel, de szavakkal nem reagálja le a tettemet csak körém fonva izmos karjait, szorosan magához ölelve adja tudtomra, hogy ha bármi bajom lenne szívesen meghallgat, de egy árva szót sem szóltam. Nem volt bajom, most nem, jelen pillanatban a másik képes volt annyira boldoggá tenni, hogy a szavak a tettek mellet most igazán eltörpültek volna. Nem igazán tudom magam kifejezni, sohasem ment valami jól valahogy mindig sértődés vagy veszekedés lett a dolog vége, ugyanígy volt ez amikor a fiút véletlen egy nagyon illettlen szóval ajándékoztam meg, viszont amikor ma a vízben egymáshoz simulva csókolóztunk illetve az forró együttlétünk során minden erőmmel azon voltam, hogy éreztessem a másikkal mit is érzek pontosan...
- Haza kéne menned - hallom meg Tae mély rekedtes hangját. - Nem szeretném, ha apukád aggódna érted és nekem is még van némi elintézni valóm.
Csalódottan pillantok fel rá, a szavai hallattán, nem igazán arra számítottam, hogy ez lesz az éjszakánk folytatása, de nem szeretném, ha az ellenkezésemmel lenne elrontva a dolog, ha azt mondja dolga van minden bizonnyal fontos lehet amiért így döntött, azonban ilyen könnyen sem szeretném engedni a dolgot, végtére is nem holmi ágyas vagyok, hogy a történtek után csak úgy haza küldjön.
-Tudod, hogy beszeretnék lépni hozzátok, tisztában vagyok vele, hogy ezerszer elmondtad mennyire veszélyes ez az egész, és hogy nem játék, de nem érdekel. Teljesen az életed része szeretnék lenni még, ha ez csak egy futó kaland is. - Elhúzott ajkakkal várom szavaimra a reakcióját, de amikor hosszú percek múltán sem kapok választ, helyette pedig inkább maga mellé fektetve ül fel az ágyban, ezzel elérve, hogy a vékony takaró, mely eddig a testünket fedte az ölébe hulljon, megingatva a fejemet ülök fel én is majd magamra veszem a földön heverő vastag pulcsiját. Legalább egy, a döntésére utaló kis jelzést is adhatott volna ahelyett, amit most csinált. Kimászok az ágyból, megkeresem a még kissé vizes alsómat mely a másik hevessége közben egy picit elszakadt majd Taehyungnak háttal állva magamra véve az anyagot, minden erőmmel azon vagyok, hogy leplezzem a bennem tomboló érzések kavalkádját, melyek szégyen nélkül mutatkoznának meg az arcomon, nem szeretném, ha a fiú tisztában lenne azzal mekkora harag, csalódottság és szomorúság mellett kellett meghúznia magát az egészen eddig érzett boldogságomnak ami a némasága miatt egy pillanat alatt elillant.
-Figyelj, okkal nem szeretném, hogy beállj közénk. Ez nem gyerekjáték, az istenért is Jeongguk, hiszen emberek életét vesszük el, és fegyverekkel meg drogokkal kereskedünk. Szerinted ez olyan bulis dolog? Amit én élvezek és jó kedvemből csinálom. - hallom meg végül kissé feldúlt hangját. Ideges, ami miatt összerezzenve, még mindig háttal állva neki veszem fel a nadrágomat majd lassan megfordulva nézek rá kissé félő tekintettel. Már nem az ágyban ült, eddig meztelen testét pedig egy fekete melegítővel takarta el, felsőteste azonban még mindig meztelen volt. Számtalanszor láttam, már őt így, hasfala még mindig nincs tökéletesen kidolgozva, ennek ellenére látszik, rajta hogy rendesen odafigyel a testmozgásra és nem hanyagolja el magát, karjai igaz már sokkal erősebbnek tűnnek, de teljesen arányosak a törzsével így nem kelt visszataszító látványt, egyszóval a másik úgy ahogy van, tökéletes, még azok a sebhelyek is, az apró kis hegek melyek vagy egy késnek vagy ütésnek köszönhetően keletkeztek rajta, ha másnak nem is, de neki elképesztően jól áll és csak méginkább tekintélyt parancsolóan néz ki miattuk.
- Én csak gondoltam...
- Ne, Jeongguk, ne gondolj kérlek semmire. Főleg ne ezzel a témával kapcsolatban. Vitázni pedig nincs kedvem, úgyhogy kérlek, hogy ez a butaság most utoljára okozzon közöttünk konfliktust. - bólintok egy aprót, teljes mértékben igaza van, hiába számomra nem jelentéktelen a dolog akárhányszor került szóba mindig megfagyott közöttünk a levegő és magamra haragítottam a másikat. Lehet, hogy ez csak egy buta lázadás szerű lenne a részemről? Mindigis próbáltam tökéletes gyerek lenni a szüleim számára, időben haza értem, jó jegyeket hoztam haza mind általános mind pedig gimnazista koromban, a hajamat egyszer sem szerettem volna befesteni, ha pedig egy kis változásra vágytam mindig vagy a fekete, vagy a barna mellett döntöttem míg az idősebb társaim vagy az osztályomban is nagyin sokan rikító hajszínekkel jelentek meg az iskolában, nem lázadtam, nem maradoztam ki az iskolából, otthon is mindig próbáltam a lehető legtöbbet segíteni a szüleimnek a tanulás mellett az egyetlen talán ami fejfájást okozott nekik az az, hogy meleg vagyok. Sokan bántottak emiatt az iskolában, természetesen nem az amerikai filmekben látott típusú meleg vagyok, de a tudat, hogy a fiúkhoz vonzódom nagyon sok embernek elég volt ahhoz, hogy lelkileg és testileg is bántson, melyet apámék nem hagytak szó nélkül és a költözés előtti rövid kis időszakra kivettek az iskolából és magántanuló lettem. Aztán amikor ide költöztünk az egész eddigi életem összeomlott, érthető lenne szerintem mindenki számára, ha egy kicsit kiszeretnék törni ebből a monoton kis hazug világomból, vagyis hát mindenki számára kivéve Taehyungot aki szentül hiszi, hogy nem való nekem ez az életforma. Megingatom egy picit a fejem, szinte észrevétlenül hajtva végre a mozdulatsor, ezzel próbálva elérni, hogy visszatérjek a valóságba, majd az előttem lévőre pillantva hagyom, hogy közelebb húzzon magához és az ajkaimra tapadjon, mielőtt még bármivel is lereagálhatnám előző szavait. Persze viszonzom a csókját, azonban a bennem kavargó lelombozó érzések nem igazán engedik, hogy teljes mértékben élvezni tudjam azt a lassú táncot melyet a nyelvünk jár egymással, ezt pedig minden bizonnyal a másik is érzi, hiszen hamar elválik az ajkaimtól, majd néhány másodpercig az arcomat pásztázva ölel végül magához.
- Ha nem okoz nagy gondot, megkérhetlek, hogy haza kísérj? - kérdezem nadrágjának a korcát szorongatva miközben az enyhe izzadtsággal keveredett fűszeres illatát mélyen belélegezve szorítom össze a szemeimet, úgy érzem magam mintha valami kivégzésre mennék, holott csak éppen arra készülök, hogy a saját ágyamban aludjak, és ha az idősebb ellátja azt az életbe vágóan fontos munkáját, akkor eljön hozzám és reggel magam mellett fogom találni. Ostobának és gyerekesnek érzem, most magam sohasem szerettem volna az a fajta szerelmes lenni, aki ráakaszkodik a párjára, főleg úgy, hogy igazából még nem is alkotunk egy párt a fiúval, persze nem találkozgatunk senkivel egymáson kívül és nem is szexelünk másokkal, de még mi is csak mos kezdjük el megismerni egymást így a jelenlegi állapotunk eléggé furcsa. Olyan se veled se nélküled típusúnak mondanám, de ebből is csak a „se nélküled " verzió tükrözné a valóságot. Taehyung előbbi kérdésemre egy aprót bólint, majd elhúzódva tőlem vesz fel egy fekete felsőt, melynek az elejét betűri a nadrágjába és felveszi a szemüvegét, illetve magához kapja az autójának kulcsát is melyet hanyagul a földre dobtam, mielőtt még elfektetett volna az ágyon. Amint elkészül megragadja a kezemet és kilépked velem a lakásból melynek ajtaját kulcsra zárja és fél perc múlva már mindketten a kocsijában ülve, köti be magamat a biztonsági övvel, ő ismételten kihagyja ezt az igencsak fontos lépést. Rutinos sofőr, tőlem kicsit idősebb, jogosítványa sem lehetne, de tényleg nagyon ügyesen vezet míg én örülök, ha sebességváltót tudom kezelni anélkül, hogy rápillantanék, de a tapasztalata ellenére ahogy megfigyeltem sosem köti be magát, mintha abban bízna, hogy ha ő jó sofőr akkor nem hajthatnak belé hátulról vagy nem történhetne vele is olyan baleset, mellyel ez a fekete kis öv megvédené az életét, éppen ezért van az, hogy annyit aggódok amikor kocsiba ül.
-Egyszer, majd elkezdhetnél megtanítani vezetni, Hyung - mosolygok rá aranyosan miközben elővéve a telefonomat kapcsolom azt be majd bepötyögve a PIN kódomat illetve a jelszavamat oldom fel a készüléket és várom, hogy az értesítések, az elhanyagolt üzenetek illetve a nem fogadott hívások elárasszák a képernyőmet, de megnagyobb meglepetésemre egyet se jelez ki a merülő félben lévő telefon ami eléggé meglep, amióta tudom, hogy anya Taehyungék ellenségei közé tartozik azóta csak méginkább aggódóvá vált, mintha attól félne, hogy valamit elpofázok róla bárkinek is holott ahogy észleltem az egészről csak én nem tudtam.
- Oh hát, figyelj Baby, ha nem ütközöl neki semminek és vigyázol a kocsimra akkor nagyon szívesen okítalak egy kicsit, aztán pedig a hátsó ülésen is mutathatok egy két trükköt - jelenti ki a mellettem lévő majd leparkolva a ház előtt felém pillantva mosolyogva kémleli az arcomat, úgy mintha minden egyes vonásomat most látná először emiatt pedig kicsit zavartan ráncolom össze a szemöldökömet miközben elmosolyodva emelem meg egy kicsit a csípőmet és csúsztatom vissza a farzsebembe a telefonomat. - Persze, hogy megtanítalak Guk - szólal meg végül, majd ajkaimra hajolva megcsókol, de most ne mélyíti el én pedig annyira meg vagyok lepve a történtek miatt, hogy nem tudom viszonozni a kellemes gesztust.
- Kérlek vigyázz magadra, bármi dolgod is van - súgom majd vég szántva nyelvemmel kiszáradt ajkaimon szállok ki a kocsiból, majd intve egyet sietek be a lakásba, ahol lerugdosva magamról a cipőmet a lehető leghalkabban a szobámba lépkedek, ahol anélkül, hogy feloltanám a villanyt az ablakhoz lépkedek és résnyire nyitva azt fekszem el az ágyamon és mosolyogva merülök mély álomba mielőtt, még átöltözhetnék. 

Huh.. hát umm nem igazán tudom mit írjak ami azt illeti
először is köszönöm, hogy türelmesen vártok illetve a kommenteket,

a csillagokat és a megtekintéseket, nagyon sokat jelent.

Remélem nekem is sikerül picit helyre állnom és rendszert vinni ebbe az egész dologba❤️