Órák teltek el mióta Tae közölte velem, hogy randizni fogunk. Próbáltam kifaggatni arról, hogy hova szeretne vinni engem, ő azonban egyetlen egy szóval nem mondott többet nekem, így kénytelen voltam találgatni.
- Hmm... fogadni merek,hogy a tengerpartra viszel. - a fiú halkan felnevet, majd magára kapva a nadrágját is sétál ki a fürdőből.
- Ne találgass Kookie, hamarosan úgy is megtudod. - mászik fölém, majd a nyakamhoz hajolva végig nyal a friss szívásfolton, amit neki köszönhetek.
Ajkaim közül egy sóhaj szökik ki, majd átkarolva a nyakát, kissé csillogó szemeimmel nézve őt, fordítom magam felé a fejét és némi gondolkodás után az ajkaira tapadva kezdem el azokat gyengéden falni.
- Héé, ne izgass fel Bébi, így is kezdenek gondjaim lenni - nevet fel halkan tőle szokatlan édes hangon amit még egyáltalán nem hallottam így csillogó szemeim, egy picit elkerekednek és halványan elmosolyodva lököm fel a csípőm így megérezve fél merev tagját
- Miért ilyen aranyos a nevetésed? - kérdezem miközben fordítok a helyzetünkön és lassan elkezdem ringatni a csípőmet, ügyelve arra, hogy folyamatosan érintsem fenekemmel férfiasságát, ezzel nem csak belőle de magamból is halk sóhajokat váltva ki
- Jeongguk, most azonnal állj le ezzel - morogja, majd fogait alsó ajkának puha húsába mélyesztve, engedi ki tüdejéből kissé remegve az elhasználódott levegőt, de mivel van egy elhatározásom, így pimaszul elmosolyodva, ingatom meg nemlegesen buksimat, és mozgok rajta tovább egyre intenzívebben, de amikor már nem bírja tovább az általam okozott kínzást durván a csípőmre fogva, maga mellé fektetve halkan zihálva, túr bele hosszú ujjaival mostanra már, igencsak vágásra szoruló tincseibe.
- Be akarsz lépni a bandába, ilyen engedetlenséggel? - kérdezi felém fordítva a fejét én pedig, zavarom miatt beharapom az ajkamat és lesütve a szemeimet érzem, hogy arcom elvörösösdik
- Ugye tudod, hogy ha másik helyzetben lennénk, az érzéseim ellenére is golyót engednék beléd?
Az idősebb kiszáll az ágyamból, és a szobában járkálva fel-alá túr bele ismét a hajába.

Ideges? De hiszen nem csináltam akkora nagy bajt, hogy emiatt így viselkedjen.

- Tae, kérlek ne haragudj-súgom magam elé,hogy utána felállva mellé lépkedjek és gyengéden magamhoz öleljem
- Ne haragudj, hogy engedetlen voltam, esküszöm ezután nem csinálok i...
Mielőtt befejezhetném a mondatomat, a fiú felnevet, de hangja most nem cseng olyan édesen, mint az előbb.
- Nem azt mondtam, hogy ne csinálj ilyet, hanem azt, hogy lehetőleg ne most tedd ezt - jelenti ki, mire én csak egy aprót bólintva kezdem az ajkaimat harapdálni
- Kezdj el készülődni, hat körül érted jövök - mondja néhány perc néma csönd után, hogy utána magához rántva gyengéden falni kezdje kissé kiszáradt ajkaimat.
- Hova mész most? - suttogom a csókba, majd akárcsak egy cica közelebb bújva hozzá, térek át lassan a nyakára ügyelve, hogy ne menjek túl messzire, ezzel esetleg egy újabb rövid kis vitát generálva, a mai nyugodtnak igérkező napunkba.
- Elkell intéznem néhány ügyet a bandával kapcsolatban, tudom azt mondtam, hogy ma csak is kizárólag a tiéd vagyok, viszont a fiúk kezdik fontolgatni, hogy a Skorpiók ellen indulnak és muszáj leállítanom őket.
- Ohh, persze menj csak nyugodtan, és umm megértem, hogy ezt muszáj elintézned - mondom egy aprót sóhajtva majd megölelem a másikat és ajkaira puszilok
- Biztos hogy nem gond Jeongguk? - vonja fel kérdőn a szemöldöket minek hatására halkan kuncogva rázom meg nemelegesen a fejem.
- Figyelj, tudom, hogy biztonságban visszajössz hozzám és lesz egy jó éjszakánk, úgyhogy menj és tízig vissza se gyere - kezdem el az ablakom felé löködni
- Jó, jó megyek már nem kell lökdösnöd - fordul vissza majd rám mosolyogva, akasztja ujját nadrágom korcába, hogy közelebb húzva magához az ajkaimra tapadva búcsúzzon el tőlem. - Még ütközünk Bébi
Érzem, hogy lángolni kezd az arcom a szavai hallattán, miközben tekintetemmel erdeklődve figyelem, amint ablakomon keresztül elhgyja a házat, majd visszafordulva egy puszit küld. Természetesen, belemegyek a játékba és úgy teszek, mintha elkapnám a nekem küldött puszit, mire Taehyung elmosolyodva fordul meg és gyors léptekkel hagyja el a környéket.

Fél hatkor, még csak alsógatyában, vízes hajjal áldogálok az ágyam előtt, minden bizonnyal a lehető legkétségbe esettebb fejet vágva, hiszen az idősebb azt elfelejtette közölni, hogy milyen stílusú ruhát is vegyek fel.
- Aish Taehyung, remélem felveszed - suttogom magam elé, miután egy aprót sóhajtva kezdem el felhívni a másikat, hogy némi információhoz jussak, de amikor meghallom a már jól ismert szöveget miszerint Taehyungot hívtam és a sípszó után hagyjak üzenetet, halkan morgolódva nyomom ki a készüléket ezzel megszakítva a hívást amely még csak elsem kezdődött.
- Jó, akkor megoldom nélküled - fekete, kissé karcos telefonomat, az ágyra hajítom és tincseim közé túrva, fújom ki a tüdőmben lévő elhasználódott levegőt. - Mit mondana Tae?
Teszem fel magamnak a kérdést, majd továbbra is tanácstalanul nézem az előttem heverő ruhadarabokat.
- Tae azt mondaná, hogy mindegy mit veszel fel, a végén úgy is lefogom tépni rólad - kicsit megugrok amikor meghallom a szóban forgó fiú hangját, de próbálok higgadt maradni és úgy tenni, mintha nem hozta volna rám a szívbajt,hogy megfordulva pillantsak a fiúra
- Hány perce állsz itt? - kuncogok fel halkan majd lassan magamra kapok egy bőr nadrágot, hogy a számomra zavarba ejtő területeket a testemen, eltakarjam, majd közelebb lépkedek es átkarolva a nyakát nézek gyönyörű, csillogó szemeibe halványan mosolyogva. Hihetetlen, mennyire képes magával ragadni, egyetlen egy pillantásával is akár, ráadásul úgy, hogy közben nem csinál semmit csak karba font kezekkel áll és engem méreget. Percekig csak bámuljuk egymást és mintha, egy kis szexuális feszültséget éreznénk magunk közt, ami van olyan erős ahhoz, hogy úgy érezzem magam mint egy párzás időszakban lévő, kecses lábakon járó, színekkben gazdag tollazatú páva, aki bármelyik percben képes lenne akár egy táncot is eljárni annak erdekében, hogy megszerezhesse kiszemeltjét, de türtőztetve magam, nyelek egy nagyot és beharapva kissé kiszáradt ajkamat, lépkedek az ágyamhoz és felsőtestemet is elfedem egy egyszerű fehér pólóval.
-Még mindig nem árulod el? - próbálkozok meg ismételten, de most már a jól megszokott választ se kapom meg csak egyszerűen mögém lépked a fiú, majd a zsebéből előrántva egy fekete, selyem szalagot apró puszit hint a nyakamra, hogy utána megfosszon a látásomtól, az anyag segítségével.
- Csak hogy véletlenül se találd ki mit is tervezek veled ma este - szavait mély hangján búgja a fülembe melytől a karomon illetve a tarkomón lévő szőrszállak, egytől egyig felállnak, de időm sincs felfogni a történéseket, hiszen megragadva a csuklómat rángat egy kis ideig magával, ezután hirtelen felemel és felültet valahova, sejtéseim szerint a párkányra vagy esetleg az íróasztalomra.
- Tae mi-mit.. - mondatom befejezetlenül marad ugyanis megérzem puha ajkait a sajátjaimon, így hirtelen légzésem felgyorsúl, pulzusom minden bizonnyal megemelkedik, a fülem zúgni kezd, és az izmaim megfeszülnek közelsége miatt.
-Mi a francot művelsz velem Kis Kobrám? - kérdezi meg a combjaimra simítva majd számat kezdi el egészen gyengéden harapdálni - Olyan vagy akárcsak egy méreg. Aki ellen nem tudok ellenszert találni, csak hagyom, hogy magával ragadjon, az általa okozott bénulás és teljesen tehetetlen vagyok. Szóval mondd el kérlek mit csináljak, hogy ne érezzem ezt?
Ajkaival a nyakamat súrolja, majd amint elcsendesik elkezdi a puha,  még érintetlen bőrömet csókolgatni ezzel halk sóhajt csalva elő belőlem, de erőt véve magamon lassan szólásra nyitom az ajkaimat.
- Ne-nem tudom - sóhajtom hátra vetve a fejem és az alattam lévő falapot markolászva, miközben apró terpeszbe nyitom lábaimat, ezt kihasználva pedig Taehyung, azonnal közéjük férkőzve simul hozzám egész testével.
Bármennyire is próbálkozok, mind a szavai mind pedig a közelsége és az érintése miatt tagom megmerevedik és nagy adag előváladékot juttatok az alsómba, de egyáltalán nem zavartatva magam hagyom a másiknak, hogy továbbra is a nyakamat ostromolja.
- Akarlak.- Halkan súgom a szót, heves lélegzet vételünknek köszönhetően az idősebb talán meg sem hallotta, ezt azonban hamar megcáfolja azzal a tettével, hogy elhúzódik lényemtől.
-Majd később talán megkaphatsz - súgja és hiába nem látom, tudom hogy huncut mosolyt varázsol közben az ajkaira - Kicsit merev vagy nem gondolod?
Kérdezi segítve átrakni egyik lábamat az ablak párkányon, majd hatalmas kezét megérzem tagom köré záródni, kezeimet az ajkaim elé szorítom és kicsit begörnyedve remegek meg ezzel egyidejűleg pedig meghallom V halk nevetését, melyet az általa okozott szenvedésem vált ki belőle, de próbálva nem foglalkozni vele, keresem meg kívűl lévő lábammal a földet és kimászok az ablakon, ahol ezek szerint egészen idáig ültem.
-Azért ne ess el Jeongguk - szorít magához az idősebb, ezzel akadályozva meg, hogy a fűbe zuhanjak, miután sikeresen elveszítettem egyensúlyom.
- Nem fogok, é-és köszönöm.
-Mit köszönsz? - markol bele a fenekembe aminek hatására azonnal elhúzodok tőle hiszen a nyílt utcán vagyunk és nem szeretném ha esetleg megszólnák apát az én viselkedésem miatt.
- Hogy elkaptál - mondok csak ennyit, majd hagyva, hogy felkapjon és a kocsiba ültessen, keresem meg a biztonsági övet és némi szenvedés után, sikeresen bekötöm magam.
Kicsit mintha változott volna a köztünk lévő hangulat amióta elhúzódtam tőle az udvaron, emiatt pedig eléggé rossz érzés kerít a hatalmába, ugyanis még csak véletlenűl sem az volt számomra a cél, hogy megbántsam azt az embert akihez ennyire kötődöm. Nagy eséllyel még nem felejtette el amikor hirtelen fellángolásomból közöltem vele, hogy egy hímribancnak gondolom. Az ilyen megnyilvánulásaimmal pedig úgy érzem csak rontok a helyzeten, de mivel fogalmam sincs mit mondhatnék csak csendben ülve várakozok, hogy végre megtudjam mit is tervezett az idősebb.
Tompán igaz, de hallom ahogy a motor beindul és V kiengedi a kéziféket, majd az autó lassan elindul valamerre. Az agyam akárcsak a jármű kerekei, sebessen pörög, még mindig próbálva rájönni a meglepetésre, de hamar feladom ezt az egészet és a másikra bízva magam határozom el, hogy bárhova is visz, nekem akkor is tetszni fog és élvezni fogom a vele együtt töltött időt.
- Ho...Hoseok hogy van? - kérdezem meg kicsit bátortalanul, de a levegő ismét megfagy közöttünk. Hát persze mit is vártam volna, hiszen Tae-nek a mai napig bűntudata van a másik vaksága miatt én pedig most sikeresen rátapintottam a gyengepontjára.
- Mindegy, felejtsd el. Nem tudom miért kérdeztem rá.
- Nem, nincs semmi gond. Örülök, hogy megkérdezted, holott nem is nagyon a te dolgod lenne, egyébként jobban van - hallom meg rekedtes hangját, de mivel már nem merek megszólalni attól tartva, hogy megbántom Taehyungot inkább csak egy apró bicentéssel próbálom kifejezni az érzéseimet, fejemet pedig oldalra biccenve, kezdem el körömágyamat piszkálgatni egészen addig, míg magával nem ragad az álmosság.

Riadtan kapom fel a fejemet, amikor az autó hirtelen megáll, majd körbepillantok próbálva kideríteni merre is lehetek, de hamar rá kell jönnöm arra a tényre, hogy meglettem fosztva a látásomtól.
- Nyugodj meg Kookie, csak megálltam mert megérkeztünk - nevet fel halkan a mellettem ülő, majd megtörölgeti az ajkaimat gondolom ezzel próbálva eltüntetni az alvás közben kicsordogált vékony nyálcsíkokat rólam.
- Most már leveszed ezt a buta szalagot? - kérdezem egyre izgatottabá válva annak hallattán, hogy végre megérkeztünk a célunkhoz, azonban mielőtt még megvárnám a válaszát már emelem is kezeimet, a tincseim közé rejtett szépen megkötött masnihoz, de Taehyung hangosan felnevetve, ragadja meg a csuklóimat és magához rántva csókol meg kicsit szenvedélyesen, amit azonnal viszonozva, próbálok meg közelebb húzódni hozzá.
- Már csak pár percet kell várnod, szóval bírd ki. Rendben? - teszi fel elhúzódva tőlem a kérdést én pedig a csókunktól még kissé elvarázsolva, csak lassú bólintásokkal jelzem hogy megértettem szavait, de az idősebb fiúnak nem elég hiszen megismételve a kérdését, várja el hogy szavakkal válaszoljak neki.
- I-igen, megértettem Hyung - suttogom kicsit megköszörülve a torkom, majd a másik segítségével kiszállok az autóból.
- Gyere Baba, kapaszkodj a vállamba - a becenév hallattán, szívem heves dobogásba kezd miközben érzem, hogy arcom szinte lángol, az ajkaim pedig kiszáradnak miközben széles mosolyra húzom őket. De próbálok nem sokáig eljátszani azzal a gondolattal, hogy még milyen helyzetekben szeretném hallani ezt az egy, mások számara jelentéktelen szót és hamar kapcsolva keresem meg kezeimmel a vállát és kapaszkodok bele, majd nagy nehezen megtartva az egyensúlyom emelem fel neki az egyik lábamat amin végig simított és hagyva, hogy levegye a cipőimet,érintem meg talpammal a még kissé meleg homokot.
- A parton vagyunk. - mondom és hangomból képtelen vagyok eltűntetni a boldogságot, hiszen amióta itt lakok, egyszer sem voltam itt ráadásul az idő is folyton rossz volt így kedvem se igazán volt az egészhez.
- Igen, de mielőtt még kérdeznéd nem veheted le a szalagot, a tényleges helyszínhez nem érkeztünk meg - csak halkan morgolódva bólintok egy aprót, majd az ajkaimba harapva, karolom át a nyakát és kezdek el kicsit helyezkedni kezei közt miután felemelt.
- Hyung, mondhatok neked valamit? - kérdezem, a nyakára adva apró kis puszikat és persze nem hagyhatom ki azt sem, hogy kicsit megharapdáljam a puha, érzékeny bőrét.
A fiú, felnevetve hagyja, hogy kényeztessem miközben megpaskolgatva a fenekem éri el hogy a kirázzon a hideg.
- Ha azt mondom, hogy nem mondhatsz semmit, akkor is közlöd velem ami a szexi ajkaid közül ki kivánkozik Kis Kobrám, szóval hallgatlak. - szavai hatására zavartan bújva, piszkálgatom selymes haját, majd lassan szólásra nyitom az ajmakmat, de azonnal össze is zárom őket, hiszen nem igazán tudom, hogy mit is szeretne a másik.
- Hallgatom - jelenti ki néhány perccel később, egy halk kuncogás kíséretében hiszen minden bizonnyal megérezte a bennem lakozó tanácstalanságot, de még ígyis kicsit halogatom a válasz adást hiszen nem szeretném megkapni pont most, a randink kezdetén a már jól megszokott szavakat a másiktól, de végül szólásra nyitva az ajkaimat, közlöm vele, hogy mennyire szeretem.
- Egyszerűen belezúgtam minden egyes kis porcikádba, Hyung. Lehet az első hetekben még csak azt éreztem, hogy szeretlek, de amikor kezdett kialakulni köztünk ez a kissé különös kapcsolat, egyre mélyebbek lettek az irántad táplált érzéseim - mondon ki őszintén egyáltalán nem várva választ a másiktól hiszen vagy gondolkodik a hallottakon vagy csak szimplán nem akar rá reagálni, így nem is ér akkora csalódás amikor csak szótlanúl lépked tovább.
- Remélem nem érzed úgy, hogy válaszol...
Mielőtt még befejezhetném a mondatomat Taehyung óvatosan lerak, majd végig simítva a vállamon köti ki a masnit melyet a szemfedőmre kötöt, ennek köszönhetően pedig az anyag azonnal lehúllik a a szemem elől, ezzel felefedve előttem a csodálatos látványt.
Először a naplemenete az, ami magára vonja hatalamas, csillogó tekintetem azzal ahogy az eget rózsaszínesre festi, melyben fellelhető néhol a kék és a lilás árnyalat is, majd lejebb pillantva megcsodálhatom a fiú álltal felállítot kétszemélyes asztalunkat, amit gyergyák ölelnek körül, ezzel egy elég hangulatos környezetet teremtve, illetve a bal felén, a széken egy csokornyi rózsát is észre veszek de nem teszem szóvá az észrevételem.
-Taehyung... hiszen e-ez csodálatos - suttogom kicsit bekönnyezve mire az idősebb hátulról magához ölelve ad apró puszikat az arcomra.
- Tudom Baba, hiszen én csináltam - nevet fel hangosan, csak egy szemforgatással jelzem hogy nem volt valami vicces amit mondott de rá hagyva a dolgot izgatottan lépem át a gyertyákból képzett kerítést és állok meg az asztal előtt, amit jobban szemügyre véve, szúrok ki egy üveg bort és egy piknik kosarat.
- Leitatsz? - kezdek el kuncogni közben leülve az általa kijebb húzott székre, melyet megköszönve neki ragadom meg a karját és rántom le magamhoz, hogy utána, egy csókba invitálva simítsak végig gyengéden az oldalan, tettem miatt pedig érezhetem ahogy izmai érintésem hatására megfeszülnek.
- Nincs tervben a lerészegedés, de ha gondolod nyugodtan igyál csak, majd vigyázok rád nehogy butaságot csinálj.
- Ez igazán kedves tőled Kim. - hasam hirtelen egy hangos korgással jelez hiszen egésznap egy falatot sem ettem, indulás előtti órákban pedig olyan érzésem volt mintha gyomrom köré lett volna erősítve, egy vastag kötél, melyre ráadásul egy csomót is kötöttek így, képtelen lettem volna akárcsak egy falatot is letuszkolni a torkomon.
- Lehet, hogy kicsit nyálas, de vettem neked rózsákat - lépked elém a másik, kezében a vörös virágokat szorongatva, melyet felám nyújtva várja, higy elfogadjam az ajándékát.
- Ezek igazán gyönyörűek, Taehyung. Köszönöm - állok fel és fogadom el tőle a virágcsokrot, majd átkarolva a nyakát adok apró puszikat az ajkaira mely tettemet halkan kuncogva viszonoz
- Ha a virágoknak ennyire tudsz örülni, kíváncsi leszek mi lesz az este többi részében.
- Miért? Mégis mit tervezel - vonom fel érdeklődve a szemöldököm, miután mindketten helyet foglaltunk ismét. A virágot lassan a homokba helyezem magam mellé, hogy ne legyen útban a kis asztalon miközben elfogyasztjuk a piknik kosárban lévő ételeket.
- Az legyen az én titkom. Mindenesetre remélem, hogy nem fog rosszúl végződni ez a nap.

Hát igen, azt én is nagyon remélem Hyung

Nem szólok egy árva szót sem, hiszen nem szeretném, se benne sem pedig magamban, felkavarni az érzéseket, ezért csöndessen elhúzva az ajkaimat jelzem felé, hogy én is pontosan ugyanarra az éjszakára gondolok mint ő.
- Szerintem, kezdjünk neki a vacsorának - simítok az asztalon pihentetett kezére, melyet ökölbe szorí, érintésem hatására viszont azonnal ellazul minden egyes izma és furcsamód őszínte a mosolya holott erre igazán nem számítottam.
- Igen, igazad lehet, de mivel nem vagyok hagalmas szakács így ne számíts túl sokra.

Zavartan simít a tarkójára miközben csillogó szemekkel néz rám, de én csam megingarva fejem  jelzem számára, hogy a lényeg egyedül csak is az, hogy soha ne hagyjon el.
Mintha csak függnék tőle, és ez a felfedezésem eléggé megrémiszt. Nem ragaszkodtam még így fiúhoz sőt lányhoz sem, habár ez utólag sokkal inkább érthetőbb.
Halkan elkuncogom magam, a különös gondolatok miatt, melyet Taehyung nem igazán tud hova tenni arckifejezéséről leolvasva, de csak szótlanul vállat rántva jelzem, hogy nem lényeges.
- Remélem szereted a mogyoróvajas-lekváros szendvicset.
- Tessék? - kérdezek vissza picit meglepettem amikor megláttom az elém rakott, gondosan becsomagolt szendvicset és hirtelen azt sem tudom hogy reagáljak a kialakult helyzetre
- Nem akartam felgyújtani a konyhát. Tudod Carlos ehhez sokkal jobban ért, de azt szeretem volna ha én csinálom ezt meg számunkra.
Kezd magyarázkodásba miközben szemeim hol őt, hol a szendvicset szugerálják, de végül csak hangosan elnevetem magam és elkezdem kihajtogatom az alufóliát.
-Persze, hogy szeretem - mondom még mindig halkan kacagva és ajkaimhoz emelve a szendvicset ízlelem azt meg.

Huuh.
Hát hosszúúú kihagyás után, végre sikerült egy igaz borzalmas, újabb részt megírnom és posztolnom a számotokra, ami természetes nagyban eltér az eredeti elképzelésemtől.😬
De umm remélem nektek tetszik ez a kis "Mikulás ajándék"(?)🎅❤🦌
Nem ígérem, de remélem, hogy tudok egy kis rendszert vinni ebbe a dologba, nem szeretnék még több csalódást okozni.
Mindezek mellett pedig elmondhatatlanúl köszönöm ezt a remgeteg megtekintést, a csillagokat azt hogy itt voltatok és remélem, hogy még most is vagytok mellettem és támogattok a hol vicces hol pedig kedves kommentjeitekkel. Komolyan ez nekem nagyon sokat segít❤❤❤