- Hallgatlak, mesélj nekem a Suicide Snakes tagjairól. - mondtam a parkban ülve miközben Jennie mellettem ette a szendvicsemet amit napközben kunyerált el tőlem. Mivel az ő osztályukba kerültem, így volt időm megismerni a lányt, aki szinte sosem tud egy helyben megülni és mindenkivel próbál kedves lenni.
- Kivel kezdjem? - nyújtja át telefonját amin a hat fiú képe van. Rámutatok egy szürke hajú alacsony srácra mire Jennie mosolyogni kezd.
- Park Jimin. A méretéhez képest elég félelmetes a srác, de annyira nem kell tőle félned mint például Jintől. Hallottam amikor úgy hívták Jimint, hogy fekete mamba. Megkérdeztem valakit, hogy ez mit is jelent náluk mire elmesélte, hogy ez egy fajta álnév és, hogy mindenki egy rá hasonlító kígyóról kapta.
- Jimin miben olyan mint a "névadója". - kérdeztem még mindig a fiú képét nézve. Ezüst színűre festett haja és minden bizonnyal kontaktlencsétől lila szemei gyönyörűvé tették a fiút, mégis a nyakán lévő tetoválás a sötét, ruhák és a komor tekintete nem azt sugározza nekem, hogy egy kedves emberszerető lény. Belegondolva, hogy Jimin miért hasonlít egy nagyon veszélyes mérgű és a világ talán leggyorsabb kígyójára könnyen választ kapok a saját kérdésemre.
A fekete mamba kívűl gyönyörű viszont amikor kinyitja a száját olyan mintha szembe néznél a halál, mintha az állat tudná, hogy te megfogsz aznap halni, és ő már elkezdett készülődni a gyászolásra. Jimin is ilyen lehet, kívül csodás ezt el kell ismernem, hisz nem minden nap járkálnak ilyen pasik előttem mégis van benne valami sötét, valami megmagyarázhatatlan gonosz erő ami nem hagyja nyugodni az embert. - Nem lényeges. - mondom az ebédemet falatozó lánynak. - Most mesélj mondjuk róla.
- Namjoon elég fura srác, de azért tűrhető. Ha jól tudom ő a második olyan ember aki tart otthon egy kígyót. - mutatta meg a képet a srácról.Tátott szájjal néztem ahogy a nyakában lévő fehér állat ellenére nyugodtan álldogál látszólag olyan gyengéden tartva a vörös szemű kígyót, hogy az talán nem is érzékeli a gazdája közelségét.
- Ő az aki nem méreggel gyilkol. Ha a pletykák nem hazudnak akkor Namjoon a kezével simán eltöri a nyakadat mielőtt még könyörögni próbálkoznál. Ő volt az előző vezetője a csapatnak, de volt egy szívműtétje így átadta a helyét Taehyungnak.
- Szívműtét? Fura, én azt hittem nincs szívük - nevettem el magam saját viccemen még akkor is, ha az nem volt épp a legjobb. - Inkább térjünk át Jinre, annyit említetted már, hogy kezd érdekelni mi a helyzet a sráccal.
- Azért olyan fura, mert róla szinte nem lehet tudni semmit. Amíg a másik öt tagról még az is fent van, hogy éppen mit reggelizett, addig Jinről csak annyit tud az ember, hogy agyilag nem százas, sokkal vadabb mint mutatja és, hogy ő a legidősebb az egész csapatból.-furán néztem a lányra hisz ahhoz képest, hogy a fiúról nem sok mindent lehet tudni, szinte minden olyan dolgot elmondott róla, ami érdekelt ahhoz, hogy a cuki rózsaszín ruhái ellenére messziről elkerüljem őt.
- Képet tudsz róla mutatni? - kérdeztem felállva a padról, hogy miközben a lány mesél nekem addig elinduljunk haza felé mivel már nem kicsit kezdett sötétedni.Rá pillantottam az arcomba dugott telefonra ahol egy aranyos kép volt Jinről .
- Hogy lehet egy ilyen aranyos srác olyan vad mint amilyennek elmondtad? - kérdeztem sokkal inkább magamtól mint a mellettem sétáló Jennietől.
- Te melyik irányban laksz? - nézett rám kíváncsi tekintettel miközben kiszedte a hajában lévő gumit és beletúrva tincseibe ezzel kicsit rendre igazítva azokat, hogy még természetesebb hatást nyújtson a vállára omló, barna haja.
- Jobb oldal - mondtam egy kereszteződéshez érve mire a lány arca kicsit szomorúbb lett. - Haza kísérjelek?
- De akkor te már sötétben mennél haza.
- Anyáék már biztos otthon vannak szóval, ha szólók nekik értem jönnek kocsival. - nyugtattam Jenniet holott eszem ágában sem volt anyáékat felhívni. Szeretek éjszaka sétálni, mert olyankor nincs olyan nagy nyüzsgés és a levegő is lehűl egy kicsit.

- Szóval akkor teszteljük a tudásodat.-nézett rám Jennie a házuk előtt ülve.Tudtam, hogy nem fog számítani mit mondok az ötletéről akkor is tesztelni fogja kiről mit és mennyit tudok. - Ő melyik?
- Hoseok. Nem kígyó rajongó, de amíg messziről kell nézni őket addig nincs velük baja. Általában ebben a szegecses maszkban járkál így nem látta még senki a teljes arcát ami kár hisz amit megmutat belőle az nagyon dögös.-elemeztem a képet mire a barna hajú lány akit mától mondhatok a barátomnak elnevette magát. Egy újabb képet mutatott, de fogalmam sem volt arról, hogy ki az. Aztán hirtelen beugrott a srác neve, mert megint megkívántam a cukrot.
- Ő Yoongi. Vadnak mutatja magát, másokkal úgyis bánik, de a barátaival jó fej. Nem valami aktív szóval amikor csak tud lustul. Sokan Cukorkának hívják, mert olyan fehér a bőre. Jó pasi, de nem jönnék vele össze, mert mindig megkívánnám mellette a cukrot és elhíznék.
- Jó a memóriád Jungkook. - dicsért meg a lány, majd az utolsó és egyben a legfontosabb ember képét mutatta meg nekem. A torkom kiszáradt, a szívem hevesen kezdett verni és hirtelen arra vágytam, hogy a fiú ajkai hozzá érjenek a bőrömhöz, hogy kezeivel ne a kígyót tartsa hanem az én oldalamat szorítsa miközben vadul csókolva szorítson oda a falhoz és merevedését az enyémnek lökje.
Igen. Kim Taehyung a Suicide Snakes vezetője ilyen vágyakat kelt bennem úgy, hogy még csak nem is ismerem és eddig csak képen láttam. Mégis ahogy az ember rá néz nem bírja visszafogni a saját gondolatait és vágyait. Ezzel pedig én is ugyan így vagyok.
- Hahó,Jungkook minden oké?
- M-most mennem kell biztos már várnak otthon. Holnap találkozunk. - mondtam alig hallhatóan, majd amilyen gyorsan csak tudtam elindultam haza felé.Nem tudom mi történik velem, de ha Taehyung képe ilyen érzéseket vált ki belőlem akkor remélem utál annyira, hogy nem jön a közelembe.