-Jungkook, szállj ki abból a rohadt ágyból és állj neki enni, most!-kiabált rám Tae...ma is. Én csak másik oldalamra fordulva jeleztem neki, hogy hagyjon békén. 

Három nap. Mindössze ennyi kellett ahhoz, hogy teljesen magamba zuhanjak. Hetvenkét óra alatt ezernyi kérdést tettem fel magamnak és mindegyikre ugyanazt a választ tudtam adni:fogalmam sincs hol ronthattuk el.

Mindig is nyugodt életünk volt, apa elvolt a munkájával, anya pedig otthon töltötte a napjait. Én mindeközben iskolában voltam, tanultam és arról álmodtam, hogy én is rendőr leszek. Aztán ide költöztünk. Megismertem Taehyungot egy perc alatt beleszerettem és ugyanennyi idő alatt dobtam el az álmomat. Az anyám beállt valami maffia csapatba és egyedül apa az aki ugyanazt az életet éli mint azelőtt. 

Lehunytam szemeimet és hagytam, hogy egy könnycsepp szánkázzon vég az arcomon. Mellettem besüppedt a matrac és megéreztem ahogy Tae egy lágy puszit ad a homlokomra, ezután egy ölelésbe vont és lassan ringatni kezdett.

-Beszeretnék lépni a bandátokba.-a fiú izmai megmerevedtek kérésem hallatán, majd újra elkezdte a nyugtatásomat.

-A Suicide Snakes nem neked való. Te nem tudnál emberéleteket kioltani, másnap pedig mosolyogva besétálni a suliba. Mint mondtad te nem vagy olyan mint a többi ember, nem vagy olyan mint én vagy a barátaim.-nézett bele mélyen a szemembe. Kezeimet nyaka köré fontam és vadul ajkaira tapadtam, egy ideig nem csókolt vissza azonban nem kellet sokat várnom, hogy beadja a derekát és ajkait elnyitva szabad utat adjon a nyelvemnek.

-Taehyung indulnunk kéne.-hallottam meg Yoongi hangját mire az éppen kulcscsontomat kényeztető fiú elvált tőlem és kócos haját próbálta valamennyire rendbe hozni.-Nem érsz el vele semmit haver, mindent láttam. Te pedig, ha már szexelni akarsz akkor suliba is eltudsz jönni. Ajánlom, hogy az utóbbit válaszd attól talán még egy kis ész is szorul beléd, ha már Tae farka nem is.

-Mondd csak miért utálsz ennyire?-ugrottam ki az ágyból idegesen, hogy a fiú elé állva várjam a választ.

-Mert rühellem az olyan embereket akik megpróbálják játszani a kemény fiút aztán, ha valami jelentéktelen dolog történik vele összeomlik és napokig siratja a nyomorult kis életét.

-Rám célzol Törpe?-löktem rajta egyet mire háta mögül elő rántott egy fegyvert, hogy mellkasomhoz szorítva toljon beljebb a szobába egészen az ágyig.

-Hyung, jobb, ha azt ideadod nekem és iszol egy pohár vizet, hogy megnyugodj.-próbált segíteni rajtam Tae mire barátjától kapott egy szúrós pillantást.

-Úgy hívj engem törpének, hogy nem lesz mindig veled a szerelmed. Akkor pedig megmutatom neked, hogy milyen az amikor összetörik a szíved.-sétált ki Yoongi a szobából én pedig idegesen álldogáltam tovább.

-Nem is akarod átgondolni amit mondtam?-néztem kérdőn V-re aki már készült arra, hogy barátja után sietve együtt induljanak el az iskolába.

-Ezen nincs mit átgondolni Kook, amire azt mondom, hogy nem akkor az nem. És szerintem neked kéne kicsit gondolkodni azon, hogy miért nem tartottad be az egyetlen szabályomat amit mondtam neked.

-Két szabály volt. Forduljak el, ha fegyvert látok és maradjak a kocsiban.-idéztem fel magamban a fiú aggódó szavait ami kiváltotta belőlem azt az érzést amit a világon a legjobban utálok. A bűntudatot. Védeni akart én pedig elutasítottam azt azzal, hogy kiszálltam a járműből. -Sajnálom...hogy nem hallgattam rád.

-Már mindegy. Sikeresen tönkre tettem az életedet, ugyanúgy mint mindenki másnak aki valaha szeretett engem. A barátaimból gyilkosok lettek miattam, téged pedig a depresszióba kergetett az, hogy eljöttél velem és megláttad az anyád másik énjét.-könnycseppek folytak vég az arcán amik láttán én is elérzékenyültem. Soha nem láttam őt sírni és abból amit csinál azt a következtetést vontam le, hogy nincsenek is könnyei. 

Lassan oda sétáltam hozzá, kezemet kinyújtva töröltem le könnyáztatta arcát, végül magamhoz húzva hagytam, hogy vállamon sírva ki magát kezdjen el megnyugodni.

Kicsit rövidebb mint a többi rész viszont olyan jó ez a befejezés, hogy csak na.(tudom, hogy igazából nem, azonban jó abban a tudatban lenni, hogy ennél jobb befejezést még soha életemben nem írtam)

Igazából fogalmam sincs ki van még fent ilyenkor rajtam kívül hiszen srácok holnap suliiii *úgy mosolyog mint aki mindjárt megöl valakit* Holnap egy óra kivételével végig azzal a tanárral leszünk akit utálok. Nem mintha a fizika tanáromat szeretném, de azon legalább lehet röhögni. Viszont az osztály főnökünk. Jobb, ha nem is beszélünk róla.

A sok duma közben szeretném nektek megköszöni a több mint 2K megtekintést. Szuperek vagytok és amikor én megláttam azt a számot tényleg meghatódtam.(Ha ennyitől könny szökik a szemembe mi lesz velem matek órán? Nézzétek el nekem rossz szokásom mindenből viccet csinálni)

Szerintem mire a társaság fele elérne ide elnyomjátok ezt és át tértek egy másik sztori olvasására, de azért leírom. 

Akik olvasták a The Autist című sztorimat annak üzenem, hogy átírás miatt levettem. Nem tudom kik látták azt amit ma írtam oda ki szóval még egyszer elmondom: ha nekem nem tetszik az átírt változat egy teljesen más Yoonkook sztorit fogok írni addig viszont nézzétek meg az új könyvemet amiben saját magamat fogom oltogatni:

A munkáim között megtaláljátok. Ennyi lettem volna mára, remélem holnap egy hosszabb és tartalmasabb részt fogok tudni hozni.